Egy kiküldetés és következményei 1. rész

– Te tisztára hülye vagy! Mit csinálsz ebből ekkora ügyet! Nem volt jó? – közölte velem Kati.
Kati egyébként egy félhosszú, barna hajú, csodálatos alakú bombázó, csodálatos kerek fenékkel, viszonylag keskeny derékkal és marokba kívánkozó cicikkel rendelkező kolléganőm és nem mellesleg a feleségem legjobb barátnője. A fenti kijelentés egy szédületes szeretkezés (nem tudok jobb szót kitalálni rá! ) után hangzott el, mielőtt bűnbánó arccal közöltem, hogy ennek nem szabadott volna megtörténnie.
Az előzményekhez tartozik, hogy kettőnknek kellett egy kiszállásra mennünk a cégtől, mely három napig tartott és megérkezésünkkor derült ki, hogy csak egy szobát foglaltak nekünk. Azért túlzottam nem estünk kétségbe. Kati mindig nagyon tetszett, de igyekeztem erről nem tudomást venni. Bíztam magamban, hogy hűséges férj vagyok, ő nem tudom mit gondolt, de nem tiltakozott túlzottan a közös szoba ellen. Az első este fáradtan érkeztünk a szállásunkra, lezuhanyoztunk, átöltözködtünk és eldőltünk, mint egy zsák. A probléma a második este keletkezett, amikor viszonylag kora délután végeztünk és még nem akartunk lepihenni. Kati kezdeményezte, hogy akár elmehetnénk egy étterembe vacsorázni is. Nem akartam smucignak mutatkozni, így benne voltam a programba. Találtunk is egy jónak tűnő éttermet, pont a szállodában. Rendeltünk vacsorát, mellé egy üveg . Mint kiderült, valójában egyikünk sem szokott fogyasztani, csak nagyon ritkán és igen módjával. A finom ételek és a bor kezdett minket egyre jobb kedvre hangolni. Különben is, a munka is sokkal jobban, gyorsabban sikerült, mint számítottuk, így egy nagy nyomás alól szabadultunk fel. Holnap már csak egy rövid adminisztráció volt hátra. Jót beszélgettünk, szóba került Gyöngyi a feleségem is, hogy mennyire szeretem még ma is. Szóval jól elvoltunk. Kisebb gond a fizetés után keletkezett, mikor felálltunk az asztaltól és Kati kicsit megbillent. Sikerült időben elkapnom.
– Ne haragudj, de úgy látszik, kicsit megártott az ital. – közölte velem.
– Semmi baj! – válaszoltam lovagiasan és derekát átkarolva segítettem ki az étteremből. Mikor közelebb kerültem hozzá, orromba, (vagy inkább csak a tudatalattimba kúszott egy nagyon halvány, de kifejezetten izgató illat, mely először nem is tudatosodott bennem, de jól esett a testi közelsége. Örömmel karoltam át derekát, ő a vállamnál kapaszkodott belém.