Vacsora Valentinkor

– Halló drága Gica.. ráérsz?
– Rá,... mire?
– Vacsizzunk együtt! Ajánlottak egy új helyet.
– Hétre értem jöhetsz.
Ez valamit jelent. Gábor nős,... és gyanítom, van egy másik szeretője is. Mégis,... pont ma, pont velem akarja tölteni az estét. Gyanús, de majd meglátjuk.
Belvárosi mellékutca, eldugott, de exkluzív vendéglő. A bejáratnál diszkrét fekete tábla: MA HALNAP.
Marhák! Jó, hogy nem azt írják ki: holnap péntek.
A portás látta, hogy a sport Alfával jöttünk, mélyen meghajolva tár ajtót. A személyzeten formamellény és színes csokornyakkendő. A pincér kihúzza nekem a széket, elveszi a vállkendőm. Az étlap bőrbe kötve, az árak merészek. De már megtanultam, hogy Gábornak nem számít az ár ha eszik. Máskor se nagyon, de evésben pláne nem. Az asztalon szív alakú, piros szalvéták, ezüstnek ható evőeszköz, drága porcelán. Mire leülünk, gyertya is ég és virág is kerül. A rózsa szárán két bársonyszívecske. Utálom a nagy kanalakat, Gábor kér nekem egy kisebbet.
Kezdetnek kis szilvás Unicum. Aztán , de csak piszkálom. Semmivel se jobb mint Titanilla egyszeri próbálkozása fagyasztottból. Többet ilyet se, felejtős listán van.
Gábor persze, kétpofára tolja a kaviáros pirítósát. Kérek egy falatot, irigykedve adja. Meg tudom érteni, tényleg príma. Erre elviteti a rákot és hozat nekem is kaviárt és füstölt kagylót.
– ? ? ?
– . Vöröset, félédest. Meg egy nagy üveg bubis vizet.
– Nem megy a halhoz... piros fröccs nagyon nem.
– Na, pont leszarom! Mindenhez piros fröccsöt iszok, még a fagyihoz is. Tudod miért?
– Persze édes Gica, mert azt szereted.
Ilyenkor is nagyon tudom szeretni. Mert megértő és nem cikiz. Pedig ha valaki, ő cikizhetne. Igazi ínyenc, kifinomult fazon. Én jobbára hambin, KFC-n és élek. Ha főzök, leginkább csak zacskós levest. Néha egy csibepörit főzelékkel, rántott húst, rakott krumplit, ilyesmit. De mégse szól sosem a gasztrobunkóságomért. Ezért szeretem. Ezért is. Meg a felhőkék szeméért, a gödröcskéért az állán. Meg ahogy nevet, meg ahogy simogat, meg a vastag farkáért. Nem,.. a rengeteg pénze nem számít. Akkor is imádnám, ha csóró lenne. Na, nem úgy, hogy büdös hajléktalan, hanem, ha mondjuk eladó az OBI-ban, vagy buszsofőr a helyi járaton, aki csak néha visz el pizzázni.
De szoftvercége van. "Jók a programok, csak sok a köcsög" szokta mondogatni.