Kulturális sokk

Életembe először láttam ilyen felvonulást: leszbik, lenge ruhákba öltözött férfiak, férfiaknak kinéző nők, és nőknek kinéző férfiak sorjáztak a nyári napfényben fürdő utcákon.
– Csodás látvány – szólalt meg valaki.
– Aha – dünnyögtem.
– Helló, Mark vagyok – nyújtotta kezét a mellettem álló bőrszíjakba öltözött köpcös vénember.
– Dániel – mutatkoztam be én is.
– Van már kedvenced, vagy csak kíváncsi vagy?
– Utóbbi – válaszoltam lakonikusan.
– Értem – mosolyodott el – én mindenevő vagyok. Á... – fordult el – megjöttél drágám. Ő a feleségem Keisha.
A megnevezett 100 wattos mosolyt villantott rám, majd amennyire e kezében tartott hűtőtáska engedte átölelt. Olcsó parfüm és izzadtságszag kúszott az orromba, alig kaptam levegőt. Mikor végre kiszabadultam húsos karjai közül, figyelmesebben szemügyre vettem. Úgy nézett, ki mintha ha egy Rubens képről – ha a németalföldi festőnek lettek volna néger modelljei – szökött volna el. Hatalmas mellei szabadon lógtak, csak két csillogó tapasz takarta a mellbimbóit. Színes szalagokból álló hawaii szoknyája csak arra volt jó, hogy megmutassa: nem visel semmit alatta. Ahogy rám nézett szinte levetkőztetett a tekintetével.
– Csini fiúka vagy. Gyönyörűek a zöld szemeid. Hogy hívnak szépségem?
– Hé! – Vigyorgott a férje – Ő Dániel, de én is itt vagyok.
– Ja – nevetett – de neked már nincs ilyen formás popsid – markolta meg a fenekemet. – Elvörösödtem.
– Szállj már le róla! – Szólt rá a Mark – Nem illik így letámadni valakit.
– Ó, de neki tetszik. Ugye drágám? – Húzott magához. – Alig fér már a fasza a farmerjába. Le is vehetnéd.
– Neemmm – dadogtam.
– Na, ne szégyenlősködj – nyúlt a sliccemhez.
Gyorsabb volt, mint én. Mire feleszméltem, már a térdemig tolva a nadrágom közszemlére tette leopárdmintás tangámat.
– De szép bugyikád van – fogta meg a vállamat Mark. – Csak kíváncsi voltál milyen érzés, ugye?
Legszívesebben a föld alá bújtam volna, de a szégyent lassan felváltotta a meg megkönnyebbülés. Hiszem itt senki sem fog elítélni azért, amire vágyok, amilyen ruha van... vagy nincs rajtam. Nincsen csúnya nő, csak kevés pia, tartja a mondás. Egy óra múlva, vérembe egy jó adag alkohollal, nemcsak Keisha tűnt szexinek, de már férje csókját is viszonoztam. Furcsa, de édes bódulat árasztotta el testemet – lelkemet.