Egy bi fiú története

– Alex te egy állat vagy! – Szólaltam meg, mikor láttam, hogy barátom pakolja ki táskájából a dolgokat. Egy chips, két chips, egy kóla, egy fanta, egy gumimaci... mire végzett az asztal szinte roskadozott a nasiktól.
– Gondoltam, legyen már értelme, ha már itt vagyok. – Nevetett, egyből lecsapott az egyik csomagra és kibontotta.
A barátommal, néha összejövünk és közösen nézünk filmet, de szerepjátékkozni is szoktunk. – Három napot töltök itt, gondoltam ne menjünk ki boltba.
– Jó rendben van. – Mosolyogtam. – Akkor mivel kezdjünk?
– Film? – Kérdezte és mutatott a most kölcsönzöttekre.
– Melyik?
– Mindegy, válasz egyet. – Felálltam, kiválasztottam egyet és beraktam a lejátszóba.
Egy jobbfajta háborús mozit választottam, sok vérrel és még több robbanással. Igazán izgalmas.
– Képzeld. – Szólalt meg egy idő után. – Tegnap meglestük Nórit és Kingát.
– Ne basz! Mikor? – A gondolat is izgatott, hogy ezt a két lányt, akik a legjobb csajok az iskolában, látták meztelenül. Legalábbis én sokszor kivertem rájuk.
– Tesi után. – Kacsintott.
– Miért nem szóltatok te szemét?! – Csaptam az asztalra. Megjelent előttem, ahogy a két lány leveszi a melltartóját, kedélyesen beszélgetnek, közben cicijüket kecsesen mozgatják, nevetnek, s közben fel s alá ugrálnak. Szinte azonnal felizgultam. Megigazítottam tökeimen.
– Nyugi. – Legyintett. – Ne izgassad fel magad. – Tekintetét nadrágomra szegezte. – Nem láttunk szinte semmit. Állítólag Zoli látta Nóri melltartóját, de szerintem kamuzik.
– Akkor mit láttatok?
– Hát igazából... semmit, de cserébe jól elkéstünk a töri óráról. Nem mertünk kimenni, mert lebuktunk volna.
– Látod-látod. Én kellettem volna. – Nevettem. – Gondolom, a szomszéd lány öltözőbe bújtatok el.
– Igen... honnan tudod? – Rávigyorogtam, majd összecsaptam gonoszan tenyereimet.
– Tudod, csináltam oda egy lyukat. – Ekkor éles fájdalom hasított bal vállamba. Oda kaptam.
– Te köcsög, erről meg te nem szóltál bazd meg! – Fejét hátra hajtotta és a távolba meredt. – Tehát te láttad őket?
– Kiket? – Hirtelen nem tudtam, miről beszél, mert újra megjelent előttem a két csaj, ahogy ringó keblekkel cserfesen fecsegnek. – Ja... nem, sajnos nem. Nem volt alkalmam még használni.
– Hogy-hogy?