Oh, West! Oh, Jack! 1. rész

A nevem Jack és kedves olvasó, ahonnan én jövők ott mostanában más szelek kezdtek fújni, amik legfőképpen számomra bajt jelentettek.
Így hát a lovamra pattanva elkezdtem átszelni a vidéket, a nap és a felhők voltak az én iránytűim utazásom során. Nem volt célom, csak, hogy minél messzebb kerüljek poros kisvárosom emlékeitől is. Az éjjelek melegek voltak, a nappalok meg szárazak, de szerencsére élelemből és vízből volt nálam még bőven. Amikor is a horizont tövében a nap már ágyazni készült, akkor pillantottam meg egy magas dombon egy farmot.
A fény odavonzott és remélve, hogy kedves népek lakják leszállva a lovamról bekopogtam. Az ajtót egy magas fekete hajú kék szemű férfi nyitotta ki, aki nem is volt rossz első kezdetnek az új életemben, de mikor megláttam mellette egy apró mosolygó szőke asszonyságot, már is azt gondoltam, hogy mindenben van valami jó és egy kevésbé jó dolog.
– Bocsánat a zavarásért ilyen korai estén, csak meglátva a házukat, arra engedtem magam gondolni, hogy elhalhatnék az istállóban a lovammal. Nehéz út van a hátam mögött és még lesz is. – a házaspár, mert elsőre tudtam, ahogy egymásra nézve elmosolyodtak, majd vissza rám.
A tekintetükbe volt írva az egész múltjuk és a még hátralévő idejük.
– Semmi baj... – kérdezte a hölgy, mire én gyorsan felé fordulva, levettem a kalapomat és régóta nem használt mosolyomat felé villantottam.
– Jack vagyok.
– Én pedig Marie. A férjem pedig Alex. – a házurának kinyújtott kezét látva megfogtam és az erős kézfogás után, egyre jobban tetszett már is az itt lét.
Nem mintha bármilyen dolgot terveztem volna Alex erős ujjaival, kérem hisz ő házas. De álmodozni még csak lehet, meg hát...
– Megmutatom az istállónkat kedvesem, addig te meg... – a nő megfogta a kezét és egy puszit nyomott az arcára.
– Én pedig addig előkészítem a felső szobát a vendégünknek. – aztán Marie rám nézett. – Jack remélem, szereti a borjút főt burgonyával? – szólni sem tudtam a nagylelkűségüket hallgatva, csak mikor Alex elmenve mellettem egy percre a karunk egymáshoz ért.
– Igen, nagyon köszönöm! Istenien hangzik. – a nő visszament a házba, míg én a lovam kantárját fogva vezettem a férfi háta mögött.
Az elmúlt pár napban rettenetesen hiányoltam a meztelen test érintését, ahogy azt is, hogy valaki velem tegye ugyanezt. De itt talán.