Házhoz jön a Télapó

Előszó
Pete

Minden a legsimábban ment.
Mindent másodpercre pontosan elterveztem.
Aztán jött a hívás és minden a feje tetejére állt.
Ott álltam egy szál bokszerben és azon gondolkodtam, hogy ha visszatekerhetném az időt és lenne még egy lehetőségem, akkor bármit is másképp csináltam volna.
Belenéztem a szemébe és rá mosolyogtam.
Nem, biztosan nem.
A pizzafutár meg csak annyit kérdezett:
– Ki fog fizetni?
 
1.
Pete

A város központi bankjának épülete ma más volt.
Nem azért, mert a társaimmal éppen kiraboljuk és az emberek a kezüket a tarkójukra téve feküdtek a földön, hanem mert karácsony volt.
Meghittebb lett. A pénztárak tetején végtelen hosszú színes, csillogó, boa futott végig, amelyeken apró díszek lógtak. Még a két biztonsági őr is a földön fekve a karácsony szellemében piros-fehér sapkát viseltek. „De minden esetre, azért rajtunk jobban állt” – egy pillanatra elfordítottam a tekintetemet a karácsonyi dekorációkról és hátra néztem a srácokra.
Nagyban pakolták bele a zsákokba a kirakott bankkötegeket, amelyeket a manó füleket viselő pénztárosok fáradhatatlanul raktak ki a pultra. „Csak, mint a mesében. A Télapó meg a kis manók az Északi-sarkon, persze leszámítva a pisztolyokat. ” – nem láthatták a fehér göndör szakál mögül, de a mosolyom mindent elárult volna a kialakult jelenetről.
Minden rendben zajlott, de azért a biztonság esetére a tekintetemet újra végigfuttattam a bankon. Az emberek nem pánikoltak. A rendőrök jóval egy kilométerre elvoltak foglalva egy autóbalesettel, amelyet az egyik emberem intézett el. Jó fej srác és talán pár év múlva sikeres filmekben láthatóm viszont kaszkadőr tehetségét.
Az embereim megállás nélkül pakolták tele zsákjukat minden zöldhasúval, mint ha bármelyik pillanatban beütne a szar és az eltervezett békés karácsony helyett rácsok mögött kéne eltöltenünk a szent ünnepet. Tetszett a hozzáállásuk. „Légy mindig kész a váratlanra, mint ahogy anno... „ Természetesen épp ahogy most is.
A fekvő emberek felé néztem és keresni kezdtem a forrását. De nem kellett messzire mennem, hogy megtaláljam Mr. Sexy and I Know It. Nem mintha nem bírnám az LMFAO-t – egy zajos péntek este és egy rákövetkezendő ágyban töltött reggeli jutott az eszembe – csak nem igazán illik egy rabláshoz, látva a társaim reakcióját is.