Biokertészet

– Szia szexi – kiabált utánam – akarsz dugi-dugi? – Kérdezte a gyengeelméjű Miska, aki a falu „hivatalos” pásztoraként a hajnali órában a tehenei után ballagott. Szokása szerint megtorpant és jól megbámult. Volt mit, szakadt rövidnacim feszült a fenekemen, a foltos fehér pólóm épp hogy csak eltakarta telt melleim.
– Legközelebb – vigyorogtam rá és felhúztam a trikómat, hogy megbámulja a csöcseimet.
– Mindig ezt mondod – csorgott a nyála (a szó szoros értelmében) majd lemondóan legyintett, és az állatai után indult.
Pár lépést megtéve én is hazaértem, és betaszítottam a nyikorgó kertkaput. Bepakoltam a hűtőbe, csináltam magamnak egy jéghideg fröccsöt majd kimentem a melegházba. Az én kis kedveseim szépen növekedtek. Leültem melléjük és eltűnődtem a sorsom forgandóságán. Ha anyunak nem támad az az idióta ötlete, hogy biokertészetet nyisson a nagyitól örökölt házunkba, még mindig Pesten élnék. Ha valami véletlen folytán jó lett volna az ötlete, most már készülök az egyetemi felvételire. Ha, miután szinte minden tartalékunkat feléltük nem futunk össze Ferivel, talán most koldulnánk. Így meg...
Visszamentem a lakásba. Anyám szobájába szokás szerint be voltak húzva a függönyök. Még aludt. Meztelen testén izzadtságcseppek csillogtak, szőrős punciján rászáradt a fehér sperma. Nem borotválta magát, mert Feri izgatónak találta ágyékának vörös háromszögét. Ő meg mindenben engedelmeskedett neki.
Két hónapja ismerkedtek meg. Aznap éjszaka szokatlan ricsajra ébredtem. Felkeltem és kimentem a szobámból. A verandán voltak. Egy idegen férfi és egy nő támogatta a szemlátomást Rebekát. Döbbenten bámultam, anyámtól igencsak távol állt az ivászat!
– Hónapok óta nem éreztem ilyen jól magam! – Kiabálta. – Alig várom, hogy megbasszál azzal a hatalmas farkaddal!
– Hé – csitította a mellette álló molett nő, akinek legalább egy számmal kisebb ruhájából szinte kibuggyant mindene.
– Csitt, Klárika drága – vihogott – majd téged is kinyallak, de most faszra vágyom.
Ekkor láttak meg engem.
– Szia, Andi – intetett anyám, miközben inge szétnyílt és előbuktak hatalmas mellei.
– Nem is vagy már te olyan kislány – mosolygott rám Feri – mutasd meg kérlek a szobáját, mert most dolgunk van ott.
Idétlen röhögése még akkor is fülembe csengett, amikor becsuktam mögöttük az ajtót.
– Itt maradtunk kettecskén – nehezedett egy kéz a vállamra. – Nincs egy kis Pepsid itthon.
– De, mindjárt hozok.