Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Azt mondanám, hogy follyon ki… De legalább nem elefantormány, igaz elolvasni se tudtam… Tök jó, hogy a címét el tudtam olvasni, mert legalább el tudtam képzelni, miről szól ez a hihetetlenül sok túlexponált kép…
Voltak benne jó szófordulatok. 'Az' a hang meg-megszólalt, de időről időre eltűnt. Talán nem elég sodró a szöveg, és az arányok sem megfelelőek, és ömlesztett. A helyesírással szerintem nem volt súlyos probléma, inkább elütésekről van szó. Ezt egy minimális helyesírás ellenörzővel megtalálhattad volna. Kedves, hogy párbeszédekkel viszed előre a történetet, de a tagoltság hiánya miatt, időnként elvesztettem, ki beszél kihez. Ha jobban tagolnád a szöveget szerintem segítene. Nem pontozom, mert félek, az átlagod csökkenne.
Azt hiszem, ez igaz. De olvastunk már rosszabat is, sőt nekem is vannak rosszabbjaim. Tehát tessék bíztatni, hogy legyen lelkesedése, ha szaktudása nincs is az íráshoz. 🙂
17/42, 0.4 azaz több, mint 2 és fél-szer idősebb. Nem voltam még nő, pontosabban nem emlékszem a számtalan életeim közül azokra, amelyekben nő voltam… , de ha nő lennék 42 éves, észre se vennék egy 17 éves leskelődő, pattanásos pubit. A helyszín reális, bár a panel fürdőszobálya nem túl nagy 2 embernek. Viszont a korkülönbség miatt, csak fantáziának tartom, minden realitást nélkülözve. Hja, és egy 42 éves nő, nem a mennyiségre, hanem a minőségre hajt.
A történet jó. Csak azt keztem el számolgatni, hogy … ha a jelenléti ívtől tart, max .14 lehet. (18 centis farokkal). A tanárnő, szaktanár, tehát egy 4 éves képzést kinézek belőle. Nem volt katona, mondjuk azonnal bejutott és elvégezte. Tehát 22 legfiatalabban. Volt egy tanév, amin túl vannak. azaz 23. Tehát 14/23, azaz .61. A jó öreg aranymetszés. Volt már 12 év korkülönbséges partnerem, de akkor már voltam 40, azaz én .80-ra húztam lapot. Tehát a korkülönség alapján el tudnám képzelni, de az a tény, hogy a nő igen dirigál a srácnak, miközben a srác, gerjed a topless napozókra, miközben a 7"-es rúdjával igen jó bánik. Nem teszi hihetővé a történetet. Már képileg is van problémám. Egy 14 éves srác (hacsak nem) egyáltalán nem kelti azt a maszkulin ffi benyomását, akire egy ilyen szigorú tanitónő gerjedne. Tehát szerintem nem reális a történet, bár érdekes.
Volna egy (adult)mese-sorozat, amelyből talán egy, vagy kettő itt is megjelent (pl. Holle Anyó, vagy Jancsika és Juliska). Elkezdtem fordítani, és blőd hülyeség. Ekkor gondoltam arra, hogy az eredeti mesét én alakítom át. (Csúnya mesék) De ez sem jó, mert iszonyú sok mindenre oda kell figyelni. Például a történetbe, valahogy szervesen kellene beleilleszteni a szex-et, ugyanakkor a mese 'mese-szerűségét' is meg kell tartani, a megfelelő szabályrenszerrel. Tehát 3 próba, a gonosz megbűnhődése, a csodák.. stb. Nem elég pusztán szavakat kicserélni a történetben. Mert csak úgy marad meg a történet koháziója. Viszont, ha ilyen nagy energia 'szexesíteni' egy mesét, megtartva a mese szabályait, akkor egyszerűbb kitalálni egy történetet, és azt felruházni mese-fordulatokkal.
Igazatok van. Amikor fordítottam, és a végére értem, akkor eszméltem rá, hogy gyenge. Talán sajnáltam a ráfordított energiát, és bekönyörögtem. Ha vannak gyengébb írások, akkor könnyebb egy ennél jobbat "feldicsérni." Arra gondolok, jó és jobb írások jelennek meg, és szívem szerint bíztatásként mindig sok csillagot adnék, mert látom, hogy dolgoztak vele. De rá kellett jönnöm arra is, hogy a csillag, (itt) nem referencia. Talán, ha olvasottabb lenne. Egyébként volt már rá példa, hogy lefordítottam valamit, és nem adtam le.
Mindig is gondolkodtam azon, hogy a 'szörnyes' képekben mi a jó. Hagy én gerjedjek valamire, ahhoz az kell, hogy szépnek, vonzónak találjam. Ez szükséges ahhoz, hogy beinduljak. Viszont nem értem, hogy valaki idejön bárhonnan, és azzal akar 'párosodni' aki számára nem szép, mert nem lehet szép. Akkor mi vonzza? Mint a legyet, akit/amit a hús szaga vonz, hogy rárakja légylárvákat? De már a legyet se értem. Ha örömöt/kéjt okoz neki a lárvák elhelyezése, akkor miért nem rakja ki őket 'féluton'? Vagy akkor egoista lenne? Szóval ez az egész egy nagy baromság.
Zavaró, hogy a beszélő Eszti, a barátnője Kriszti. Talán jobb lett volna más nevekkel.
Jó a beszélőkéje, jó a hang ami megszólal a fejemben. Egyedül az zavar, hogy zavaró rövidítések vannak benne, na de mind1. Azt, hogy a szex után a beszélőt az foglalkoztatja, mennyi anyag van a gumiban, zavarja bennem ezt a "női hangot". Számomra (szerintem) a nők a minőséget képviselik. Ezért az az érzésem, hogy az író inkább férfi. Ha viszont innen nézem, akkor a nagyi barátjának alakja, egy őszinte kritika a férfi nem felé. "… Szerencsére a farkad mérete nagyobb, mint az agyadé. Te hülye!… " (19 centi) De van benne humor is… "Nem, videóra veszem, és elküldöm anyukádnak, hogy legyen egy kis szórakozása a kórházban."
Ez az orosz szál nekem se tetszett.
Ha már kifogyott az erő a történetből:
Ha szeretnéd lezárni a történetet, üljenek mindannyian autóba, vegyék fl nagyit és Pétert, látogassák meg Kriszti-t, és a visszauton ütközzenek frontálisan Igorékkal, majd égjenek bent. Kriszti-t meg vigye el egy korházi műtét utáni fertőzés.
És mi lett a festménnyel? Ki kellett volna emelni, hogy a megrendelés férfi akt. Lehetne folytatni a történetet, amikor is a megrendelő megtekinti a képet, majd amikor átadják a képet, esetleg a kép megsérül, majd restaurálják. A történet ott siklott ki, hogy elkezdted. Amikor a méreteit kezdte sorolni, már sejtettem, nem lehet jó történetet kihozni belőle. Az anyját biztosan nem lepi meg a méret. Az a ki írta, még nem látta soha, hogy történik a festés. Nem feltétlen kell azzal kezdeni, hogy vegye le a boxert.
Miközben olvastam, és arra gondoltam, hova fog fejlődni a történet, beugrott, hogy az egyik álamban nem tilos halottakkal szeretkezni. A biológiai szálat értettem, de az érzelmi szál nem érintett meg. Nem éreztem át, miért csinálta az anya, már kezdetektől…
Hajrá Sys, fordíts minnél többet, egyszer csak ráérzel, hogy kell, belejösz. Ha jönnek a "gugli"-val, ne vedd fel, csinálják jobban. Ha fordítás, szokás megadni a forrást.
"A baj nem jár egyedül. Késő ősszel 2 haverommal beültünk a kocsimba, és elmentünk szórakozni. Hátul aludtam. Az idióták kitalálták, hogy hozzák a füvüket, majd felvettek egy harmadik seggfejet, aki szintén hozta a cuccát. Megállítottak a rendőrök, és máris az autóm egy 'diler' pontnak minősült. Mivel volt már a rovásomon, ezért bekacliztak."
Ebben a bekezdésben volt autója. A következő bekezdés meg arról szól, hogy az apját az ügyvéd nem éri el (mert nem veszi fel a telefont), de végül sikerül neki a kocsi felhajtón elkapnia, a fater lakása előtt. … és akkor eláíratja vele a "felügyeleti papirokat". Nem tünt el az autó, vagy ki tudja.
Amúgy a csajszik szépek, de kár volt elrondítani a képeket az irreális túlzásokkal. Viszont rájöttem valamire. Ha a képeket nem a közreadó (RedHat) készítette, semmit sem adott hozzá (fordítás, szöveg), akkor milyen jogalapja van a közreadásnak? Nem kell-e valakinek félnie attól, hogy "jogorvoslatot" fog kérni valaki? Én stresszelnék.
"Alig-alig mozdultunk meg. Én éreztem, hogy nagyon szűk, de nekem sem volt még sok tapasztalatom a szex terén." "Aprókat rezdültünk. Feszes volt. Én meg tapasztalatlan."
Értem, mire gondolsz. … Biztatásul annyit, hogy emlékezetem szerint 3 részben adtam le a történetet, (amit nem én írtam). Viszont el kellene gondolkodnunk azon, hogy
* Mitől jó egy történet? * Történet-e az, ha a főhős, vagy a szereplők a történet során az átélt hatásokra megváltoznak? * Vagy az e, egy történet, ha bizonyos biológiai funkciókat, mechanizmusokat, különböző néven nevezünk? És leírjuk a váladékokat, és az eljárásokat, és milyen helyszinen hova kerülnek.
Engem a történet mottója ragadott meg, már amikor fordítottam. *** Ha elveszítjük a családunkat, találunk-e valaha másikat? ***
Egy apját és anyját vesztett, lecsúszott tini életétébe tekinthetsz be, aki helyzete folytán, együttérzéssel viseltetik a bevándorló spanyol-ajkuakkal, az abúzuson átesett nőkkel, és "fizikai" adottságai révén, el van vágva minden olyan gyengédségtől, szeretettől, amit nem élhetett át. És ha meg szeretné kapni, erőszakhoz kellene folyamodnia, ami pedig nem természete.
Ez egy dilemma. Olyan dilemma, amit (nem spojlerezve) ésszel, türelemmel, és barátok segítségével megold.
Az elején nehezen azonosul vele az ember, mert azt mondja: "Peeeerszeeee…. 24 centi… hahaha…" De mi van, ha tényleg neki ez egy trauma?
Kérlek tanúsíts türelmet, és a végén várom a véleményed, hogy milyen is legyen egy prnográf történet.
5200 betű. Ha 5 részre bontod a szöveget, és mindenhol 50% erejéig még írsz hozzá pár mondatot, plusz részletesen leírod, milyen szabálysértései voltak a párodnak, hogy nézett ki a telek, ahol a ház áll, hogyan lehet megközelíteni, mit tartotok a hátsókertben, milyen autótok van, áll-e a ház előtt egy fa, az milyen, miből áll a pirosbetűs ünnep, hova mentél be, ahol a mosdó van, az milyen állapotú, tiszta, huzatos, mocskos, szagos, van-e tükör, volt-e toalet papír, milyen a járólap, az ablak, az hova néz… Ezer dolgot lehetett volna még írni, ami szinesíthette volna a történetet. Ha mondjok 50 dolgot emlitenél még meg. mondatonként átlagban 70 betűvel, akkor a szöveg máris 10 ezer leütés körül van. Tudom, nem a mennyiségre, hanem a minőségre, azaz egyfajta gyónás/dicsekvés … De úgy érzem, ha színesebben, jobban el tudom képzelni a környezetet, és nem szűkenvett aktusról van szó, talán jobban élveztem volna, ha élvezted az esetet, talán még együtt is érezhettem volna valed, azaz, nekem is jó lett volna. Fontold meg ezeket, szerintem jobbak lesznek általa a történeteid is.
Elnézést a ha kekecnek tűnök, de volna pár kérdésem. (1) A "Behúztam anyámat!" történetben 14 volt, és megugrotta az anyját. Itt 15 és úgy nyilatkozik, hogy a nénje az első nő. Nem kerek a sztori. (2) Az elbeszélő személyének, nézőpontjának folyamatos váltása, bár találkoztam ilyesmivel mint "tükör" történet, angem mindig kizökkent, az amúgy - mondjuk meg - szép gördülékeny történetben. (3) A "napokban" elfogadott "Homofób Pedofil Törvény" kapcsán, nem tudom, hogy most mi az a korhatár, amikor "eset" van. Próbáltam elolvasni a törvényt, és rá kellett jönnöm, hogy az a kitétel "A törvény nemtudása a törvény alól nem mentesít.", igen veszélyes számomra, ugyanis nem értettem a szöveget, minden jószándékom ellenére. Ezek az emberek a parlamentben tonna szám ontják az olyan irodalmat, amelyhez egy komputerre vagy külön szakemberre van szükség, ha azt valaki meg akarja érteni. Természetesen semilyen kapcsolatba nem kívántam ezzel a történettel hozni, csak az ötlött fel bennem, hogy hogyan követhetek egy olyan törvényt, amit nem vegyok képes felfogni.
Ez bennem hasonló érzést vált ki, mint a "Kafka: Fegyenc-gyarmat". Ott se tudja a főhős, még az ítéletet sem, ha ügyesen koncentrál a hátára, akkor el tudja olvasni, mert belevésik.
Röviden tetszett a történet, sima, egyenes vonalvezetés, gondolatébresztő. Azt hiszem erre való az irodalom. Azaz számomra irodalmi ez az írás. Szeretnék minél több ilyet olvasni.
A hang semmit nem változott. Semmi szín, semmi finomkodás, semmi kellem, semmi báj… Végigolvastam az 5 részt és egy olyan kép alakult ki bennem, hogy olyan silány, lapos, és mentes minden művészi túlzástól, és ezt a stílus végig megtartja, hogy az már "művészi".
Ok, ha ez a "művészi" hang amely a bunkót alakítja, nem a tied, akkor meg mi értelme volt az egésznek? Egy szó még. Ezzel a stílussal azt éred el, hogy max 0.7-szer olvassák el a szöveget, és nincs visszatérő. Viszont akkor meg nem értem a jelenlegi 8.02/92 csillagállást.
Ahogy olvastam egy hang ugrott be, mintha attól hallanám. … ez egy kabaré szám, amikor egy trafikban összetalálkozik Verebes és a VV Lajcsi, aki a jacuzzi-ba szart, aki az autogramját árulja… Azt hiszem Gálvölgy alakítja. "… négykézlábra a kanapéra. Én középen, a két kiscsaj szorosan mellettem. - Dugjátok ki a seggeteket! - vezényelte és… " még mindig az a hang cseng a fülemben.
Az írás hangneme (számomra) egy mocskos szájú nőé. Sajnos ismerek ilyet. De akkor is irreálisnak érzem, így nehezen "oldódom", helyezkedek bele. Remélem megszokom ezt a stílust. Ne haragudj, bíztatásul, csak 8-at adok. Remélem belejösz. (vannak itt sokkal-sokkal rosszabb írások is, nekem is vannak rosszabbak.)
"Amit meg akarok osztani veletek, az a múlt héten történt." mondat kb a felénél van, szerintem hosszú és talán túl részletes a bevezető. A hangvétel kitűnő, bár nehezen lehet beépíteni párbeszédeket így. Nagyon jónak találom, így tovább. Én 10-et adnék bíztatásul.
Majd megtapasztalod, hogy az önuralom gyakorlásának (edzésének) az egyik legjobb módja, ha a kommenteket olvasgatod. Még akkor is, ha a 3 szavas kommenteket átugrod. 3-dik mondat: Barátnőm nem volt, barátokkal csak hétvégenként volt ideje találkozgatni és iszogatni. Az alanyt nem egyeztetted. Ettől az olvasó kiesik a megértés ritmusából. 4-dik mondat: Egyszer csak hirtelen ötlettől vezérelve letöltöttem a Tindert és próbáltam válogatni a felkínálkozó hölgyek közül, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Van egy szó ami ismeretlen, és ettől az olvasónak el megy a kedve a folytatástól. Használhattad volna helyette az "app", "alkalmazás", "telefonos program" stb. Viszont, ha túl lép az olvasó azon az akadályon, hogy felfogja a mondatot, akkor jön a következő probléma, a tapasztalat. Ahhoz, hogy megnyerjél, mint olvasót, az kell, hogy ne csek megértsem, hanem az emlékeimből 'előhúz' szagokat, érzéseket, tapasztalatokat. Töltöttem már le ilyen alkalmazást. Mindaddig, amíg nem vagy 'member', naponta kapod a jobbnál jobb ajánlatokat, leveleket, amelyeket csak előfizetőként tudsz elolvasni. Viszont ahogy tag leszel, megszünnek az ejánlatok. Pontosabban olyan üzenetek jonnek, hogy 3-szor megnézték az adatlapod. Ha kíváncsi vagy ki, 'fizess!'. Van, hogy a tagsággal X mennyiségű levél írás lehetőség jár. Rádírnak, hülye, egyszerű, provokatív kérdéssel, és alig válaszoltál leketyeg a lehetőséged. De jobb is. Van hogy előfizetőként tudod csak olvasni a leveleket, de valahogy az "app" nem tartalmaz lehetőséget az előfizetés lemondására. Ilyenkor a bankon keresztül ha sikerül lemondanod, pár hónap múlva érkezik egy "ügyvédi felszólítás" az elmaadt tagdíj befizetésére egy 'offshore' országból. Ilyen tapasztalatok után, csak akkor van kedved tovább olvasni, ha nincsenek ilyen tapasztalataid. Azaz az olvasót az emlékeivel tudod megragadni. És 4 mondat után, azt hiszem elvesztetted a szöveg-olvasó kapcsolatot.
A történet lénye jó ötlet. DE rengeteg minden van, amit még csiszolnod kellene. A párbeszédek mintha összecsapottak, a képek mintha egy albumból potyogtak volna ki, össze-visszák. A történet vezetése nem ragadott magával, egyszerűen nem tudtam beleképzelni magamat a főhős szerepébe. Látom a szándékot, de én nem tudok pontot adni rá. Szerintem olvasgasd a többi történetet, és próbálj hasonlóakat írni. Tagold a szöveget, hogy ne vesszen el benne a szem. (akkor könnyeb elképzelni) A párbeszédeknél ügyel arra, hogy reális legyen. Próbálj meg több jelzőt használni, leírni, ki mit érez, mit lát, mit lát másképp, mint a többiek. Írhatsz a szagokról, illatokról, ízekről. Ha valaki a helyesíráson van fennakadva, ne foglalkozz vele. És valami: Olvasd el az írásodat mégegyszer, mintha nem te írtad volna, és - őszintén - ítáld meg, jó-e.
Szerintem, nem üti meg a mércét, nekem nem tetszik. Nem tudtam a történetbe belehelyezkedni. Ez a fajta irodalom akkor működik jól, ha amit olvasol, és elképzelsz, behúz, mintha ott lennél, és része lennél a történetnek. Ettől van az az érzés, amit élvezel. A hangvétel számomra, egy olyan alakot idéz, akivel nem akarnék azonosulni.
… Az ujjaim közé csavartam a mellbimbóját … … Berakta az asztalt a konyhába, … … Találtunk egy nyitott helyet a bárban … … és anya mögé álltam, kezét ráhúzva a vállamra. … (kicsit kicsavart.) ("Tony, please, take me upstairs," Mom breathed. I took her hand and led her up the back stairs off the kitchen to the second floor. ) - - Tony, kérlek, vigyél fel az emeletre. - lihegett anya. Fogtam a kezét, és felvezettem a hátsó lépcsőn a konyhából a második emeletre. Azaz érzésem, de nem 100%, hogy 2 szintes a ház. Valójában egyszerűen "emelet". ------ Szép munka, igen nagy munka. Remélem sok fordítást látunk még tőled.
Ha 1970-ben, egy vazsmegyei kisvárosban és nem egy osztrák kisvárosban született, hogy hívták meg 17 évesen Párizsba? Szerintem nem sikerült az átírás. Én javasolnám neked, hogy olvass a Kreatív Írással kapcsolatos könyveket, és akkor eszedbe se jutna idegen pávatollakkal a seggedben táncolni.
Nagy Britannia