Jó részesnek lenni

Hogyan lehet megmondani az idősebb testvéreknek hogy tudjuk hogy szexelnek? Semmilyen jó módszert nem tudtam kitalálni, úgyhogy jobbnak láttam hallgatni.
Egészen addig sikerült, amíg a szobámba tartva véletlenül fültanúja lettem anya és a nővérem veszekedésének. Nem tartom magam különösebben kíváncsiskodónak, de most nem tudtam megállni a hallgatódzást. Gyorsan rájöttem hogy a veszekedés tárgya az, hogy anya rájött hogy Monica a házban szeretkezett valakivel. Nem tudtam hogy hogyan jött rá, de nem is akartam tudni. Reméltem hogy csak valami elől felejtett óvszer lehetett. Anya viszont természetesen nem tudta az igazságot, úgyhogy feltételezte hogy Monica valamilyen ismeretlen fiút csempészett a szobájába. Persze ez nem rossz tipp, egyéb ismeretek hiányában én is erre gondoltam volna a helyében.
A szobáink egymás mellett voltak és az ágyam a közös falunk mellett állt. Az első jel amit észleltem a hangok voltak, amiket hallottam késő esténként amikor már aludnom kellett volna. Ekkor még én is azt hittem hogy egy barátja alszik nála, amit valamilyen megfontolásból titokban akar tartani. Anyával ellentétben nekem semmi kifogásom nem volt ellene. Több hétbe is beletelt mire rájöttem az igazságra.
Más esetben nem folytam volna bele a viszályba, de most tudtam hogy Monica-nak nincs kiútja. Nem vallhatja be hogy kivel volt és anya nem fogja könnyen feladni. Úgy gondoltam mindenkinek jobb, ha a témát ejtjük. Kicsit idegesen a nővérem szobájának ajtajához sétáltam. Mindketten elnémultak amikor megláttak. Még mindig anya kicsi lánya voltam és semmi pénzért nem folytatta volna az emelt hangú társalgást a jelenlétemben. A lehető legmeggyőzőbb “nem akarok zavarni, de... ” előadásomat nyújtva kicsit tördeltem a kezem és egyik lábamról a másikra álltam mielőtt megszólaltam volna:
– Ummm... én... visszajöhetek később is... de holnap biológiából írok... és Monica megígérte hogy segít...
Természetesen se dolgozat nem volt, se beígért segítség, de Monica-nak azonnal leesett hogy mit csinálok. Nem szólt semmit, csak az enyémhez hasonló várakozó arckifejezéssel nézett anyára. Tudtam hogy anya be fogja adni a derekát és nem csalódtam. A házi feladat elkészítése szent volt számára és ez rendszerint j kibúvót is jelentett a kellemetlen dolgok alól.
– Rendben édesem! Menjetek! Örülök ha együtt dolgoztok. – mondta anya kicsit megzavarodva a közbeavatkozásomtól, majd Monica-ra mutatva folytatta:
– De ne hidd azt hogy ezzel befejeztük a társalgást!