Szilveszterkor

Szilveszterkor történt az eset. Az akkori barátommal és bátyámékkal buliztunk. (A tesóm már nős, így náluk volt az óév búcsúztató) A két fiú éjfél után kitalálta, hogy versenyt rendeznek: ki tud több töményet benyakalni. Ennek az lett az eredménye, hogy rövid idő alatt merevre itták magukat. A sógornőmmel nagyon idegesek lettünk, azután úgy döntöttünk, hogy nem fogjuk elrontani az újévet. Csak azért is jól fogjuk magunkat érezni. Első lépésként a maradék pezsgőt rögtön megittuk, majd a csoki likör következett. Tudom, hogy ez nem olyan erős, de ha valaki hozzánk hasonlóan 4 feles pohárral megiszik, az megérzi. Tehát már jó volt a hangulatunk, amikor kitaláltuk, hogy táncoljunk is. 2 vagy 3 szám ment le, amikor lassú következett.
Előszőr tovább akartuk tekerni, de aztán el kezdtünk röhögni, majd folytattuk a táncot. A sógornőm egy fél fejjel magasabb nálam, így szinte én kapaszkodtam bele. Mivel hangos volt a zene, ezért ha beszélgetni akartunk, akkor a másik fülébe kellett közvetlenül beszélnünk. (Egyszerűbb lett volna lehalkítani, de az meg nem buli) Egyik pillanatban szinte egyszerre akartunk mondani valamit a másiknak, és pont ugyanarra az oldalra fordítottuk a fejünket, hogy a másik fülét eltaláljuk. Ennek az lett a következménye, hogy a szánk összeért. Na ebből lett megint kacaj, amire azt mondtam, hogy egy jó nyelves mindíg izgalmas. Erre egymásra néztünk és már találkozott is a szánk.
Meglepő érzés volt!
Előszőr csak érintettük egymás száját, de egyre kíváncsibbak lettünk. A végén már azt vettük észre, hogy a nyelvek keményen dolgoznak. Hirtelen mind a ketten megmerevedtünk, de ahogy egymásra néztünk abban benne volt a tudat, hogy most már nincs megállás. Mivel féltünk, hogy a fiúk felébrednek, ezért átmentünk a másik szobába és magunkra zártuk az ajtót. Előszőr újra a szánk találkozott, de közben el – el kalandozott kezünk. Furcsa volt egy másik nőnek megérinteni a mellét. Én még soha nem fogtam meg másét, csak a sajátomat. Nem volt nagy melle, de formás volt és kicsit lágy.