Másnap után

– Egy kis figyelmet kérek. – a tányér mellől elvettem a kanalam és megütögettem vele a poharamat. – Köszönöm. – megköszörültem a torkomat, miközben felléptem a pódiumra.
A zenészek abbahagyták a zenélést és mindenki a sátor alatt felém fordult, de én csak egy személyt kerestem az asztalok között. Terra éppen a fülébe súgott valamit, amire szélesen elmosolyodott, melyet meglátva már is izzadni kezdtem.
” Oké, most tönkre fogom tenni az egész életem egy olyan valakiért, akit már lehet, hogy el is vesztettem. Az én hibám volt. Ezt rendbe kell hoznom, amíg van rá lehetőségem és ameddig az öt pohár bátorság bennem van. ” Nagy levegőt vettem és találkozva a tekintettem vele, már is könnyebbnek éreztem magam.
– Először is sok boldogságot kívánok Pennynek és Adamnek, az ifjú párra! – rájuk néztem, felemeltem a poharat, melyet mindenki követett és egy nagyot kortyoltam belőle.
Kellett egy kis ösztönzés még, amire szükségem is volt.
– De nem éppen ezért jöttem most fel ide. – újra megkerestem az emberek között és a többit már csak hozzá intéztem, nem is törődve, hogy kik vannak körülöttünk, vagy, hogy ezután lesz-e még valaki, aki rám fog nézni. – Valamit nagyon régóta el kellett volna mondanom. De féltem. Rettegtem attól, hogy mi fog történi akkor, ha ez kitudódik. A családom, a barátaim, viszont leginkább, aki igazán hibás mindezért, az én magam vagyok. Most már tudom, ha veled vagyok, nem számít senki más, csak mi. Hülye voltam, a legnagyobb marha a világon. Eszembe jutott a reggel, amikor veled vesztettem le a szüzességemet és már akkor tudtam, csak nem vettem észre a jeleket. Bárcsak hamarabb láttam volna meg őket, talán minden más hogy alakult volna. Dylan. Szeretlek! És bárhogy is lesz ez után, ez sohasem fog megváltozni. – az asztaloknál megdöbbent arcokat és hitetlenkedő, meghökkent hangokat kaptam válaszul, miközben én csak őt néztem.
Belenéztem a szemébe és akkor már tudtam, minden elveszett. Leléptem a pódiumról, a zene a hátam mögött megindult, én pedig kész voltam vállalni a következményeket. Nem törődve kinek okoztam fájdalmat vagy a legnagyobb csalódást, csak az számított, hogy megtettem. Az asztalok között lehajtott fejjel haladtam el és közben mosolyogtam. Mert bármi is történik ezek után, kész voltam csak előre nézni.
De, hogy megismerjétek az egész történetet, ahhoz vissza kell mennünk a buli utáni reggelre.