A nő kelyhe

Amikor a nő felöltözött, megkérte az őt bámuló férfit – aki most is meztelenül feküdt az ágyon – segítsen neki egy létrát támasztani az ablak alá, hogy az éjj leszáltával amikor az Úrhölgy alszik, újra egyesüljön testük egy vad és szenvedélyes szeretkezésben.
Mind ketten epekedve várták már az estét, amiről úgy egyeztek meg, hogy a férfi teljes pompájában megízlelheti, a nő kelyhét, ami a délután folyamán a nagyon erős vagynak köszönhetően elmaradt, de a kielégülés mind kettejük számára teljes volt.

A férfi is hamar felöltözött, hogy a nő kérésének elget tegyen arra, hogy az éjszakai találkozó minél hamarabb és zajtalanul teljesüljön be.
Kimentek az ajtón és a férfi a pajta oldalánál élére fektetett, nehéz falétrát a három szintes kőházhoz vitte. A nő látta az ingjén át domboruló karizmait, az erős ujjakat, mellkasának ütemes fel le mozgását, ahogy a levegőt vette.
A nő szobája a legfelső szinten volt, Úrhölgye szobája fölött, de még egy szint állt és egy üres szoba
kettejük szobája között, így nem kellett attól félniük, hogy a kopogó, csattogó hangok vagy a nyögések felkeltik a hölgyet.
A férfi az ablak alá támasztotta a létrát, ami pont elérte a párkányt.

– Edina! Edina?! Vissza értem – szólt az Úrhölgy, a lányt keresve, mert a csengettyű szavára nem jött ki gondol‐ ta ide kint lesz valahol – merre vagy? Elfáradtam a séta‐ ban, lefürdenék. Gyere már! – kérlelve kiabált a bejárati ajtótól a pajta irányába remélve, hogy meghallja.
Gyorsan csókot váltottak, majd a nő elrohant, hogy kiszolgálja a hölgyet.
A férfi elindult, hogy friss vizet vigyen a lovaknak, négy gyönyörű lova volt az Úrhölgynek, magyar telivérek, mind kanca.
Edina közben vizet melegített a konyhában, Úrhölgye fürdőjéhez, közben segített neki levetkőzni, végig a kunyhóban átélt élményekre gondolt. "Aaaah Péter, olyan jó szerető" mondta magában, arcán mosollyal, ahogy újra és újra Péter farkára, erős karjára és égő vágyára gondolt.

Teltek az órák, hoszú percek, vágytól fűtött testtel várta Edina ágyában szeretőjét. Kora este amikor a nap elérte a távoli horizontot az Úrhölgy már aludt. Péter a kunyhója ablakán, minden munkáját elvégezve várta Edina jelét, hogy intsen az ablakból "senki és semmi nem zavarhat meg minket, gyere és tegyél magadévá".