Baromi jó fogás 6. rész

Az ünnepek előtt újra beléptem a kedvenc hirdetési oldalamra. Kivételesen ajándékot kerestem és nem szexpartnerre vadásztam, de ahogy a papok mondják: isten útjai kifürkészhetetlenek. Találtam egy játékot a kedvenc unokaöcsémnek és a hirdető profilképe baromira ismerős volt. A telefont nem vette fel, így írtam neki egy üzenetet, hogy érdekelne a játék és ha megvan még írjon vagy hívjon vissza. Olyan 30 körüli, vörös, hullámos hajú, kedves arcú nő volt. A régi trükkhöz folyamodtam. Mivel csak az arca látszott a képen, próbáltam elképzelni más frizurával és a harmadik bejött. Mikor barna egyenes szálú hajat montírozott rá az agyam, rájöttem ki ő.
– Basszus, Orsi – mondtam ki hangosan is. És előjöttek az emlékek.

Orsival akkor találkoztam először amikor 14 éves volt. Abban az időben Újpesten laktam egy kis utcában és a sarkon volt egy park, játszótérrel, ping – pong asztallal, én meg néha kijártam ütögetni egy – két utcabeli sráccal. Orsi is ott lógott a barátnőivel néha és már az első alkalommal felfigyeltem rá. Én akkor már túl voltam a 25 – ön, tehát több, mint egy tízessel idősebb voltam, mint ő, de volt valami benne ami megfogta a fantáziámat. Egyszerű diáklány volt, még azt se mondhatnám, hogy szép, inkább olyan szelíden bájos arca volt. A teste se olyan volt amire egy pasi rögtön felfigyel. Kb. 165 cm, kissé nagyobb popsi, mint a korabeli csajoknak, a dereka se volt annyira vékony, de mégis... Nem tudom miért, valami vibráló szexualitás sugárzott belőle az egyszerűsége és a fiatalsága ellenére is. Viszont világbajnok mellei voltak. Két szabályosan egyforma, rugalmas, a léptei nyomán nagyon minimálisat mozduló mell. Soha nem viselt melltartót, de nem is kellett neki. Az a két fiatal cickó úgy állt ahogy kell. A bimbók néha majdnem átszúrták a pólóját. Minden srác csorgatta utána a nyálát, de komolytalan kis csitri volt még, senki se próbálkozott be nála, még a 16 – 18 körüli srácok se.
Ahogy említettem, már az elején felfigyeltem rá, de a kora miatt nekem se jutott eszembe, hogy bármivel is próbálkozzak. Aztán egyik nap a barátnői nélkül jelent meg a parkban a . Beszélgetni kezdtünk és mert nekem se jött ki egyik ping – pong partnerem se, megkérdezte van-e kedvem sétáltatni vele.
– Merre mentek?
– Csak ide a Duna partra.