Hármasban

Hárman ülünk a szobában. A dohányzóasztalon lévő laptopból valami rockzene szól, de nem is különösebben figyel rá egyikünk sem. Kedélyesen beszélgetünk, miközben a bor is fogy jócskán. Csakúgy röpködnek a hülyébbnél hülyébb poénok, amiket csak talál viccesnek az ember. De jól is van ez így. Nem gondolni semmire, csak röhögni bele a világba valamin, ami éppen csak minimálisan, vagy még annyira sem vicces. Az elmúlt fél évben csak ezekért az estékért éltem jóformán. Amikor a srácokkal hülyülhetek és úszva elfelejthetem, milyen vacak dolog is az élet. Ilyenkor azonban igyekszem nem is gondolni ilyesmikre. Azonban ezek az összejövetelek már nem ugyanazok, mint voltak alig néhány hónapja, bárhogy is igyekszem fenntartani a látszatot. És ezt nemcsak én tudom ebben a szobában.

Leteszem egy kicsit a félig kiürített poharamat az asztalra és hátradőlök a kanapén. Érzem a barátom karját a hátam mögött. Kihasználva a lehetőséget kicsit magához is húz, én pedig hagyom magam. Furcsa ez a helyzet még nekem igazából. Életem eddigi húsz éve alatt nem volt még valódi kapcsolatom, még ha ez a mai világban kicsit furcsának is hathat, amikor a legtöbb lány tizenhat éves kora körül kezdi a fiúzást. De hát mi voltam én tizenhat éves koromban! Ültem otthon minden este, számítógépes játékokat játszottam és meséket néztem. Nem mintha szégyellném, de kétségtelen, hogy még csak fel sem merült bennem a pasizás gondolata. Igényem se volt rá. Bár szerintem nem maradtam le semmiről azért, mert például pár évvel később vesztettem el a szüzességemet, mint az átlag. Akárhogy is, a lényeg, hogy ez a dolog még igencsak új nekem ezzel a fiúval, nevezzük az egyszerűség kedvéért Daninak. Nem régen kezdődött a kapcsolatunk, az ismertségünk viszont már visszatekintett néhány évre. Együtt kezdtük az egyetemet és igazából elég sokat lógtunk együtt, különösen az utóbbi időben. Tulajdonképpen, elég zárkózott ember lévén, aligha találtam volna barátokat, haverokat, ismerősöket, vagy bármi ilyesminek nevezhető egyéneket nélküle. Ő vezetett be a társaságába és ha szükségem volt rá, akkor szinte mindig mellettem állt, ezért pedig nem tudtam neki elég hálás lenni. Ritkán találkozni olyan jó emberrel, mint ő.