8 hét / másképp

Az asszony közel a 4-dik x-hez, 16 év házasság és 8 hét távollét után várja haza a férjét. A szépsége az elmúlt évek alatt megkopott. Kozmetikushoz is mindig csak készül, de oda sosem ér. A munkahelyi üvöltözős főnök lelki terrorját otthon sem tudja kipihenni. Gondoskodni kell a két gyerekről. Az elmúlt években a munkahelyi stressz és a megszokás unalmassá és fásulttá tette még a szexuális életét is. Lassan egy éve hogy már csak havi 1 – 2 alkalommal engedte magához a férjét. A majd minden napi feszültség szülte veszekedések közben mind gyakrabban vágta a férje fejéhez, hogy váljanak el. A ritka nyugodt, békés pillanataiban maga is elcsodálkozott, hogy a férje még mindig vele van. Aztán váratlanul a férje külföldön vállal munkát. S lassan kezdett hiányozni neki az ember. Kezdett üres és hideg lenni a hitvesi ágy. Egyre inkább hiányzott a nem oly rég még idegesítő szuszogása. Hiába takarózott be vastagon mégis hidegnek érezte az ágyat. Egyre többször nehezen jött álom a szemére, hiába volt fáradt. S kezdte átértékelni a férje iránti érzéseit. Mostanra belátta, jót tett neki a távollét. Ismét felfedezte magában a szerelmet, mostanra teljesen átjárta testét és lelkét az újra felfedezett érzelem. Kivirult, amit a munkahelyén is észrevettek. “Csak nem szeretőd van? “ kérdezték. Szíve szerint azt válaszolta volna, : – „DE“. Csak nem tudta a férje is így gondolja-e.

Az egésznapi várakozás kezdett a tetőfokra hágni. Munkából hazaérve a napi rutin már kevés volt hogy lekösse a izgalmát. Néha fel kacagott a maga csendességében:
– Olyan vagyok, mint egy túlkoros csitri – mondogatta magának. De az idő, ha lassan is, de csak haladt. Habár tudta, hogy az embere csak éjfél után fog hazaérni, a kicsiket már kilenckor elzavarta aludni. Fürdés után a férje állta annyira szeretett parfümöt tette magára, előbányászta a már nagyon régen használt selyem hálóingjét. Amitől a férje régebben mindig begerjedt, nem egyszer szinte letépte róla. Mikor mindennel elkészült leült, és várt. S a várakozás közben egyre komorabb gondolatok kezdtek kavarogni a fejében. „Mi van, ha nem bocsátotta meg az elmúlt hónapok bántásait, elutasításait. Az is lehet, hogy talált kint magának valakit. “ A telefon beszélgetéseik alkalmával ezeket a témákat mindketten gondosan kerülték. Éjfélre már a kétségbeesés határán volt. A gyötrődések közepette valahogy mégis csak elaludt.