Erika, a csúnya lány

Erikát, a csúnya lányt a raktárban lévő irodájában keféltem meg először.
Illetve először nem is megkeféltem, hanem kinyaltam. Amilyen csúnyának tűnt elsőre, a kielégüléstől, attól, hogy kinyaltam, egészen megszépült. De ami igazán szép volt, az a pinája. Mikor széttárta a lábait, elbűvölt a látványával, nem tudtam megállni, hogy ott, az asztal mellett ne térdeljek le elé és ne nyaljam addig, amíg csak sikoltva el nem élvez. Rögtön utána az asztalra hajolt és hátulról megraktam. Gyönyörű segge volt, a puncija szorított, mint egy satu, hatalmasat élveztünk mind a ketten.
Onnantól kezdve sűrűn találkoztunk. Kiderült, hogy egy nagyon jó fej csaj, eszes, lehet vele mindenről beszélgetni – és imád dugni. Hol nála voltunk, hol az én garzonomban, és kipróbáltunk minden helyet és minden pózt. De sokat beszélgettünk is. Észrevettem rajta, hogy azzal, hogy lett valakije, és főleg azzal, hogy rendszeresen dugott, megszépült.
Bemutattam a haverjaimnak is, akik először hülyén néztek rám, de aztán elfogadták. Rájöttek ők is, hogy jó fej, és legalább biztos lehetettem abban, hogy egyikőjük se kezd ki vele.
Anyámék elfogadták – apám meg is jegyezte, hogy fiam, ezt a nőt sose fogja elszeretni tőled senki. De ő is megkedvelte, kiderült, a nagyanyjára emlékeztette, aki még az előző-előző évszázadban született, és fiatalkorában ugyanennyire csúnya volt – mégis hat gyereket szült, köztük a nagyfateromat.
– Figyelj – mondta Erika egyik nap. – Tudom, hogy nem vagyok egy Mona Lisa. Nem tudom, mit tervezel velem, de nekem így most nagyon jó. Megkérlek, ha már megunsz, minden szó nélkül lépjél le, nem akarok még egyszer úgy járni, mint az előző pasimmal.
Kiderült, az az előző pasi a második férfi volt az életében, akivel lefeküdt. Nős volt, egy félévig járt hozzá dugni, aztán jól kiborította, még félévig tartott, mire megszabadult tőle.
– És az első? – kérdeztem.
– Ugyan... egy srác volt a gimiben. Egy bulin megdugott, aztán sose láttam többé – válaszolt.
Erre már én is kíváncsi lettem
– És akkor hogy bírtad ki, hogy ennyi időn keresztül nem volt kivel...?
– De hülye vagy, baszdki... – nevetett. – Mit gondolsz? Nem hallottál még az önkielégítésről?
– Jó, jó, de...
– És ne félj, voltak segéderőim – nevetett újra.
Ez már nagyon izgatott engem.
– Komoly? És milyen... vagy hogyan?
– Ezt most komolyan kérdezed?
– Igen.
Gondolkodott egy pár másodpercig.