Váratlan alkalom

Egyik barátom felhívott délután, nem futunk-e össze. Mondtam neki, hogy igazából más terveim lennének az estére. Laci, a haverom azt mondta, muszáj lenne összefutnunk, mondania kell valamit, amit csak személyesen lehet. Jóban voltunk, hát belementem, lemondtam a programom.

Órákon keresztül sétáltunk, beszélgettünk. Épp ezelőtt nem sokkal szakítottunk pasimmal, és hát ahogy az már csak lenni szokott, hiányzott a szex. Lacinak is sokat meséltem előző barátomról, de még több emlék jött fel, amit hangosan nem mondtam ki. Laci hirtelen kapott egy hívást, így mennie kellett én meg ott maradtam egyedül.

Nem volt kedvem hazamenni, hát beültem egyedül egy kocsmába. Eléggé el voltam kenődve, mégiscsak egyedül üldögéltem egy korsó társaságában. Azért figyeltem a "felhozatalt". Kiszúrtam, hogy egy elég helyes srác engem bámul. Rögtön elfordítottam a fejem, el is pirultam. Egyszer csak a srác ott termett az asztalomnál és leült velem szembe.

– Szia, Krisztián vagyok. Nem baj, ha ideülök? Láttam, egyedül vagy.

– Á, nem probléma, gyere csak. Te is egyedül jöttél? – akkor jöttem rá, hogy lehet nem is volt olyan jó ötlet egyedül kocsmázni.

– Igazából vártam valakire, aki már nem jön el – mondta szomorkás mosollyal.

– Vakrandi?

– Az. Reménykedtem, ma végre összejön valami – vigyorgott.

Elképesztően jól állt neki, ha mosolygott. A pólója alól kilógó tetkója és az izmai sem hagytak hidegen.

– És miért van egyedül egy ilyen lány, mint te? – szakította félbe álmodozásom.

– Nem úgy alakult az estém, mint terveztem. Mostanában egyre többször van ilyen.

– Ezt hogy érted?

– Régebben, ha nekiindultam az estének, mindig a pasimmal voltam, utána nem hazamentem, hanem nála voltam. Most meg olyan furcsa, szokatlan, hogy haza kell menni éjszaka.

– Gyere, aludj nálam! – vágta rá kaján mosollyal.

– Persze, még mit nem! Mondjuk, ha jobban meggondolom... mért is ne? Hiányzik valami őrültség az életemből!

– Komoly? Feljössz?

– Igyunk még egyet, aztán mehetünk. De gyorsan, még mielőtt meggondolom magam!

A srác felállt, hogy hoz még egy kört. Átsuhant az agyamon a gondolat, hogy most még meglóghatok. De egy izgalmas éjszaka reménye felcsigázott. Döntöttem, lesz, ami lesz.

– Különben hogy hívnak? Még el sem árultad a neved.

– Anita.

– Rendben, Anita. Akkor hát, indulhatunk?