Házasság új alapokon

Jó ideje házasok voltunk Rékával, amikor elhatároztuk, hogy kísérletezgetni fogunk. Alapvetően párokra gondoltunk, de én, érthető módon, nem határolódtam el még egy nőtől sem mellettünk. Erre persze Réka mindig húzta a száját, szóval nem erőltettem, meg aztán egy párcsere is legalább olyan izgalmasan hangzott. Feladtunk hát egy hirdetést, és vártunk. Elég sokan jelentkeztek, de csak férfiak, őket pedig elküldtem gyorsan. Így nem akartam osztozni. Aztán egy pénteken arra mentem haza, hogy Réka bejelenti, estére vendégünk lesz. Megörültem, de gyorsan le is lohadtam, mikor kiderült, hogy egy Feri nevű srác jön. Egyedül. Teljesen kiborultam, hogy ezt hogyan képzelte.
– Figyelj, már nem tudom lemondani – magyarázkodott Réka. – Nem tudom a számát.
– Na jó, de mégis, hogy hívhattad meg? Egy vadidegent!
– Beszélgettünk már pár napja a cseten, és nagyon szimpatikus volt. Te pedig úgyis ki akartad próbálni hármasban, gondoltam, elhívom, és ha szimpi, akkor... – magyarázkodott.
– Ne beszélj nekem össze-vissza – csattantam fel. – Te is tudod, hogy nem így gondoltam – jelentettem, de elhamarkodtam, és rögtön rá is jöttem, mekkorát hibáztam.
– Á, szóval én ne legyek féltékeny, nézhetem, ahogy mással hetyegsz, nekem meg tilos. Hát nem! – azzal beviharzott a mosdóba, és magára csapta az ajtót. Na basszus, ez is jól kezdődik, most mi lesz. Egy darabig toporogtam otthon, ittam egy felest, hogy lenyugodjak, hallgattam Réka szipogását, majd úgy döntöttem, leugrom valami ajándékért neki, amivel kiengesztelhetem, és én is kiszellőztetem egy kicsit a fejem legalább. Vagy két órát járkáltam, gondolkodtam, mi legyen, végül vettem egy csokor virágot, és elindultam haza. Ahogy beléptem, éreztem, hogy valami nincs rendben.
Mikor a szobához értem, megállt bennem az ütő. Réka a kanapén ült, előtte pedig egy húszas éveiben járó srác térdelt. Nem szerelmet vallott neki. Félmeztelen volt, és feje mélyen Réka szoknyája alatt volt. A feleségem pedig csukott szemmel nyöszörgött. Feri, villant be, hogy őt vártuk, egész kiment a fejemből. Pedig miatta veszekedtünk. Hát, ezek szerint megjött. Az asztalon egy üres üveg bor, a földön Feri pólója, szemmel láthatóan kezdték jól érezni magukat.
– Á, megjöttél – nyitotta ki a szemét Réka. – Feri... is... itt, ah van. – Húzta fel a srácot a fejénél fogva. Egy nálam jó tízessel fiatalabb fiú vigyorgott rám. Megtörölte a száját, és a kezét nyújtotta.