Baromi jó fogás 8. rész

Eseménytelen lazulós napok jöttek a két ünnep között. Családi látogatások meg a haverok, de se Csillával, se Francival nem találkoztam. Így mire 30 – án délelőtt beültem a kocsiba, hogy elinduljak Orsihoz, már eléggé ki voltam éhezve. Reméltem, hogy ő is és nem lesz ellenére ha megérkezésem után egyből letámadom. De hát persze, hogy nem így történt.
Orsi – már szinte hagyományszerűen – az ajtóban várt, puszi, ölelés, aztán elindult a konyhába, ahonnan nagyon finom illatok szállongtak kifelé.
– Kérsz valamit ebéd előtt?
– Nem mondtad, hogy ebéddel fogsz várni? Ez a meglepetés?
– Ez is, de ezt nem én csinálom, hanem ő.
Beléptem Orsi után a konyhába és még jó, hogy tudom álcázni amikor leesik az állam, ugyanis majdnem a padlón koppant. A tűzhely mellett egy 16 év körüli, derékig érő barna hajú, testalkatában Orsira hasonlító kislány állt. A meleg miatt egy fenekére simuló rövidnadrág, meg egy lenge felső, amolyan haspóló volt rajta melltartó nélkül. A mellei olyan feszesen álltak, hogy elől szinte csak a bimbóival érintkezett az anyag. Letette a kanalat amivel épp kóstolta az ételt és a kezét nyújtotta.
– Anita vagyok, Orsi barátnője.
Bemutatkoztam én is, majd a kézfogás mellé még két puszit is kaptam.
– Nem is mondtad, hogy ilyen csinos és fiatal barátnőd van – néztem kérdően Orsira miközben leültem az asztalhoz. Ő elkezdett teríteni és közben mesélni.
– Nem kell mindent tudnod rólam, nem igaz? De azt tudod, hogy mióta elváltam nekem csak a két gyerekem van, senki más. A szüleim se élnek, rokonaim sincsenek. Egy – két kolléganőmmel tartok kapcsolatot a munkán kívül és ennyi. Anita kb. másfél éve kezdett kisegítőként dolgozni a cégnél és az első naptól jól megértettük egymást, talán mert neki sincs senkije se. 8 éves korában bekerült egy intézetbe.
– A szüleid? – kérdeztem a kislánytól és amikor kimondtam már tudtam talán kissé nyers voltam, de nem sértődött meg.
– Apámat nem ismertem, anyám meg másodikos koromban lemondott rólam és lelépett valami pasival Izraelbe.
– Anita nevelőszülőknél lakik – vette vissza a szót Orsi. – És mióta barátnők lettünk, néha nálam is. Tegnap jött, hogy velem és a gyerekekkel töltse a szilvesztert. Amikor mondtam neki, hogy ma meglátogat egy nagyon kedves barátom, kitalálta, hogy főz valami finomat, ugyanis szakácsnak tanul.
– És mindjárt kész is van – fordult felénk a lány. – De kell majd egy kis savanyúság is. Van itthon valami?