Gaiai hozzászólásai

Még egy apróság: Számolja össze nyugodtan a helyesírási és a fogalmazási hibáimat. Én spontán írok és nincs módom arra, hogy kontrolláljam azt. Kommunikálja itt nyugodtan: "Ez az ember most tizenhét hibát vétett nyelvtanilag és hármat fogalmazásában." Kommunikálja Ön, mint Bestseller-író a hibáimat! Engem ezzel erősít! Mert, Ön részben megtestesíti mindazt, ami ellen küzdök! Mert, Önnek még a nickneve is röhejes! Kisbetűvel, nevet nem kezdünk! Magyar megfelelő nem volt Önnek a tarsolyában? Hol él Ön? Angliában? De, legyünk respektívek! Lássuk, mit mutat nekünk az Ön Nickneve!
A Dorian Grey, Oskar Wilde egyetlen regénye vastagon homoszexuális alűrökkel (Nocsak! Olvastam? Igen. és őt az egyik legbátrabb írónak tartom, mert szembe mert menni az akkor elfogadott erkülcsökkel és nézetekkel még akkor is, ha tudta, börtönbe zárhatják, akár fű alatt el is tehetik lb alól a nézeteiért és azért, amilyen. Ja, persze! Nem kell megemlíteni azt, hogy hász évvel ezelőtt még agyonlőtték a melegeket Kínában. Látja, én respektív vagyok, legyen az Ön is.). Nekem, semmi bajom a homoszexuális, a biszexuális emberekkel, így Önnel sincs, ha ilyen szexuális vonzódású Ön. De, oka van annak, hogy éppen ezt a nicknevet választotta (Kisbetűvel kezdve...).
Ön valamit kompenzál, holott lehet, hogy nem is kellene! Ön véleményem szerint, egy szélsőséges gondolkodású ember. Az Ön számára nem létezik, caak fehér és fekete, közötte semmi nincs. Sem színek, sem a szürke milliárdnyi árnyalata.
Életem során megismerhettem sok meleg, biszexuális és leszbikus embert és annak ellenére, hogy én hetero vagyok, mert én nem vagyok beszűkült látószögű ember. És sok mindent meg tudok érteni, el tudok fogadni a szex terén annak ellenére, hogy az esetleg bizonyos embercsoportoknak már elfogadhatatlan. Egyetlen szexuális eseményt nem tudok elfogadni: Ha az egy gyerek és egy felnőtt ember között történik meg!
Ezért küzdök, ahogyan tudok! És számora az lenne a kívánatos, ha bárki, aki az Ön által ledegradált írásaimat olvassa, legalább elgondolkozik azon és ha úgy véli, azh elméleteim és gondolataim elfogadhatók akkor magáévá teszi azokat. Ennyi.
Végezetül: Ha Önnek a valóban hatékony gyerekvédelem nem égetően fontos, akkor Ön nagy bajban van és sajnálom Önt, hogy ebben a stádiumban toporog egy helyben. De, nyugodtan írja csak a helyesírási és fogalmazási kritikáit ahelyett, hogy értelmes és korrekt vitákat folytatna velem a gyerekvédelem témájában! Hajrá! A viselkedésével Ön is asszisztál ahhoz, hogy a világban egyre több gyerek lesz megszoptatva és megbaszva. Szerencsére, Ön caak egyetlen ember a milliárdnyi ember között, egyetlen véleménnyel. Hangoztassa itt bátran azt, ne kíméljen engem, nézzen és tituláljon Ön engem egy kutyának... Én sajnálom és számmon Önt, hogy a Dorian Grey nicknév ellenére ilyen szintre jutott.

Eső körben: Ahog,y te engem "Tyutyu", vagyis kutya becézéssel illetsz (Lásd. Kántor sorozat...) az nem engem minősít le, hanem Önt! ( Látom, Önnek még meg kell tanulnia azt is, hogy ne tegezzen le senkit, aki Önt nem tegezi le! Egy kis illem tanulás nem ártana Önnek!)
Másrész, nekem  a pedofília témában nem csak háromszázezer leütésem van leírva, hanem összesen körlbelül háromezer A4-es oldalnyi. És nem csak ennyit yrtam életem folyamán és nem csak ebben a témában.
Láthatja, most is koptatom a telefonom kijelzójét, hogy olyan elveket írok meg, amelyeket Ön nemcsak nem fog fel, hanem még nem is érdeklődik azok iránt! Nem kell elfogadni azokat, de Ön csakis kritikákat ír az írás stálusommal kapcsolatban, hanem szinte Önnek, csak ez a fontos.
Nekem pedig nem ez a fontos! Én nem a Világirodalom Remekei sorozat egy újabb művét akarom megírni, hanem terjeszteni a véleményem, amennyire csak lehet. Tehát, nem vagyok Shakespeare, nem is leszek az. Nem is akarok az lenni. De, Ön sem az, mégha úgy is tesz, mintha olyan szintű író lenne!
Valójában én megmosolygom az Ön reagálásait! De, ez egyben el is szomorít engem, mert tudom, hogy milyen lehet ilyen beszűkült tudatállapotban létezni, mint amilyen az Öné!
Ön javasolt nekem egy House-epizódot (Tudom, miről szól.), én is javaslok egy filmet megtekintésre:
Share. Vagyis, Megosztás. Abból megtudhatja, hogy milyen plusz traumáknak veti alá a társadalom azt a gyereket, vagy tinédzsert, aki bármilyen szexuális traumát elszenvedett. Végig taposták a tizenhét éves lányt egy olyan hosszadalmas jogi procedúrán, amely nagyobb traumát és kárt okozott benne, mint a vele mertörtént trauma!
Én ismerek olyan nőt, akit tizenhárom éves korában három, tizennyolc év körüli fiú (szinte már felnőtt férfi) használt minden testnyílásán! Megerőszakoltak őt. Ám, ami utána következett számára, az volt az igazán nagy trauma! Vdidegen embereknek kellett időről-időre teljes részletességgel elmondania azt, ami vele akkor történt.
"Azután, az egyik fiú megfogta a melleimet, amásik lefogta a kezeim, a harmadik pedig a lábszáramra ült és a puncimat kezdte el fogdosni. Majd, aki a melleimet fogdosta, a számba tolta a péniszét és azt akarta, hogy leszoójam őt." Igen, biztosan kellemes lehetett beszélnie erről teljes részletességgel és nyíltsággal rendőrnyomozóknak, kirendelt szakértőknek, ügyvédeknek és az ügyésznek és a bíróságon sem tehetett másképpen, meert rá kényzerítették arra... Ahelyett, hogy felejthetett volna!
Akkor, minden "faszán" működük a világban Ön szerint? Semmi nem számít Önnek, csakhogy kutyának tituláljon valakit, aki megpróbál tenni valamit, még akkor is, ha nincsenek meg ahhoz az ideális lehetőségei? Tényleg, csak az a lényeg az Ön számára, hogy ledorongoljon valakit, akinek az írásai nem tökéletesek? Nem, nyelvhelyesek? Nem gondosan megszerkesztettek? Tényleg, csak ez a fontos az Ön zámára? Tényleg, ennyire beszűkült, hogy nem látja meg a célt?
Mert, akkor Ön szánalomra méltó ember és sajnálom, hogy Ön ilyen! Úgy képzelem, Önnek bizonyos komplexusai vannak és azokat az Interneten, arctalanul és névtelenül éli ki. Így tud kompenzálni valamit. Ha, ezzel örömöt okozok Önnek, akkor kommenteljen továbbra is hasonló kommenteket, mint eddig. Az okoz Önnek érzelmi orgazmust, ha ezt teszi? Én nem akarom elvonni Öntől ezt az örömforrást főképpen akkor, ha ez az egyetlen örömforrás az Ön számára. Csinálja.
De tudja, az Ön kritikái is megerősítenek engem abban, hogy igenis, jó úton járok, éppen Ön miatt, mert Ön is igazolja mindazt, amit a világban történő eseményekről gondolok. Köszönet érte!

Illem. Erkölcs. Etika. Ezek olyan fogalmak, amelyek soha nem lesznek statikusak, mindig változni fognak. Mert, ezek mindig nemzetiség, vallás és az aktuális tarsadalom által meghatározott normatíváktól függők.
Amikor én voltam gyerek, akkor a tizennyolc éves kor alatti szex még tiltott volt a törvények alapján. Majd, az a korhatár leballagott tizennégy éves korra. Majd, mivel volt társadalmi igény rá, az életkor bizonyos körülmények teljesülése esetén leballagott tizenkettő éves korra.
Tehát ma, Magyarországon, ha egy tizennégy éves lány dugni akar egy olyan negyven éves férfival, akivel nincs semmilyen függőségi viszonyban (Tehát, nem családtag, vagy tanár, vagy egyéb olyan személy, akitől bármilyen téren függ.) és a szándéka valós, tehát az eseményt saját akaratából, kényszer nélkül teszi, akkor az esemény nem büntethető!
Ám ezt egy tizenkét éves lány is megteheti hasonló feltételek mellett egy maximum tizenhét éves fiúval!
Tehát, a fenti fogalmak társadalmi nyomásra, igényre változnak.
Okkal írtam azt, hogy a fenti három fogalom sok mindentől függ. Ha, globálisan vizsgáljuk ezt, akkor látható, hogy vannak olyan országok, ahol a szexuális életkorhatár kilenc (!) év! Vagy annak határát a biológiai éréstől teszik függővé. Tehát, az első menstruációtól, vagy megömléstől. Más ország, más vallás, más kultúra---> Más erkölcsök és törvények. Még mindig vannak olyan országok, ahol nem is létezik semmiylen törrvény ami a gyerekeket bármilyen szegmensben védené.
Sajnos, még ma sincsenek mindenhol a világon elfogadott alapnormatívák meghatározva. Még az az alapszemlélet is hiányzik az erkölcsből és törvényi alapelvekból, hogy minden gyerek egyenlő, bárhol éljen is, bármilyen vallású legyen is, bármilyen nemű legyen is. Az én szemléletem szerint, a gyerek, az gyerek!
Erkölcsi nevelés? Tudják, az a furcsa, hogy éppen a civilizálatlannak tartott emberi társadalmakban létezik még ez! Mert, a mi fellegekig magasztalt demokráciánkban egyre ritkább az, hogy bármelyik gyereket bármilyen erkölcsi tanokkal tanítanának. Egyre inkább képletessé válik az erkölcsi nevelés, legalábbis szexuális értelemben. És most ismét hanyagolom az egyes országokban létező erkölcstan-órákat éppen a minőségük miatt.
Várom a magánvéleményeket a
zsp9974@gmail.com (mailto:zsp9974@gmail.com) E-mail címemre.

Nos, éppen ezért kezdtem it megírni ezeket a szösszeneteimet. Mert, én igenis vitákat akarok generálni bárkivel, akinek ebben a témában bármilyen szempontból véleménnyel rendelkezik. Mert, én sem tudhatok mindent, és is láthatok hibásan valamit.
Én úgy gondolom, hogy egy gyerek helyes szexuális fejlődéséhez szükség van bizonyos vizuális és érintéses tapasztalásokra is. Eleve, az érintéses stimóláció már akkor elkezdődik, amikor egy gxyerek megszületik. Mégis hogyan lehetne érintés nélkül pelenkát cserélni egy csecsemőn? Hogyan lehetne érintés nélkül megtisztítani az ágyékát? Már ekkor a nemi szervüket, az ánuszukat érő érintéses stimulációkat tapasztalnak a gyerekek, amelyekre akár érzékenyek is lehetnek. Okkal fogadhatja egy fiú csecsemő merev pénisszel a szülőt és csinál szökőkutacskát éppen akkor, amikor megbontja a pelenkáját!
Később, amikor a gyerek már cselekvőképes, akkor akár el is várhatja a testének érintéses stimulációját, ám azt valamilyen szinten kordában kell tartani.
Tehát, jól írta le azt, hogy a felelsséget a szülőre testálja. Ugyanis, a gyereknek még nincs tudása, amely alapján szelektálni tudja a vele történő eseményeket erkölcsi nézet alapján. Nem tudja azt, hogy mi a helyes és a helytelen... Kivéve akkor, ha megtanítják neki azt!
Hibának tartom azt, hogy nincs olyan konkrét intézmény, hogy: "A Szülők Iskolája!" Ahol, a szülők bármilyen kérdéssel fordulhatnak a valóban képzett tanácsadókhoz. És most arra kérek minden olvasót, hogy ne jöjjenek a hazánk gyerekvédő szervezeteivel, mert egyilyen problémát globális szinten kell vizsgálni, szereintem. Hiszen, a magyar védőnői szolgálat szinte hungarikumnak számít: Én nem hallottam más országokról, ahol hasonló szervezet tartja kontroll alatt a csecsemőket. Megjegyzem, ezt is lehetne kritizálni, ám hazánkban legalább van!
Vajon, hány védőnő képezi ki a szülőket a helyes pelenkacseréről és a fürdetéséről így:
"Fontos az, hogy ne ingereljék a gyerekük nemi szervét és az ánuszát túlságosan, mert annak káros következményei is lehetnek!"
MErt, akaratlanul is túl lehet ingerelni egy gyereknek ezen testrészeit. Például, egy baba bőrét ápolni kell és ez vonatkozik az ágyéki területekre is. Ám, sok olyan babaápoló tej és egyéb szer van forgalomban, amely túl lassan szívódik fel, emiatt tovább kell azt kenni, ezáltal intenzívebb érintéses inger éri a gyereket. Akarja azt a szülő? Nem akarja, de fel sem tűnik neki az, hogy a gyereket már túlzottan ingerli. És eddig csak a csecsemőkorról írtam!
Csiklandozós, vagy birkózós játék, amikor a gyerek már nagyobb. Akár történhet az egy medencében is. Ilyen alkalmakkor is érintheti a szülő a gyerekét intim tetrészein. Sajnálom, de most le kell írni az elméletem erről.
Az az érintés nem problémás, amely pillanatnyi, véletlenszerű, nem túl intenzív inger és nem történik meg túl gyakran. Tehát, ha például egy tizenkét éves lány, akinek már növekednek a mellei, birkózni kezd az apjával egy tó vizében és az apa véletlenül és egy pillanatra megérinti a kezével a lánya mellét és az nem történik akkor meg még tizenötször és csak éppenhogy érintette azt és nem markolászta azt, azzal nincs baj.
És úgy gondolom, hogy ilyen érintésekre szüksége is van a gyerekeknek.
Tehátvannak olyan események, amelyek bizonyos feltételek teljesülése esetén nem problémásak a gyerek és a szülő között, hanem akár szükséges tapasztalások is lehetnek. ÁM!!!!
"Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek!" - hiszen vannak olyan stimulációk, amelyek családon belül elfogadhatók, ám családon kívül álló személyek esetén már nem azok! Például, családon kívüli személynek nincs joga és elfogadható indoka érinteni egy gyereket még pillanatnyilag is az intim testrészein!
Például, egy nyolc éves lányt nem érinthet meg a punciján egy testnevelés tanár, vagy akármilyen tanár, vagy balettoktató egy pillanatra sem!
Tudnék olyan fotókat mutatni, amelyeket a Youtube-on fellelhető videókból mentettem ki. Amelyeken nyílt balettóra volt látható, ráadásul néha a szülők jelenlétében. A balettanár aki mellékesen nő volt, sorozatosan megfogta a hét-nyolc éves lányok punciját, vagy éppen hátulról a popsijuk félgömbjei közé nyúlt az ujjaival!
De, akár említhetném az általános iskolai tapasztalataimat is, amikor a testneveléstanár akadály és gátlás nélkül simogathatta a már kerekebb lányokat itt-ott.
Sajnálom, hogy a magyar törvények már ilyen képek közlését is tiltják, hiszen azok már szexuális töltésűek. Pedig, ott a lányok ruhában vannak ,csak az érintés tényét lehet látni azokon. Mégsem lehet kommunikálni azokat még akkor sem, ha annak védő és szemléletváltó szerepe is van. Ezért, legyen elég annyi, hogy a videómegosztókon is lehet ilyen eseményekre látni példát.
Vagy, ott az ajakcsók példája, amely ma is megosztja az embereket, hogy szabad, vagy sem a szülő és a gyerek között. Vannak, akik még egy villanásnyi idejű gyors cuppanóst is kifogásolnak. Ha, bárki, aki ezt olvassa, szükségesnek látja, hogy írjak arról, hogy szerintem ezen a téren mi az, ami erkölcsi és szexuális nevelés terén belefér, akkor írjanak nekem és írok erről a témáról. Jó volna már ezen a téren is tisztán látni.
Sajnos, írhatnék még erről, ám ennyi is lassan kisregény. De, aminek nem szabad kimaradnia, az illem! A következő kommentemben erről írok, ha nem baj.

És az a lényeg, hogy ma már egy gyereklány is akarhat szexet akár egy felnőtt, nála akár több évtizeddel idősebb férfitól is! És itt nem arról van szó, hogy a férfit esetleg jogi retorziók érik! Az a probléma, hogy akár kiderül az esemény, akár nem, az esemény megtörtént a gyerekkel! Neki már tökmindegy, hogy az elövetőt bevarrják a sittre, mert ő már szexuálisan treaumatizált, mégha az nem is tűnik számára traumának... akkor. A megítélése később módosulhat az eseményről.

Önről azok az emberek jutnak az eszembe, akik csakis a hibákat keresik. Például, akik felfedezték az egyik statiszta kezén a karórát, amikor az Egri Csillagok filmját forgatták. Csillagok?
Vannak, akik kritizűlják azt, hogy a Csillagok Háborúja sorozatában miért van az őrben bárminek hangja? Hiszen, a hand az vákuumban nem terjed, ugye? Mint, ahogyan a lézerfénynek sincs "tyu-tyu" hangja.
Képzelje el a filmeket háttérzene és hangeffektek nélkül! Volt egyszer valaki, már nem tudom ki, aki azt moondta a filmzenéről, hogy:
"Az a jó filmzene, amit nem is hallasz, nem is tűnik fel, amikor a filmet nézed!"
És akkor Ön helyesírási hibákon, fogalmazási problémákon ütközik meg ahelyett, hogy az írás valódi tartalmát és mondanivalóját nézné? Maga tudja, hogy milyen úton jár...
Én ezeket az írásaimat egy törött kijelzőjű telefonon írtam meg, tehát előfordultak helyesírási hibák! Igen, a szoci helyzetem igen rossz. Mégis, legalább megbróbálok sugallni ezt-azt az embereknek.
A könyv olvasáról: Ön megítélt engem anélkül, hogy megismert volna engem! A szüleim egystzerő, de múvelt emberek voltak. Több, mint ezer-kétszáz könyvünk volt a poldokon. Világirodalom remekei sorozat, az összes krimi-regény is ott volt a Hód sorozattól, egészen Kántorig! És a caaládunkban ott volt a Szent Biblia éppen úgy, mint a Korán akkori "necces" fordítása. és ezeknek a könyeknek a kilencven százalákát én gyerkként elolvastam! Kedvencem, a Bragellone Vicomte részek voltak a világirodalom remekei sorozatból... Vászon kötésben! Vagy, Isaac Asimov Alapítvány sorozata, amelyet életem során hátszer olvastam el, pedig több, miint háromezer oldal!
Ön hallott már a Filléres Könyvek sorozatról? Fél polcunk volt azokkal teli és mindet elolvastam legalább egyszer!
Apám külön nekem csinált egy könyvespolcot. Nem volt tökéletes, de a cáljtá teljesítette. Szükséges volt, mert annyi könyvem volt már, hogy nem volt hová tenni azokat!  Én ugyynis nem kisautókat kértem a rokonoktól karácsonyra, hanem például Magyari Béla: Tranzisztoratlasz könyvét, amit részben meg is tanultam. Gyerekfejjel! Nézzen utánna! 74LS00 IC az negy darab ÉS kaput tartalmaz! Tudom ma is, hogy mi az a TO-50 Integrált tok!
Fürkész-zsebkönyvek! Az egész sorozat megvolt és használtam is! Nem csak azért voltak a polcomon, hogy megtölték azokat!
Ám, mégis köszönöm Önnek a kritikát, mert éppen Ön miatt is megerősödött bennem a készetés: Jó úton járok! Mert, aki azon affektál, hol vétettem helyesírási és fogalmazási és esemény-ütközési hibákat ahelyett, hogy levenné a sztoriból azt, hogy annak mi a lényege annak ellenére, hogy ahhoz elemzést is mellékeltem... Hajrá!

Vagy, a szexuális vágy győzi le az erkölcsi gátakat, ha azok vannak egyáltalán.
Tudják, az elmúlt tíz éveben már olyan dolgokat tapasztaltam és láttam, amelyek még ezt a sztorit is überelik. És bárki láthat és tapasztalhat ilyen eseményeket, csakhogy legtöbbször fel sem tűnik az! Én is csak azért veszem ezeket észre, mert már régóta ezzel a témával foglalkozom.
Ma már, ezek és az ehhez hasonló események már tirviálisakká váltak és senki sem kapja fel a fejét: Hoppá! Itt már valami nagy baj van!
Mert, ennél a történetben leírtnál már sokkal durvább dolgokat is megtesznek a tini lányok! Tizenhárom-tizennégy éves lány akar szexuális eseményeket megtapasztalni, mert már vágyik azokra? Már, ez is meredek, de már a fiatalabb gyerekek közé is lejut ez a vágy és ez már szörnyű!

Lehetne akció is már... Éppen ezéeert a reakció miatt írtam meg ezt...

Jaj! Nem is tudom, hogy hol kezdjem!
Nem azzal van a baj, ha a gyerek a szülő ölébe ül, mert a testi kontaktusok megszokására igenis szüksége van a fiúknak és a lányoknak is. És nem azokkal az érintésekkel van a baj, amelyek ritkán, pillanatnyi ideig és véletlenül történnek. Ám, ha azok már ismétlőlegesen, intenzívebben történnek meg, azok már porblémát jelenthetnek!
Gyakran elfelejtik a gyerekekkel elkövetett bármilyen szexuális eseményt úgy tekinteni, mint egy két oldalú eseményt. Például, ha egy csiklandozós játék közben az apa tényleg véletlenül megérinti a lánya szeméremdombját egy pillanatra, az esemény az apára és a lányára is egyaránt hatással lehet. és azok a hatások olyan folyamatok elindítói lehetnek akár az apában, akár a lányában, amelyek már semmilyen aspektusból tekintve nem helyesek erkölcsileg. 
Annyiszor láttam már, amint tizenéves lányok ,a fejlődő, övekvő mellüket az apjuk karjához nyomják, dörzsölik, miközben belé karolnak, hogy össze se tudnám számolni. Nem a lány cselekvésével van probléma, ha azt szererttné elérni, hogy a melleit stimuláció érje. Azzal van a probléma, ha a vágya tovább fejlődik. Azzal van a probléma, ha az apa érzékeli a melleit a karján és ez számára szexuális izgalmat okoz, amelyről fantáziálhat is.
Azzal van  probléma, hogy elindolhat egy apában egy olyan folyamat, amelynek a vége az lehet, hogy kölcsönösen akart szexuális kapcsolatba keerüljön a lányával. Tehát, nem a szexuális impulzusokkal van bajom, hanem az arra történő válaszreakciókkal!
Végezetül arra kérem, hogy ne szabadkozzon, hanem ossza meg velem észrevételeit és kritikáit, mert azokból én nagyon sokat tanulok! Csak bátran!

Éppen ez a lényeg! Hogy, ma már egy férfinak nagyon észnél kell lenni, hogy mit csinál! Mert, lehet az is, hogy maradi gondolkodású vagyok, de egy spricc sem ér meg tíz évet a sitten, ahol vazelin nélkül tágítják ki az ilyen férfiak segglyukát!
Azért írtam le ezt a sztorit, mert ma a gyerekek már megváltoztak, ahogy a pedofilok is... de ezzel senki nem foglalkozik. Ma már, egy pedofilnak szinte semmit nem kell tennie, hogy hamvas puncit találjon. Keresnie se kell, mert a lányok önmagukat kínálják fel. És, a fórumban leugattak.
És ez a sztori nem régi, csupán néhány éves! És amelyik férfi azt állítja, hogy nem lenne vonzó látvány számára két tizenhárom éves fiatal lány meztelen testének a látványa kábé fél méter távolságban, az hazudik! Mert, a mellek , azok mellek, a punci az punci, a fasz pedig fasz... Szexuális szimbólumok és hatnak az emberre.
Én ma már nem is merek rá mosolyogni se tizenéves csitrikre, mert olyan reakciókat kapok vissza, hogy azok elvezethetnének akár a baszásig is! Az egy dolog, hogy a tinédzserek szexet akarnak. Mi sem voltunk másmilyenek, tapasztalásra vágytunk. De az már gáz, hogy ez a mentalitás lefolyik a fiatalabb gyerekek felé is!
A gyerekek átlagos erkölcsi, biztonsági és szexuáls nevelése ma egy nagy nulla! És ennek ellentételezéseként ott van annak a ténye, hogy a gyerekek már akár hat éves kortól is érdeklődhetnek a szexuális események iránt és ez szörnyű állapot! Mégsem foglalkozik ezzel senki! 
Olvastam én itt már sok mindent. Ezek a törtépénetek hűen tükrözik az emberek vágyait, mégha csak a fantázia szüleményei is azok. Ám, meggyőződésem, hogy azoknak sokszor van valóságalapja! tehát, amikor egy tíz éves kislány elcsábításáról van szó, vagy egy öt éves lány szopatásáról, az lehet nem fikció is és ez nemcsak elképeszt engem, hanem meg is rénít éppen úgy, mint az a két lány az uszoda öltözőjében!

Na, mindegy. amíg a sorsomról döntés születik, íme egy írásom: Miért ne tedd meg!
Mármint, hogy miért ne szexuálj gyerekkel! Sok pedofil érzületű embeer ez nem is tudja és érti, ezért most bővebben leírom: Tőlem - Nekik!
Abban a pillanatban, hagoy egy gyerekhez szexuális vágyaid miatt nyúlsz, azt kockáztatod, hogy tönkre teszel egy emberi életet! Ez nem vicc! Akkor eltérül a szexuális fejlődése attól az úttól, amey eredendően neki ki volt jelölve! Amelyen végig kellett volna járnia, ha te nem macerálod őt! Tehát, tönkre teszel egy emberi életet azért a kis örömérzésért és orgazmus élményért.
Elveszed a gyerekektől a szex felfedezésének a varázsát! A fokozatosságot, hogy azt fokozatosan tapasztalja meg. Pedig, csodálatos bátorságot meríteni az első csókhoz, az első intim érintéshez és az első szexuális eseményhez, amit te elveszel a gyerektől! Mert, megadod neki akár rövid idő alatt, amit csak fokozatosan tapasztalna meg.
Valójában, a hozzád hasonló emberek miatt van annyi szexuálisan kiégett felnőtt a világban, aki már nem is élvezik a szexet, csak jelen vannak abban. Te és a hozzád hasonlók miatt lesznek a gyerekekből szexuálisen kiégett felnőttek, akik csak testileg élik át az orgazmust, lélekben már nem!
Elrontod a gyerekek arányérzékelését!  Mert, egy kisgyerek számára minden sokkal nagyobb, mint neked, felnőtt embernek! És, amikor a péniszed egy öt éves gyerek szájába, hüvelyébe, ánuszába tolod, a teste alkalmazkodni fog, de felnőtt korában a te pénniszed mérete már kicsi lesz a számára, sokkal nagyobbat akar keresni! Tehát, bármilyen ideális lehet egy férfi felnőttként a szemében, egy átlagos pénisz méret már kicsi lesz a számára, mert te elrontoddad az arányérzékelését! Átlagos pénisz egy pici hüvelybe. Majd nő a gyerek, felnőtté válik és a teste alkalmazkodik. Az a pénisz már felnőttként nem lesz elég a számára!
Neked csak nhány magömlés, neki egy tapasztalás és arra alapul majd minden más! Dugod a nevelt lányod? És neked jó az, ha ő nem ismerkedik és létesít kapcsolatot a korosztálya beli fiúkkal? Azért nem teszi, mert te kielégíted őt! De, telnek az évek és a lányod már szinte nő! Ám ,mégsem keres korban hozzá illő partnert, mert te betöltöd az űrt és elveszed mindazt az élményt, ami a szex felfedezésével járhat.
Dugod a lányod? Arra nem gondolsz, hogy a lányod anyaként etalonként gondol a gyerekkorára? Hogy, ha az apja őt szexuálisan használhatta, akkor azt fogja normálisnak tartani? És akkor, ha már neki is lesz gyereke, éppen miattad nem fogja semmi vissza tartani őt attól, hogy a saját gyereke felé forduljon? Ekkor, te magad csinálsz egy másik pedofil embert!
MIndezt néhány magömlésért teszed, miközben tönkre teszel egy életet? Gondold végig, hogy mit teszel, vagy mit készúlsz tenni! Inkább maszturbálj, vagy ha más megoldás nincs, akkor keress egy számodra megfelelő, sokszor használt elvtársnőt (Ugye, tudod kire gondolok!), minthogy egy gyerek felé fordulj akár gondolatban is!
Mert, miattad lehet az a gyerek homoszexuális, mert megundorodott miattad az ellenkező nemtől! Mert, niattad nem lehet kées később emberi kapcsolatok és párkapcsolat létestésére, mert te azt lehetetlenné tetted a számára. Mert, azért menekült az öngyilkosságba, vagy szükütt el otthonról, mert csak abban látta a kiutat.
Ne tedd meg, amit tervezel, vagy amit csinálsz, azt hagyd abba! Ne legyél lelketlen szörnyeteg!

Na, jól van, berágtam, mint a fogaskerék! A modi törölte a kommentjeim, majd elment aludni. Respektálom, várok pár napot az indoklására. A többi moderátor és az oldal tulajdonosának a figyelmét viszont felhívom az alábbiakra:
- A szabad és véleményt hangoztató kritikák cenzórázása BŰN! Legalábbis, a demokratikus országokban, Örüljünk annak, hogy itt élünk és nem ott! Utasítsák rendre a moderátort, aki törölte a három kommentemet, mert azok semmilyen törvényt nem sértettek és a valóságot tükrözték és nem mellékesen a gyerekek védelme miatt írtam azokat!
- Én valóban a gyerekvédelem érdekében harcolok! Úgy, ahogyan tudok. Ha, ezt nem respektálják, akkor az az oldalt minősíti... meglehetősen negatívan! Van elég történet itt, hogy bármelyik bírót meggyózzem arról: Ez az oldal talán már nem olyan, amilyennek indult és a pedofíliát támogatja!
Nem célom az oldal bezárásána elérése, mert itt legalább össze csaphatnak a vélemények. De az, hogy moderálják az én véleményeim a többi, engem támadó "kritikusokkal" szemben és szabadon hagyják azokat, amelyek talán a pedofíliát támogatják, az tűrhetetlen!
Én itt, ezen az oldalon rengeteget tanultam az emberek szexuális szokásiaikről és vágyakikről. Ezért, ez az oldal nagyon értékes a számomra. A tapasztalataimat pedig vissza forgathattam a gyerekvédelem ügyébe. De, ha még meg sem védehetem magam a támodások miatt egy olyan moderátor miatt, akinek nem tetszik, amit írok... amivel reagálok  a kommentekre... amivel védekezem... 
Helyezzék ki a korábban leírt és törölt kommentjeimet, mert én már nem írom azokat újra! Ott a .log fájl, keressék vissza! Én azokat néhány konkrét személynek írtam és nem látom értelmes okát, hogy miért törölték azokat!
Önükün a döntés sora, én csak arra fogok reagálni, ne csodálkozzanak az eredményén....

Nah, mindegy. Nézze meg a youtub csatornám videóit, aki valóban harcolni akar a pedofilizmus ellen, nem csak a száját jártatja, miközben csorgatja a nyálát a gyerekek után, mint a pontozásokból és a kommentekből következtetve oly sokan:
@zsoltpetrovics1163
Vállalom ott arcom, nevem és mindenem! Nem másért, mint a gyerekek érdekéért! Vajon, az olvasók közül ki ilyen bátor? Vagy csak sok bla-bla, de cselevés az nincs? Akkor, valóban nagy baj van a világban!
Eurostat statisztika, nézzen utánna, aki akara: MInden nyolcadik gyerek volt valamilyen szinten szexuálisan abuzálva családon belül Európában! Plusz-minusz három százalék országonként. És hol vannak azok az eseméneyek, amelyek titokban maradtak, ezért a statisztika azokat nem tartalmazza? És hol vannak azok, amelyek családon kívül történtek meg?
A valós arány mennyi lehet? 1:4? Vagy 1:3? MInden negyedik, akár harmadik gyerek felnőtt koráig szexuális abúzust szenved el és ez senkit nem érdekel?
Sok olvsó fel sem fogja ennek a súlyát, mert nem tapasztalja, látja azt. Hogy, akár egészen kicsi gyerekeke szophatnak péniszt és ehetnek ondót, mint anyatejet. Hogy, sok gyerek már természetesnek és normálisnak veszi, ha az apja időről-időre elő veszi őt, mint egy gumi-Zsuzsit, mert ahhoz szokott hozzá?
És moderálnak engem? Fasza!
Ismételten követelem, hogy a moderálást és a kommentjeim törlését indokolják meg!

Csúcs! Bármit írok itt, nem jelenik meg! Letiltott egy moderátor? Vagy, mi történik itt? Amikor lehet, hogy én vagyok az egyetlen itt, aki hangoztatja a véleményét a pedofiizmus ellen? Ez szép, de nem ért meglepetésként. Csak én valóban szerettem volna tudásban bővülni mások véleményével. És jogos elvárás, hogy indoklást kapjak a moderálás miatt! Hogy szerinte mit hibáztam! Ez a minimum!
Vagy, itt csak másokat lehet ostorozni és megszüntetni a védekezésre az esélyét? Amikor olyan írások jelenhetnek itt meg, amelyekben különböző korú és nemű gyerekeket abuzálnak, az oké, a kritika pedig tiltott?
Arjon nekem indoklást az a moderátor, aki a kommentjeimet letiltotta!

Megáll az eszem! Órákon át pötyögetettem és kitörölt valaki mindent! Miért is? Mert gyerekvédő aktivista vagyok? Akkor is, ha támadnak engem? Én legalább csinálok is valamit, ahogy tudok! Ez elvileg egy fórum, vagy nem? Kutúrált vélemény nyilvánítás a alappillér, nemde? Akkor? miért nem jelennek meg a kommentjeim, amelyekkben egyébként megvédem magam a támadások ellen? Vagy, itt csak mocskolni szabad másokat, védekezni nincs lehetőség?
Hol vannak a korábbi kommentjeim?

Nah, ezért olyan nehéz a pedofilok ellen harcolni! A moderátort arra kérem, hogy kommunikáljon velem a zsp9974@gmail.com címen!

Most komolyan! Moderáltak? Eltűntek az érveim, a védekezéseim.

Olvassa el újra, amit írtem mert nem mentegetem a bűnösöket, ellenkezőleg! De az, hogy őket dutyiba dugjuk, a nem elég! Mert, attól még a gyerek átéli a szexuális eseményeket! Tehát, a gyerek érdekét nézve egy nagy nulla, ami történik jelenleg! Nincs pevenció és ami még baj, hogy rahab sincs rendesen! Van ismerősöm, akit több "szakember" sem tudott rehabilitálni, csak gyógyszerekkel tönték és zártosztályba zárták hónapokig.
A gerek szempontjából szinte mindegy, hogy aki őt megbaszta sorozatosan, az dutyiba kerül, vagy sem! Atz ő élete attól még elbaszott marad! Nem kellene a témát kutatni, hogy megismerjük az ellenséget, hogy védekezhessünk ellene, hogy a lehető legkevesebb gyerek legyen megbaszva a jövőben?
Elnézést a fogalmazásért, de így egyszerőbb és rövidebb.

Jajj! Megint belegabalyodtam egy témába, amelyből kisregény is lehetne, de lássuk, zanzásítva:
Mit lehetne tenni a gyerekek védelme érdekében?
Pedofilgyár. Ezt, a könyvemben is kihangsúlyoztam: Minden társadalom saját magának gyártja a saját pedofiljait! Igen, mi magunk kreaáljuk őket, azután csodálkozunk azon, hogy vannak! MIre is gondolok?
Nincs erkölcsi gátlás azokban az emberekben, amelyek megakadályozhatnák azt, hogy gyerekekhez nyúljon! De, ki taníthat erkölcsöket? A szülők, a családtagok és tágabb értelemben véve a társadalom!
És a szülő honnan tudja, hogy mit tanítson a gyermekének, ha a társadalon arra nem kínál etalont? És a gyerek egyszer felnőtt lesz, erkölcsi gátlások nélkül!
Megint egy általam gyerekkoromban oly sokszor hallott mondás: "Házi nyúlra nem lövünk!" Akkor, legalább ennyi volt, ma semmi nincs! És ez a tiltás múködött, elég ha a magam példáját nézem! "Nem nyúlhatok hozzá, mert még csak egy kislány."
Ma, semmi ilyesmit nem tanítanak a gyerekekenek, legfeljebb annyit, hogy az Inteernet veszélyes. Röhelyes, hogy ki sem térnek a szülők a veszélyekre azon belül és nem mondják meg a gyereküknek, hogyan reagáljon egy veszélyhelyzetre. Mégis, honnan ismerhetné fel egy gyerek azt, hogy már veszélyben van?
Sem megelőző, sem eseményfeltáró tevékenységek nem születnek állami szinten. Mondjak egy példát?
MIért nincs évente, kötelező rendszerességgel ingyenesen elvégzett nemi szervi szűrés a gyerekeknél? Szerintem, ha bevezetnék azt, akkor garantáltan megtelnének a börtönök pedofil szülőkkel és tanárokkal. De, utána, ha egy apa tudja, hogy a lánya teste évente kontroll alatt van tartva és kiderülne egy abúzus, vajon kockáztatná azt, hogy megbassza a lányát? Persze, hogy nem! Tehát, hol van a prevenció, amikor minden politikus a mellkasát döngeti a gyerekvédelem mellett? Ez egy nagy nulla, amit eddig tettek! Mert, minden amit tettek csak utólagos, amikor a gyerek már sorozatosan meg lett szoptatva és baszva nemtől függetlenül!
Miért nincs sehol olyan hely, hogy: A Szülők Iskolája!
 Ahol, egy szülő bármilyen kérdést intézhet a szakértőkhöz, amit ne tud? Szakértők? Gyakran azt sem tudják, hogy hirtelen mit mondjanak és ekkor elő veszik a szerintük bevált Jung és Freud elveket, amelyeknek egy része már régen elavult, mert az eltelt száz év alatt az emberek és a gyerekek is változtak, nem is keveset!
Ma már tíz éves gyerekek is rajzolnak stilizált pénisz bárhová, de akár azt a frissen esett hóból is megformázhatják! Vagy, stiliotált pinát alkotnak. Nem hiszi? Vannak fotóim ilyen alkotásokról!
Összegezve, ne haragudjon meg a haragomért, amely a szavaimon nyilván átsejlik, nem Ön felé irányul. Caak azt látom, ahogyan engem sem védett meg a társasalom amikor gyerek voltam, úgy ma sem védi meg a gyerekeket semmi, holott eltelt negyven év!

Eszem ágában sincs mentegetni őket, éppen ellenkezőleg! De pusztán a törvényi tiltás nem elég a gyerekek védelme érdekében! Ha, elegendő volna, akkor ma már a pedofil eseményeknek csökkenő tendenciát kellene mutatnia, vagy tévedek? Az ellenkezője történik és az ilyen események még gyakrabban megtörténnek, mint régen! Ennek egyik oka, hogy ma már a gyerekek is érzékennyé válnak a szex iránt és ezt a pedofil emberek felismerik és kihasználják. És akkor, ha a gyerekben sincs erkülcsi gátlás, akkor semmi nem akadályozza meg abban, hogy részese legyen ilyen eseményeknek. És azok garantáltan titokban is maradnak! NEM ELÉG CSAK A TÖRVÉNY SZIGORA! Főképpen ma nem, amikor már tizenkét-tizenhárom éves lányok mutogatják a bugyival sem fedett puncijukat sokkal idősebb felnőtt férfiaknak, vagy akár egyértelmű szexuális ajánlatokat is tesznek nekik. Nem érzi a disszonanciát? Hogy ma valami nagyon nincs rendben a világban? Én kétségbeesett vagyok emiatt. Ma már sok pedofil embernek a kisujját sem kell mozdítania azért, hogy gyereket találjon szexre. Akkor, a törvények beváltották a hozzájuk fűzött reményeket? Nagyon nem!

A francba! Megint lemaradt valami fontos! Elnézést kérek érte!
BTK? Ez mindig gúnyos nevetésre ingerel engem! Miért is?
A magyar Btk. szerint hatvan éve minden szex tiltott volt tizennyolc év alatt. Majd, jött a Peresztrojka és a Glasznoszty ideje a rendszerváltás előtt és a Btk. módosult a társadalom elvárásainak megfelelően. Ekkor már megengedő volt a szex tizennégy éves kor felett... és később minősítették is a kivételeket. Például, függés a partnertől. Majd,  kiderült, hogy a magyar lakosságnak majdnem tíz százaléka roma, akiknek saját igényeik vannak. Ilyen, a gyerekkorban eldöntött házasság (nem legálisan és papíron, csak képletesen) és egyre-másra ítéltek el roma ifjakat, mert egy tizenhárom éves lánnyal szeretkeztek, akit egyébként a szüleik neki rendeltek. Hogy, helyes ez, vagy helytelen, attól most vonatkoztassunk el.
A lényeg az, hogy ma  Btk. a következőket mondja ki szabad szóval leírva, nem jogi nyelvezettel, a társadalmi nyomásnak köszönhetően:
- Tizennyolc éves kor felett szabad a szex azzal, aki már a tizennegyedik életévét betöltötte és nincs függőségi voszony (tehát, nem családtag, nem tanár, nem edző, vagy pap stb.) és közös akarattal történt,
- Tizennégy éves gyerek már korlátozottan cselekvőképes, tehát már érvényesíthet bizonyos jogokat, ilyen a szexhez való jog is. Tehát, bárkivel létesíthet szexuális voszonyt, ha a partnere nem fiatalabb tizennégy évesnél és nincsennek függelmi kapcsolatok, vagy a beleegyezés hiánya. Emlékeztetek a beleegyezési korhatár fogalmára, mert ez éppen az!
 Tizenkét éves kortól tizennégy éves kor betöltéséig létesíthet egy gyerek szexuális viszonyt, ha a partnere még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét és vele nincs függelmi viszonyban és az esemény közös akarattal történt meg.
Nos, a magyar Btk. jelenleg ilyen. Hogy ez jó, vagy nem jó, azt mindenki döntse el maga. Ám érdemes a külföldre is szemet vetni!
Ma is van néhány ország, ahol egyszerúen nincs a gyerekekkel elkövetett szexuális eseményeket szabályozó jogrend és törvény! Ahol szokásjog szabályoz és nem törvény. Ahol, egy gyerek addig gyerek, amig nem menstruál, vagy nem ejakulál, utána már felnőttnek számít. Van olyan ország, ahol a felnőtté válás alsó korhatára kilenc év! Van, ahol tizennégy és van, ahol huszonegy. Van olyan vallási társadalom, ahol a más hitű gyerekeket simán és büntetés nélkül meg lehet baszni, mert az ilyen esemény számukra nem bűn! Van, ahol azt vélik, hogy egy két éves kislányt meg lehet baszni, mert azt tartják, hogy úgyis elfelejti az eseményeket és a szűzhártyája is vissza nő!
Virágzik a gyerekszex turizmus azokban az országokban, ahol gyerekeket büntetlenül meg lehet baszni. Sőt, tovább megyek: Sok szegény GDP-jű és természeti katasztrófák által súlytott országban nagyon könnyen lehet örökbe fogadni gyereket, akit a befogadó országba szállítva már szinte úgy lehet baszni, ahogy akarja az örökbe fogadó "szülő". És nincs a honországból kontroll, hogy ellenőrizzék a gyerek életvitelét és sorsát.
Szóva, ha az hallom, vagy olvasom valahol, hogy a törvények íg és úgy... Nekem nevetnem kell, met az egész egy nagy káosz és humbug globálisan szemlélve. Már elnézést, a szemlletért, de nekem egy gyerek az egyformán gyerek akkor is, ha Budapesten, vagy Timbuktuban, Vagy Malajziában, Vagy Berlinben él! Hogy hindu, vagy buddhista, vagy keresztény, vagy muszlim, vagy mohamedán, vagy egyéb vallásó. A gyerek, az gyerek!
És ne feledkezzünk meg két apró problémáról! Az egyik az, hogy a törvények utólag büntetnek egy eseményt. De, akkor az esemény már megtörtént egy, vagy akár több gyerekkel is! Hol van a prevenció? Sokan azt mondják erre, hogy éppen a törvényekben. Nevetnem kell ezen, de leginkább sírnék!
Ugyanis, egy pedofil embert sem tartottak még vissza a törvényi tiltások, elgfeljebb óvatosabbak lettek és kiskapukat kerestek, hogy a törvényeket megkerüljék. De, a gyerekek szemszögéből azt senki nem nézi! Neki már nem mindegy, hogy a elkövetőt börtönbe zárják? Attól még átélte a traumát és akár éveken át meg volt baszva, szoptatva!
A megelőzési módszerek és a rahab ugyanúgy gerekcipőben jár, nem azzal foglalkozunk, henem a retorziókkal. Elvesztek a régebben alkalmazott erkölcsi tanítások, mint például: "Házi nyúlra nem lövünk!"
Pedig, akár egy ilyen egyszerű mondatnak is lehet később erkölcsi visszatartó ereje!
Btk? Inkább, hagyjuk, mert attól ugyanúgy megbasszák a gyerekeket nap, mint nap.
Nem Önt kritizálom, a rendszert kritizálom! Hogy mindenhonnan, még a vízcsapól is a gyerekvédelmi dumák folynak... De, mégsem történik semmi! Miért nincs preventív tevékenység, amelynek egyébként visszatartó ereje is leheetne jobban, mint amit a törvényektől elvárunk? Miért kell megvárni, amígy egy gyerek szexuális abúzust szenved el? Miért nem kutatják végre a pedofíliát rendesen? Miért nem találnak ki megelőző stratégiákat? (Megjegyzem, rengeteg ötletem van erre... ha érdekelne bárkit is.) Jah, a gyerek akkor már sokra megy azzal, ha az elkövetőre rá csattan a vasajtó.
Még egyszer arra kérem, hogy ne önmagára vegye ezt a kritikát. De, bassza a csőrömet az, hogy még ma is rengeteg gyerek lehet szexuális események alanya és a világ szinte semmit nem tesz ellene!

Tisztelt Jones!
Igazad van, szinte ez a lényeg a családon belüli eseményekkel kapcsolatban, ám ez egy Fórum bejegyzés volt, Ahol nincs helye kisregénynek. Mégis, hogyan lehetne bele zsűfolni a pedofil események összes jellemzőjét egy bejegyzésbe? Sehogyan. Közel háromezer írott A4 oldalam van teli ezzel a témával és azt zsűfoltam bele kb. négyszáz oldalba. Sok minden ki is maradt abból. Egyszerűen nincs rá mód, hogy mindent azonnal kommunikálni lehessen ebben a témában. Ezért is írtam korábban azt, hogy bárkinek kérdése van, írjon itt, vagy nekem privátban az e-mail címemre és kommunikálom, amit tudok. ( zsp9974@gmail.com )
Kiszolgáltatottsát. Befolyásolás. Manipuláció. Meggyőzés. És nem mellékesen, a gyerek vágyai! Mindezekről külön lehetne akár egy külön-külön könyvet is írni! De, ennek nem egy fórum bejegyzésben van a helye. Megírnám én szívesen. De, nem villanthatok meg minden aspektust, okot és folyamatot néhány mondatba gyömöszölve. Kérem megértését és ha igénye van információkra, ne habozzon, hanem írjon nekem itt, de jobb az e-mail cím!

Jah, még egy apróság, amit elfelejtettem, ami nem is apróság:
Nekem az összes szavam, amit itt leírtam valaha (Sajnos, a feltöltéseim még nem jelentek meg...) a saját elmém szülöttei! Vagyis, én nem koppintottam azokat sehonnan! Elég extrémek ahhoz, hogy érezhető legyen azokról, valóban az én szüleményeim. Ön vajon, elmondhatja ezt önmagáról amikor írói észt oszt és kritizál másokat? Mert, a neve alatt megelent írások számos olyan jelet tartalmaznak, amelyek alapján nagy eséllyel nem az Ön alkotásai, legalábbis teljességükben biztosan nem azok. Talán klónok egy témára.
Ez nem egyéni alkotás!
Egyszer írt nekem egy ismerősöm, hogy hallgassam meg a zenéjét, amit alkotott. Az Fb. profilján ki volt emelve, hogy ő zeneszerző. Gondoltam, mit veszíthetek, meghallghatom az alkotását. Mit veszítettem? Időt! Tuc-tuc dallamok össze mixelve innen-onnan! Amikor kérdezte, hogy mit szólok az alkotásához és válaszoltam, akkor megsértődött. pedig én akkor az igazat írtam meg. "Te egy lator vagy, nem zeneszerző! Egy hangot sem te találtál ki!"
Nos, ahogy Ön is írta, hogy az első művem elolvassa, őgy én is szívesen olvasom... De csak amiről egyértelműen érzem, hogy az Öné! Máskülönben, a kiritikái azokkal szemben, akik valóban a sajátjukat publikálják vállalva a veszélyét annak is, hogy mások akár elítélhetik őket emiatt, a kritikái érveényüket vesztik! Higgye el, sok témában nagy bátorság kell az őszinte megnyilatkozáshoz... Bár ennek Ön nyilvánvalóan nincs tudatában, ha előítéletesen mocskol másokat nyitottság helyett.
Tudatában vagyok annak, hogy ezt sem olvassa végig: Ilyen egy beszűkült tudatállapotú ember. Ilyen ember is van, el kell fogadjam. Ön bizonnyal nem egy kellemes vitapartner. Örülök, hogy nem vagyok ilyen mentalitású...

Na, ez tipikusan az a vérömleny, amivel szembesülhet bárki nap, mint nap! Előítéletes gondolkodásmód. Végig sem olvasta azt, amit írtam? Mégis, kit hat meg vele? Engem biztosan nem, mert egy beszűkült tudatállapotú emberrel kb. annyira lehet érdemben vitatkozni, mint egy elvakult szektás hívővel.
Pedig, voltak a válaszomban jó dolgok is leírva, hasznos dolgok, amelyeken legalább elgondolkozhatott volna függetlenül attól, hogy én személy szerint nem vagyok Önnek szimpatikus...
Tárgyi tévedés és fröcsögés: Nekem első kézből vannak információim, amelyeket Ön elvet és ehhez joga van. De ettől nem én leszek szegényebb, hanem Ön! Tárgyi tévedést említeni egy olyan témában, amelyről Önnek halvány fogalma sem lehet, az elég merész, de Ön tudja!
Látványos semmi? A korábbi válaszából egyértelmű, hogy Önnek nagy tapasztalata lehet ebben a látványos semmiben! Különben nem reagálna így és legalább kicsit nyitott lenne más ember véleménye, gondolatai, érzései iránt. Ön egy grincs és annak megfelelően fogom kezelni Önt!

Nagyon kedvelem a régmúltnak eme gyönygyszemeit! Akár egy monológról, akár egy ksiregényről, akár egy megsárgult és kopott fotóról van szó. Talán azért, mert így szembesülök azzal, hogy olyan események, amelyek velem is megtörténtek, régen is megtörténtek másokkal és így velem talán nincs hiba. Ez megnyugtató.
Igen, abban az időben még inkább az volt a jellemző, hogy az emberek, nők is, férfiak is tizennyolc éves koruk után vesztették el a szüzességüket. Ez ma tíz évtől felfelé megtörténik, extrém esetben korábban is. A saját tini életutamat nézve, ha a szabadsághegyi tüdő szanatóriumban, ahol tizennégy évesen voltam, nem baszott volna meg engem egy majdnem tizennyolc éves lán,y akkor az első aktusom nekem is felnőttkorom elejére datálódott volna.
Igen, bár én hatoltam be annak a lánynak a hüvelyébe, valójában ő baszott meg engem, mert szinte mindent ő csinált én pedig hagytam, csináljon velem, amit akar. Mindegy, nem ez a lényeg.
Katonaként a férfi ember sok mindent átél. Például azt, hogy sok lány vonzódik az egyenruhához és annak tartalmához. Voltak érdekes élményeim emiatt, ahogy másoknak is. A szolnoki desszant barett sapkája és a 87M álcamintás kimenő ruházat úgy vonzotta a lányokat, mint esténként a lámpa fénye a repülni képes rovarokat. Ha, nem akartam volna, akkor is lett volna barátnőm. Érdekes időszak volt és élvezetet is. Ha, a tüdőszanatóriumi eset nem lett volna, akkor valószínőleg én is a katonaidőm alatt lettem volna felavatva.
Érdekes az is, hogy a katonatársaknak milyen fontos volt, hogy kinek van barátnője már. Nekem az elején még nem volt, de addig piszkáltak, hogy a nővérem egyik képét mutattam meg nekik, hogy ő a csajom. Jó trükk volt, lekoptak rólam. Utána viszont már nem volt szükség a trükközése, mert elcsábított engem nem egy tüzes démon, akiket már láttak.
Elnézést azért, hogy letaroltak engem az emlékeim. Arra akarok célozni, hogy egy ilyen régmúlt beli esemény leírás csodálatos dolog éppen azért, mert az az utókor számára így fennmaradhat!
Én komolyan sajnálatom fejezem ki amiatt, hogy a ma élő tinédzserek már sokszor nem élik át annak a varázsát, amelyet egy kölcsönös elcsábulás okozhat.
"Szia!"
"Szia!"
"Baszunk?"
"Basszunk!"
Gyakran ennyi a szex és az addig tartó út és ez sajnálatos. Mert, ebben a sztoriban érezhető ahogy a levegő vibrál a férfi és a nő között és ennél csodálatosabb élmény, a beteljesülést kivéve kevés van!
Gratulálok az írónak ahhoz, hogy érzékeltette ezt a retró élményt és remélem, sok régi gyüngyszemmel ajándékoz meg még minket! 10 Pont!

Osztánnat, hun a folytatás? Jah, hogy mindenki képzelje azt el maga? Ok.
Egyébként, van realitása ennek a sztorinak. Nyilván, az illusztráció korban nem passzol, de nem is passzolhatna lévén gyerekkorú résztvevőkről van szó. Korrekt és lebilincselő írás, amihez gratulálok.

Kedves Titti!
Tudom, hogy a Fórumban lehurrogtak néhányan az elveim miatt, ám most mégis le kell írni, amit gondolok.
"Egy anya nem ilyen... Önzetlen?!  Szeretném ezt hinni, mivel én is anya vagyok és biztosan nem ilyen." és
"De nem azért szültem, hogy legyen szexpartnerem."
Valóban, egyetlen szülő sem azért nemz gyereket, hogy egy naptól fogva legyen egy szexpartnere. Ám, alakulhat úgy egy szülő élete és szexuális életvitele, hogy rá kényszerül arra, hogy a gyereke irányába forduljon. A Fórumban említettem már a szexuális szimbólum fogalmát. Azoknak nagy ereje van az emberre még akkor is, ha az erkülcsök másképpen tartják helyesnek.
Egy anya nem ilyen? Általában nem, de lehet ilyen! Ilyenné válhat! Az nagyon jó és nemes dolog, ha Ön anyaként még nem érzett szexuális vonzalmat a gyereke iránt (nemétől függetlenül), de ezért tagadni a létét annak, hogy más anyák másképpen érezhetnek, az probléma! Nem elfogadni kell, hanem elismerni a tényt, hogy ilyen események léteznek!
Tudja, az a baj, hogy az emberek még ma sem ismerik el ilyen eseményeknek a létét, szinte tagadásban élnek. "Én nem vagyok ilyen, tehát ilyen anya nem is létezhet!" A másik, amire az emberek gondolnak, hogy: "Csak a férfiak vonzódnak a gyerekekhez, egy nő erre nem képes."
Mindkét vélekedés téves! Ha nem volna az, akkor az én péniszem sem szopta volna egy óvónő és egy általános iskolai tanárnőm. Akkor, miért ne fogadhatnánk el a tényt, hogy igenis, akár egy anya is tehet szexuális eseményeket a saját gyerekével?
Még egyszer leírom: Nem tartom helyesnek ezeket a cselekedeteket, ám nem tagadhatom annak a tényét, hogy ezek létező események lehetnek családtagok között!  Sok szülő például azt gondolja, hogy neki kötelessége a gyerekét gyakorlatban is megtanítani a szexre, nem csak az úgynevezett "szexuális felvilágosítás" keretei között. És ők szentül hisznek abban, hogy a helyes úton járnak, ha azt megteszik! Ez a vélekedés létezik, kár tagadni!
Gyakran mndják a férfiak, hogy: "Nem vagyok fából!" De, egy nő sincs abból! Ha, egy anyának már évek óta nincs szexuális eseményekben része, akkor a fia merev péniszének a látványa, amikor ő maszturbál elindíthat benne egy szexuális késztetést, hogy a fiát bevonja a szexuális életébe, amelyet ő akkor helyesnek érezhet.
Még egyszer leírom, nem azt fejezem ki ezzel, hogy az ilyen események helyesek, hanem csak a tényt közlöm, hogy ilyen események léteznek! Hogy egy anya számára elképzelhetetlen, hogy a gyerekéhez szexuálisan közeledjen, az nem jelenti azt, hogy más anyák is így éreznek!
Mint ahogy, valaki nem tudja elképzelni azt, hogy mit lehet élvezni azon, ha a popsiját nárpálcával verik véresre, attól azt még érezheti kellemesnek más ember és vágyhat is arra.
Sajnos, egy családban lezajló történésekre nehezen van belátása a társadalomnak, ezért gyakran el sem ismerik annak a tényét, hogy szexuális események megtörténhetnek bármelyik gyerekkel, bármilyen nemben és életkorban. De, honnan is tudhatnák azt az emberek, ha még nem szembesültek ilyen eseményekkel? Ha, legfeljebb csak néhány kósza hírt olvashatnak erről valahol és az hihetetlen kategóriába kerül a elméjükben, mert annak valóságalapját el sem tudják képzelni?
Én most leírom itt a valóságot, hogy mindenki legyen tisztában azzal:
Egy szülő érezhet szexuális vágyat a gyereke iránt! Egy apa is megteheti, hogy simogatja, nyalja, vagy akár meg is dughatja a lányapunciját, vagy az ánuszát. De, vonzalmat érezhet a fia teste iránt is. És ez az anyákra is igaz! Őket is késztethetik szexuális vágyaik a fiuk, de akár a lányuk iránt is. Ez van, tetszik, nem tetszik! Tehát, ezek az események léteznek és megtörténnek, sokkal gyakrabban, mint azt bárki feltételezni merné, mert az ilyen eseményekre egyszerűen ninds a külső szemlélőnek rálátása!
Nézzék el nekem, hogy mindezt leírtam még akkor is, ha azzal nem értenek egyet. Fontos, hogy egy problémát olyannak lássuk amilyen, tagadás, ferdítés nélkül a nyíltságra és az őszinteségre alapulva.

Éjjel két óra, de még mindig dühös vagyok. ezért írok. Leéltem ötven kalandos évet. De, egy valamit biztosan tudok, a gyerek, az gyerek, bárkié is legywn, arra vigyázni kell!
Eszembe jut egy film, már nem emlékszem a címére, nézzék el nekem. A jelenetben valami rossz dolgot akart megtenni egy talán tizenhárom éves fió és azt egy számára ismeretlen nő látta. A nő rá szólt, hogy hagyja abba, amit tenni készül A fiú így válaszolt:
"Miért szól bele, hogy mit csinálok? Maga nem az anyám!"
A nő így válaszolt:
"Tévedsz, fiam! Mi mindannyian a szüleid vagyunk!"
Ez a mondat bele égett a tudatomba! Mert, egy társadalomban élünk és valójában egymástól függünk! És akár egy, a gyerek számára idegen ember is megakadályozhatja azt, hogy egy gyerek butaságot kövessen el!
A gyerekek már egyre jobban magokra és egymásra vannak utalva. A szülők hulla fáradtan érnek haza a munkából és sokszor szinte semmit nem törődnek a gyerekükkel. Ne mondják, hogy nem így van! Egy szükségszálláson szinte az összes gyereket én tanítottam meg arra, hogyan kell biztonságosan átkelni az úttesten, mert a szülei kőket erre nem tanították meg és sok blokk fék lett az ára. Hála az ABS-nek, nem lett komolyabb baj. Pótoltam náluk, ami a szülőktől elmaradt.
De, akár feltűnhet az is bárkinek, hogy mit keres egy középkoró férfi egy csapat gyerek között? Nem kell egyből rosszra gondolni, de érdemes megfigyelni, hogy mi történik a férfi és a gyerekek között. Hogyan beszélnek és érintkeznek egymással. Sok pedofilnak ugyanis az a trükkje, hogy gyerekcsoportokba épülnek be és elkülönítik a számukra vonzó falatot! Aprólékos, de célra vezető procedúra ez. A bizalom megszerzése, megfigyelés, kiválasztás, elkülőnítés és végül befolyásolás, vagy más szóbal manipuláció.
Ha, valaki lát egy gyerek csoportot és velők egy felnőtt férfit, akkor szánjon arra némi időt, hogy leül a közelükben és megfigyeli őket.
"Vajon, miért simogatja annak a lánynak a derekát? Most pedig már a popsijára tévedt a keze! Mégis, kicsoda ez a férfi?" Ha, ezt tapasztalja, próbáljon bizonyítékok kreálni akár a telefonjávbal és utána hívjon rendőrt! Higgye el, nem fognak megorrolni önre a bejelentéséért! De, elejét vehetik egy előkészülő abúzusnak!
A korábban emlétett gyerekeket megtanítottam arra, hogy ne ott dobják el a szemetet, ahol éppen voltak, hanem sétáljanak el azzal a négy méterre lévő szemetesig. Hogyan? Amikor egy csomagolás a földre esett, szó nélkül felálltam, felvettem és a szemeetesbe dobtam.
"MIért csinálod ezt?" -kérdeztzék a gyerekek.
"Mert, én szeretek tiszta környezetben lenni. Nem szép ez a rét szemét nélkül? Ha, neked fáj a lábad, hogy el vidd addig a szemetesig, nem baj, majd én elviszem helyetted és bele dobom oda. De, miért nem dobjátok ti is oda, hiszen ingyen van!"
A szégyenérzet csodákra képes! Azok a gyerekek már nem dobálják el a szemetet!
Megfelelő módszerrel a gyerekek megtaníthatók a társadalom normáinak az elfogadására, csak észérvekkel kell azokat alátánasztani. Nem elég az, ha rá szólunk:
"ne dobáld el a szemetet, szedos kölyök!", mert akkor az ellenkező reakciót érjük el. Mi vagyunk a felnőttek, nekünk kell okosabbnak és rafináltabbnak lenni. Megmosolygom ezt a mondatot, mert ma már a gyerekek sokkal rafináltabbak, mint régen és már ezt a szintet kell felülmúlni.
De, higgyék el, ha azt állítom, felemelő érzés látni azt, ha egy gyerekben a tanítás gyökeret eresz és szárba szökken. Érdemes tehát irányytani a gyerekeket a helyes irányba, ha azok, akiknek köteleségük volna, nem teszik azt meg.

Nos, el kell vonatkoztatnom az előző kommentektől, mert valóban segíteni akarok itt, nem csak a szám (a billentyűm) járatni. Ha, van bárki, akinek szexuális, vagy akár más természetű problémája van, az írjon nekem privátban a zsp9974@gmail.com címre és biztosan találunk valami megoldást. Jöhet gyereknevelési, tanulási probléma is! De, írhat nekem az is, aki úgy érzi, hogy vonzódik a gyerekekhez. Nincs tabu, nincs megkötöttség, csak az őszinteség és a nyíltság! Ön úgy érzi, hogy miért ne tehetné meg? Én elmondom önnek, hogy miért ne tegye meg! Minden fejben zajlik le és én talán segíthetek, hogy ne érezze magát egyedül az érzéseivel és le tudja küzdeni a késztetéseit, amig nem késő! Inkább nekem írjon, minthogy megtegye az első lépést ezen az úton!

Várjon, hogy megjelenjenek itt a feltöltött írásaim és meg fogja látni, hogy rossz embert baszogat és talán némi önkritikát kell gyakorolnia és inkább csak olvasnia, nem szólnia. Minen feltöltött és jóváhagyásra váró írásomtól le fogja dobni a láncot! Stílus? Szarok a stílusra, ha akár egyetlen gyereket is abúzus ér! Amikor akár csecsdemőket is szoptatnak és megbasznak és kislányokat vesznek rá arra, hogy ajándékokért mutogassák a puncijukat a webkamerén kersztül amellyel később zsarolhatókká is válnak! Amikor gyerekek ülnek be idegen emberek autójába, vagy jelennek meg randikon számukra idegen felnőtt emberekkel, amikor olyan sok szexuális hatás éri őket több irányból is, hogy már akár egy nyolc éves gyerek is érzékennyé válhat a szopásra, nyalásra és baszásra... Tényleg ez a legfőbb problémája, hogy engem baszogasson? Amikor én nem látok mást a világunkban, mint szerteszét szexuált gyerekeket és legalább ugyanennyi felnőtt nőt és férfit, aki erre vágynak? Hogy, néhány éves gyerekek úgy ehetnek ondót, mint korábban anyatejet! Hogy, egyes országokban kilóra lehet gyerekeket "vásárolni", bár azt ott és akkor öröükbefogadásnak nevezik és akkor olyan szexuális és egyéb tortúrák alanya lesz a gyerek, amit Ön fel sem tud fogni épp ésszel? Hogy, ma már egyáltalán nem szokatlan, hogy tizenegy-tizenhárom éves lányok egyértelmően felkínálják magukat a szexre akár pénzért, akár a saját örömszerzésükért? Ha, Ön ezt másképpen és rendben valónak gondolja és inkább engem baszogat, akkor: Üdv ,a pedofilok világában! Mert, jó úton halad afelé...
Én legalább próbálok valamit tenni a gyerekek védelme érdekében. Ön mit tud felmutatni? Hány gyereket mentett már meg életében akár az öngyilkosságtól is? Nekem volt öngyilkos jelöltem, egy tizenhat éves lány, akit egyébként ismertem, mert egy városban laktunk, a chat.hu-n, ahol valóságos időben közölte, hogy már fgolyik a vére a padlóra. Tudja Ön, hogy milyen a rendőrökkel kommunikálni, hogy menjenek ki a lány lakásába és törjék rá az ajtót, mert különben meghal? És tudja Ön, hogy milyen trrauma volt ez nekem akkor? Hogy feladtam azt a több éves segélsező tevékenyxéget, sasmely miatt a modik már benengedtek a szobámba gyerekeket is, hogy segítsek neki, amibn tudok? Nem voltam képes megbírkózni a felelősség súlyával. Majdnem meghalt egy lány valós időben tapasztalva! Nem halt meg, de nem sokon múlott. Rá törték az ajtöt.
 Hány lányt mentett meg attól, hogy hibát kövessen el? Hány tinédzser gondjaival foglalkozott korábban? Hány tinédzser kérdezte Önt már a szedsuális problémáiról inkább Önt, mint a saját szüleit? Vajon ,todná Ön, a nagy hatalmú író, hogy mit mondjon egy tinédzser fiúnak, ha a szexról kérdezi Önt? Vagy, csak arról, ha arról érdeklődik, hogy milyen gumit kell vennie, ha baszni akar? Tudja ön egyéltalán, hogy milyen gumik vannak ,vagy csak leveszi a polcról a megszokottat, ami lehet, hogy méretben nem is megfelelő... Nem baj, jó lesz azis, a lényeg, hogy Ön, a nagy és fellengzós író ne szaporodjon, mindenkinek jobb lesz így... Ha, használja egyáltalán...
Hány bukott tanulót hozott fel négyes-ötös szintre a szabadidejében? Tegye ki az asztalra, hogy mit tett Ön a gyerekekért amióta él! Egyáltalán: MIkor ült le egy gyerekkel játszani? Vagy, tanulni? Én két éven át tanítottam olyen bukott gyerekeket, akiről az összes tanár levette a kezét! Volt diszlexiás, diszmorfémás, hiperaktív gyerek is közöttük (Önnek néhány fogalom ismeretlen lehet, guglizzon utánna!) és még sorolhatnám! és mindet ingyen tettem, a szabadidőmben, minka után! Felültem a biciklimre esőben, hóban, szében és eltekertem a gyerekekhez. Az általános iskolákban a tanárok a telefonszámon terjesztették a problémás gyerekek szüleinek, hogy próbálkozzanak nálan, hátha segíthetek! Tudja, mi az a határidőnapló? Több, mint negyven különböző korú gyereket tábláztam be ott ügyelve arra, hogy egyik gyerekhez se érkezzek késve, mert nagyon fontos az állandóság.
A zórakozóhelyen, ahová esténként jártam, már minden lány, de a pultos, a biztonsági őr is tudta, hogy nálam van tampon és betét is, ha éppen az kellett. Ha, megjött a havibaj, nem baj, megkerestek engem! Később, már nekik is volt a pult alatt néhány darab vész esetére. Én adtam nekik oda!
Tud ön ennyire szenzitív lenni a gyerekekkel? Képes ön tenni valmit is értük még akkor is, ha nem Öntől, a nagy kritikus és "jólmegmondomnekiavélenényem" állítólag író?
Elolvstam a múveit, igen. Szánalmasnak tartom, hogy a történet egyharmada a száritókötél baszogatásáról szól. UNCSIII! és maga ossza nekem az észt az írásról? Nevetnem kell azon!
Vagyis, én már sok mindent letetten az asztal lapjára, Ön, mit tud felnutatni a gyerekek védelme érdekében? Hány, gyerekekről szóló itteni sztörihoz írta oda, hogy: "Hát, öregem, ezt talán mégse kéne!"
Szóval, pofa súlyba és inkább olvassa mémkedés nélkül hogy hátha tanulhat tőlem valamit! Akkor talán ön is kedvet kap ahhoz, hogy a környezetében élő gyerekekre legalább oda figyeljen, ha a szüleik nem teszik azt meg! Higgye el, ha azt mondom, hogy a gyerekekkel foglalkozni és velük törődni talán a legcsodáatosabb dolog, ami létezik! Mert, ők a jövő! ha meg, továbbra is a kóstolgatós stílust tartja ésszerőbbnek, akkor én, csak szánni tudom Önt, a nagy és neves írót. Hiszen, tollforgatáson kívöl nem is csinált semmi valóban hasznosat...

Töltöttem fel három sztorit, a grincseknek is, bár nem tudom, hogy mikor engedélyezik. Nem érdekel sem a pontozás, sem a negatív és nem építő kritika! Vagyis, lehet bátran lepontozni és köpködni, nem hat meg! Van egy célom és az iránt megyek, ha megfeszülnek, akkor is! Bármilyen más megjegyzést szívesen fogadok.

"Hmmm... Nem is tudom..." - gondoltam, azután leesett! Ez egy enyhán gúnyos sugalmú fricska, egy finoman tálalt kritika az itteni írók és olvasók felé! Hasonlóan az "Így irtok ti!" műhöz, csak itt rejtettebb a kritika.
Annak viszont nem rossz! De, mégsem adtam tízet, csak 9-et az "Úgysem mer senki 1-esnél kevesebbet adni" bekóstolásra. "Nem-e? Neszke!" De, ha jól értettem a célját, akkor jó munka.
Valójában, csak annak adok tízest, akinek a sztorijától, melyet elolvasva rjövök, hogy gondolatban máshová repített engem.

A következő téma, ami felötlött bennem, az nem csak azoknak szól, akik pedofilok és akik már vonzalmat éreznek a gyerekek iránt, hanem bárkinek, akit érdekel ( Kivéve Éva596-ot... Ne is olvassa el! Önnek elég az, amit tud, vagy tudni vél.)
A téma: Miért ne tedd meg?
MIlyen problémákat okozhat egy gyereknek egy szexuális esemény akkor is, ha úgy érzi, hogy számára az kellemes élmény? Van ilyen, egyre gyakrabban, mint régebben. Ám, az még nem jelenti azt, hogy később azt már nem traumának látja. Tehát, ha valamelyik olvasó tervezi, hogy macerálja a lányát, vagy a fiát, vagy még csak tervezi azt megtenni, jó ha tudja: Hiába volt a gyereke aktív résztvevője az eseményeknek, hiába volt a saját akaratától vezértelt, eltelik tíz év, vagy tizenöt és a gyereke rá döbben arra, hogy azért lett olyan az ő szexuális élete, amilyen, mert gyerekkorában macerálták! És akkor nem biztos, hogy Önre fogja nyitni az ajtót öreg korára!
Most derülnek ki olyan abúzusok, amelyek akár évtizedekkel ezelőtt történtek meg. Tehát, nem biztos, hogy a gyereke, vagy bármelyik gyerek, akivel szexuális viszont tartott venn, hász év múlva is mosolyogni tud magára!
A másik ok, hogy miért ne tedd meg, az nem más, minthogy önnek egy orgazmust jelent, a gyereknek pedig azt, hogy a szexuális élete eltért attól, amilyennek lennie kellene és vissza tértni arra az útra igen nehéz! Tehát, tönkreteszi egy ember életét akár egyetlen eseménnyel is. Megéri ez? Azért, hogy elélvezzen? Nincs keze és elég pornóoldal? A szex olyan séles pektrumú... MIért pont a gyerekek felé fordul? Kerresni kellene más élvezeti forrást.
És mi van akkor, ha a gyerek nem akarja azt, hogy megtörténjen? Az már erőszak, ha mégis megteszi vele. Ismerek több nőt is, aki éppen emiatt lett leszbikus, mert megundorodott a férfiaktól. Tényleg ezt a sorsot akarja szánni annk a gyereknek, akihez Ön hozzá nyúl?
Hozzá nyúl... Ez is olyan téma, amelyre most ki kell térni. Ha önnnek néha elkalandozik a keze a gyereke testén és azt gondolja, hogy azzal nem tesz rosszat, annak még nem lesz káros hatása, akkor téved! Akár egyetlen nemi szervet, mellbimbót és egyéb erogén zónát érő érintés is okozhat a gyerekben olyan változásokat, amelyek következményei beláthatatlanok.
Például, már néhány erős stimulációtól is felgyorsulhat a testi fejlődése. Ami Önnek csak egy simi a punciján, vagy a péniszén, az neki már sokkal nagyobb jelentőséggel járhat.
meggyőződésem az, hogyha tíz éves lányt látok, aki már kezd cicisedni, akkor 95%-ban már volt macerálva valamilyen szinten korábban! 5 %-ot adok a genetikának, bár az is sok!
Ha egy gyerek már nyolc évesen maszturbál (Nem szabad összetéveszteni ezt az önstimulációval! Kérésre arról is írok!), akkor annak is oka van! Egyre több a koravén gyerek! Akiknek a szex szinte semmit nem jelent érzelmi síkon, csupán a testi élvezet a cél. Valóban ezt a jövőt szánja a gyerekeknek?
Elhiszem, hogy Önnek izgató egy pubertáló, vagy akár egy fiatalabb gyerek teste. De biztos, hogy ő a megfelelő a kielégülés megszerzésére?
Ha Ön nem családtag, hanem tanár, edző, vagy bárki más, aki kapcsolatba kerül gyerekekkel: A szülők megbíznak Önben és nem azért bízzák Önre a gyereköket, hogy ön macerálja, hanem, hogy tanítsa... De nem a szexre! És ez utóbbira a gyereknek sincs szüksége! El a kezekkel a fehérnemű-teerületektől! Még véletlenül se! Értik?
Ha Ön még csak barátkozik a gondolattal, sokak reagálhatják arra, hogy barátkozzon inkább egy nagy fehér cápával! Az erkölcsök nem viccből léteznek! Nem pisálunk egy parkban a bokorban, nem baszunk ugyanott egy padon és nem macerálunk gyerekeket éppen azért, mert annak káros hatásai vannak! Inkább örüljön annak, hogy van etalon, amelyet követni lehet!
Nekem még tanították gyerek koromtól kezdve, hogy: "Házi nyúlra nem lövünk!". Önnek nem tanították, hát most én megtanítom önnek és fogadja el!

Folytassam még? Vagy feleslegesen pötyögtettem le ezt? Lehet köpködni ezt is, akinek ez okoz orgazmust...

Akkor, minek válaszolt az utolsó üzenetemre? Valójában, Ön is ugyanazt szajlózza már több üzenetben is, miért ne tehetném meg én is? nekem legalább van okom, én legalább tesztek is valamit és nem csak malmozok!
Egyetértünk abban, hogy nekünk nincs mit kommunikálnunk egymással, maradjon is így. A meddő vitát időpazarlásnak tartom. Vannak mások, akik érdeklődők, mint amilyen Ön volt az elején de sértve érezte magát. Tudja, most az óvoda jutott az eszembe, erre a szintre már nem vagyok hajlandó leereszkedni.

Olvastam itt kritikákat, amiért hálás vagyok, mert úgy érzem, megint írnom kell.
Természetes, hogy miindenki szemezget a címkék alapján, ami őt érdekli. Például, a családi szex téma sokakat nem érdekel, ezért nem is olvassák azokat el.
Pedig, el kéne azokat is, ha másért nem, hát tanulni lehet azokból nem is keveset! Például egy kitalált cím:
"Nagyapa és az unokája." Amelyben megdugja a nagyapa a kislány unokáját.
 És ekkor egy szülő, aki ezt elolvassa felismeri: 
"Hát ilyen is van? Jobb, ha figyelem a lányom nagyapját, hogy mit csinál!"
Vagy, ha arról szól a történet, hogy egy kislányt molesztál az apja, a történet elolvasása után az anyának feltűnhetnek olyan jelek, amelyeket azelőtt észre sem vett.
"Hoppá! Ebben a történetben a férfi szereplő éppen úgy viselkedik, mint a férjem!" Vagy:
"Miért fészkelődik a lámnyom a széken? És furcsán is visekledik. Olvastam a Törté-net.hu oldalon egy torténetet. Talán őt is... Gyere csak ide lányom! Most megnézem a puncid!" Vagy:
"Mi ez a folt a lányom blúzának elején? Meg is van keményedve, ahogy megszáradt. Lehet, hogy sperma? Hiszen, a mostohaapja vigyázott rá tegnap egész délután. Olvastam pár történetet, tudom, hogy az apák is methetenek ilyent a gyerekkel."
Sokszor, ilyen apróságokon múlik, hogy egy abúzus kiderül, vagy titokban marad!
Most, csak ennyit akartam írni.

Kedves Éva!
Átolvastam megint a kommentjeimet és a válaszaimat is. Nem volt egyértelmű a kérdése, olvassa viszont, amit írt. Én azt gondoltam, hogy Önt az okok és folyamatok érdeklik és nem gondoltam arra, hogy Önt pusztán az érdekli, miért érdeklie itt az embereket ez a téma? Ezt benéztem, de Ön sem egyértelmően tette fel a kérdését. Jól esett volna, ha pontosítja az igényét, akkor arra is szívesen válaszoltam volna. Mivel én másképp értelmeztem a kérdést, úgy gondolom, arra megfelelően válaszoltam. Ön azt kérte, hogy írjam meg a véleményem ezzel kapcsolatban, de azt már nem pontosította, hogy mivel kapcsolatban, hiszen a különböző témák összeolvadtak. Csak ennyit kérdezett, amit megtettem. Kihegyezve a "hajlam" szót, mert sok ember azt hiszi, hogy az összes pedofil esemény amiatt történik meg, de ez nem igaz. Vagy, az jobb lett volna, ha nem közlök mást és elfogadom a hajlamot az egyetlen oknak, amikor tudom, hogy nem csak az van?
Leírtam, hogy ém hogyan látom ezt a problémát, ahogyan Ön kérte. Több egyéb okot is felsoroltam, amelyek nem légből kapottak. Én azt adtam, amit ön kért tőlem. Véleményt, amellyel lehet egyet érteni és lehet elvetni azt.
Ön lekezelő stílusról írt, amely egyáltalán nincs szándékomban. Ám, meg kell írnom azt, amit szereintem az emberek gyakran rosszul látnak. Persze, ezzel sem kell egyetérteni és jó is, ha vitába szállnak velem, mert egy állítást igenis meg kell védeni. De akor tudom, hogy az emberek legalább vitatkoznak erről a problémáról és nem csak elsiklanak felette.
És itt nem olvassák el az előzményeket, ezért említek többször egy dolgot, ha éppen a témába illik.
Mégis, hogyan lehetne erről a témáról yrni, vitatkozni másképpen? Javasoljon más megoldást, mert kritikát azt kaptam, de megoldást még nem. Ön hogyan kommunikálna arról, amire fel akarja hívni a figyelmet?
Várom a javaslatait.
Tudom, már rühelli a stílusom, de azért engedje meg, hogy példákkal illusztráljam, mire gondolok most.
Régebben gyakori probléma volt, hogy a boltokba nem tudtak az anyák bemenni a babakocsival, így kint hagyták előtte. Amikor ezt láttam, oda mentem a gyerek közelébe, aki a kocsiban volt és vigyáztam rá addig, amíg az anya kijün. MIért tettem ezt? Mert már akkor is tudtam, hogy egy ilyen szituáció veszélyes lehet egy gyerekre! Én nem haltam bele, hogy tíz perccel tovább maradok ott, a gyerek pedig talán megúszott egy attrocitást. Én akkor így gondolkoztam.
Teltek múltak az évek. és engem is utolért a közömbösség szele. Láttam egy anyát a München-Főpályaudvar aluljárójában, amint kint hagyja egy élelmiszer kereskedés előtt a babakocsit. Láttam, de azután a telefonom simogattam, hátha ír az, akire várok. Két perc múlva sikoltásra kaptam fel a fejem! Az anya kereste a gyerekét! Valaki eltolta a babakocsival!
A gyerek meglett, a két nőt, akik még az aluljáróban tolták a babakocsit sikerült feltartóztatni. Egyértelmő gyerekrablás volt, de én akkor már nem álltam a kocsi mellé! Azóta is ég a pofámról a bőr, hogy hagytam, a közömbösség eluralkodjon rajtam!
Akár egy idegen ember is sokat tehet a gyerekek védelmében! Csak egyszer voltam közömbös, meg is történt a baj!
Másik példa: Budapest Nyugati-pályaudvartól nem messze. Egy három éves szőke kislány sétált el előttem a járdán. Ösztönösen a hozzátartozóit kerestem, de nem láttam senkit. Ezért, a lány után szaladtam és megállítottam őt.
"Hol van anya és apa?"
"Nem tudom."
Találtam egy elveszett gyereket! A Mekis biztonsági őrnek adtam le, amír rendőrt hívok. Tudtam, egyszerúbb beszaladni a pélyadvar rendőrőrsére, mint telefonálni, mert az lassabb. A Meki előtt éppen két rendőr állt a pirosra várva. Ők vitték el a kislnyt végül.
Ez a sztori nem azért léényeges, mert tettem, amit tettem, hanem azért, mert akár több ezer ember is elsétált a kislány mellett anélkül, hogy feltűnt volna nekik ez a súlyos probléma. Az a kislány akkut veszélyhelyzetben volt! Kisétálhatott volna a 9.es busz elé, vagy elrabolhatta volna őt egy pedofil, aki kihasználja ezt a ziccert.
Ilyen és ehhez hasonló problémákra akarom felhívni a figyelmet és sajnálom, ha a stílusom, vagy a mondanivalóm nem nyerte meg a tetszését, ám nem tudom másképpen kommunikálni ezt a problémát.
Egy barátom például azt javasolta, hogy írjem meg a könyvem viccesre, legyenek benne poénok, mert akkor biztos, hogy sikeres lesz. Nem reagáltam rá semmit. Hogyan lehetne egy pedofíliát tárgyaló könyvet viccesre írni, amikor az egyáltalán nem vicces? Ez hülyeség!
Valójában nem én vagyok a lényeges és nem a stílusom, hanem a mondanivalóm. Ezért, mindenkit arra kérek, hogy csakis azt nézzék és ha lehet, kicsit gondolkozzanak el azon.Más vágyam nincsen.

Ez a te véleményed, mások pedig másképpen gondolkoznak. Írnak nekem és én segítek nekik, amiben tudok. Nekem csak ez számít és ők számítanak, Ön viszont egyáltalán nem!
Úgyhogy, sírjon csak tovább, most már látom, hogy valóban megvan rá az indok... Mármint, ha érti, hogy mire gondolok!

Azért írom az első részhez a véleményem, hogy az olvasók más szemmel olvassák: Mert ez egy remekmű!
Pontosan úgy van megírva, ahogy egy ilyen történetet kell! Bár, sok olvasónak unalmas lehet a sok mellék információ, ám éppen ezért valósághű, hiszen a gyerekkori szexuális és egyéb bántalmazások is éppen így bújnak el az egyéb más események között.
És igen, egy gyerek éppen így fogja fel mindazt, ami vele történik. Nem érti, de elfogadja, mert mást nem tehet. A műben észlelhető ez is: "Kaptam pár pofont..." és már másról beszélt az a lány, tehát, már csak a tényt közölte és nem jelezte, hogy az rendkívüli eset lett volna, hogy az fájt neki... Valójában, a gyerekek is megszokhatják azokat a rossz dolgokat, amelyek velük történnek és akkor már nem is lesz jelentőségük számukra.
Már ebből a történetből is látni, hogy egy gyerek miért nem beszél másnak a vele történt rossz eseményekről. Inkább nem mondja el az anyjának, hogy az apja és a barátnője apja molesztálja, mert úgysem hinne neki senki és fél a veréstől. és bár, ez a régi idők története, ám ma sincs ez másképp!
A legmegdöbbentőbb az, hogy a vele történt rossz eseményekről csak úgy ír, mintha letörölné az asztalról a morzsát. Szinte csak közli, hogy megtörtént. Ám, sokkal nagyobb jelentőségúnek tartotta a macskája esetét. Hiszen, akkor egy olyan lényt vesztett el, akit szeretett, aki fontos volt a számára. Egy ilyen trauma egy embert akár élete végéig is elkísér. És a művon érezhető, hogy az állatok szenvedését sokkal többre tartja, mint a sajátját.
Sokáig dícsérhetném még ezt a művet, de remélem, hogy az olvasók más szemszögből olvassák a másik két részt, mert ez valóban egy remekmű!

A francba, megint lemaradt valami!
A fogait verné Ön ki? Említek két esetet, amikor egy önbíráskodás tragédiába torkollt. Az egyik, amikor egy férfit kirángattak a kocsiból és agyon vertek, mertg elterjedt róla, hogy macerálja a gyerekeket. Azután kiderült, hogy nem is volt igaz, egy rosszakarója terjesztette el róla.
A mási eset az általános iskolai kémiatanárom esete. Néha járt helyettesíteni, majd folyamatosan tanítani a szomszédos Közgé Szakközépiskolába. Eljött az év vége és ő meg akart buktatni három lányt az egyik osztályban, mert még az óráira se jártak be, nemhogy tanulni. Megjegyzés: Nem csak az ő óráiról lógtak, hanem az utolsó egy-két órákról rendszeresen.
A három lány össze szövetkezett és megvádolták a tanárt molesztálással. A tanárt felfüggesztették és vizsgálat indult ellene. A családja pedig elhagyta őt. A vizsgálat kiderítette: Nemhogy a vádak nem igazak, hanem fény derült a lányok összeesküvésére is. De, akkor már a tanáromnak az már mindegy volt: fél ávvel a botrány kitörése után felakasztotta magát, mert három csitri tönkre tette az életét.
Megjegyzem, a nővérem abba a szakközépbe járt éppen akkor! Tehát, nem biztos, hogy célravezető az önbíráskodás, legalábbis a jogerős ítélet előtt semmiképpen nem az. Tudom, az ilyen tévedések ritkák, de előfordulhatnak.
Nekem is ökölbe szorul még a lábfejem is, ha azt hallom, hogy ez meg ez a pap megúszta a dutyit azzal, hogy áthelyezték máshová. Vagy, a K.G. esete. De én nem akarnám a vérét venni, mert nem akarok gyilkossá válni ilyen ember miatt. Rájöttem, egy eltűnik, lesz helyette kettő. Tehát, már csak ezét sem működik a gyerekvédelem hatékonyan...

Elnézést, ez lemaradt:
Gyógyítsuk meg őket? Hogyan? Ön legalább eddig a szintig eljutott, hogy felteszi a kérdést és ennek örülök, mert ez az egyik első lépcsőfoka a védekezésnek. Ön ritka, mint a fehér holló!
Hiszik, vagy sem, erre is van megoldás, nem is egy!  De, azokra nem jöttek még rá, mert azt nem is keresték eddig igazán. Nézettek pedofil emberekkel folyamatosan gyermekpronográf képeket és videókat, elzárják és akár kasztrálják őket és ennyi. Ez mind szép és jó, de tényleg elég ennyi? Szerintem, az abuzált gyerek számára már teljesen mindegy, hogy mit tesznek az elkövetővel. Pedig, ezeknek az embereknek nagy része átformálható lehetne. Vannak módzereim, amelyek szintén a könyv részét képezik. Mintahogyan a megelőzés és a rehabilitáció is.
És ez nem promózás, hogy így akarok keresletet szerezni a könyvnek. Elárulok egy titkot: Nem Magyarországon fog megjelenni! Azért fordítom le német nyelvre. És azért nem közöltem eddig itt a feltöltött tanácsadó videóim csatornáit. Vagy, felajánlottam ezt itt bármikor is? Hogy, nézze meg mindenki azokat és rendeljék meg a könyvem? Nem tettem ilyent!
Egy utolsó kérdést intézek Önöknek, kedves kritikusok és csakis önmaguknak válaszolják meg! Amikor értesültek egy pedofil hírről, akkor hogyan reagáltak arra?
Az emberek többsége elszörnyülködik, hogy ilyen esemény megtörténhet. Egy kis részük felteszi a kérdéest: "Hogyan történhet ilyen meg?". Ám, mivel akkor és ott választ nem kapnak, az eset gyorsan feledésbe merül.Csupán csak néhányan ülnek oda a számítógéphet, hogy kiderítsék az okokat és választ kapjanak erre a kérdésre. Vagy, arra, hogyan védekezhetnek ellene? Vagy, Önök rá Gugliztak bármikor is a témára, ha ilyen eseményről hallottak? Nem szükséges válaszolni, csak önmaguknak.
Én oda ültem és utánna jártam, így indult el az egész kutatás. 
Mert -és most csúnyán kell fogalmaznom- nekem bassza a csőröm, hogy eltelt negyven év és még mindig nem történt semmi érdemleges változás és a helyzert ma rosszabb, mint valaha!
Tudták, hogy ma már sok pedofilnak semmit sem kell tennie, mert a gyerekek kínálják fel magukat tálcán számukra? És igen, erre egy pedofil ember, aki egyébként nő volt, felhívta a figyelmem, azután kezdtem figyelni az erre utaló jeleket, amelyek anélkül fel sem tűntek volna nekem. És sajnos, igaza volt!
Órákon át írhatnék még, de ennyi is szinte már sok. Legalábbis néhány embernek. Aki pedig valóban akar információkhoz jutni, az úgyis kérni fogja.
Ezúton is kérek mindenkit, akinek kérdése van, az tegye fel nekem bátran.

Na, legalább felpiszkáltam a kedélyeket itt. Merthogy régen arra van már szükség. Hogy, beszéljenek erről az emberek, hogy érveljenek egymásnak, hogy megvizsgálják ezt a problémát és ne csak a vállukat rántsák meg. Hogy megismerjék azt, hogy védekezési stratégiát tudjanak alkotni. Mert, ami van az nem védi meg szinte semmitől a gyerekeket.
Úgy támadtok engem itt, mintha én lennék egy pedofil ember. Ha, igazatok volna és én csak a saját pecsenyém akarom sütögetni és amit állítok magamról az nem igaz, akkor vajon miért nincs még itt egyetlen írásom sem közölve? Miért nem közöltem olyan regényeket, amelyekből rengeteg van itt? Talán azért, merrt nekem nincs pedofil hajlamom?
És igen, ha valakinek vannak ilyen gyerekkori emlékei, akkor azt igenis el kell mondania, fel kell használnia minden téren, hogy megismerjék a problémákat az emberek!
Amit én átéltem, azt utólag már nem lehet eltörölni, megtanultam azzal együtt élni. És ez nem áldozati bárány szerep, meg hogy engem sajnálni kell. Arra törekszem, hogy megismerjék az emberek azokat a hibákat, amelyeket gyakran elkövetnek, így lehet a gyerekből abuzált, vagy akár elrabolt, megölt gyerek!
Vagy kurvaként futtatott, drogokól függő szexrabszolga.
Vajon hány anya nyilatkozta már azt, hogy:
"Nem is gondoltam volna, hogy a férjem (az élettársam, az apám, vagy az ő apja, a szomszéd bácsi, a testneveléstanár, a baletttanár és a sportedző és még sorolhatnám a listát) ezt teszi a gyerekemmel!"
MIért nem gondolt arra? Mert, nem vette észre azokat a jeleket, amelyek ilyen eseményekről árulkodnak!
Például, Ondó szagú a gyerek lehellete. Vagy, nagyon fészkelődik a széken (Anális, vagy hüvelyi közösülés után.). Vagy, valamiért tartani kezd valamelyik családtagtól és kerüli őt. Vagy, bármi más változás áltt be a viselkedésében hirtelen. Vagy, piros a néhány éves lány szeméremajka. (Biztosan kicsípte a pisi. Lehet, hogy igen, de mi van akkor, ha mégsem az az oka?) sorolhatnám még végletekig ezeket a jeleket.
Mert, nem tanította meg a gyerekét még a legalapvetőbb biztonsági szabályokra sem, mint:
"Ne ülj idegen emberek autójába és ne menj el ilyen emberek lakásába, házába. Ha, valaki szól neked egy autóból inkább szaladj el, de ne állj le az autó mellett beszélgetni vele! És mindenképpen szólj nekem, ha ez történik veled!"
Ez az utolsó mondat is nagyon fontos, hogy a szülő értesüljön az eseményről. Ott a Dunakszin történt eset, amikor egy lány kijütt az edzésről és megszólították egy autóból őt. Ő pedig vissza szaladt az edzőjéhez elmondani, hogy mi történt. Ez lenne a helyes reagálás, de azt csak akkor fogja tudni a gyerek, ha a szülők megtanítják neki. Ők pedig csak akkor fogják tudni, ha valaki megtanítja nekik.
Az események jelentős része családon belül történik meg, vajon miért? Mert, egy családban történő eseményekbe nehezen lehet bele látni. Mert, a gyerekeket nem kérdezik rendszeresen, hogy otthon milyen élményeik vannak. Hogy, a testüket nem ellenőrzik rendszeresen, amelyek pedig felderíthetnék a szexuális eseményeket. Önök azt gondolják, hogy tényleg minden rendben van azzal, ha az összes pedofilt börtönbe zárják és akkor meg van oldva a probléma? Hogy elég néha elböfögni a tévében, hogy az Internet veszélyes, de azt már nem mondják el, hogy mit tehet a szülő, hogy a gyereke ne váljon mutogatós kislánnyá tőle öt méteernyire a szobájában? Gondolom, ismerik az Omegle oldalán megtörténteket, amely miatt azt a portált be is zárta a tulajdonosa. Ahol kislányok mutogatták magukat ajándékokért és amely eseményekkel később rengeteg gyereket megzsaroltak és valódi szexre tudtak kényszeríteni?
Nos, ilyen javaslatokkal van teli a könyvem! És olyan események leiratával, amelyekre az emberek nem is gondolnak, hogy megtörténhetnek. Mert, ki gondolna arra, hogy akár egy néhány hónapos csecsemővel is meg lehet tenni dolgokat? Nem is tudnak arról.
Amikor elkezdtem írni, nem gondoltam volna, hogy mennyi az információ. Háromezer oldal körül van! Ezt sikerült rendszerezni és tömöríteni háromszázötven oldalba. Sok minden, ami egsyébként szintén fontos lenne, bele se került. De, szerezhetek olyan információkat, amelyeknek helye van abban, mert nagyon fontosak, csak éppen én azokról nem tudtam.
Szenvedő alany lennék? Inkább aktívan tevékenykedő ember, aki a dolgok mögé lát és észrevesz problémákat. És akkor is kommunikálja azokat, ha az valakinek nem tetszik. Önök mit tettek eddig azért, hogy akár egyetlen gyereket is megvédjenek a veszélytől? És le kell szólni azt, aki tenni is akar valamit értüK?
Vagy, nyerészkedi akarok? Akkor már régen a polcon lenne egy százötven oldalas könyvecske, kevés infóval.
Ma odáig jutott a világ, hogy már a szakemberek sem mernek publikálni semmit ebben a témában még akkor sem, ha az fontos lenne, mert féltik a karrierjüket és a szakmai hírnevület... Jogosan. Ez rendben van?
Olvastak már önök statisztikai adatokat a pedofil eseményekről? Szörnyű adatok és az a szörnyűbb, hogy azok csak a feltárt, bevallott esetekről szólnak. És a többi, amely akár több is lehet?
Csak egyet írok most le, Eurostat adat: A megkérdezettek alapján minden nyolcadik gyerek átlagban volt valamilyen szinten, valemilyen szexuális események alanyanya... családon belül! Abból hiányoznak a családon kívüli események és azok, amelyekről nem is tud senki, mert titokban maradnak. Vajon, milyen lehet a valóság: 1:4, vagy 1:3?
Csípőből írtam ezeket az infókat ahogy eszembe jutottak, ahogy önök is a kritikáikat, amiért hálás vagyok! Ebből is látom, hogy tényleg baj van és nem csak magamnak képzelem be az egészet...

Bocsi, én mindezt nem tudtam. Én ehhez az Internetes dologhoz néha hülye vagyok, nem szégyellem. Köszi a segytséget. Egyébként, érdekelne a kritika az írásaimmal kapcsolatban. Lebarmoztak már, nem tudom, ezután hová sűlyedhetnék meg... 😂

Köszönöm a minősítést. Nekem is lenne, de nem írom le. Viszont, ha már ilyen közvetlen módon értekezünk, kérem Önt, olvassa végig az alábbiakat.
Ön olyan területen és olyan embert kritizál és minősít, akit nem kellene! Ugyanis, én kisfiúként több ízben is voltam szexuális abúzus alanya! Már nem kérte, de megírom ezeket.
Kezdem azzal, hogy az óvodában... Mit van ezen meglepődve? Van ilyen, még rosszabb is, tehát máris bebizonyosodott az, hogy olyan dologról alotottt véleményt, amelyet nem ismer. Mindengy.
Szóval, az óvodában volt egy kedvenc óvónőm! Ő szerette a kisfiőkat pisiltetni. Ha, ön nincs tisztában azzal, hogy egy néhány éves kisfiút akár az óvodában is meg kell tanítani a helyes toalett használatra, akkor inkább maradjon csendben és csak olvasson! Ez a nő szeretett játszani a kisfiúk pöcörőjével. Akinek tetszett a játék, azzal továbbis zintre is lépett a vécében. Igen, én voltam az egyik kedvence. Igen, a péniszemmel nem csak játszott, hanem azt szopta is. Merevre, bár akkor még nem jött abból semmi. De, ezt egy ilyen kisfiú is megkedvelheti! Több, mint egy éven át tarott ez egészen addig, hogy iskolás lettem. Függő lettem az óvónőmtől! Hiányzott hónapokon át, hogy nem simogathatja és szophatja már a pöcörőmet! Fel tudja ezt fogni?
Atz iskola sem volt más, csak másmilyen. A testneveléstanárom maga volt a pedofilok királya! Bármilyen korú kislányt szeretett a popsiján, a punciján simogatni, ha később volt melle, akkor az is vonzó csemege volt a számára. Mi gyerekek pedig ezt megszoktuk és nem is foglalkoztunk vele, ha ezt láttuk és ez a legszörnyűbb! Néha egy osztálytársan megjegyezte: "Megint viszik az Évát baszni!", amikor a lány és a tornatanár eltűntek a tornateremből. Valószínőlet a szertárba. Ma sem értem, miért volt ott egy egy személyes heverő...
Soha, egy gyerek sem beszélt erről a problémáról a sülőknek, vagy más tanároknak, mert annyira tirviális volt az esemény, hogy említésre sem volt méltó.
El tudja ezt Ön képzelni? Ez már egy szexuális abúzus akkor is, ha nem velem történt meg, csak láttam azt!
Nem elég ennyi Önek? tudom még überelni!
Ötödik osztályos voltam, amikor úgy tudom a mi osztályunkban elsőként bevezették az angol nyelv tanítását. Ez a szocializmus, a Peresztrujka és a Glasznoszty idejében volt. Lehet, ezek az orosz szavbak önnek semmit nem jelentenek, én abban a korban éltem.
Az angoltanárnőm érdekes volt. Szerette a kisfiúk péniszét a nadrágon kereszül az aszal takarásában csipkedni, simogatni! Én voltam az egyik kedvence, mert rajtam látta, hogy én örülök annak, amit csinál velem! Elhívott a házába, hogy játszak a velem egykoró, de másik osztályba járó fiával. Elmentem.
Ahogy gombfociztunk a padlón, a nő bejött közénk meztelenül és pakolászni kezdett a szekrényben. Ott rinngtak a D méretű csöcsei tőlem másfél méterre és a borotvált pinája szinte az arcomban volt, ahogy lehajolt! Én akkor tizenkét éves voltam!
Hadd ne részletezzem, hogy mi minden történt még abban a házban velem. Legyen elég annyi, hogy anális szex nem volt.
Ön szerint, milyen hatása lehet egy kisfiúra ilyen eseményeknek? És én "csak" egy kisfiú voltam. Tízszer több kislánnyal történnek olyan dolgok, amit Ön fel sem foghat, mert nem tapasztalta még azt meg!
Elmondom a következményeket. A szégyenérzet és még sok minden más harcba szállt bennem a kisfiús vágyaimmal és győztek. Én rettegtem a nőktől. Nem féltem, hanem rettegtem és ez nagy különbség! Ha, egy lány a középiskolában, vagy máshol szerelmes lett belém és futott utánnam, én gyorsabban futottam, hogy ne érjen engem utól! Felfogja ezt Ön, aki lebarmozott engem?
Tudja milyen az, amikro valami, mint egy zálka a szemében nem hagyja Önt nyugodni? Én ezt érzem, mert mindig bennem van a kérdés: Miért nem védett meg engem akkor senki? Erre keresek válasz már évtizedek őta!
Tudja, lehet igaza van és barom vagyok! Hogy, veszem a bátorságot és kutatom a témát. Igen nagy bátorság kell ahhoz, amikor mint ön is teszi, csípből lőnek azokra, aki a pedofíliáról véleményt alkot. Hiszen, nemrég rúgtak ki egy neves músorvezetőt ksi hazánkban, mert elmondta a véleményét a pedofilokról. De, így éppen a probémát nem lehet megismerni, hogy védekezni lehessen ellene!
Tudja, nem is Önnek írtam igazán ezt, hanem azoknak, akik Ön után olvassák az írásaimat! Amit pedig Ön kommentál, az engem cseppet sem érdekel, mert nekem egy célom van: Elérni azt, hogy kevesebb gyerek éljen át szexuális abúzust ahelyett, hogy többen megélnék azt!

Most láttam, hogy váltott a karaktertáblám. Az E-mail címem jó: zsp9974@gmail.com

Most, olyen embert barmoztál le, aki több ízben is volt szexuális abózusok alanya. Ám, én még sem barmozlak le téged, pedig lehet, hogy kellene...

Nem tudtam, hogz mit lehet látni ay adatlapomon. Íme, ay E-mail cémem:
zsp9974@gmail.com
Ide egyébként bárki írhat bármilyen témában, ha tudok, akkor segítek.

Közérdekű kérés!
Mivel én a pedofíliáról írok egy terjedelmes könyvet, ezért a privát e-mail címemre szívesen várom azokat a tapasztalásokat, amelyek valóban megtörténtek az olvasókkal ebben a témában. Én meghallgatom mindkét oldalt is. Tehát, nemcsak azok levelét várom, akik megosztanák velem a gyerekkori tapasztalásaikat, hanem azokét is, akik gyerekekkel követtek el bármilyen szexuális eseményt.
Bár, a legtöbb eseménykiváltó okot és folyamatot már ismerem, ám nem szeretném, ha a könyvből bármilyen fontos információ kimaradna, mert arról nem tudok. A leveleket diszkréten kezelem, mert a nyitottság alapja a bizalom. A leveleket ezért egyszeri elolvasás után törölni fogom. Egyébként sem volna értelme azokkal a rendőrökhöz rohanni, mert az még nem konkrét bizonyték, mert lehet az hazugság is.
A pedofília csak így lehet monden szempontból megismerhető.

Hoppá! Valami kimaradt! A nő szerrepe a társadalomban.
Rengeteg könyv foglalkozik ezzel a témával, ezért most summázom az infókat.
Nos a legtöbb problémát az okozza, hogy tetszik-nem tetszik, elsődlegesen a nő feladata egy magzat kihordása és egy gyerek nevelése. A férfiaké pedig az, hogy jó esetben csak egy földbe szórják szorgalmasan a magvaikat. Nem én találom ezt ki és azt sem állítom, hogy ez helyes. De, ez van. Ilyen a társadalmi berenndezkedés, amely csak csigalassúsággal változik. A társadalom osztja ki a szerepeket a nő és a férfi között. És annak megfelelően az ember teste is változott az évtízezredek során. Tehát, okkal nincs a férfiaknak is csöcsük, pedig elméletileg lehetne és akkor közösen etethetnék a gyerekeket az anyával.
A nő és a férfi elméje is nagy különbségeket mutat. Míg a nők nagy része képes egyszerre több dologra is koncentrálni, mint a Windows oprendszer, addig a férfiak nagy része egyszerre csak egyre, de arra nagyon, mint a régi DOS. Tehát, sok férfi eleinte képtelen ellátni rendesen egy csecsemőt, ha a helyzet úgy hozza, mert az agya nem képes több dologra figyelni és mindent észben tartani. Az ilyen férfiaknak ezt külön meg kell tanulnia, amely nem két nap alatt fog megtörténni.
A nők mit csinálnak? Állandóan beszélnek és fecsegnek. Sok férfi meg szűkszavú és csendes, csak akkor beszél, ha muszáj. Ám ahhoz, hogy egy gyerek megtanuljon beszélni és megértse a beszédet bizon sok neki történő beszédre van szükség. Ki erre az alkalmas? Hát persze, hogy a nő!
Kimutatták, hogy egy csecsemő az első három hónapban az alacsonyabb frekvenciákra, tehát a mélyebb férfi hangra figyel jobban, majd aután a magasabbakra, vagyis a nő hangjára. Ezért feltételezem, hogy a nyelvtanulási folyamat is ettől a ponttól kezdődik el. Feltételezem, hogy a nők hangja sokkal alkalmasabb a nyelvtanításra, mint a férfiaké.
Éppen ezen és hasonló okok miatt osztja ki a szerepeket a társadalom. 
A nőre hárul a gyereknevelés jelentős része még most is a legtöbb családnál. Sajnos, bár már örömteli, hogy egyre gyakrabban látok babakocsit toló és a gyerekükkel játszó apákat.
A társadalom által kiosztott szerep pedig meghatározza az erkölcsöket is. Ha, egy nős megcsalja a férjét, mert akár éveken át nem elégítette ki őt, akkor kurvának nevezik az emberek. Ha, elhagyja a családját és a gyerekeit, akkor is. Ha, egy férfi teszi meg ugyanazt és ugyanazon ok miatt, akkor rá legfeljebb annyit mondanak, hogy felelőtlen. De, nincs a kurvához hasonló, férfiakra illő szó egy szótárban sem!
Oda akarok kilyukadni, hogy mivel jelenleg szinte az összes ország családmodellje erre a rendszerre alapul, ezért sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy érdemben változás álljon be.
Erre bizonyíték, hogy szinte az összes országban akkor, ha egy házaspár elválik és egy gyerekük van, akkor a bíróság szinte mindig az anya javára dönt a gyerkmek elhelyezését illetően. Csak akkor dönt az apa javára, ha az anya képességei, életvitele és lehetőségei nem teszik lehetővé számára a gyerek felnevelését.
Kiosztott szerepek. Ezért van az, hogy sok családban ma is az "asszonynak hallgass a neve!"
Ismerek egy családot, ahol egy fiú gyerek nevelkedett. Hét éves volt, amikor :az udvarom megfogott egy seprűt, hogy utánozza az anya sepregető mozdulatait. A nagyapja rá kiáltott:
"Dobod el! Az nem férfi ember kezébe való!"
Náluk a nő dolga a nőé, a férfi dolga pedig a férfié és nincs közöttük átjárás!

Majdnem elfelejtettem, kedvess Titti!
Gondolom, a "Jégkirájnő" gúnynevet önre aggatták valamikor. Szívesen olvasnék erről, hogy tanuljak az Ön példájából is. Vannak sejtéseim ezzel kapcsolatban, de azok nem biztos infók. Ha, kényelmetlennek érzi, hogy mindenki megismerje a sztorit itt, akkor írjon nekem privátban az e-mail címemre.

Jéghercegnő? Arra akar utalni, ha valaki megközelíthetetlen? Legyen ez a téma.
Ha, valaki ilyen, akkor annak akár nő, akár férfi, komoly okai lehetnek. Rengeteg okot tudnék felsorolni. Most csak szemezgetek azokból néhányat.
Az előző témában említettem az aggodalmat. Amikor egy szép nő aggódik, hogy nem az egész lényét akarják megkapni, hanem csak a teste a fontos.
A másik a bizalom képességének a hiánya, vagy sérülése. Amikor valaki nagyot csalódott és emiatt lett távolságtartó. Valójában, ez is félelem éppen a következő csalódástól.
Azután ott van az a lehetőség, amikor korábban valamilyen szexuális trauma történt és az gerjeszt félelmet.
De, okozhatja ezt az is, ha valaki elveszítettte a szexuális partnerét (Mert mondjuk meghalt.) és nem hiszi, hogy lehet még olyan ember a földön, aki képes pótolni őt. Itt dominálhat az elengedés képességének a hiánya is, amikor nem képes túl jutni a veszteségen, ahogy mondani szokás: Új életet és párkapcsolatot kezdeni.
Lehet az is ok, hogy gyerekkorban elmaradtak azok a fontos élmények és stimulációk, amelyek fontosak lettek volna ahhoz, hogy egy ember vágyat érezzen a szex iránt. Sok esetben vallási közösségek erős hitű és maximálisan prűd szülők gyerekeinél fordul ez elő. Az ilyen módon felnövekvő felnőtt akár abba az állapotba is kerülhet, hogy sem érzelmileg, sem szexuálisan nem képes egy másik embert megkívánni.
Végül, amit érdemes most megismerni az, amikor valaki egész gyerekkorában nem mer ismerkedni és szexuális kapcsoltaba kerülni más emberrel például azárt, mert attól fél, hogy valamilyen ok miatt úgysem jön neki össze. Ekkor, megszokja a magányos életvitelt és egy idő után már nem is érzi szükségét annak, hogy bárkivel intim, akár párkapcsolatba kerüljön. Ezzel össze kapcsolódhat a korábban említett tapasztalási hiány is.
Látható, hogy a fagyos személyiségnek számos oka lehet ám nem lehetetlen az ilyen embereket is a szex és a párkapcsolat útjára terelni, caak az roppant nehéz lehet és komoly kitartást igényel.
Emlékezzünk Makrancos Kata esetére. Ő is beadta a derekát, csak meg kellett találni a módját.