Terror

Kávét, kávét, kávét! – zakatolt agyában a gondolat, miközben lassan araszolgatott a kora reggeli csúcsforgalomban. Szakadt az eső, alig látott ki a szélvédőn, bosszankodott, hogy nem látja a máskor csodás látványt nyújtó, apró, fehér vitorlákkal pettyezett tengeröblöt. Most csak a híd reménytelenül barna, esőáztatta vasszerkezete villant be néha a látóterébe. Az előtte lévő kocsi féklámpái hirtelen kigyulladtak, halk szitkot morzsolt el a fogai között. Pocsékul indult a reggel, majdnem elaludt, elfelejtett tegnap kávét venni, következésképp nem is volt igazán éber, vasalatlan ruhák potyogtak ki a szekrényből, nagy hirtelen alig talált valami értelmeset, amit magára húzhatott volna. Végül a háromnegyedes ujjú, fehér, rugalmas anyagból készült pólónál és a fekete nadrágnál maradt. Az egyetlen tiszta fehérneműegyüttesét vette fel, ami csak azért volt tiszta, mert még eddig ki sem vette a csomagból. A fekete csipkét nem éppen munkába szánta, de úgysem látja senki. Mezítláb bújt bele a látszat ellenére nagyon kényelmes, zárfejű, fehér, bőrpapucsba. Jó, hogy péntek van, – gondolta. Megrázta szénfekete haját, tetejére biggyesztette a napszemüveget, ami most ugyan teljesen felesleges, de ki tudja milyen lesz a délután, és napszemüveg nélkül nagyon nehezen tudott csak vezetni. Féltette a fényre érzékeny, zöld macskaszemét.

Végre beért a központba, az óriási irodaház hivalkodóan magasodott apróbb társai mellet. Utálta a csupa üveg és króm építményt, nem ilyen munkahelyről álmodott, bár igazából nem panaszkodhat. Jó főnöke van, kellemes környezetben dolgozhat, még a munkatársaival sincs semmi komoly baja, Dirket leszámítva, aki holland lévén furcsán temperamentumosan képes viselkedni. Meggyőződése, hogy minden nő „csak arra való” és főleg neki! Vagy Silke, aki viszont arról van meggyőződve, hogy nála nincs szebb és okosabb ezen a földkerekségen és ráadásul osztrák! Nem mintha baja lenne ezzel a néppel, csak kicsit arrogánsnak érzi a nőt.
Kezében a kávéval nézte az esőáztatta utcákat, szerette ezt a várost, orosz létére maximálisan képes volt alkalmazkodni az itteni időjáráshoz, szokásokhoz, még a baloldali közlekedéssel is egészen jól elboldogult.

A kellemes ábrándozást velőtrázó női sikoly, majd egy férfi cifra káromkodása szakította félbe.