Mosaic Stories: Perverz a Déliben

Már nem emlékszem pontosan, hogy tavasz volt-e vagy ősz. Jóval a vonat indulása előtt érkeztem meg a Délibe, hogy pár napra leutazzak vidékre, a nyaralónkba. A korai érkezésnek köszönhetően szinte az összes ülőhely szabad volt még: kiválasztottam egy ablak mellettit, ahonnan jó rálátás esik majd a Velencei-tóra. Türelmetlenül az órámra pillantottam: több, mint fél órám volt még. Erre a helyzetre és a MÁV mindenki által ismert szeszélyeire felkészültem: előkapartam hátizsákom mélyéről a könyvet, amit az útra hoztam. Lábamat a szemben lévő ülésre téve, ellazulva, boldog békességben, a közeledő utazás szokott, csendes izgalmával eltelve merültem el a regény következő részében.
Már egy ideje olvashattam, mikor egy különösen érdekes gondolat ragadta meg a figyelmemet, ezért a könyvből felnézve megszakítottam az olvasást. Cél nélkül bámultam ki az ablakon... – pontosabban azt hittem, hogy a szürke égen és a szomszédos vágányon álló vörös vonaton kívül nem látok majd semmit. Lassan egy évtizede utazgattam akkoriban szeretett államvasutaink járatain, de az akkor elém táruló látvány minden azelőtti felháborító esetemet felülmúlta.
A szomszéd vonat ablakánál egy ötven és hatvan közötti férfi állt, és száját puszilgatta az üveget, míg egyik keze határozottan ágyékát takarta.
Nem is tudtam, melyik irányba nézzek [természetesen félre] elszörnyedésemben és a döbbenet első pillanataiban. Rögtön vagy 180 fokkal fordítottam el a fejem.
Időközben a többi utas is szállingózni kezdett: néhány perces megszakításokkal el-elment mellettem pár helyet kereső ember. Én eléggé hátul voltam, mentek inkább előre; nem ültek le mellém.
A kis asztalon heverő noteszemhez kaptam és leírtam azt a mondatot, ami a regényből megragadta a képzeletem. Egy percre el is felejtkeztem a szomszéd vonaton álldogáló perverzről, de sajnos a toll végét rágcsálva óvatlanul megint felnéztem: a bácsika már a nyakán simított végig, és kezét elvette ágyéka elől. Merev pénisze rögtön előreugrott: tisztán kivehettem közepes méretét és duzzadt makkját.
Fülig elvörösödve szegeztem pillantásomat a földre. Rohadtul szégyelltem magam, hogy nem gondoltam a tollrágcsálás következményére: ezzel csak még jobban felizgattam azt a mocskos állatot.