Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Igaz, Homérosz műve alapján ma valóban mitológiai szereplőnek tartják Ithaka királyát. Nincs bizonyíték arra, hogy a valóságban nem létezett. Rengeteg szereplője van az irodalomnak, amit a történelem hivatalosan nem fogad el, mert nincs bizonyíték. Sokáig hitték Európában a sárkányokat is mitológiai lényeknek. Japánban ma is élnek.
Az álértelmiségi egy műfaj? A helyesírás ellenőrző, berzenkedik e kifejezés ellen. A kispolgári ellen nem. A rockopera cikket te írtad? https://www.youtube.com/watch?v=qonj8k0FBmA Ehhez meg csak ennyi a magyarázat. ❤ Jé, nekem is sikerül! 😀
Kedves Salsa-papa. A te neveddel kapcsolatban e kérdésre a választ sokkal egyszerűbben magyaráztam volna. A salsa nevet ma mindenki egyféle tánccal asszociálja. A tánc a szex társadalmilag legelfogadottabb formája. Játék a testünkkel. A szex és ezen oldal kapcsolata, úgy érzem nem szorul magyarázatra. Talán így lehetne logikusan magyarázni. Már bocsi, de az, hogy semmilyen módon nem kapcsolódik hozzád, máris megdőlt. Ugye nem kell levezetnem újra, mi a szex és a salsa kapcsolata? Meg azt sem, hogy aki ezen az oldalon olvas, ír, annak akad-e kapcsolata a szekszszel valamilyen formában.
Nem feltétlenül kell több szereplő. Változatosabb események, több érzelem néhol pontosabb környezet leírás. Lehetne Lorena szerelmes egy kis időre, rákacsint valaki, aki érezteti vele, hogy tetszik neki, egy bár, klub, út leírás pár költőibb hasonlattal. Mint mondtam, ez egy könyv alapja, sok munkádba kerülne, de ehhez beszélned kellene egy hozzáértővel. Az interneten kereshetsz kezdő írókkal foglalkozó kiadókra. Ha kezdő író kiadó szavakat írod a keresőbe megkaphatod többek között ezt https://publio.hu/ Válogathatsz, de készülj fel arra, hogy csak ezzel tudsz majd egy ideig foglalkozni. Javaslom előbb zárd le valahogy ezt. Lehet folytathatóra is lezárni. Ne számíts túl nagy összegre: https://regenyiras.hu/blog/jogdijak.magyarorszagon
Azért mert láttam hogy már a negyedik fejezetnél tart. Elgondolkodtam azon, hány karakterből állna és hány oldalt tölthetne meg egyszerű, szokásos könyv formájú nyomtatásban. Szerintem ebből akár regény is lehetne. Talán megjelentethetné valahol és akkor elismerést is kaphatna. Rejtély miért nem próbálkozik meg vele. Valószínűleg sok szerkesztői munkájába kerülne, de megérné neki, mert az az elismerés, hogy kiadják, már önmagában is csökkentené benne a haragot. Van pár kiadó, ami önköltséges áron jelentet meg kezdő íróktól műveket. Erotikus regény a piacon ma eléggé kelendő. Még mielőtt ez másnak jut eszébe és megteszi Jake helyett a maga nevében. Egy-egy kisebb terjedelmű írásnál ez a kockázat elenyésző. Azt maximum átviszik máshova. De ez sok idő és az idő pénz. Azzá lehetne váltani az erre fordított időt, akármennyi lenne is az. Ha mégis elkövetne valaki plágiumot akkor lehetne perelni. Haragot gerjeszteni... Ha ez a cél, akkor nem szóltam semmit. Elég érthető voltam, vagy részletezzem?
Belegondoltam. Már nagyon unom. Csak egyedül tenni ellene semmit sem tudok. Nem itt kéne kezdeni, ezt is tudom. De ha itt írok, csak itt tudom kiadni a haragom. Természetesen ez nem a történet értékelése. Talán nem is itt kellene. Elnézést, ha bezavartam vele. Az 1 pont nem csak erre ment. Jake írásánál jeleztem. Azt figyeltem. Ugyanakkor amikor KékÉg megjelenő művére 10 pont ment. Nem állítom, hogy az rossz, de nem ekkora a különbség a kettő között. Gyerekes dolog 1 pontot adni erre is.
Nem megyek az átlag után. Nekem a megfogalmazása tetszik. A történések megfelelnek az oldal témájának. Ami zavaró az csupán, hogy ismétlődő jelenetek vannak benne egyetlen szereplővel. Egy ennyire sok részből álló műnél elkerülhetetlen ez, ha a beküldési feltételeknek is meg akar felelni. Kivéve, ha némelyikben csupán erotikát ír, de az meg azzal járna, hogy sok hozzáértő lepontozza. Amennyiben ezt nem vállalja, én nem próbálnám bizonygatni a helyében, hogy Lorena nem egy kurva, hanem csupán egy átlagnő. Ettől még a megadott szempontok szerint semmiképpen nem érdemel 1 pontot. Senki olyantól, aki mindezt figyelembe veszi. Olvastam itt a lepontozásról és kíváncsiságból pár napig figyeltem a friss történeteket. Az alábbi megjegyzés annak eredménye volt.
A jogi okokat tudtam, amikor azt a sort megkérdőjeleztem, mert az jutott eszembe arról, hogy: ha tiltással nevelsz, hazudni tanítasz. Ezt nem tudom ki mondta a jogelméletről szólva. Talán van aki érti és tudja. Nosza! Tanítsuk meg a felnőtteket hazudni, ha eddig nem tudtak volna. 😀 Ettől most troll vagyok?
Ha szóba került a címke én javasolnám lolamackó https://www.torte-net.hu/tortenet/2457-Anni-munkat-keres munkájára kitenni a humor címkét. Elképzelhetőnek tartom, hogy a megjelenése idejében még nem létezett ez a címke, de nagyon ott lenne a helye.
Én a mondatod első részét támogatom. Az érvelésed többi része akkor lenne helytálló, ha nem szerepelne a belépéskor a 18+ címke. Többek szerint ez egy pornóoldal. Ha erotikusnak fogadom el, amibe itt-ott belekeveredik pornó is, akkor sem ajánlott 18 év alattiaknak a legtöbb felnőtt fantáziája, története, de erre belépéskor mindenki figyelmét felhívják. Felesleges újra kitenni. Aki belépéskor nem érti, az később sem fogja. Tehát elvileg itt csak 18 évet betöltött személyek olvashatnak, akiket érzésem szerint becsapnak ezzel a szöveggel, hogy mást ne mondjak hazudni tanítják a felnőtteket. Felesleges, mert azt már mindenki tud. Ez a felirat is felesleges. Ezt is mindenki felfogja. Aki meg nem, annak meg éppen azért felesleges. Ezt viszont "A történet kizárólag a fantázia műve, figyelembe veszi az írók szellemi szabadságát és részben vagy egészében sértheti a közízlést" mindegyikre ki lehetne tenni. De ha a kategóriákat nézem, akkor a bizarr és vérfertőzőekre mindenképpen. Habár ott meg a kategória értelmezése éppen ez.
Vidámpark rajongó vagyok. Egy hullámvasút vándor. Izgalmas lovas. Az Egyesült Államok kontinentális részének, Mexikóban és Kanadában szinte minden vidámparkban jártam, szinte minden alátéttel és fa-, acél- vagy kompozit üvegszálakkal ültem. Több rönkön jártam, mint egy quebeci favágó, több dzsungelben utaztam, mint egy nagy fehér vadász, és több vadvízi kalandot és csobbanó hegyet zuhantam le, mint egy olimpiai kajakos. Szóval, amikor elsétáltam a Universal Studios Hollywoodtól egy közelmúltbeli vakáció/zarándoklat alkalmával Dél-Kaliforniai parkvidékre a harmadik éves főiskolai nyári szünetem alatt, kicsit jobban felkeltette az érdeklődésemet a piszkos öregember, aki kiugrott egy turné mögül. busszal, és felkiáltott: 'Akarsz látni egy vidámparkot, amely nem szerepel a térképeken?' Őrült pillantás volt a szemében. De nem olyan, amit az olcsó piától kapsz. Inkább az a fajta, amit akkor kapunk, amikor 4,2 G-t nyomunk 96 mérföld/órás sebességgel nyolcvan fokos szabadesésben a Millennium Force hullámvasút 310 láb magas pontjáról az Ohio állambeli Sandusky állambeli Cedar Point-ban. Azonnal vonzott a férfi. – Szereted őket, ugye? Szeretsz lovagolni? – motyogta, mielőtt még válaszolhattam volna az első kérdésére. – M-talán – krákogtam. Nevetve ugatott a mellkasomra hunyorogva. – Azok nem gödröcskék a Psycho House pólódban, édesem. Elpirultam a leégés alatt. Hajlamos vagyok túlzottan izgatott lenni, ha „szórakozom” egy vidámparkban, érzelmileg és fizikailag is. Az öreg fickó megrázta bozontos fejét. – Igen, minden alkalommal ki tudok találni egy igaz hívőt. Magam is parki keresztes/hullámvasúti vándor voltam. A pokolba, 55-ben felém építették a Disneylandet. És Coney Islanden voltam, amikor az egy igazi sziget volt, nem csak valami punk félszigeten – kuncogott, reumás szemei ??sóvárgóvá váltak. – Hú – leheltem, és körbeforgattam hosszú, csupasz lábaimat mintha pisilnem kellett volna. – Szóval, mi van vele? Olyan vidámparkot szeretne látni, amelyet egyetlen kétbites utazási brosúrában sem talál? Lovagolni és játszani, a turisták soha nem szabadulnak meg és nem játszanak? – Magánparkra gondol? Körülnézett a napsütötte, autóktól és buszoktól eldugult parkolón, majd vissza a mellkasomra. Bólintott. 'Ahol?' sikítottam. 'Hogy hívják? Milyen típusú túrákat, játékokat, mellékbemutatókat és látnivalókat kínálnak? Egy jelöletlen vidámparkot találni olyan volt, mintha szivárványt lovagolnánk egy aranyedénybe. Ez a piszkos manó közelebb intett. Előreugrottam, ő pedig megszorította zsíros ujjait a felkaromra. – Lolliewood – lehelte. Küzdöttem az öklendezés késztetésével, mind az izgalomtól, mind a férfi leheletétől. – Larry Lollie? 'Tudod?' – Hallottam pletykákat. Bólintott, és piszkos kezét fel-alá dörzsölte a karom felvillanyozó bőrén. – Igazak. Larry Lollie korábban több vándorcirkuszt, karnevált és furcsa show-t rendezett, több vidámparkot vezetett, mint a Ringling Brothers és a Knott Family együttvéve. Amíg…' – Disney jött? – lihegtem. Megrázta a fejét. 'Nem. – Amíg az adóhivatal be nem kapta a horgát, lefoglalta az összes vagyonát. Saját sovány karját a derekam köré akasztotta, magához húzva a bordaívemet. – Néhány elrejtett tárgyat, vagyis olyan dolgokat, amelyek nem szerepelnek a könyvekben vagy a térképeken. nyeltem egyet. Ha Larry Lollie-ról van szó, a túrák és a látnivalók elsőrangúak voltak. – Mi-mi-hol van? A piszkos öregember lámpás vigyorral vigyorgott. – Van egy térképem – mondta, és felcsúsztatta kezét csupa mellemre, és megnyomta a húst. – Akárcsak ők a csillagtérképek, csak ebben csak egy nagy csillag van. Beharaptam az ajkamat és megveregettem a szempilláimat, felforrt a vérem. – Hol van, és hogyan tudok bejutni? Elég hosszan elengedte bizsergető mellemet, hogy rozoga munkanadrágjából egy elszáradt papírdarabot és egy piros, műanyag kártyát kotorjon elő. Feltartotta őket, a hitelkártya méretű kártya csillogott a ragyogó napon, arany holografikus dupla L betűkkel csábítóan kacsintottak rám. "Ezzel és az egyik ilyennel megtalálhatod és bejuthatsz." Nagyot nyeltem, most mindenhol izzadtam, rohantam a pulzusom. – Mi... mibe fog ez nekem kerülni? – kérdeztem, tudván, hogy az utolsó utazási csekket a Jurassic Park River Adventure-en a Universal Studios-ban bontottam ki. Áthelyezte a kártyát a térképes kezére, a másik kezével pedig ismét a mellemet simogatta, és megfeszült mellbimbómat. megborzongtam. Lehet, hogy az idős srác manapság így szerezte izgalmait. De ha ez bejutna a legendás Lolliewoodba, akkor egész nap lovagolhatna. Megragadtam a vállát, felemelve a port, és valamit, ami még nem volt por – a középső harmadában.
Ránézett a kezemre és elvigyorodott. – Imádni fogod ezt a helyet, édesem. Ez… csak felnőtteknek szól. Megragadtam mindkét vállát, és lefelé mozgattam az arcomat, csukott szemmel és összeráncolt ajkakkal. – Hé, mi folyik ott? – kiáltott valaki. Egy biztonsági őr száguld felénk. A piszkos öregember ledobta a mellemet, a térképét és a kártyáját, és rohanni kezdett, a biztonsági őr üldözőben. Mindketten elkerülték a forgalmat az autópályán, amikor elővettem a térképet és a piros lapot, és bedobtam őket a táskámba. Aztán átugrottam a bérelt autómhoz, és elénekeltem: "Lolliewood, Lolliewood, oh lollie-lollie-lollie Lolliewood..."
Larry Lollie „ranchja” messze a túlsó végében volt, egy poros, kétórás autóútra Anaheimtől és az én Doodlebug Moteltől északkeletre, a félsivatagos vidék száraz öbleinek és palántájának közepén. Végre megtaláltam a sziklás fennsíkot a „Következő benzinkút 60 mérföldre” táblától három mérföldre nyugatra, amikor leszállt az éjszaka. Az autópálya aljáról úgy tűnt, semmi sem volt ott, csak vulkáni kőzet és néhány kócos bokor. De ahogy lehajtottam az aszfaltról egy földútra, felfelé a poros ösvényen, amely a kiemelkedés körül kanyargott, hirtelen egy zárt kapura és egy őrházra bukkantam. Három férfi fortyogott ki az őrházból, mindegyik olyan nagynak és keménynek tűnt, mint a Zöldsapkás vagy a Disney-ügyvédek. Kiparancsoltak a kocsiból. Az egyik elvette az erszényemet és átment rajta, elkobozta a mobilomat és a fényképezőgépemet, míg egy másik a testemen végighúzta a kezét, és átkutatott. Míg a harmadik alaposan megvizsgálta a parkbérletemet, és azt mondta nekem, hogy alá kell írnom egy felmondást, ami örökre elveszít minden jogot, hogy a lolliewoodi kalandjaimmal dicsekedhessek minden élő vagy halott előtt.
Aláírtam a felmondást, és a férfi kettévágta a belépőkártyámat. Aztán beengedtek a kapun. Gyorsan felhajtottam a sötét, szerpentines úton, majd lefelé, egy erős fákkal borított völgybe kanyarodva. Az öntözési költségek önmagukban csillagászatiak voltak. Végül behajóztam egy parkolóba, és egy másik biztonsági ember találkozott az autómmal. Újra megadta nekem az egyszeri utat, mielőtt egy kövezett ösvény felé intett, amely a pálma- és fenyőerdőbe vezetett. Lefelé rohantam a nyuszi ösvényen, megelőzve azokat a párokat, akik úgy száguldoztak, mint ahogy ez minden este megtörtént számukra. És még egy tucat kanyar után végre egy tisztásra értem. És ott volt. Terjedjen el annak a buja, ember alkotta völgynek az alján, amelyet tornyos, kopár vulkáni kőzet vesz körül. Lolliewood. Nagy, merész, neonvörös betűkkel égve egy fekete, arany tüskés kerítés fölött, amely körülvette az egész lángoló, harsogó privát vidámparkot. Úgy éreztem magam, mint az anya, aki az idegenek leszállóhelyére botorkál a Harmadik típusú közeli találkozásokban. Bementem a vidámparkba. A téma a SEX, nagy, izzó betűkkel. Rengeteg karneváli játék volt, a régi kedvencek határozottan felnőtté váltak a csillogó fények alatt, a kaliope zene kakofóniája és a morgó-nyögő hangsáv közepette. Nem permeteztél vizet egy bohóc szájába, amíg a léggömb el nem tört a feje fölött; vizet permeteztél egy hölgy faragott lábai közé, amíg ki nem pattan a csiklója. Nem kongattál harangot az erősember-torony tetején, amikor kalapáccsal ütötted az alját; kalapáccsal megütötted az alját, és két villogó golyó lőtt fel a lüktető, fallikus alakú toronyba, a behasított tetején meleg gomolyag fröccsent ki, ha egészen elértek. Voltak túrák is. A lökhárítós autók karosszériaelemekhez hasonlóak, az egész szerkezet kigyullad, vibrál és kiengedi a gőzt, amikor valaki összeüti a megfelelő részeket. Pörgő melltartókupák és péniszcsomók, amelyek hüvely alakú meleg, ragacsos folyadéktócsákba mélyednek. Óriási, rózsaszín és pirosan világító hullámvasút, amely egy formás nőt formált az oldalán, majd a hátán. Többször meglovagoltam az íveit, a gyorsulás a szegycsonttól a mellig csodálatos volt, a szabadesés a mellbimbótarétól a puncifenékig izgalmas volt. Végső sebességgel mentem végig az összes túrán, háborogva a vidámságtól, bizseregve az elragadtatástól, bámulva a gyönyörű, ruhátlan testűeket, akik mindenhol rengetegen voltak. Egy erotikus vidámpark – a két szenvedélyem együtt. Meghaltam, és elmentem… nos, nem a mennyországba, természetesen, de egy ugyanolyan kellemes helyre. Aztán csikorogva megtorpantam a kurvák háza előtt. És a dolgok nagyon izgalmassá váltak. A déli gótikus kastély egy régimódi bordelló lenyűgöző kikapcsolódása volt, három emelet magas, oromzatos és erkélyes, mintha egyenesen a Bourbon Streetről repült volna be. Kék, zöld és piros árnyalatokban világított, és lüktetett az aktivitástól, jól lógott és jól felruházott árnyékfigurák köröztek a háttérvilágítású ablakok mögött. Egy nagy keblű animatronikus hölgy kiáltott, és intett a ház verandáján lévő túltömött kanapéról, az esti holografikus hölgyek pedig a kertben és a környező járdákon sétálgattak, s közben jöttek. Egy pillanatig néztem az eseményeket, elgyengülve a térdem és nedvesen, mint egy Jaws villamosozás után. Aztán bárról bárra beosontam a ház bejárati kapujához, de összetörtem, amikor az őrt álló meztelen ember azt mondta: "Sajnálom, csak párok." Kétségbeesetten néztem körül egy független férfit keresve a szép emberek nevető, szerető tömegében. És nem talált egyet sem. Úgy dőltem neki a kerítésnek, mintha valaki ellopta volna a vattacukromat, és a vashoz dörgölődtem.
Majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor valaki megérintette a vállam. – Éppen levettem valamit a rövidnadrágomról – üvöltöttem, és megpördültem. A férfi nevetett. – És csak arra gondoltam, nem bánnád-e, ha a társam lennél estére? Magas volt, vékony és sötét, villogó fekete szemekkel és fehér fogakkal, gesztenyebarna színű selyemingben és szürke nadrágban. Kinyitottam a számat, hogy válaszoljak, de a szavak elakadtak a torkom száraz nyálában. Így hát az idegen megfogott a karon, és elvezetett a bivalyzó ajtónálló mellett, majd bevezetett a tiltott kastélyba. A csillárral megvilágított, vörös bársony bejárati folyosón egy férfi és egy nő – mindketten tökéletes meztelen megjelenésű modell – jöttek elénk. Míg a holografikus és kivetítős nők és férfiak korabeli öltözetben és levetkőzve parádéztak a háttérben, nevetésük és célozgatásaik hangjai betöltötték az illatos levegőt. A nagymellű hús-vér szőke megfogta kísérőm karját, és elvezette a folyosón egy szobába, becsukta maga mögött az ajtót, miközben holografikus szajhák cibáltak és mutattak a közelben. Aztán a vörös hajú, elképesztő adottságokkal rendelkező izomember megragadta a karomat, és kikísért a folyosóra, egy szobába, szemben azzal, amelyikben társam eltűnt. Hálószoba volt, vörösen megvilágítva, és gótikus stílusban volt berendezve. A baldachinos ágyon két félmeztelen, átlátszó alak volt, egy férfi egy nő tetején. Rövid időre abbahagyták, amit csináltak, és ránk néztek. – Mindig legyen hely még egynek – mondta a szemfényvesztő John, vigyorogva, és a karjával intett, mielőtt visszatért a piszkos dolgához. Az ágy sürgető lökésének ütemében csapódott a falnak. – Ennyire meztelennek kell lenned ehhez az utazáshoz – tájékoztatott a vezetőm, és a testére mutatott.
Nyeltem és bólogattam, hátat fordítottam, és sietve lehámoztam a pólómat, a rövidnadrágomat, a cipőmet és a bugyim. Az akasztott férfi ezután átnyújtott nekem egy 3D-s szemüveget a következő megjegyzéssel: „Viselje, ha utasítást kap”. Aztán bevitt egy másik ajtón, egy szobába, ahol csak egy bútor volt – egy piros habgumi fotel-típusú szék/ágy, mint egy megemelt kórházi ágy lepedő nélkül. Elhelyezett a fotelba, majd becsukta az ajtót, és teljesen magamra hagyott. Pontosan akkor, amikor kialudtak a lámpák. Az ágy és én elkezdtünk mozogni. Aztán röviden nagy fehér betűk égtek előttem: „Találkozás”. Képek kezdtek villogni körülöttem; lányok és fiúk találkozásának, férfiaknak és nőknek beszélgető és nevető képek, hol fekete-fehérben, hol színesben, álló- és mozgóképek, a régi időktől a modern időkig. – Igazán dagadt lány vagy – mondta hirtelen mellettem egy holografikus fiatalember. Úgy volt felöltözve, mint Potsie a Happy Days-ből, és azt hittem, hozzám beszél. Ám ekkor megjelent egy fiatal nő, aki megfogta a kezét, és azt mondta: – Szerintem te is nagyon ügyes vagy, Ralph. Tovább cirkáltam, és a nagy fehér betűk villogtak: „Kikészítés”. A képek kaleidoszkópja pedig átváltozott egymás kezét fogó, ölelkező, arcon csipegető férfiakra és nőkre. Aztán próbaképpen csókolózva, mélyen csókolva, franciául. A szexi képsort az ajkak csillogtatása és a vizenyőzés érzéki hangsávja kísérte. És az ágy melegebb lett, hozzám illően. Teljes méretű holografikus alakok bukkantak fel előttem és mellettem, összefonódva és csókolózva. És ekkor megjelent egy óriási égővörös ajakpár; úgy tűnt, hogy egyenesen rám dőlt. Éreztem, hogy valaki valóban megcsókol – ajkakon. Újra és újra felgyújtom a számat.
Csak feküdtem/ültem és vittem, bevettem az egészet, markoltam a felhevült habgumit és remegtem, a nedves, égő érzés az ajkamon és a lábaim között végig sugárzott rajtam. Aztán elkezdődött a simogatás. Körös-körül olyan képek sorakoztak, amelyekben férfiak nőket simogatnak, nők férfiakat, bensőségesen simogatják egymást a háborgó hústengerben. Úgy tűnt, maga az ágy lüktetett az elektromosságtól, és lángra lobbantotta a bőröm. Izzó, narancssárga kezek kinyúltak, megérintettek, megsimogattak, a szenvedély hangjai egyre erősödtek, elnyomva panaszos nyöszörgésemet. A nagy pár kéz a melleimre telepedett, cuppant és szorított. Felnyögtem, miközben a narancssárga ujjak felcsúsztak csillogó mellemre és fájóan kemény mellbimbóimra, enyhén és kifinomultan csípték és gurították őket, miközben holografikus és digitális meztelen férfiak és nők éreztek körülöttem. Aztán a kezek és a képek eltűntek, és rám tört a kielégítetlen szükséglet. Továbbléptem a következő szakaszba: „Párzás”. A nagy fehér betűk hozzátették: „Kérem, tegye fel a szemüvegét”. Az elfelejtett 3D-s szemüveget a szememre tapogattam, és az újra felbukkanó homályos képek rögtön az arcomba bukkantak. Óriás kakasok, cicik és puncik, duzzadt csuklyák és mellbimbók és ajkak, eres rózsaszín szárak emelkednek fel és tornyosulnak, cseresznyepiros mellbimbók virágoznak, közvetlenül előttem. Felemeltem a kezeimet és megpróbáltam megragadni egy kakast, kinyitottam a számat és megpróbáltam bevenni egy mellbimbót. De nem lehetett. A legkülönfélébb formájú és méretű nemi szervek csak pár centire lüktettek el tőlem, és rám nyomultak. Amíg a 3D-s testrészek 3D-s emberekké nem változtak, a férfiak morgolódtak és pumpáltak a nyögő nők felé, olyan közel, hogy szinte dörzsölni tudtam csillogó testüket, és a nyelvemet a nyitott szájukba dugtam.
Heves szenvedélyes kiáltásaik megütötték a fülemet, az érzékszervi túlterheltségtől megpördültem a fejemben. És akkor a 3D ismét 4D lett, az ágy hullámzott, vibrált, egy izzó zöld kéz jelent meg a lábaim között, és dörzsölte a csöpögő puncimat. – Óóó – nyögtem fel az ágyról, miközben a neonujjak lesüllyedtek bennem. Ragyogó kezek simogatták a melleimet, ragyogó ajkak csókoltak, merev mellbimbóimat beburkolták nedvességbe és melegbe, és szívtak, ujjaim pumpálták a puncimat. Az öröm borzongása végigfutott rajtam, ahogy megszomorodtam, felizgultam, és megbosszultam, ahogy a gyönyörű férfiak és nők őrülten szeretkeztek körülöttem.
Az ágy újra mozogni kezdett, a kezek, az ujjak, az ajkak és a képzetek eltűntek, így én bizonytalanul lógtam az eksztázis csúszós szélén. A melleim nedvesen és sóvárogva dübörögtek, a puncim fájóan üresen égett. És ott, válaszolva gonosz imáimra, ott állt az eltűnt társam, aki segített bejutni az örömök házába, és meztelenül ragyogott a lángoló fehér reflektorfényben. Várt rám, nagy farka egyenesen a puncimra mutatott és egyre közelebb került. Félredobtam a szemüvegem, és az ágy szétnyílt, és ezzel együtt a lábam is felnyílt. Egyenesen a sötét hajú idegenhez lebegtem, tágra nyíltan és készségesebben. Az óvszerbe burkolt erekciója megcsókolta sima szirmaimat, ő pedig megfogta a derekam, és könnyedén becsúszott, mi ketten eggyé váltunk. Az érzékiség szimfóniája tetőpontra duzzadt, tűzijátékok robbantak körülöttünk. Előre-hátra dobálta a csípőjét, kibaszott, feltöltött, olyan izgalomba ejtett, mint egy hullámvasút, és szexuális szabadesésbe sodort. 'Igen!' Felsikoltottam, a körmeimet a karjaiba vájtam, és felrobbantam az örömtől, az orgazmus forró dagálya száguldott át égő testemen.
Megragadta reszkető melleimet, és a kezébe zúzta, őrjöngve pumpált, pokolgépemet, saját, fehéren izzó orgazmusát lüktetve mélyen bennem.
Két nappal később lenyomoztam a piszkos öregembert. Egy szemeteskuka mögött ácsorgott a Six Flags Magic Mountain mögött. Csak meg kellett köszönnöm neki, és kérdeznem kellett valamit. – Jól érezted magad, mi? - grimaszolt, és rám ugrott. Hagytam, hogy elkapjon, tarts ki. – Van rá esély, hogy többet szerezzen ezekből a bérletekből? könyörögtem. Felém bámult. – Mebbe. Egy igazi csinos izgalom-keresőnek, mint te. – Amúgy honnan veszed őket? Nem bánom, hogy sorban állok. Nevetett. – Nem te érted őket, édesem, ők értenek téged. Egy piszkos kezét az arcomba tapasztotta. – Larry Lollie-nak hívnak. Érdekel egy nyári munka, véletlenül?
Már nem sokáig. Úgy látom sikerült pár jóakarót szereznem. Az őszinteség nem mindig barátságot szül. Hamarosan kiélheti magát mindenki a szavazásban a sztrimon, aki úgy érzi hogy megbántottam. Pedig veled még kedves is voltam. 🙂
El tudnék képzelni egy olyat, amikor a szülők büntetést rendelnek el. Például nem maszturbálhatnak egy évig. Ne nevess! Ennél hülyébb ötletet is láttam már megvalósítani sok más oldalon ahol azt írták, megtörtént eset. Ebben az esetben a szülők csak az önkielégítést tiltják, ezzel adott a helyzet egy közös művészeti akcióra. Versengjenek a lányok, kiről lehet szebb képet készíteni egy kiránduláson a tengerparton, vagy a hegyekben egy szép erdei tisztáson.
Sajnálom, ha így érzel. Szerintem öreg az a férfi, akinek nem áll fel. Járna egy öregember ilyen oldalra? Hamarosan bemutatom egy történeten keresztül, mire gondoltam. Egyszer csak megjelenik. 🙂
Nem tudtam, hogy ez itt egy ki-kicsoda játék. Azt hittem egy erotikus oldal, komoly felnőttekkel. Én lehetek bátor, mert senkit sem ismerek. 🙂 Nekem jó volt ez egy 1-esre.
A mese szubjektív. Igaz? A pontozás is az. Ugye? Miért veszi el a kedved az írástól a mese? 🙂 Egyszerűsítem a véleményem: A történet nem rossz. Érdekes. Stílusos. A helyesírás is jó, azt gondolom. 9 pontot adtam. Ez nem mese! 🙂 Ne vegye el a kedved a pontozás. Meg semmise.
Lehet, hogy már látta ez előtt. Na, ez viccnek is rossz. "Szeretnék anyuval aludni egy ágyban. Éjszaka még ha feláll, akkor legyen kire ráfordulni." Meg ez is, ha csak ezért aludna valakivel. Az is, ha csak a pontokért írsz. Te tényleg 13 voltál a háború kitörésekor? "13 voltam amikor kitört a háború, apám az elsők között ment a frontra, hiszen hivatásos katona volt. " Túléltél egy háborút. Ez is harc. Túléled ezt is. A történet nem rossz. Érdekes. Stílusos. A helyesírás is jó, azt gondolom. Az orvosok tényleg adhatnak ilyen tanácsokat? Az nem vicc? Ezek csak kérdések. Nem kell válaszolni rájuk. Pontozni sem kell.
Elég egy. A nők érzelmek miatt szerelmeskednek, a férfiak mindig fizetnek érte. 😀 Senki nem fizet nekem azért, hogy tanuljak, de jó volt veled beszélgetni.
Mondhatnám, mert ez egy erotikus lap. Kizárólag ez az oka, hogy mégse mondom. Tapasztalatból meg sose fogom. A gyakoriságot tőled vettem. Virágot akartad pontosítani. Nem sikerült. Majd máskor.
"Ez a nő őrjítő" Ez idézet Tőled. A folytatást meg komolyan gondoltam. Nem vicc. Nem sértés. Tényleg jó lenne. Én nem szólnék rád a helyükben. Ők az ostobák.
Megnéztem mi az idézett szivárvány törvény. Politikai módszer gyakorlati alkalmazása a társadalom megosztására. Már csak a generátoron kell gondolkodnom hogy megértselek.
