Nyári tábor

Elkezdődött a vakáció és a szüleim, hogy megszabaduljanak tőlem elküldtek egy nyári táborba. Amilyen sóherek voltak a legolcsóbb helyett választották ki. Elsőre nem hangzott rosszul: két hét egy Fekete tengeri üdülőben. Mint kiderült, egy lepukkant valamikori pionírtáborba kerültem, ahol minden hiányzott, amihez egy normális életben szüksége van az embernek. Legfőképpen az ingyen wifi. Az már csak hab volt a tortán, hogy nemcsak mi, „normális” diákok voltunk ott, hanem egy csoport intézetes is, akik elég vadak voltak. A kísérőnk persze leszarta az egészet csak a tábor igazgatónőjét próbálta befűzni. Én két „amolyannal” kerültem egy szobába. Mivel béketűrő, csendes személyiség vagyok igyekeztem mindent rájuk hagyni és minél kevesebbet tartózkodni otthon.
Szobatársaimnak köszönhettem, hogy megszoktam/megkedveltem a . Mivel több pénzem volt, mint nekik, én vásároltam és ők csempészték be a táborba. Egyik este, ő és a társa Emil baromi jókedvűek voltak, és amikor megkérdeztem az okát csak vigyorogtak – Várjuk meg az ellenőrzés végét. – Mondták.
Miután eljött a lámpaoltás ideje – amit persze senki nem tartott be – egy zsepibe csomagolt zöld színű tablettát tettek elém.
– Mi ez?
– Ettől baromi jól fogjuk magunkat érezni. Olyan, mint a viagra, csak jobb.
– De előbb kóstoljuk meg ezt a fincsi megy .
Nem akartam, nem mertem, nekik ellentmondani. Az ital inkább édes volt, mint erős, és valószínűleg soha nem látta a gyümölcsöt, amelyről elnevezték, de a második pohár után már kit érdekeltek ezek a semmiségek. Végül háromba törtük és bevettük a pirulát. Pár percig nem éreztem semmit, már éppen reklamálni akartam, amikor hirtelen a szívem úgy elkezdett dobogni, mint egy gőzkalapács. A látásom elhomályosult, minden olyan fura szivárványszínű fényben tündökölt. Olyan melegem lett, hogy lerántott a pólómat.
– Nézd, Péter már vetkőzik – röhögött egyikük. – Begerjedtél mi?
Döbbentem bámultam izzadtságtól fénylő barna bőrűket. A farkam, valóban megkeményedett, és bár jó sok filmet láttam már travikkal, és melegekkel, nem hittem, hogy valaha is, olyan helyzetbe kerülök, hogy... hogy... Emil hozzám hajolt és megcsókolta a nyakamat, majd nyelvével feljebb haladva a fülemet kezdte el nyalogatni.
– Fincsi ugye? – Kérdezte.
– Aha – nyögtem, mert társa közben lehúzva a rövidnadrágomat megsimogatta a farkamat.
– Szoptak már le?
– Még soha.
– Nem akarod kipróbálni? – Lehelte érzékeny makkomra a kérdést.