Adóvizsgálat 1. rész

Tíz éve működő szállítmányozó cégem volt. Nagyon jól ment, elég gyorsan fejlődött a család.
3 autónk volt, egy nyaraló, külföldi utazásokra jártunk évente kétszer.
42. születésnapomon feleségem meglepetésbulit szervezett nekem. 5 körül értem haza, már láttam a sok autót a ház előtt. Ott volt az összes barátunk a gyerekeikkel, kollégák, szomszédok.
– Meglepetés! – kiáltották, ahogy beléptem ajtón.
Kezembe nyomtak egy méregerősre kevert Daiquiri , amit egyhúzásra lehajtottam. Ez jólesett.
Ahogy fogyott az , úgy emelkedett a hangulat is. Egyre hangosabbak voltak a vendégek és birtokba vették az egész házat.
A sokadik után megfájdult a fejem és kimentem a medence mögé és leültem egy díszbokor alá. Este volt már besötétedett, csak a kerti lámpa fényei világítottak.
– Ne már, megláthatnak – kuncogott egy ismerős női hang a bokor másik oldala felől.
– Ugyan már, csak had fogjam meg – ez Tamás volt a legjobb barátom és cégtársam.
– Jó, de utána húzzunk vissza mert gyanúsak leszünk ennek az ökörnek. – Jéghideg kéz markolt a szívembe. Bassza meg ez Orsi a feleségem. Hirtelen meg sem tudtam mozdulni, csak nagy nehezen oldalra fordultam és megláttam őket. Engem nem láthattak, mert koromsötétben voltam.
Orsi széttárt lábakkal állt, a kis fehér nyári ruháját felhúzta a melle aláig. Tamás előtte térdelt és félrehúzta a tangáját, egyik ujja a pinájában volt a nyelvével pedig a csiklóját nyalogatta. Még így félhomályban is látszott, hogy tiszta lucskos a keze. Orsi mindig olyan nő volt, akihez elég volt hozzáérni és már tocsogott a bugyija.
– Mindjárt, mindjárt élvezek – nyögte majd megmarkolta a barátom haját és durván a pinájára húzta.
Láttam, ahogy elélvez, remegett mindene, majdnem összeesett.
– Ez finom volt – vihogott.
A táskájából elővett egy zsebkendőt és Tamás kezébe nyomta.
– Töröld meg az arcod, tiszta puncilé.
– Nem baj imádom – de azért törölgetni kezdte magát a falatnyi zsebkendővel.
– Nem szopsz le? – kérdezte Orsitól
– Nem, rohanok vissza, mert még hiányolni fog az a fasz.
Ez a fasz lennék én, állapítottam meg.
Mai napig nem tudom miért nem léptem közbe, talán a döbbenettől, vagy a jó ég tudja.