Erotikus levelek 1. rész

Drága Coltonom, én édes-bús szerelmem!
Több hete felém se nézel... a leveleid csak tüzet gyújtanak bennem, de szomjam nem óhajtod oltani.
A birtok ugyanolyan, mint legutóbb láttad, egyetlen változás csupán az új lovászfiú és az a szobalány, akit Marta ajánlott. Kedvedre való lenne mind a kettő, már ha idetolnád azt a gyönyörűséges képed. Tudod, milyen büntetés nekem a hiányod? A férjem halála óta még csak teendőim sincsenek, sem a látszatot nem kell fenntartanom. Bár isten lássa lelkem, szerettem Őt. Tudom, mennyire fáj ez neked. Emlékszem, ahogyan mondtad. Emlékszem mindem szóra... „Ismerlek, Vic, a vágyad kielégíthetetlen... nem akarom a tested birtokolni, Nekem csak a szíved kell, a lelked feletti uralom. Ugye megadod ezt nekem? ”
Ahányszor eszembe jut, annyiszor felizgulok. Tegnap reggel nedvesen ébredtem, álmomban mi ketten nagyon sok mocskos dolgot műveltünk, a régi birtokon, szobáról szobára vándorolva, az új hely is erre vár. Az álomban mindenhol vendégek voltak és végül az üvegházban kötöttünk ki. Az üvegre tapadtam és Te hátulról dugtál. De csak álom volt, gondolhatod, milyen kedvem volt egész délelőtt. Kései reggelit fogyasztottam anyámmal, a téli kertben. Újabban sokat jár ide, kezd idegesíteni. Szerinte újra férjhez kéne mennem. Ha nem sietsz vissza hozzám, lehet, hogy már az új kérőm fog fogadni... ;) És igen, direkt bőszítelek, hiányzik a dühödt vágyad. eA reggel lassan telt, alig vártam, hogy anyám befejezze a pitéjét, mozgásra volt szükségem.
Felrohantam a szobámba és azonnal átöltöztem, lovagláshoz. Apropó, imádom az új fekete nadrágom, amit küldtél, a csizma is gyönyörű, hosszabb, sokkal hosszabb, mint amit itt hordanak a nők, de épp ezért kaptam, igaz? Meghagytam, hogy csak egy korai vacsora várjon a szalonban, és kilovagoltam, hajszoltam Angyalt több mérföldön át. Nem bírtam magamból kihajtani a bizsergést, a sóvárgás nőtön csak nőtt, hiába fájtak már az izmaim. Végül száguldva tértem vissza, a lovászfiú ott várt, ahol hagytam. Édes kis fiú, kicsi fiú... így hívom, bár szerintem idősebb tőlem, de olyan kis ártatlan, illik hozzá, ő törődik Angyallal. Megálltam a a karám előtt és lenéztem rá, alig mert a szemembe nézni.
– Úrnőm... – mondta félve – segíthetek?