Viktória

Egy évvel ezelőtt ismertem meg. Szeleburdi, de intelligens fiatal lányka volt. Sokszor bizonygatta, hogy Ő bizony ízig-vérig leszbikus, de sosem hittem el. Kinövi majd; gondoltam. Tévedtem.
Először csak chateltünk. Láttam róla pár képet, de csak az arcáról. Tudtam, hogy nincs megelégedve az alakjával, így egész alakos képet nem is kértem. Ez így ment egy évig. Közben én éltem az életem, buliztam, pasiztam, csajoztam ( azt hittem, biszexuális vagyok ), és boldog voltam úgy. Nem is foglalkoztam Viktória érzéseivel. De később, amikor már a legjobb barátnők lettünk, bekövetkezett egy törés a kapcsolatunkban. Akkor még nem gondoltam volna, hogy szerelmes belém, csak így, látatlanban. El akart magától űzni mindenáron. Bántott, megsértett, összetörte a szívem. Az összes kis kalandomról tudott, és az érzéseimről is. De nem tudta a legnagyobb titkomat...

Abban az időszakban, amikor rájöttem, hogy nem csak a fiúkat szeretem, kizárólag leszbipornóra tudtam felizgulni. Attól lett nedves a bugyim, ha láttam, ahogy két lány nyögdécselve nyalja egymás punciját. Én is érezni akartam. De nem kaphattam meg... Megelégedtem annyival, hogy maszturbálás közben elképzeltem, ahogy Viki nyalja kielégítetlen puncimat. Akkor tudtam csak elélvezni. Később más nőkről is fantáziáltam, de amikor Vikit képzeltem a lábaim közé... Az olyan volt, mint egy . Nem tudtam abbahagyni, és egy idő után találkozni akartam vele. Úgyis leszbikus; gondoltam. Nem zavartatná magát, ha egymásba gabalyodnánk. Eljött a nagy nap. Amikor megláttam, ahogy a vonatról leszállva egyből futásnak ered felém, pillangókat éreztem a gyomromban, és nedves lett a bugyim. Érezni akartam. Mindennél jobban kívántam az érintéseit.