3. félidő

A szerda reggel elég nyomottan kezdodött. Felkeltem, elintéztem a sürgosebb otthoni munkákat, visszavittem az elozo nap kikölcsönzött videokazettát (nem pornófilm), és bementem a helyi pizzériába, mert az egyik barátom (Attila) ott dolgozik. Elég sokáig beszélgettünk vele és a novérével, aki mellesleg egy nagyon csinos lány, de most nem ez a lényeg. Szóval, beszélgettünk, és közben kiderült, hogy Attila meccsre készül Szombathelyre (Haladás – Fradi), és nagyban invitálni próbált engem is. Engem nemigen érdekel a foci, életemben talán egyszer voltam rangosabb mérkozésen (velük ellentétben, akik a közeli meccsekre mindig eljárnak), inkább csak játszani szeretem, ha van rá alkalom. Nagyban hivatkozott arra, hogy ha már a mérkozés nem érdekel, legalább a buli, meg a jó hangulat miatt menjek el, itthon úgysem tudok ilyenkor hét közben mit csinálni. Elgondolkoztam, hogy a barátnom úgyis este jön csak haza, és 23 óráig próbán lesz, arra meg mi megjövünk, így beleegyeztem. Délután négykor indultunk vonattal, mondanom sem kell teljesen felszerelkezve kiszáradás elleni . A mérkozés nagyon jó hangulatban telt el, sajnos a kedvenc csapatunk (vagyis az övék) kikapott, így következhetett a bánat italba fojtása. Este 11 után értünk haza eléggé pityókás állapotban, és nagy meglepetésemre barátnomék – a zenekar néhány tagjával együtt – ott vártak az állomáson. Együtt bementünk a "pályaudvar" melletti vendéglobe, itt még egy keveset ittunk, de már csak levezetésképpen. Mi a haverokkal elobb elindultunk, az egyik harci sérültet (felrepedt a fején a bor) kellett hazakísérnünk, a barátnom (nevezzük F – nek) még ott maradt egy picit, néhány dolgot megbeszélni a barátaival. Mikor már mindent elintéztünk, hazaindultunk, vagyis csak a többiek, én a barátnom felé vettem az irányt, hogy megnézzem, otthon van – e. Sajnos nem volt még odahaza, ezért kicsit mérgesen hazaindultam, de útközben találkoztam vele, és boldogan visszafordultunk. Bementünk a szobájába és én lefeküdtem az ágyra, mert már nagyon ki voltam merülve (ugyebár). Már éppen el akartam aludni, amikor észrevettem, hogy a szobai csillárt letakarja egy törölközovel. Ezt akkor szoktuk csinálni, amikor éppen szeretkezni akarunk (tudjátok, hangulatvilágítás), de most nem gyanakodtam semmire, mert mostanában nemigen van ilyesmihez kedve (állítólag a sok gyógyszer miatt) és ha van is, akkor is inkább (majdnem mindig) én kezdeményezek.