Amire 15 évig vártunk...

Húsz éves lány vagyok. Jó alakú, hosszú szőke hajú, és kék szemű, amolyan fiúk kedvence voltam mindig is. Nagyon sokan szerettek volna járni velem, de én valahogy ezt nem tartottam fontosnak, a barátságokat többre becsültem a fiúkkal. Így most, húszéves koromra már 5 éve vagyok együtt egy fiúval, aki az első és ezidáig egyetlen volt nekem mindenben. Éppen két hete derült ki, hogy nem tudott ellenállni egy lánynak a munkahelyén, és megcsalt vele. Összetörte a szívemet, azt hittem belehalok, nem ettem, meg akartam halni. Aztán egyszer csak csöngött a telefonom... Egy általános iskolai osztálytársam hívott fel, aki óvodás korunk óta szerelmes volt belém, amit nem is titkolt, de nekem, "csak" egy nagyon-nagyon jó barát volt. Két éve élt már külföldön, és most hazajött, azért hívott fel, hogy találkozzunk. Rossz kedvemen kicsit enyhített a tudat, hogy újra láthatom őt, mindig nagyon sokat nevettünk együtt, és nagyon egy hullámhosszon voltunk. Ráadásul anyanyelvi szinten beszélt már angolul, amit imádtam hallgatni akkor is, ha telefonon beszéltünk, hát még élőben. Úgyhogy izgatottan készültem a találkozásra.

Forró júliusi nap estéjén találkoztunk a téren. Mivel nagyon meleg volt, lezuhanyoztam, és fekete francia bugyimra, csak egy lenge fekete miniszoknyát húztam felülre pedig egy feszes, ujjatlan trikót. Magamra fújtam kedvenc parfümömet, és irány a tér, ahol David már egy padon ülve várt rám. Odaszaladtam hozzá, megöleltük egymást, és rögtön elkapott az a régi érzés, hogy ő még mindig képtelen barátként ölelni engem. De most valahogy nem zavart ez úgy, mint máskor, sőt megdöbbenve tapasztaltam, hogy a testem beleremegett az ölelésébe. Mélyen beszívtam az illatát, ami bódító volt. Mindig is imádtam a jó ízléssel választott parfümjeit. Aztán kibontakoztam az öleléséből, és a szemébe néztem.
– Szia – mondtam neki mosolyogva
– Szia – felelte ő –, még mindig gyönyörű vagy, a leggyönyörűbb lány, akit életemben láttam.
– Zavarba hozol, David.
– Alig vártam, hogy lássalak. Te voltál az első, akit felhívtam, mikor hazaértem. Nagyon hiányoztál.
– Te is nekem. De most nem leszek túl jó társaság.
– Te mindig jó társaság vagy, akkor is, ha csak csendben hallgatsz. De mi a baj, történt valami?
– Igen. Tamás megcsalt. 5 év után, én nem is értem hogy tehette. – és már potyogtak is a könnyeim.

David megölelt, és a padra ültetett szorosan maga mellé: