A viszontlátás

Andi és Karesz a szakközépiskolában ismerték meg egymást, amikor a lány egy évig ugyanabba az osztályba járt, mint a fiú is. A lány idősebb volt, érettségi céljából került az évfolyamba, de végül másik iskolába került. Nem egyszerre, és nem is egy helyen végeztek, így pár évig nem is hallottak egymásról.
A húszas éveiben járó Karesz nemrég egy internetes közösségi portálon vette fel újra a kapcsolatot a lánnyal, igaz először nem hitte, hogy Andi még emlékszik rá. A lány viszont visszaigazolta, és egy rövid levelezésből kiderült, hogy pontosan emlékszik a srácra. A fiú örült, hogy régi ismerőse nem felejtette el. Ahogy leveleztek, a fiú számára világos volt, hogy a lány hasonló cipőben jár, mint ő. Mind a ketten több végzettségűek voltak, de nem tudtak elhelyezkedni, keresték a számukra megfelelő munkát. A srác sejtette, hogy a lány régebb óta próbál szerencsét, mint ő, így kölcsönösen is sok sikert kívántak egymásnak.
Pár hónappal később, nyáron Karesz, a vidéki srác még mindig munkát keresett, és Andi lakhelyén felfigyelt egy esetleges lehetőségre. Interneten, és telefonon is érdeklődött, majd a megbeszélt időpontban megjelent a városban. Találkozója azonban nem úgy sült el, ahogy tervezte, így elköszönt a hirdetőtől, és elindult vissza a belvárosba. Mivel még az utazása előtt jelezte a ismerősének, hogy a városban lesz dolga, a lány örömmel egyezett bele egy baráti találkozóba. Így a fiú, most az általa is jól ismert hely felé tartott, ahol összefuthattak.
Nem sokkal délután egy óra után Karesz éppen egy hűsítő üdítőt ivott a megbeszélt helyen, amikor észrevette a járdán sétáló lányt. Intett neki, majd ahogy Andi odaért, köszöntötték, és megpuszilták egymást.
– Csinos vagy, még szebb, mint középiskolában – mondta a fiú, végigmérve a lányt. – Jól áll ez a felső, megy a térdnadrágodhoz, és a hajadhoz is. A papucs pedig tökéletes ilyen forróságban.
– Köszönöm, kedves vagy – mosolyodott el a lány, talán picit el is pirulva. – Te sem változtál, ahogy a netes képeiden láttalak. Ugyanúgy nézel ki, mint akkor, csak sokkal komolyabb vagy. Mindenesetre jó az a kis körszakáll, amit hagytál.
– Köszi, habár egy alapos borotva után szinte még tizennyolcnak sem nézek ki. Pedig már jó ideje betöltöttem.
– Igen, néha furcsa is, hogy a férfiak fiatalabbnak tűnnek, habár a lányok között is vannak. Viszont látom, te nem szórakozni voltál bent a városban.