Szerelmes vagyok a húgomba 2. rész

A legcsodálatosabb dolog volt Amy mellett ébredni. Este nem húztam le a redőnyt, ezért nappali világosság volt a szobában. Amy meztelenül volt, a takaró épp csak súrolta a köldökét, felső testét a nap aranylóra festette. Haja szétterült, az arcán hatalmas béke honolt. Sosem láttam még ilyen szépet. A mellkasomban mintha ezernyi pillangó repdesett volna, és tudtam, hogy visszavonhatatlanul szerelmes vagyok belé. Nem akartam felébreszteni, ezért óvatosan kicsusszantam mellőle, és felvettem a földről az esti bokszerem. Polót is húztam, majd kiléptem az ajtón és be is tettem magam után. Az senkit nem lepne meg, hogy egy meztelen lány van az ágyamban, de ha ez a lány éppenséggel a húgom, az tuti kiverné a biztosítékot.
Anyu már a konyhaasztalnál ült, előtte az asztalon gőzölgő kávé volt, kezében a tablet.
– Helló, anyu. – adtam egy puszit a feje búbjára.
– Jó reggelt! Főztem kávét, még meleg. Reggelire mit ennél? Felkelthetnéd a húgod is, lassan 11 óra.
– Tojásos bacon? Ezer éve nem ettem.
Anyu felállt az asztaltól, és a hűtőhöz lépett. Elővette a tojást és a bacont, és hozzá is látott a reggeli készítéshez. Még biztosan volt 10 percem, mielőtt elkészül a reggeli, ezért letettem a kávésbögrém és visszasiettem a szobába. Amy ugyan úgy aludt, ahogy hagytam, ezért most visszamásztam mellé. Finoman hozzábújtam, álmosan nyögött egyet.
– Jó reggelt, kicsikém! Ideje felkelni... Anya reggelit csinál, és jó lenne, amikor végez, te a saját szobádból keverednél elő.
– Hmmmm. De olyan jó itt – mormogott, miközben fejét a mellkasomba fúrta.
– Nekem is jó. Minden reggel így szeretnék ébredni, de tudod, hogy most menned kell. Később átjöhetsz, hiszen itt lakunk és a tesód vagyok. Mi abban a fura, ha együtt töltjük a napot?
Amy nem válaszolt, csak lassan felült.
– Fáj a fejed? – kérdeztem.
– Egy kicsit, de egy gyors reggeli és zuhany, és mintha új lennék.
Lassan állt fel, szerintem jobban fájt a feje, mintha mondta. Sajnáltam szegényt. Ahogy felállt, a takaró leomlott róla, ő pedig szégyenlősen elfordult.
– Ne fordulj el! Olyan szép vagy – mondtam neki. A farkam megmozdult; ő is úgy gondolta, hogy Amy kívánatos.
Ettől a mondatomtól elpirult, de már nem takargatta magát. Felszedte a ruháit a földről, felöltözött és halkan kiosont. Sóhajtottam egyet. Nehéz lesz eltitkolni a szüleink elől...