Minden napra egy mosoly 1. rész

Három dolog jut eszembe, amikor rá gondolok.
1. Vágy
2. Barát
3. Félelem

Mert félek az élettől, amiben ő is benne lehet, rettegek, hogy egyszer talán boldog leszek.

A vágyaimat titkolom, de nem szégyellem, csak soha sem tettem meg, egészen addig, míg nem ismertem.

A barátom lesz. Talán tényleg azok lettünk egymásnak és szeretném azt hinni, hogy egy kicsit többek is magunknak.

Én pedig nem fogom észrevenni, és amikor mégis, akkor már túl késő lesz.

De melyikünk fog hamarabb elmenekülni, attól, ami egyszer lehetne?

1. fejezet

– Brayen? – kopogtam még egyet, aztán választ, sem lépéseket nem hallva megpróbáltam a kilinccsel.
Nyitva volt, ami egyszerre meglepett és némileg megnyugtatott is.
– Hahó! Van valaki itthon? – Brayen még biztos a kiállításán lehet, ami arra ad következtetést, hogy valaki vagy betört, vagy barátom direkt hagyta így az ajtót.
Körbe nézve a lakásban, inkább az utóbbira tippeltem. Üres üvegeket, gyorsétteremi zacskókat és a földön egy pár sáros lábnyomot látva, biztos voltam, hogy innen semmit nem vittek el.
Becsukva magam után az ajtót elindultam felfedezni az otthonát. Egy pár lépést téve befordultam jobbra, majd a konyhában találtam magam, ahol már jó ideje nem járt senki sem. Koszos edények a mosogatóban, morzsás asztal, a hűtőbe pedig benézve gyorsan becsuktam, ne hogy valami megszökjön onnan. A három szék közül kihúztam az első látásra a legtisztábbat és leültem rá. Magamban már is azt kérdeztem, hogy miért vagyok itt. Amire a válasz újra és újra csak az volt, hogy nem tudom.
Vicces, mert, ahogy ott ültem a konyhájában a rengeteg mosatlan mellett eszembe jutott, hogy igazából nincs is jogom itt lenni, illetve még csak említést sem tenni a higiénia hiányára. Mert ez az ő otthona, én pedig csak a... és itt lesz minden bonyolultabb. Mi vagyok én neki? Talán egy modell? Egy barát? Vagy egy jó nagy mázli, ami éppen kapóra jött neki? És ő nekem? Barát az mindenképp, pláne amennyit elmondtam neki magamról a kapcsolatunk közben. Mégis az, hogy hol is vagyok éppen, az némileg ő miatta van.

Brayennel a városban találkoztam, vagyis inkább először a szemembe villantott egyet, aztán mutatkozott be.