Meztelen futás

Amikor az első házasságom megromlott, majd fel is bomlott – teljesen magam alá kerültem. Hosszú ideig tartott, amíg rendbe jöttem, ebben nagyon sokat segített a sport. Mindig is szerettem hosszabb távokat futni, ezt rendszeresen gyakoroltam is. Bár sokan le akartak beszélni erről, mondván, hogy nem tesz jót a melleimnek – az átlagosnál jóval nagyobb, 75E mérettel rendelkezem –, én azonban szerencsére nem hallgattam rájuk: gondosan választottam ki a legjobb sportmelltartókat, sőt a sportmelltartó alá futás közben még egy melltartót vettem fel, így már megfelelően tudtam mozogni, és folytattam a számomra megnyugtató sport űzését.
Nem csupán a sportolás hozott megnyugvást, hanem a korábbinál lazább, vagányabb életmód. A férjem volt az első és addig egyetlen férfi az életemben, és őszintén szólva, nem igazán éreztem jól magam vele együtt a szexben sem. Viszont elfogadtam, mert nem éltem meg mást. A válás után már sokkal többet törődtem ezen a téren is magammal. Nem lettem természetesen olyan nő, aki bárkinek odaadja magát. Sőt, a férfiaknak továbbra sem volt velem könnyű dolguk, mert alaposan megválogattam, kivel lépek kapcsolatba – de ha valakivel jól éreztem magam, nem zárkóztam el attól, hogy viszonylag hamarabb eljussunk az ágyig is. Talán még ennél is jelentősebb lett a számomra, hogy aránylag későn, de megtanultam, hogyan szerezhetek magamnak örömet. A csiklóm izgatását különösen szerettem, kitapasztaltam, hogyan a legjobb nekem. Saját magam kényeztetése jó hatással volt a másokkal együttlétre is: elvártam, hogy foglalkozzanak velem, és a testiség megélése miatt hamarabb felismertem, ha valakivel nem illettünk össze.
Hozzátartozott az új életmódomhoz, hogy nagyon szerettem otthon hosszú ideig meztelenül lenni. Jól esett a természetes szabadság. Nem tudtam megfogalmazni, hogy pontosan miért: egyszerűen jó érzés volt ruha nélkül lenni. Akár takarítottam, főztem, vacsoráztam, tévét néztem így. Volt, hogy már a munkából hazafelé jövet ledobtam mindent magamról, de olyan is volt, hogy egymás után szabadultam meg az egyes ruhadaraboktól.
A meztelenség természetes örömét azonban nem szerettem volna a négy fal közé szorítani. Igen gyakran ábrándoztam arról, hogy ruha nélkül futok: felszabadító érzés volt már maga a gondolat is.