Prince

Férjemmel már tizenöt éve éltünk együtt. Nem volt különösebb szerelem ami összehozott bennünket, Inkább anyám befolyására mentem hozzá. Alacsony, kis ember volt, szép se volt, de jó állással rendelkezett. Volt egy háza is, szépen berendezve. Gyermekünk nem volt. Hogy az min múlott? Tudja isten. Talán azon, hogy a nemi életünk teljesen színtelen volt, talán az lehetett az oka. Kielégülést csak akkor értem el az egész házasságom alatt, ha magam szereztem meg magamnak, a saját kezemmel. De azt is csak titokban, mert a férjem szerint, egy asszony aki kéjt akar, az kurva.

Nekem megkellett elégednem azzal, hogy egyszer – kétszer egy hónapban, mindig a reggeli órákban, odakúszott hozzám az ágyából, a hátam mögé. Felturte a hálóingemet és úgy hátulról belém nyomta a kis faszát. Nem volt nagyobb tizenöt centiméternél. Elkezdett hevesen baszni, aztán, amint lespriccelt, visszahúzódott. Ez pedig nekem jel volt arra, hogy felkelhetek és reggelit készíthetek neki. Amint elment a munkába, leguggoltam a lavor fölé és kimostam a pinámat. Ha panaszkodtam, mindig a szomszédasszonyunkra hivatkozott a férjem.

Egy jóképu, nálam valamivel idosebb no volt Betty. Egyedül élt, nem volt férje. Azt mondta, neki nem kell senki. – Látod – mondta a férjem, – o megvan férfi nélkül, nem jajgat hogy nincs kielégülve. Vegyél példát róla! Nem tudtam, hogyan tud Betty igy magányosan élni. És nem értettem, hogyhogy nem fél egyedül. Hiszen a környék, ahol laktunk, nagyon kihalt volt. Betty csak nevetett: – Nem félek. Van egy házorzo kutyám, az széttépi azt, aki engem bántani mer. Tényleg, volt egy nagyon szép, fekete dán dogja.

Akkora volt mint egy borjú. Ha néha kétlábra állt a kerítésnél, nagyobb volt mint egy ember. De nem hittem, hogy az a kutya ot megvédené. Olyan jámbor állat volt. Ha néha átmentem Bettyhez egy kis tereferére, mindig odajött hozzám és az ölembe hajtotta a fejét, én pedig vakargattam a füle tövét, ami szemmelláthatóan tetszett neki. Betty mindig heccelt: – Te, a Princ (úgy hívták a kutyát) szerelmes beléd! – amin én természetesen csak nevetni tudtam. Egyik reggel, miközben férjem éppen a faszát toszogatta belém hátulról, hangos szirénázást hallottunk.