Tóparti vihar

Ahogy Adri kiverekedte magát a gazzal benőtt ösvényről, mintha csak varázsütésre tenné, hirtelen keresztül pillantott az odafent szürkén és fenyegetőn tovahömpölygő felhők takaróján a májusi nap, a dús lombokon át aranyló lándzsákat szegezve a csónakázótó partjára. A lány végigfuttatta tekintetét a hetek óta tartó forróságba hasító, vihar előtti szélben fodrozódó víztükrön és az árnyékcsipkés lugasokon, elégedetten konstatálva, hogy reményeinek megfelelően teljesen egyedül van.
Délre járt az idő, a gimnáziumban kellett volna lennie, ő azonban úgy érezte, igazán kijár már neki a pihenés, négyesnél rosszabbra egyik tárgyból sem áll, így hát az előző nap, közvetlenül a vizsga után megmozgatta kapcsolatait, és gyorsan szerzett magának egy péntekig szóló orvosi igazolást, persze a szülei tudta nélkül. Maradéktalanul ki is kívánta használni a rég vágyott magányt, ezen célból jött ki ide a tóhoz, reménykedve abban, hogy az éjszakára ígért vihar meg persze a hétköznapok mindenki mást távol tartanak onnan.
Egy szikla tövébe ejtette sporttáskáját, majd miután ismét körülnézett, és megbizonyosodott róla, hogy biztonságos, kajánul mosolyogva pucérra vetkőzött. A nudizás mindig is egyik kedvenc, különösen izgalmasnak tartott elfoglaltsága volt, ha egyedül volt otthon, sosem szalasztotta el a lehetőséget, hogy csak úgy a napi teendőkhöz évakosztümöt öltsön, ugyanennek a természetben való művelését viszont még sokkal jobban kedvelte. Ruháit gyorsan elrendezte, kikészítette törülközőjét, és egy másodpercet sem vesztegetve a víz felé indult.
A part egy magasabb pontjáról egy könnyed, gyakorlott fejesugrással rugaszkodott el, úgy merülve a tó hűvös mélyébe, akár egy kilőtt nyílvessző. Hagyta, hogy lendülete mélyre vigye, majd addig úszott ott lent, míg bírta levegővel, aztán pedig vízpermetet fröcskölve szerteszét a felszínre bukkant. Még jó húsz percig tempózott a part két legmélyebb része között, hogy meglegyen a napi edzése, aztán pedig a hátára fordult, és csak lebegett kényelmesen, lehunyt szemmel, arra gondolva mosolyogva, hogy milyen kellemes napja is lenne annak, aki most látná őt.
Általános iskola harmadik osztálya óta sportolt napi szinten, minek köszönhetően így tizennyolc éves korára erős, gyönyörű izmokra tett szert sudár, karcsú teste valamennyi porcikáján, amik tökéletesen kiegészítették keble peckes, gömbölyű halmainak és kemény, feszes fenekének dús, férfikézbe illő formáit.