Az első éjszaka - Móni, 1. nap

Mónival 17 évesen jöttem össze és hat hónapot vártunk az első szexuális együttlétünkre. Vegyesek voltak az érzéseim ezen várakozással kapcsolatban. Egyfelől nem csak szerettem az okos, bájos, kedves és alapjában véve csendes teremtést, de nagyon kívántam is. Természetes szépség, a legtöbb férfi nem tartaná bombázónak, inkább kifejezetten átlagos lánynak, nekem viszont különleges volt. Az alakja nem volt sem vékony, sem duci, természetes, nőies idomai vannak, csodás domborulatokkal és hajlatokkal. Vidám, hosszúkás arcán élettel teli mosoly honolt, mélykék szemében pedig értelem. Hosszú barna haja mindig csillogott a napfényben, természetesen halvány barackbőre és finom parfümje mindig kéjsóvár vágyakat ébresztett bennem. Nem volt prűd egyáltalán, de szeretett volna várni az első alkalomig, hiszen mindketten szűzek voltunk. És ez az, amiért féltem is az első együttléttől. Féltem, hogy tapasztalatlanságomban és ügyetlenségemben nem tudok neki örömet okozni. Persze ő is izgult, így a dolog előtt, így sokat beszélgettünk a témáról, az aggályainkról és a gondolatainkról. Mónika többször megnyugtatott, hogy az orgazmus mértéke, a farkam mérete, vagy hogy milyen ügyes mozdulatokat tudok, vagy nem tudok, nem számít neki, csak az együttlétünk.
Hogy ne idegeskedjük túl az első alkalmat és persze az élvezetek kedvéért is sokszor ölelkeztünk valamelyikünk ágyában alkalmanként egyre több ruhadarabot levéve. Az boxert és a bugyit még sosem, de szerelmem csodás melleinek látványát és érintését már tapasztalhattam forró ölelkezéseink alatt. Ezek az alkalmak az érintések felfedezéséről szóltak, csókoltuk és simiztük egymás csupasz bőrét és mélyen beszívtuk egymás illatát. Egymás nemi szervét csak az alsónkon keresztül érintettük finoman. Némely alkalommal merev péniszem nem bírta ki és elélveztem, amikor nem ez történt, a mosdóban vertem ki, hogy perzseló vágyaimat, ha kis időre is, de lehűtsem.
Egyik ilyen csodás enyelgésünk után, miközben egymás karjaiban feküdtünk az ágyamban a késő délutáni félhomályban, Móni felült, szembefordult velem és megcirógatta a mellkasom, majd ezt kérdezte:
– Mit szólnál, ha holnap este végre megtörténne?
– Úgy érted, hogy... szeretkezés? – kérdeztem vissza egyszerre izgatottan és kissé izgulva is.
– Nem szívem, a falevélgyűjteményünk elkezdése. Persze, hogy a szeretkezés te buta. – mondta huncut mosollyal.
Tétovázva beharaptam az alsó ajkamat, amiről Móni jól tudta, azt jelenti, hogy őrlődöm.