Arya hozzászólásai

Ez igaz. Nem neki szörnyű, hanem az a tudat, hogy élhet még ember, aki a legnagyobb csodás érzést nem tapasztalhatta meg. A kifejezés nem magyaros és talán nem is helyes, de tőlem most csak ennyire tellett. Bár lehet ezt se kellett volna, hisz akik itt olvasgatnak, írnak, azok számára ez hihetetlen lehet. Sajnos, ez nem kitalált dolog. Ami még szörnyűbb, hogy nem is egyedi. A háború is szörnyű, de ez is. Ott meghalnak az emberek, itt azt hiszik, hogy élnek. Én meg nem tudok meghalni. Pedig sok itteni ember szerint talán nem ártana. 😀
Te viszont tudod, hogy mindennek megvan a maga ideje. A hely nem lényeges. Nekem már az idő sem. Nem panasz. Nem sírok. Csak... Butaság.  

Ez jó tanács. Jegyeztem a többi közé. Köszi.  

Igen! Igen! Én önként jelentkezem! Nem is értem, hogyan lehet erre kevesebb pontot adni, mint az enyémre?
Na meg ebből is lehet tanulni. Kár, hogy nálam elkésett a tanulság. Azért jó volt olvasni, hogy a vége mégis boldogság.  

Köszi. A szavak simogatása mindig jobban esik, mint bármilyen lájk, csak gondoltam, ha szóra nem is érdemes, attól még egy gombnyomást talán megért neked.
Titti üdvözöl, de ő most babafilmeket nézeget. Talán jövő héten már otthonában teheti. Többedmagával. De néha eszébe jut az itteniek közül sok mindenki. Te is. Azt mondta pusziltat téged is. Ugye nincs harag, ha nem adom át?  

Ámen, bár a rakétás beszólásodon nagyon nevettem. 😀
Sajnos tudja mindenki, hogy egy háború csúnya dolog. Leginkább a civilek és közülük is elsősorban a gyerekek látják a legnagyobb kárát, miközben a háborúzó felek azt hangoztatják, hogy a gyermekeikért teszik azt. Nem véletlenül tartanak tiltakozásokat ahol lehet a béke mellett. Sajnos Magyarországon azt sem lehet. Béketüntetést külön be kell jelenteni és engedélyeztetni, meg kell valamilyen felelősségvállaló is... Szóval majdnem lehetetlen. Viszont itt ezen az oldalon nem azért vagyunk, hogy ezekről vitázzunk. Arra van más fórum. Valahol biztos adnak lehetőséget arra, igaz?
Pálinkát se a zöldségesboltban veszünk. Érted, ugye?  

A propaganda valóban nem jó, de a politikamentesség vitatható. Hallottam olyat régen, hogy a szerelemben és a háborúban mindent szabad. A szerelem alatt itt erotikát értünk a modern háború egyik eszköze a politika. "Fegyver" nélkül sem háború, sem szex nincsen. Na meg ha belegondolunk, minden szex harc is egyben. A politikai elgondolás abban többnyire ösztönös, kivételt képezhetnek ez alól a prostik, akik pénzért "politizálnak". Ez most sántít egy picit? Ha igen, vedd nyugodtan kötözködésnek. 😀  

Nekem ezek a fegyverek jobban tetszenek.
https://www.youtube.com/watch?v=-xwguY7Ghs4
Könnyen levehetőek és ki lehet velük szúrni a szemtelen pasasok valamijét. Könnyedén lekapható mindegyik változat és célszerű egyszerre mindkettővel támadni, ezáltal elhárítani a kivédés lehetőségét. Nem mellesleg szexi viseletek nyaranta, nem izzad bennük meg a lábfej. Harisnya viselete lehetséges, bár nélkülözhető ezeknél a fazonoknál. Tudom. Próbáltam.
Csak Merlot fogyasztása esetén nem ajánlott egyik sem. Szóval, ha nem kényszerítesz többé engem annak elfogyasztására, akkor még az idén felveszem. 🙂
Pff... Még nem értékelted a dolgozatomat. Legalább egy lájkot eressz meg kérlek! Köszike.  

Kedves Gyuri!
Előbb elmulasztottam a nagy igyekezetben a válaszadást. Arra illene reagálnom, hogy tanítás. Szívesen tanulok bárkitől, akitől úgy érzem lehet. Leszarom hogy egy történetet írt vagy ezeregyet. Egyből is lehet tanulni és az ezeregyet is unni. Nekem nem célom tanítani. Sem ingyen, sem pénzért. Szimplán szórakozni jöttem és igyekszem ennek megfelelni. Rendben, kellett ehhez ez a fenti írás is. Meg két másik, ami talán megjelenik egyszer. A hozzászólásokra a lehetőséget és az olvasásra megkaptam értük, azaz "megvették" tőlem. 🙂 Ha mégse tennék közzé, akkor az ő "pénzük" veszett el. Emiatt viszont ilyen apró mineknevezzelektiteket-tel tudom kábítani azt aki hajlandó elolvasni. Természetesen ezt is ki lehet hagyni, mint bárki más írását. Nem kötelező olvasni, ebben igazad van. Nekem sem volt kötelező megírni, de annyira kedves voltál, na meg megígértem...  Szerinted folytassam, vagy inkább hagyjam?  

Sokat nem kaphatsz, de egy elkészült. Csak Neked 🙂 Csak itt, csak most! Élvezd, ha gondolod.Ezeket a gondolatokat most találtam ki, Nem célom ilyennel bárkit nap közben felizgatni, úgyhogy ha villamoson utazol vagy ha olyan taxiban ülsz, ahol a sofőr nem kedves a szívednek, akkor ne olvasd el.
 Ma reggel megnéztem a postaládát és a feleségem nevére címezve találtam benne egy levelet. Eddig nem meglepő, hiszen a postaládában levél szokott lenni és nem infúzió. Azonban amint megláttam a feladót nekem nagy szükségem lett volna arra. A feladó ugyanis a FELESÉGCSERE KLUB volt.
Erzsikével tizenhat éve találkoztam és rá egy évre kértem meg a kezét. Igent rebegett a drágám. Házasságunk fennállása alatt a szexuális életünk végig tökéletes volt. Erzsike szeret játszani velem, csábítgatja a férfiakat a jelenlétemben, mindig flörtöl velük. Imádja őket zavarba hozni. Sokat beszéltünk a szerepjátékról, idegenek felszedéséről, hazaviteléről, arról hogy nézhessem, ahogy a feleségem megdugja őket. Titkon arról fantáziáltam, hogy egy másik férfival láthatom. Egy mámoros pillanatomban elképzelhető, hogy ezt bevallottam neki, ő pedig élvezi, hogy ilyenekkel növeli a szexuális feszültségünket.  Erzsi egyszer eljött hozzám az irodámba, amikor sokáig dolgoztam és meglepett. A meglepetés akkor vált teljessé, amikor a rajta levő combközépig érő kabátot kigombolta és kiderült, hogy alatta csak egy szexi tanga volt a combjáig érő harisnya meg egy magas sarkú cipő. Teljesen megdöbbentem, amikor azt kérte, hogy tegyek úgy most, mintha a szeretője lennék és ne hagyjam, hogy más dugja meg. Akkor ott azonnal az íróasztalra fektettem és nagyon megbasztam. Ez volt a valaha átélt legcsodálatosabb szex, amiben addig részem volt. Annyira felizgultunk mindketten, hogy kétszer is megdugtam, majd ő azt mondta,
– Siess haza édesem, de el ne késs, különben lehet, hogy be kell engednem a taxi sofőrt, hogy megbasszon!
Imádom, amikor ilyesmivel heccel.
Egy másik alkalommal egy baráti társasággal hazafelé tartottunk és ő leszopott a haver kisbuszában. Az idő rövidsége miatt ennél több akkor nem történt. Amikor hazaértünk, egy észbontó szexben volt részem, annyira felizgatta magát. Egy óra múlva többször csörgött a mobilom. Mindegyik haverom megköszönte nőmnek a mutatványát, mert annyira felizgatta a feleségüket, barátnőjüket azzal hogy nem győztek áradozni mennyire szexi volt utána a párjuk velük. Egyikük egy orgiáról számolt be, bár nem tudom mennyi volt abból igaz, hiszen ketten nem lehet orgiát rendezni. Őket ismerve elképzelhetőnek tartottam, hogy meghívták a szomszédokat egy kis etyepetyére, bár akkor annyira fáradt voltam, hogy nem érdeklődtem e részletek felől. Azt éreztem ugyan, hogy kurvára szerencsés fickó vagyok. Senkinek sincs ilyen gyönyörű, izgató ribanc felesége. Kielégült hát testem, lelkem tőle.De ez a levél! Mi az hogy feleség csere? Az lehetetlen hogy nélkülem tegye. Ha csak ő tagja a klubnak akkor az nem csere! * * *Hellóka! Erzsi a nevem. Férjemmel egy bárban találkoztunk. Szerelem első látásra és rövid idő alatt összeházasodtunk. A szex jó vele, de imádom húzni a fejét. Imádom, amikor a szemei kigúvadnak, miközben véletlenszerűen végig simogatom a közelben fellelhető pasasokat. Én egy ingatlanközvetítő irodában dolgozom, Péter egy ügyvédi irodában. Némelyik kuncsaftom annyira szexinek tart, hogy nem állok neki(k) ellent. Az eladandó ingatlanok mindegyikében akad elhagyott kanapé, fotel, ahova leteperhetnek. Azért van mindegyikben, mert ahol mégse volt, oda vitettem. Nem mindegyik nagy, abba egy fotel illik. Ez a befektetés mindig megtérül, mert így sokkal könnyebb eladni, ha bebizonyítom leendő tulajdonosainak milyen jót lehet ott szeretkezni. Ezeknek az eladásoknak a szerződéseit rendszerint férjem irodájában szövegezik meg. Esténként elmesélem neki az adásvétel körülményeit. Egyik ügyfél szóbeli feltételei között szerepelt egy klubba való belépés. Abban az állapotban talán nem volt tőlem egy átgondolt lépés. „De mi bajom lehet attól, egy klub tagja leszek?” – gondoltam az orgazmus utáni sokkban remegve. Nagyot bólintottam és a szerződés megköttetett. Másnap reggel Péter unottan lökte az orrom alá a levelet a kávézásunk közben. A levél felbontva, kicsúszott belőle egy kártya. A kártya egy meghívó volt, időben limitálva és figyelmeztetéssel a diszkrécióra. Valami olyasmi volt emlékeim szerint, hogy: „Barátai jelölték Önt a feleségek klubjába, és ezt a jelölést Ön és a férje együttesen jogosultak átváltani egy tagsági kártyára. Csak olyan embereket választunk ki, akik megfelelnek a kritériumoknak. A jelölés után mindig 100% -ban diszkrétnek kell lennie, mivel kapcsolatba kerülhet olyan tagokkal, akiket ismerhet, de az ismeretség említése a klubon kívül tilos. Ha ezt az exkluzív tagságot szeretné megszerezni holnap 18 óráig van ideje regisztrálni. Az idő behatárolt és később már nem lesz jogosult erre. Csak annyit kérünk Erzsitől, hogy ezt nagyon alaposan fontolja meg. Elszalaszthat egy életre szóló lehetőséget, hogy megossza magát másokkal. Tudjuk, hogy a legtöbb férfi szeretne látni feleségeket más partnerekkel, legyen az férfi vagy nő. Mi ezt a lehetőséget ajánljuk fel, hogy férje álmát és fantáziáját valóra váltsa.”– Te mit gondolsz édes? Elfogadjam?Péter nem válaszolt. Csak felvonta a szemöldökét és hunyorgott, mintha a nap a szemébe süthetett volna ezen a szürke korai reggelen. Ezen gondolkodtam akkor is, amikor később munkába mentem és bemutattam egy pazar emeletes villát egy fiatal házaspárnak. A villa nem tűnt drágának, a helyzete és a kialakítása szerint, na meg azért sem, mert igazi műremek volt építészeti szempontból. Igaz, restaurálásra szorult egy kicsit, de ez mit sem vont le az értékéből.
A házaspár férfitagjának az érdeklődését valamiért mégis a harisnya nélküli combom vonta magára, mikor kiszálltam az autómból. A férfi 28, felesége 26 körül lehetett. Nagyon jól nézett ki mindkettő. Bevezettem őket a villába és megmutattam nekik az alsó szintet, közben gépiesen szóval tartottam őket, mert az én fejemben a feleségcsere klub feltételei jártak és az, hogy Péter akarná-e azt, avagy sem. A bemutató közben mindig éreztem a férfi tekintetét magamon. Tudva, hogy ezt a srácot jobban érdeklem én, mint a ház, ez nagyon beindított. Elképzeltem, hogy mi lenne, ha ők is a csereklub tagjai lennének. Egyáltalán nem bánnám, ha kicserélhetném őt Péterrel. – Felmehetünk az emeletre, hogy megnézzük a hálószobákat? – kérdezte a nő.
– Igen, természetesen.
– Akkor mutasd az utat kérlek, mi majd követünk, jó?Mutattam neki kezemmel, előzékenyen előre engedve őt. Izgatottan szaladt előre, hátra hagyva a férjét és engem. A srác rám mosolygott és kezével jelezte, hogy kövessem nyugodtan a párját. Amikor mentünk fel a lépcsőn, gondoskodtam arról, hogy a szoknyám felcsússzon a lábamon. Éreztem, hogy a szeme most a testembe ég. Nagyon nedves lettem a gondolattól, hogy ez a srác ennyire akar engem. Azt érezni, hogy ott vagyok a piszkos fantáziájában egy igazi bekapcsolás volt számomra. Beindította a testem, lelkem. Én is kívántam őt, de a felesége útban volt. Miatta nem lehet. Vagy mégis? Ilyen gondolatok közepette véletlenül megbotlottam a lépcsőn felfelé haladtomban és megkapaszkodtam ösztönösen a feleség bokájában. Ő előre esett, én hátra – a férje karjába. A férfi meglepődött, de elég erős volt mindkettőnk testének megtartásához. Sajnálatos módon a srác jobb karja a mellem alá tapadt, ami nemcsak megemelte a melleim, hanem ki is bújtatta valahogyan azokat a tartójukból. A bal karjával sem volt szerencsésebb, mert az meg a seggem igyekezett megtartani, viszont a lendület erejétől teljesen becsúsztak ujjai a vágatomba. Ok, én annyira nem bántam, de azért halkan sikkantottam.
Talán erre a hangra figyelt fel ránk a feleség, talán amiatt, hogy megütötte magát, a csaj hátrafordult és dühös arcán látszott, hogy eleredt az orra vére. Egyszerre ugrottunk a sráccal a segítségére, aminek ismételt ütközés lett a következménye. Szegény feleségét mindkettőnk teste takarta, egyikünk jobbról, másikunké balról.
– Leszállnátok rólam? – lihegte a szőke haja alól felfelé pislogva.
– Ó, bocsánat!– Jajj, édesem! Neked vérzik az orrod?! Légy szíves segíts. Muszáj vízszintesen hanyatt fektetnünk valahova.– Rendben. Az egyik hálóban hagytak egy franciaágyat – ajánlottam.Az ágyat a facebookon ajánlották fel, hogy ingyen elvihető, bár jó állapotban volt. A fuvar és a felvitel sem volt drága. A sofőr ugyan kicsit öreg volt, de a kamion platóján engem látva, amint kipróbálom az ágy rugózását, kedvet kapott ahhoz, hogy ő is kipróbálja. Együtt próbáltuk hát ki, és a rugózással neki sem lett gondja, függetlenül attól, hogy önmagát 54 évesnek mondta. A kora engem ugyan nem érdekelt, mint ahogyan azé a két srácé sem, akikkel felcipeltettem az emelet egyik napfényes hálószobájába. Velük is muszáj volt tesztelnem az ágy rugózását. Elvégre nem hagyhatom a leendő vásárlóimat kényelmetlen helyzetbe hozni azzal, hogy valamelyikük fenekét, miegymását megbökje egy kiálló rugó!
A rugó nem állt ki akkor sem, amikor a csajt felcipeltük arra az ágyra. A férje cirógatta az arcát és babusgatta, mintha attól elállna a vérzése. Szerencsére a retikülömben volt tampon. Jobb híján azt nyomtam a csaj orra alá miközben kisimítottam az arcából szöszke tincseit. Fölé hajolva elfogott a szédülés. A vér látványa – másoké – mindig ilyen hatással van rám. Talán nemcsak a vér látványa hatott érzékeimre, hanem a srác és a nő illata együttesen. Szex szaga terjengett a levegőben, pedig senki sem baszott itt már azóta, amióta felhozattam az ágyat a mostani helyére, annak pedig van már legalább egy hete.
A szédülés eredményeképpen térdre estem az ágy mellett, kezem leejtettem a nő combjára. Zavaros szememmel, fejem félrefordítottam, orrom egy vonalba került a srác szerszámával. A férfi vágyának illata valahogy kitisztította a látásom. Vékony erdőszínű szövetnadrágja nem tudta eltakarni a méretét. Ok, a hossza nem volt nagy. Amolyan átlagos. Az átlag az én szememben 20 centi körüli. Annál kisebbel nem érdemes kezdeni. Bár egyik partneremét se vettem nagyító alá soha, csak jól esett arra gondolnom, hogy a farok méret mindenkinél legalább akkora. Ennek a srácnak is volt nagyjából annyi, és egyből felrémlett bennem, hogy ha azzal bennem keverne, az mennyei élményt eredményezne. Nekem. Talán neki se lenne az rossz, de itt volt a felesége, akinek ilyen érzéseim tudatában erősen markoltam a combját. Egymásra néztünk mindhárman egyszerre. Én fel a férfira, ő le rám és a nejére, a csaj meg pihegve, orrát törölgetve szipogott és kacsintott. „Te kacsintgatsz rám?” – gondoltam magamban és ezen annyira meglepődtem, hogy fel se fogtam, amikor megsimogattam a lábát. A simogatás eredménye, vagyis inkább a vége a puncija lett. Nem szándékos volt a mozdulat, csak… Viszont a bugyi alatt egy tócsába ütközött az ujjam. „Ez a nő nem nedvesedik, hanem tocsog! Nahát! Ezt meg miért és hogy?” Tőlem szokatlan módon teljesen zavarba jöttem. Szédülésem elmúlt, fel kéne állnom. Fel akartam, és ehhez kapaszkodónak a srác combját használom. A mozdulatomat azonban megakasztotta az övé. Már nem volt neki fontos a neje, egyik kezét fejem tetejére nyomva marasztalt a helyemen, másikkal ágaskodó faszát szabadította ki a börtönéből, utána pedig felkínálta nekem, mint egy tálcányi ínyenc falatot. Tálca ugyan nem volt, én meg féltem, hogy lepottyan és ezt ugye a vevők érdekét szem előtt tartván nem hagyhattam. Fél kézzel még mindig a nő szemérmének rejtekét kutattam – vajon honnan a csudából tud ennyi nedvet ereszteni egy ilyen apró 160 centi alatti nő? Másik kezemmel megmarkoltam a férfi faszát, nehogy már poros legyen! „Talán mégse annyira tiszta?!” – futott át fejemben e gondolat és automatikusan életbe léptettem a tisztogatás 2 hadműveletemet. Bekaptam a számba és nyaltam, szoptam, tisztogattam. Finom volt ízre és a keménység sem csökkent. Csakhogy ez az én puncimban is beindította a lavinát.
Hülye hasonlataim vannak, mert egy lavina hideg és jeges, enyém meg egyik sem volt, csupán mennyiségre találhatta volna bárki hasonlónak. Találta is, mert a csaj, akit utólag megtudtam, hogy Gininek hívtak felült és viszonozta ujjaim kedveskedését. Élveztük egymás érintéseit, de azt éreztem, hogy ők többre vágynak. Pár perc után abbahagytam és mivel nekem kell bemutatót tartanom, na meg azért is, mert sokallottam magamon a ruhát, levetkőztem. Egyáltalán nem szexisen, de úgy láttam ez őket nem igazán érdekelte. Az eredmény annál inkább, mert amint megvillantak melleim Robi azonnal rávetette magát. Tulajdonképpen a tangám már Nóri egymaga húzta le rólam és nyalt, falt engem, majdnem úgy, ahogyan én előbb a férjét kényeztettem.
Ez sem tarthatott soká, mert a lábaim elgyengültek, lerogytam az ágyra Nóri mellé. A szőke kis feleség nem volt szégyenlős, viszont annál akaratosabbnak bizonyult. Hogy róluk mikor kerültek le a ruháik azt fel nem foghattam, de tény, hogy Nóri csupasz puncival lovagolta meg az arcom, Robi fasza pedig egy pillanat alatt csúszott belém. Mondhatnám megerőszakolt a házaspár, de én egy kicsit sem bántam. Bármikor elviselek egy effajta erőszakot. Főleg, hogy az ágy kényelmes volt és a párocska odaadó.
Később cseréltünk, mert nekünk lányoknak elég volt, ám Robi repetát követelt, Nóri meg azt, hogy tulajdonképpen a férje nedvei neki jártak volna, nem tagadhattam meg hát a kérését. Jó kislány módjára guggoltam arca fölé, hogy a párja gecijét kinyalhassa belőlem, Robi meg újra éledt erővel döngette törvényes feleségét. Eközben a sráccal csókocskákat cseréltünk. Igen, ilyen helyzetben csak puszikra futja, amikor mindkettőnk teste annyira mozgásban van. Fogorvosra költeni egyikünk sem akart. De finom volt ajka íze így is. A puncimon meg Nóri nyelvecskéje. Élvezettel lefetyelt a kis szöszke. Bár a spermát már réges-rég kitakarította belőlem, legnagyobb örömömre mégsem állt le. Nagyjából egy időben élveztünk el mindhárman. Nóri a puncimba sikította örömét, Robi pedig egy újabb tisztogatásra nekem kínálta fel a csodás faszát. Élvezettel tettem a kötelességemet, Robi és Nóri íze mennyei tízórai lett. „Lehet kihagyom az ebédet. Helyette meglátogatom Pétert és megízleltetem vele ezt a turmixot.” Ilyen elhatározással a gondolataimban és egy szerződéssel a zsebemben vettem az utam férjem irodája felé, hogy a szerződést hitelesítse és a formaságokat elintézhesse.
Bocs, ha most kevés lett az erotika benne, de időhiány miatt ennél nem futotta többre. Talán majd jövőre. 😀  

Jól vigyázz mit kívánsz, mert a végén megkapod. 🙂
Robogok, konzultálok és megírom mit kívánok tőled cserébe.  

Ez egy bármiről kategória. 
El tudtok képzelni olyat, hogy egy nő négy gyermeket szült - ebből három életben maradt - és sohasem tapasztalta meg az orgazmust? Most 87 éves, de negyvennek sem érzi önmagát.
Vagy mégis, mert egyre inkább érzi, hogy nem érti e világot. Néha így, néha úgy...
De orgazmusról szólva csak mosolyog. Azt mondja, hallott róla. "A kurvák kiváltsága." Ezt Ő mondta.
Én "ismertem" 36 éves korában. Gyönyörű volt. Ma is szép. 
Ok, anya csak egy van, de... Ki hallott már ilyet? Lehetséges ez? Hihetelen, ugye?  
Segíthetnék neki. Kéne? 
Biztosan boldogabb lenne ettől, de az értékrendje miatt.. Tanácstalan vagyok. Tehetek-e bármit? Ha férfi lennék... Kellene? Szerezzek neki egy pasit aki megbántja? 

Ja, amúgy meg nincs olyan történet ami nem folytatható. Kivéve ha a főhőst megöljük benne. Itt a cél: boldoggá tenni. Ez nem a krimi-birodalom. Ameddig lélegeznek addig tudnak boldogságot adni egy-másnak. Vagy sok-másnak. Sommázva pedig akárkinek.
Tényleg! Miért nincs itt krimi címke? Abban is lehet(ne) erotika. Ugye?  

A köret pedig kell. Muszáj! Érted? Anélkül elrontod a gyomrod. Megüli a hasid. 
Ezt meg: – Mi lesz ezután? – kérdezte egy idő után a srác.
– Amint az orvos felír – mondta Bea – naponta háromszor, étkezés előtt.
Ellopom. Megyek ma az orvosomhoz, hátha nekem is felír ilyet napi háromszor. 😀

Majdnem elfelejtettem. A hozzászólások. Az valóban magyar szokás, hogy csak a negatív dolgokat emelik ki. Talán nálunk így gondolnak tanítani. A literotican és más oldalakon sokkal több a biztatás, mint a szidás. De Brazíliában és Ausztráliában sem divat a köpködés. A neten nem. Vita viszont van bőven. Én szeretem azokat akik hozzám szólnak. Szoktam válaszolni is alkalomadtán. Általában meg is unnak. Sokan? Nem. Mindenki! 😀 Igyekszem mértéket tartani. Valahogy mégse sikerül. Akárcsak az írás, fordítás. Nem megy, de talán majd máskor. Várnom kéne, azt mondják. De hiába teszem be a történeteket a hűtőbe, attól se lesznek jobbak. Megpróbálok egy másik módszert. Nem lehűtöm, nem jegelem, hanem felmelegítem. Vérforralóvá tenni szabad? Meglátjuk. 

Ebben igazat kell adjak neked. Ne olvasson akinek nem tetszik. Neked viszont ajánlanám virát. v-ir-a erotikus történetei (torte-net.hu) 
https://www.torte-net.hu/iro/1671-v-ir-a/Tortenetek
Csak a biztonság kedvéért, hogy rátalálj. Sose tudom, mikor jelenik meg egy link normálisan itt. 
Őt nemrég találtam. Neked. Ha már olvastad az se baj. Ismétlés néha nem árt. Ha van hozzá erőd, kedved, egyebed.

Meg nekem is.
Gyuriiiii!!! Ezt látnod kell! 🙂  

Várom! 🙂  

Hajnal van.
Nem tudok aludni.
Kéne valaki.
Akik simogat és megnyugtat.
Nem messze tőlem, lenne aki megtehetné
De Ő nem kell.
Bűnös gondolataim messzire repítenek.
Hozzád! Veled!
Bár tudom, hogy most ezt nem lehet.
Úgy gondolod, hogy nekem könnyebb.
Tévedsz. Együtt viselem veled a terhet.
Mindörökké! ❤  

Hahó! Van itt valaki? 🙂  

Mindent lehet, csak akarni kell! 🙂
A szűz és tini címkét én is javasolnám, ide:  A lányom szakítani akar (hetero szextörténet) (torte-net.hu)
bár az anya már kérdéses, hiszen nem anyuval szexel a csajszi. A srác meg nem áll vele rokonságban.  

A parizer biztos finom, de mint hasonlat, lelombozó. Sajnálom, de csak addig tudtam most olvasni. Talán majd máskor. Részemről nincs pont. Most nincs. *köhög, tüsszent  

Ildiiiiiiii!!!!!!!!!!!!!! Ennél te tudsz sokkal többet! Jobbat is! Gondold át kérlek!
Ok, tudom, hogy megígértem, de ezt nem hagyhatom. Te szebb vagy ennél. Jobb! Akarsz boldog is lenni? Beszéljünk. Akarsz velem beszélgetni? 😉  

– Aztamán. Azok a tökök. Bözse nénye bikája ha ezt látta vóna a fődre veri magát oszt bömböl szígyeníben.
Eredeti humor. Miért nem állítottad be a vicc kategóriát ennél?
Engem nem zavartak a hibák és a helyzetből adódóan a családban maradás sem. 10 p.  

Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ne akarjam megérteni az embereket. A férfiakat meg főleg ne! 🙂 Álljon itt példaképpen az emoji kérdése. Egyszer érdekel a szívecske, másik alkalommal már szinte sértésnek vennéd, ha lenne. Beszéltem erről egy hozzá(d) értővel, de csak legyintett: "Ne foglalkozz vele! Ő jó ember, csak nem fogadja ezt el." Másra is megkért, mert ő most elfoglalt.
Lusta vagyok, hát idézek:A szívecske nem titok. Mindenkinek van. Csak van akinek nem igazán sikerül megdobogtatnia a sajátját. Emoji is van mindenkinek. Ha másutt nem, a mobiljában. Nem mindenki szereti használni és némelyik informatikus sem tudja. Egyszerű ha windowst használsz. Keress egy Win emblémával ellátott billentyűt és nyomd le, meg mellette a pontot  .  is. Az előhoz egy kis ablakot, ahol már csak meg kell találnod azt, amit akarsz, akárcsak az életben is - izgalmas dolog 🙂 - és ha rákattintasz/koppintasz, akkor már be is illesztetted magadnak. Mármint a szövegbe. 🙂 Ok, ez hülye vicc volt, de... Ha nem érted szólj. Rendben? ❤
Ha gépen használod a Windowst akkor utána lehet nézni a gyorsbillentyűknek. Érdekes és sok érdektelen dolog is kiderülhet. Senki nem fogja megtanulni az egészet. Nem is érdemes, mert holnap talán megváltozik. Mindenki azt fogja megjegyezni azok közül, amiket szeret használni, ami egyszerűbbé teheti az életét. Például a vágólap használata. Ha megnyomod a win gombot és a szimpla v betű gombját egyszerre, alapból egy ablak ugrik elő. Ha előzőleg nem másoltál semmit, akkor üres, némi magyarázat talán látszik. Ha utána olvasgatsz például a törtenetek valamelyikén és megtetszik egy mondat, vagy egy jó pasis kép, csak ráviszed az egeret és végighúzod azon a neked tetsző dolgon úgy, hogy a színe inverzre váltson vagy legalábbis megváltozzon, azaz kijelölöd. Ha ezután megnyomod a Ctrl+C billentyűket egyszerre, látszólag nem történik semmi. (A Ctrl az a Control feliratú bill, de ha nincs vagy nem olyan a felirat, akkor a bal oldali legalsó gombot próbáld ki.) De ha ismét megnyomod a win+v akkor láthatod, hogy megjelenik ott, amit előbb másoltál. A kijelölés és a Ctrl+C ugyanis a másolás. Na ez így még nem fog megmaradni, ha leállítod a gépet eltűnik. Ha meg akarod tartani, akkor megnyitod mondjuk a word-ot és lenyomod a win+V és rákattintasz arra amit be szeretnél illeszteni. Elég sok dolgot lehet így a memóriában tárolni.Még egyszerűbb annak, aki nem szeret egerészni, ha egyszerűen lenyomja a megjelenő oldalon a Ctrl+A billentyűket, azzal mindent kijelöl és ha utána teszi ugyanazt amit fent leírtam, akkor már le is mentett mindent. A word használatát nem magyarázom el, hiszen írsz, ebből azt gondolom, hogy profi vagy. De működik bárkinek a legegyszerűbb szövegszerkesztővel is - például: jegyzettömb, vagy bármi.Ez majdnem olyan, mint amit fentebb leírtam, hogy minden barátom állandóan a fejemben van velem. Ha elalszom akkor ezt én nem érzékelem. Ha lekapcsolom a gépem, akkor eltűnik a memóriájából az előbbi tartalom, azaz mindketten egy kicsit elfelejtjük azt, azokat amiket életünkben látunk, tapasztalunk. A különbség csak annyi, hogy én felébredve ismét emlékszem arra, hogy kik a barátaim, a gép viszont nem fog emlékezni, vagyis ha újraindítod a gépet, akkor a másolt dolgok nem fognak újra megjelenni.Bocs, nem okoskodni akartam. Csak eszmefuttatás volt az emojival és az informatikával kapcsolatban.   

Bocsánat mindenért. Ha akarod, nem reagálok semmire sem.
Ne haragudj rám, kérlek!  

Ezzel egyet tudok érteni, teljes egészében. Remélem a vesszőkre is ügyelek majd, ahol szükséges. Mert nem mindegy a vessző hossza sem. Nem mindig. Furcsa lenne ugyanis, ha egy kis farkú pasinál azt írom, hogy 25 centi. Lemaradt a vessző, bocsi. Csak 2,5 centi volt neki. 😀 Ez a vicc is szakállas, szőrös, vagy nem is tudom. Nem tőlem van az biztos!
Remélem maradt még haja a szerkesztőknek. Talán nem mindet tépték ki mérgükben. Na ide is lehet(ne)  tenni vesszőt, de minek? Ez így is értelmes, olvasható és nem annyira zavargató. A hajtépésre meg lehet más módszer. Mármint az idegesség levezetésére. Mondjuk egy helyesírás ellenőrző használata, vagy éppen amit az oldal kínál. Faszverés, bejárat izgatás... A nőknél több a lehetőség, ezt állították. A guminőt látva, nincs igazuk. Csak drágább. 😀  

A fórumon nincsenek, de felül a történetek melletti feliratra kattintva elég sokat találhatsz. Nem néztem még meg mind, de biztos van sok.  

Édes anya szerepel pedig itt szép számmal. Megkeseredett anyuka is.
Most én is suttogom Neked:
 igazad van ez tényleg nem a helyesírásról szól, de elképzelhető, hogy akad itt olyan, aki nem tud helytelenül írott mondatokat olvasni. Engem ugyan nem, de biztos van akit csak az zavar, ha rossz a forma. Másokat némelyik tartalom zavar. Némelyik engem is, így azokat nem olvasom el. Remélem érzed, hogy ez nem kimondottan neked szól. Talán majd a következő történetem. Ha egyszer megjelenik.  🙂  

Neked szántam előző válaszom.
Miért nem sikerült? Ezt nem tudom. :(  

Szia.
Ha munkának szántad akkor nem én vagyok az embered. De szórakozásból megpróbálhatjuk. Írj nekem! Please!
Huú..  A képernyőm remeg az ilyen ötletektől 🙂 Komolyan. 🙂  

Emlékszel még?
Te:

Egy nap sem múlik el, hogy ne rád gondolnék,
Egy éjjel sem múlik el, hogy ne rólad álmodnék.
Mindig és mindenhol a Te arcodat látom,
Csak téged szeretlek, s a testedre vágyom.

Én:

Ha egy nap újra látlak,
tudom hogy te nem engem látsz majd
Csak a testem.
Ami nekem,
nem jelent semmit sem.
Nélküled.
Pedig a lelkem is érted ég!

Együtt:

Szerelmünk gyümölcse
testünkkel érik be.
Annak eredménye
szerelmünk reménye.

Remény egy új életre
Egy ennél jobbra, szebbre!

Te:

Ha csak verset akarsz írni,
az úgy nem fog menni!
el kell tudni a szavakat helyezni
az élet bölcsőjében,
szavaid tengerében,
elméd mélységében.

Én:

Nem verselni akartam, csak téged szeretgetni
A szavakat én csak így tudom egymásra pakolni.
Ha nem tetszik, hát nyald ki. 🙂

* * *

Hogy más is értse. Csupán szógyakorlatok voltak, értelmet tükrözve, miközben semmi értelmük nincsen. Semmi olyan, amit belegondolhatnának mások, minket esetleg ismerve. Ha nem ismernek akkor se! 🙂  

Ez biztos? Szerintem olvasd el még egyszer úgy, hogy annak a helyébe képzeled magad, akiről írtál.
Na és most? Ugyanaz a véleményed?  

Ó, ez meg félreérthető.
A javítás jó volt, amit eredetileg kapott, az volt sokkal rosszabb. Majdnem gúglis forma.
Mea culpa!  

Egészségedre Gyuri!
Ma nem csak én ittam be. De igazad lehet. Egyetértek.
Köszi.
Ok, azzal nem hogy Andreast szapulod. Bevallom kissé becsaptam és nem azt küldtem be, amit javított, mert az még ennél is pocsékabb volt. 😀 De nagyon aranyos, mert tényleg segített. Volt tanácsa, amitől előrébb léphettem. Mindig csak egy lépés, igaz? Egy újabb mérföldkő... Vagy újabb centi. Kinek, mi?! 🙂
Küldhetek neked is javítani? Vállalod?  

Brigitta Béla gyönyörű 61 éves felesége. Nehogy azt mondd, hogy egy olyan idős nő nem lehet gyönyörű, mert tökön rúg Károly, a közös barátjuk, aki ugyan Juditot imádja, a feleségét, aki 63 évesen is nagyon szép.  
Van valahol a messzi-messzi Magyarországon – létezik egyáltalán olyan ország, nem is tudom –, egy vadászházuk. Ez a ház afféle mentsváruk, ahol néha orális szexre kényszerítenek fura nevű pasasokat. Érkezik egyszer egy ikkjejzjiuiiii szerű egyed egy űrhajóval, aki álcázás végett csupán egy női harisnyát vesz magára. Ez azonban nem téveszti meg sem Bélát, sem Károlyt. Élvezik vele az orális szexet.
Bocsánat, ha túlteljesítettem a tervedet.
Ha esetleg kevesled az oldalszámod, javaslom fogadd meg Titti tanácsát és illeszd ezt be 96-os betűtípussal egy szövegszerkesztőbe és tekintsd meg az oldalszámot.

Köszönöm az elismerést. Taps az öltözőbe, virágot, meg... Nem is tudom hova, mert őt nem ismerem. Szerintem jobb is az így mindenkinek. Neki biztosan!
Nekem is. Neked is. Mindenki boldog!
Mosolyogj! Már én is elkezdtem. Fél üveg 2018-as Merlot után nem nehéz azt tennem. 😀 Ne vess meg ezért szépen kérlek! Csak a pincérek javaslatát követtem. Ők ajánlották az eredeti: Marha pörkölt Orbán-módra ebéd után ezt a szintén eredeti italt nekem. Szóval minden felelősséget áthárítok rájuk. Ha melegen tálalták, az is őket dícséri, nem a szivárványtörvényt. Időközben megtudtam, hogy az mennyire szivárványos. Én inkább a szürke egy  árnyalatának nevezném. De én se politikus, se jogszabályalkotó nem vagyok. Hozzáértő sem. Csak egy állampolgár, aki meg ugye, nem kritizál. Törvényt semmiképpen sem. Maximum elfelejti és nem tartja be. Tényleg... Mit is kéne betartani? Ó, nem! Neked semmiképpen sem kell olyat,  igaz? Hiszen te tudod tartani önmagad?! Remélem legalábbis, hogy nem az ágy alatt. Az nem lenn illő és... Talán... Na, most nem jut eszembe semmi. Folytatnád?
Ha nincs hozzá alapanyagod, majd küldök, csak kérek egy mail-címet és egy ablaknyitást. Tudod... MZ/X... Persze ha van biztosításod üvegkárra, akkor csukva tarthatod. Akár a szádat is. Kivéve, ha orálszexet szeretnél. De ahhoz meg kell kérned valakit, aki hajlandó neked adni mindent. Minden kedvességét.

A fenébe! Felébresztettek! Pedig olyan szépet álmodtam! Azt ugyanis, hogy egy kedves pasim nyalja a puncimat. A neve ugyan fura:ikkjejzjiuiiii
 de ugye olyankor nem a név számít. Hanem a nyelv. Na, az neki van! Jó nagy, és érdes. Hagyom is hogy benyaljon. Nem is tudom miért, hiszen nem illene. Nemrég ürítettem. Mert már nem is a puncim nyalja.
Felébredve rájövök, hogy nekem nincs is olyanom! Ó, mennyire frusztráló! Ha lett volna punim, nyalhatta volna azt. Így meg... Azért valamit nyalt. Jó volt? - kérdi ő.
- Nem is tudom. Magyarországon ma nem divat a seggnyalás. Kereshettél volna inkább mást.
- De ha nekem az kell! Arra gerjedek, nem a IV. Béla királyra és nem Brigittára.
- Ok, ez érthető. De talán mondjuk Lolita? Vagy bármilyen virágszál? Esetleg Erzsi? Gini?
- Te nem értheted ezt! Csak akkor ha tudsz öt oldalt írni maximum.
- Nem azt mondtad, hogy az a minimum?
- Ne lovagolj a szavakon!
- Pedig a te faszodon tuti nem fogok. Soha többé nem! Elég volt belőled!
- Ugyan, ne hisztizz már! De tényleg! Miért nem kell az én kis aranyom?
- Tudod, ha aranyból lenne még talán... De így?!
- Ne fitymáld már...
- Nemis. Mert az sincs rajta nagy!
- Szopjál már le, te kurva!
- Elnézést, de az nem volt a feladványban.
- Az orális szex talán nem az? - tajtékzik a kedves. Szép rúdja van, de tudom, hogy befér(ne) a számba.
- Ó, igazad van édes, de... Nekem más a fogalom öröme ezzel kapcsolatban. Ha adnál még egy lehetőséget - kérlelem.
- Ok. Egye fene.
- Azzal álmomban bekapom, nyalom, szopom, harapom...
A picsába! Nekem soha nem volt leszbi hajlamom. Ó, hogy ez nem leszbikus? Nem gond, előzőben mintha az lett volna a követelmény.
De... Ez nem is hasonlít olyanra? Nem baj, a lényeg egy kis harapás. Ja, hogy neked nem elég a kicsi? Hát legyen! Hamm...
Már nincs mit harapnom! Jöhet a Merlot - maradéka. Már nem sok van.
Itt kezdődik a dilemma! Felbontsak e egy eredeti(?) bourbont amit handsmake készítettek, Maker's Marks módra? Bocsi, ha már nem jutnak eszembe a magyaros szavak. A handsmake nálam most más jelentéssel bír. Kikészíteném magam kézzel, ha nem lennék egy űrlakó, űrhajóban ülve. Elönthet engem a boldogság ettől?
Stop! Mi is annak a jelentése? Van egyáltalán boldogság?

Á-á... Meguntam. Remélem te is. Önmagad.

Két összeillő ember... 😀  

Ha a hobbit tudod pénzre váltani, akkor éred el a mester fokozatot. Gondolj csak a feketövesekre. 🙂
A sport alapból hobbi. De ha eljut egy szintre pénzt kaphat érte, miközben élvezte. Na ez is olyasmi lehet.  

Bocs, eszembe jutott a te értékrended. A "fizetni" nem a pénzről szólt, ugye érzed? Á-á... Biztosan tudod. Ebből is látszik, mennyire nem tudom magam kifejezni.  

Ez csak a fehér lepedőről jutott eszembe. Talán mégse. De szeretném én ha ilyen látásmódom, fantáziám lenne! Remélem nem fog megszólni Beth, hogy nem azt értékelem, amit ide tett. 2013-as, de attól még itt lehet.  

Én inkább ilyet emeltem volna ki ebből: „Olyan erősen gyúrta össze a kezében a ruhámat, hogy az izmok kidagadtak a karján. Olaj csorgott a ruhából, a mellkasáról vékony csíkokban folyt lefelé a lapos hasán keresztül egyre lejjebb. Sima volt már és merev, de ahogy ráfolyt az olaj, hirtelen szívta be a levegőt. Egyik kezével végigsimított a hasán, tökéletes, halvány bőrén csillogó rétegként kenve el az olajat. Rá kellett volna szólnom, hogy álljon meg, segítségért kellett volna kiáltanom, de csak néztem, ahogy a keze még lejjebb siklik, megmarkolva önmagát, magára kenve az olajat. Csukott szemekkel hátravetette a fejét.
– Ó, Istenek! – törtek elő megfeszült torkából a szavak.
Emlékeztem, hogy valami fontosat kellett volna mondanom vagy tennem, de ha megöltek volna, sem tudtam, mit. Dolgokra, nem szavakra gondoltam. Cserbenhagytak a szavak, csak az érzékelés maradt: látás, tapintás, illat és végül az ízlelés.
Roane bőre fahéj- és vaníliaízű volt, de volt alatta valami üde, könnyű, kristálytiszta íz, mintha egyenesen a Föld mélyéből előtörő forrásvizet innék. Még lejjebb pedig a bőre íze, édes, csupasz és verítéktől enyhén sós.
Az ágyon kötöttünk ki. A ruháim eltűntek, nem emlékszem, hogy miként. A tiszta fehér lepedőn meztelenek voltunk, olajtól síkosak. Félig kinyílt ajkaimból remegve tört elő a levegő, ahogy éreztem rajtam sikló testét. Megcsókolt, a nyelvével kutatva, és én kinyíltam neki, felemelkedve az ágyról, hogy a nyelve még jobban be tudjon hatolni. A combjaim együtt mozdultak a csókkal, amit ő biztatásnak vett, és belém hatolt, lassan, míg nedvesnek és késznek nem talált, és akkor a teljes hosszúságát belém lökte, olyan gyorsan és olyan mélyre, ahogyan csak tudta. Felkiáltottam alatta, néztem őt, ahogy a testem felemelkedik, aztán visszazuhan az ágyra.
Az arca centiméterekre volt az enyémtől, olyan közel, hogy a szemei teljesen kitöltötték a látómezőmet. Ahogy mozgott bennem, az arcomat figyelte, félig felemelkedett a karjain, hogy lássa maga alatt a vonagló testemet. Nem tudtam mozdulatlan maradni. Mozognom kellett, fel kellett hozzá emelkednem, míg ki nem alakult köztünk egy ritmus, az egymáshoz csapódó testek ritmusából, a szívünk dübörgéséből, a testünk csúszós nedveiből és az összes idegvégződésünk lüktetéséből. Mintha egy érintés sok simogatássá válna, egy csókból csókok ezrei lennének. A teste minden mozdulatával betöltött, mintha meleg víz ömlene ki, betöltve a bőrömet, az izmaimat, a véremet, a csontjaimat, míg egyetlen nagy meleg rohanássá nem vált, ami nőttön-nőtt, mint hajnalhasadáskor a fény. A testem együtt énekelt vele. Az ujjbegyeimet bizsergette, és amikor már azt hittem, hogy tovább nem bírom, akkor a meleg forrósággá változott, és végigfutott rajtam. Zajt hallottam a távolból, kiáltást. Én voltam az és Roane.
Rám omlott, hirtelen nehezebb lett. Az arcomon volt a nyaka, és a bőrömön dörömbölve éreztem a száguldó pulzusát. Meghitten összefonódva feküdtünk, ahogy csak egy férfi és nő tud, amíg a szívünk le nem lassult.
Roane emelte fel először a fejét, a könyökére támaszkodva lenézett rám. Ámélkodó volt a pillantása, mint egy gyermeké, aki új örömöt talált, amiről eddig nem is tudta, hogy létezik. Nem szólt semmit, csak mosolyogva nézett.
Én is mosolyogtam, de az enyémbe egy csepp sóvárgás is vegyük. Már emlékeztem, hogy mit felejtettem el. Le kellett volna zuhanyoznom, és elmenekülnöm a városból. Soha nem lett volna szabad Branwyn Könnyeivel a testünkön Roane-t megérintenem. A kár megtörtént.
– Nézd a bőrödet – a hangom halk volt, idegen a fülemnek, mintha régóta nem beszéltem volna.
Roane rápillantott a testére, és felszisszent, mint egy megijesztett cica. Legördült a testemről, felülve bámulta a kezét, karját, mindenét. Világított, halvány, majdnem borostyánsárga színnel, mintha lángok tükröződnének aranyszínű drágakőben, és ez a drágakő a teste volt.
– Mi ez? – kérdezte, a hangja mély volt, és ijedt.
– Ma éjszakára sidhe vagy.
– Nem értem – mondta, és rám nézett.
– Tudom – sóhajtottam.
A bőröm fölé helyezte a kezét. Hideg, fehér fénnyel izzott, mint az üvegbe zárt holdfény. A fehér ragyogás visszaverte, és halványsárgára változtatta a keze borostyánszínű ragyogását, ahogy a bőröm fölött siklott.
– Mit tudok vele csinálni?
Néztem, ahogy ragyogó kezét vigyázva végighúzza a testem fölött, hogy ne érjen hozzám.
– Nem tudom. Minden sidhe más. Mindegyikünknek más képessége van. Különböző variációk egy témára.
Rátette a kezét a bordáimon lévő sebre, épp a bal mellem alatt. Hidegben fájt, mint egy ízületi gyulladás nyilallásai, de nem volt hideg. Elvontam a kezét a sebhelytől. Egy tenyér tökéletes lenyomata volt, valamivel nagyobb Roane-énál, hosszabb, vékonyabb ujjakkal. Barna volt, kitüremkedett a bőrömből. Ha ragyogtam, akkor feketévé változott, mintha nem érné el a fény, egy rossz pont.
– Mi történt? – kérdezte.
– Párbajoztam.
Meg akarta érinteni a sebet, és én megragadtam a két kezét, összeszorítottam őket, belekényszerítve a borostyánszínű ragyogást a fehérbe. Mintha a kezeink összeolvadtak volna. Elrántotta, majd megdörzsölte a mellkasát, de ezzel csak az olajat kente a kezére, ami egyáltalán nem segített.
Roane még mindig nem értette meg, hogy ez csak az első ízelítő volt abból, hogy milyen is sidhének lenni.
– Minden sidhének van a kezében egy kincs. Van, aki gyógyítani tud az érintésével. Van, aki ölni. A sidhe, akivel küzdöttem, a bordáimra tette a kezét. Anélkül, hogy megsértette volna a bőrömet, eltörte a bordáimat, izmokat szakított el, és megpróbálta összezúzni a szívemet.
– Veszítettél.
– A párbajt elvesztettem, de életben maradtam, és ez nekem mindig is győzelemnek számított.
– Szomorúnak látszol – komorodott el. – Tudom, hogy élvezted. Miért ez a mélabú?
Az ujjával végigsimított az arcomon, és ahol hozzám ért, a ragyogás felerősödött. Elfordultam tőle.
– Roane, túl késő, hogy megmentselek, de talán magamat még meg tudom menteni.
Éreztem, hogy mellém fekszik, és arrébb húzódtam, épp csak annyira, hogy ne érjünk egymáshoz. Centiméterekről néztem rá.
– Merry, mitől kell menekülnöd?
– Nem mondhatom meg, hogy miért, de még ma este el kell tűnnöm, nem csak innen a lakásból, hanem a városból is.
– Miért? – döbbentnek látszott.
– Ha megmondanám, akkor még nagyobb veszélyben lennél, mint amekkorában már most vagy.
Elfogadta, és nem kérdezte meg még egyszer.
– Tudok valamiben segíteni?
Elmosolyodtam, aztán elnevettem magam.
– Amíg úgy világítok, mint a felkelő hold, addig nem tudok odamenni az autómhoz, a repülőtérről nem is beszélve. Nem tudom a bűbájamat használni, amíg meg nem szűnik az olaj hatása.
– Meddig tart? – kérdezte.
– Nem tudom.
Végigbámultam a testén. El volt ernyedve, habár rendszerint hamar magához tért. De én tudtam valamit, amit ő nem. Ma este, akár akartam, akár nem, sidhe voltam.
– Neked milyen kincs van a kezedben? – kérdezte, még ha elég sokáig is tartott, míg meg merte kérdezni. Nagyon meg akarta tudni, ha anélkül kérdezte, hogy felajánlottam volna.
– Nekem nincs – mondtam felülve.
– Azt mondtad, hogy minden sidhének van – ráncolta össze a homlokát.
– Ez az egyike a sok kifogásnak, amit a többiek éveken keresztül használtak arra, hogy megtagadjanak.
– Mit tagadjanak meg?
– Mindent.
Elhúztam a kezemet a teste vonala fölött, és követve az érintésemet, a borostyánszínű ragyogás felerősödött, mint amikor ráfújnak a tűzre, hogy izzani kezdjen.
– Az erő egyik mellékhatása volt, amikor a kezeink egybeforrtak. Ez lehetséges az egész testünkkel is.
Felhúzta a szemöldökét.
Megragadtam, amire rögtön reagált, mégis öntöttem még rá az erőmből, és egyből merevvé vált. Ahogy elvettem a kezemet, a hasizmai összerándultak..
– Túl jó volt. Már majdnem fájt.
– Tudom – bólintottam.
Idegesen elnevette magát.
– Azt hittem, hogy a te kezednek nincs kincse.
– Nincs is, de öt különböző termékenység-istennő van az őseim között. Egész éjszaka, olyan gyorsan és annyiszor magadhoz téríthetlek, ahányszor csak akarom – hajoltam közelebb hozzá. – Roane, ma este olyan vagy, mint egy kisgyerek. Nem te irányítasz, hanem én. Olyan sokszor fel tudlak éleszteni, hogy a végén véresre fogod dörzsölni magadat, és könyörögsz, hogy fejezzem be.
Az ágyon feküdt, föléje kerültem. Az arcomat nézte, szemei tágra nyíltak, gesztenyeszínű haja elterült a feje körül. Ma este majdnem olyan volt az árnyalata, mint az enyémnek... majdnem.
– Ha megteszed, akkor a te tested is véresre fog dörzsölődni.
– Képzeld el Roane, hogy a szobában nem én vagyok az egyetlen sidhe. Képzeld el, hogy mi mindenre tudnánk kényszeríteni, és nem tudnál minket megállítani.
Az utolsó szavakat a félig kinyílt ajkaiba suttogtam. Amikor megcsókoltam, ugrott egyet, mintha fájna, de tudtam, hogy nem fájhat. Visszahúzódtam, hogy lássam az arcát.
– Félsz tőlem.
– Igen – nyelt egyet.
– Jól van. Most kezded megérteni, hogy mit hívtál életre. Roane, a hatalomnak ára van, és a gyönyörnek is. Mindkettőt életre hívtad, és drágán megfizetnél érte, ha egy másik sidhe lennék.
Néztem, ahogy a félelem átsuhan az arcán, betölti a szemeit. Tetszett. Szerettem, ha a szexbe egy csipetnyi félelem vegyül. Nem túl sok, amikor nem tudod, hogy túlélitek-e, hanem a kisebb félelmet, amikor van egy kis vér vagy fájdalom, de semmi olyasmi, amiből nem gyógyulsz meg, vagy amit nem akarsz. Hatalmas a különbség a játék és a kegyetlenség között. Nem vagyok a kegyetlenkedés híve.
Roane-t bámultam, édes testét, vonzó szemeit, és végig akartam karmolni tökéletes bőrét, belemélyeszteni a fogaimat a húsába, kiontani egy kis vért. Megfeszült a testem, ott, ahol mások még a legenyhébb erőszakra sem reagálnak. Lehet, hogy valami nincs rendben velem, de egy ponton túl vagy elfogadod, hogy ki és mi vagy, vagy egész életedre boldogtalan leszel. Mások úgyis megpróbálnak boldogtalanná tenni, nem kell megkönnyíteni a dolgukat azzal, hogy már te megteszed. Szerettem volna Roane-nal egy kis fájdalmat, egy kis vért, egy kis félelmet megosztani, de ő nem rajongott a gondolatért. A fájdalom neki nem jelentene gyönyört, és a kínzás igazán nem az én asztalom. Nem vagyok szadista, és Roane sohasem fogja megtudni, hogy mekkora szerencséje van, hogy sohasem éreztem késztetést ilyesmire. Természetesen mindig létezik más késztetés.
Akartam őt, de annyira, hogy már abban sem bíztam, hogy elég óvatos leszek.
Roane-t, bármikor is fog megtörténni, a sírig fogják kísérni ennek az éjszakának az emlékei, nem csak pszichés értelemben. Most, hogy egy éjszakára ő is sidhe lett, végképp nem feledkezhettem meg az óvatosságról. Nekem kell majd irányítanom, én mondom meg, hogy mit csinálhatunk, és mit nem. Az, aki megmondja, hogy meddig megyünk el. Már nagyon untam, hogy én mondjam meg, hol a határ. Nem csak a mágia hiányzott. Hanem az is, hogy valaki más irányítson, de legalább velem egyenlő legyen. Nem akartam attól félni, hogy bánthatom a szeretőmet. Azt akartam, hogy a szerető tudjon magára vigyázni, és azt csinálhassam, amit tényleg akarok. Túl sokat kértem volna?
Rápillantottam Roane-ra. A hátán feküdt, egyik keze a feje alatt, a másik a hasán keresztben, az egyik lábát felhúzva teljes pompájában mutatta meg magát. A félelem eltűnt az arcáról, csak a vágy maradt. Fogalma sem volt arról, hogy ha nem vagyok óvatos, milyen rosszra fordulhatnak a dolgok.
Eltakartam az arcomat a kezemmel. Nem akartam óvatos lenni. Ma este mindent akartam, amit a mágia adhatott nekem, a pokolba a következményekkel. Talán, ha nagyon bántanám, akkor Roane nem úgy gondolna rá, mint valami csodálatos dologra. Talán nem vágyakozna utána, hanem félne tőle, mint egy rémálomtól. A fejemben egy kis hang azt hajtogatta, hogy hosszú távon jobb lenne. Féljen tőlünk, az érintésünktől, a mágiánktól, hogy soha többé ne akarja, hogy egy sidhe hozzáérjen. Egy kis fájdalom azért, hogy megmeneküljön az örökkévalóságig tartó szenvedéstől.
Tudtam, hogy mindez hazugság, mégsem tudtam ránézni.
Megsimogatta a hátamat, és összerándultam, mintha megütött volna. Nem emeltem fel a fejemet, még mindig nem tudtam ránézni.
– Ugye, ezek nem égési sebek a válladon?
– Nem – leengedtem a kezemet, de a szememet nem nyitottam ki.
– Akkor micsodák?
– Egy másik párbaj volt. Harc közben megpróbált mágiával arra kényszeríteni, hogy alakot változtassak.
Hallottam, éreztem, hogy Roane közelebb húzódik hozzám, de nem próbált megint megérinteni. Hálás voltam érte.
– De az alakváltoztatás nem fáj. Csodálatos érzés.
– Talán a fókaembereknek, de nem nekünk. Az alakváltoztatás fáj, mintha egyszerre törne el, aztán forma újra össze minden csontod. Magamtól nem tudok alakot változtatni, de láttam, hogy mások meg tudják tenni. Közben pár percre teljesen védtelen vagy.
– A másik sidhe megpróbálta elterelni a figyelmedet.
– Igen.
Kinyitottam a szememet, és az ablakok mögötti feketeséget néztem. Mint fekete tükrökben, úgy láttam bennük Roane-t, ahogy félig eltakarva mögöttem ül, napként világítva a testem holdja mögött. A szemeim úgy ragyogtak, hogy még ekkora távolságból is tisztán lehetett látni a hármas színüket: smaragdzöld, jádezöld és folyékony arany. Még Roane szemei is, mint izzó bronz, sötét mézszínűre változtak. Jól állt neki a sidhe mágia.
Felém nyúlt, és megfeszültem. Végigsimította a bőrömön a hullámos sebhelyeket.
– Hogyan tudtad megakadályozni, hogy átváltoztasson?
– Megöltem.
Az ablakban visszatükröződve láttam, hogy tágra nyílnak a szemei, és a teste megmerevedik.
– Megöltél egy udvartartáshoz tartozó sidhét?
– Igen.
– De ők halhatatlanok.
– Én meg halandó vagyok. Mi az egyik módja annak, hogy egy halhatatlan fey meghaljon?
Néztem, ahogy a gondolatok átcikáznak az arcán, aztán felcsillant a szemében a felismerés.
– Halandó vér segítségével. A halandók osztoznak a halhatatlanságunkban, mi meg osztozunk az ő halandóságukban.
– Pontosan.
Mellettem ült, aztán feltérdelt, de nem hozzám beszélt, hanem az ablakban lévő tükörképemhez.
– De ez egy nagyon különleges szertartás. Véletlenül nem lehet a halandóságot felidézni.
– A párbaj szertartása a két résztvevőt halálos küzdelemben köti össze. Az Unseelie sidhe a harc előtt a másik véréből részesül.
– Amikor a véredből ittak, akkor a halandóságodban is osztoztak – nyíltak tágra a szemei, mint két hatalmas, sötét tó.
– Igen.
– Tudtak róla?
– Egész addig nem, míg Arzhul, tőrömmel a testében meg nem halt. – Nem tudtam megállni, hogy el ne mosolyodjak.
– Nagyon kellett küzdened, ha azt akarta, hogy alakot változtassál. A sidhéknek ez bonyolult varázslat. Ha nem az életét féltette, akkor súlyosan meg kellett sebesítened.
– Hencegett – ráztam meg a fejemet. – Meg akart ölni, de még az sem volt elég. Először meg akart alázni. Ha egy sidhe egy másik sidhét rá tud arra kényszeríteni, hogy megváltoztassa az alakját, akkor ez még egy bizonyíték arra, hogy ő a hatalmasabb varázsló.
– Szóval hencegett – mondta Roane.
Ennél direktebb módon nem fogja megkérdezni, mi történt ezután.
– Megszúrtam, remélve, hogy elterelem a figyelmét. De az apám mindig azt tanította, hogy szúrást sose pocsékolj el. Még akkor is, ha tudod, hogy halhatatlannal állsz szemben, szúrj úgy, mintha meghalhatna, mert egy halálos csapás jobban fáj, még ha nem is öl meg.
– Megölted azt, aki itt sebesített meg?
Hátulról átölelve érintette meg a bordáimat.
– Nem, Rozenwyn még él – borzongtam meg az érintésétől, de nem azért, mert fájt.
– Akkor miért nem zúzta össze a szívedet?
Kezei a derekam köré fonódtak, magához ölelt. Megpihentem a karjaiban, teste melegében.
– Mert vele Arzhul után harcoltam, és amikor megszúrtam, akkor, azt hiszem, bepánikolt. Nem ölt meg, és kijelentette, hogy megnyerte a párbajt.
Arcomhoz dörzsölte az arcát, és mindketten néztük, ahogy a bőrünk összeér, és a színek egymással keverednek.
– Akkor ez volt az utolsó párbaj – mondta.
– Nem – feleltem.
– Nem – mondta, gyengéden megcsókolva az arcomat.
– Volt még egy.
Felé fordultam, az ajkai az enyémet súrolták.
– Mi történt? – kérdezte, a szavai meleg leheletként érték a számat.
– Bleddyn valaha a Seelie Udvartartáshoz tartozott, de elűzték, mert valami olyan szörnyűségeset tett, amiről senki sem akar beszélni. De olyan nagy a hatalma, hogy az Unseelie Udvartartás befogadta. Az igazi nevét elvesztette, és Bleddynnek kezdték hívni. Farkast, számkivetettet jelent, vagy legalábbis réges-régen ezt jelentette. Azt jelentette, hogy még a sötétség udvarában is számkivetett.
Roane megcsókolta pulzáló verőerem fölött a nyakamat. A szívverésem felgyorsult.
– Miért volt számkivetett? – kérdezte, épp csak felemelve a fejét. És lefelé haladva elkezdte csókolni a nyakamat.
– Borzalmas dührohamai voltak, ok nélkül. Ha nem halhatatlanok vették volna körül, akkor ölt volna ellenséget és barátot egyaránt.
Roane csókjai már a vállamat érték, majd a karomat.
– Csak dührohamok? – kérdezte, egy pillanatra megállva.
Lejjebb hajolva megtalálta a könyökhajlatomat. Felemelte a karomat, hogy szájával körül tudja fogni a hajlat érzékeny bőrét. Hirtelen, a fogait belevájva erősen megszívta a bőrömet, elég erősen, hogy fájjon, hogy felszisszenjek. Roane-t a fájdalom nem izgatta fel, de figyelmes szerető volt. Tudta, hogy mit szeretek, ahogy én is tudtam, hogy ő mit szeret. Hirtelen nem tudtam arra koncentrálni, amiről beszéltem.
Felemelte a fejét a karomról, kerek fogainak majdnem tökéletes lenyomatát hagyva a bőrömön. Nem sértette fel. Soha nem tudtam rávenni, hogy ennyire messzire menjen, de jelölése örömet okozott, és felé hajoltam.
Megállított.
– Csak dührohamai voltak, vagy volt más is, ami miatt Bleddynt veszélyesnek tartották? – kérdezte.
Szükségem volt egy pillanatra, hogy visszaemlékezzek. Elhúzódtam tőle.
– Ha hallani akarod, akkor viselkedned kell.
Az oldalára feküdt, egyik karját párna gyanánt a feje alá tette. Nyújtózkodott, hogy észrevegyem, miként mozognak az izmok a ragyogó bőre alatt.
– Azt hittem, hogy viselkedem.
– Roane, ne akard, hogy elfelejtkezzek magamról – ráztam meg a fejemet.
– Merry, ma este téged akarlak. Mindenestől, mágia nélkül, rejtőzködés nélkül, anélkül, hogy visszatartanál bármit is.
Hirtelen felült, és olyan közelről nézett az arcomba, hogy visszahőköltem, de megragadta a karomat.
– Merry, ma éjjel az akarok lenni, akit te akarsz.
– Nem tudod, hogy mit kérsz.
– Nem, nem tudom, de ha valaha is megkaphatsz mindent, akkor a mai éjszaka lesz az.
Megragadta a másik kezemet is, felhúzott a térdemre. Az ujjai olyan erősen szorítottak, hogy tudtam, a nyomai még másnap is ott lesznek. Már ettől a hirtelen mozdulattól is hevesebben kezdett dobogni a szívem.
–  Merry, én már évszázadok óta élek. Ha valamelyikünk kiskorú, akkor az te vagy, nem én.
Indulatosak voltak a szavai, soha nem láttam még ilyen erőszakosnak, követelőzőnek.
Mondhattam volna neki, hogy bánt, de a dolgoknak pont ezt a részét élveztem, ezért csak azt mondtam, hogy nem úgy hangzik, mintha önmaga lenne.
– Mindig is tudtam, hogy amikor lefekszünk egymással, akkor a bűbájt magadon hagyod, de soha nem képzeltem volna, hogy ilyen sok rejtegetnivalód van.
Megrázott, kétszer, olyan erősen, hogy majdnem megmondtam neki, hogy bánt.
– Merry, ne rejtőzz el előlem.
Megcsókolt, ajkát olyan erősen az enyémhez szorítva, hogy ha nem nyitom ki a számat, akkor az ajkunkat is felsérti a fogunk. Visszakényszerített az ágyra, és ezt már egyáltalán nem élveztem. Nem az erőszak izgat fel, hanem a fájdalom.
Kezeimmel a mellén megállítottam, ellöktem magamtól. Még mindig fölöttem volt, a szemei furcsán vadak voltak, de hallott engem.
– Roane, mi az, amit csinálsz?
– Mi történt az utolsó párbajodkor?
– Mi van? – túl gyors volt nekem a váltás.
– Az utolsó párbajod. Mi történt?
A hangja, az arca teljesen komoly volt, de a meztelen teste még mindig rajtam feküdt.
– Megöltem.
– Hogyan?
Tudtam, hogy nem a gyilkolás módjára kérdezett rá.
– Alábecsült.
– Merry, én soha nem becsültelek alá. Te se csináld velem. Ne bánj úgy velem, mintha kevesebb lennék, csak azért, mert nem vagyok sidhe. Faerie vagyok, egy csepp halandó vér sem folyik az ereimben. Ne aggódj miattam.
A hangja megint normális volt, de egy csepp indulat még volt a felszín alatt.
Felfelé bámultam az arcába, és büszkeséget láttam benne, nem a férfiét, hanem a fey büszkeségét. Úgy kezeltem, mintha kevesebb lenne, mint egy fey, amit nem érdemelt meg, de...
– Mi lesz, ha anélkül, hogy akarnám, bántanálak?
– Meg fogok gyógyulni – szögezte le.
Elmosolyodtam, mert abban a pillanatban szerettem, nem azzal a bárdok által megénekelt szerelemmel, de mégiscsak szerelemmel.
– Oké, de találjunk egy pozíciót, amiben nem én vagyok a domináns, hanem te.
– Nem bízol magadban.
– Nem – feleltem.
– Akkor bízz bennem. Nem fogok eltörni.
– Megígéred?
– Megígérem – mosolygott, és úgy csókolta meg a homlokomat, ahogy a kisgyerekeknek szokták.
Szaván fogtam.
A végén az ágy fejének hűvös fémrúdját markoltam. Roane teste az ágyhoz szegezett, ágyéka a fenekemet érte. Ebben a pozícióban a kontroll nagy része nála volt, a testem nagy része pedig nem feléje fordult. Nem értem el a kezeimmel. Azért is választottam, mert ebben a helyzetben nagyon sok dolog volt, amit nem tudtam megtenni. A megkötözéstől eltekintve ez a legbiztonságosabb testhelyzet, és Roane nem volt oda a megkötözésért. Ráadásul az igazi veszélynek semmi köze nincs a kezekhez, fogakhoz vagy bármilyen fizikai érintéshez. A megkötözés nem igazán segített volna, talán csak abban, hogy óvatosságra intsen. Féltem attól, hogy a hatalom és a hús viharában a gyönyört kivéve mindenről megfeledkezem, és ennek Roane issza meg a levét.
Abban a pillanatban, amikor belém siklott, már tudtam, hogy bajban vagyok. Félelmetes volt, ahogy a karjaival tartotta magát, hogy a háta és combjai teljes erejével belém tudjon hatolni. Láttam egyszer, ahogy Roane átütötte az öklével egy autó ajtaját, hogy meggyőzzön egy leendő útonállót, nem érjük meg a fáradságot. Mintha bele akarna hatolni a testembe, át rajtam, hogy kijusson a másik oldalon. Rájöttem valamire, amit eddig nem tudtam. Roane azt hitte, hogy ember vagyok, fey vérrel az ereimben, de még mindig ember. Olyan óvatos volt velem, mint én vele. A különbség az volt, hogy én attól féltem, hogy a mágiámmal sebzem meg, ő meg a fizikai erejétől féltett. Ma éjszaka egyikünk sem fogja magát visszafogni, a biztonsági háló nem létezik. Először ébredtem rá, hogy talán én sérülök meg, és nem Roane. Semmi sem hasonlítható ahhoz, ha a szexhez valódi veszély társul. Add hozzá a bőrödet megolvasztó mágiát, és egy nagyon jó éjszakának nézünk elébe.
A teste kemény ritmust vett fel, ahogy be és ki mozgott bennem. Hús csapódott húsnak, ahogy minden egyes alkalommal belém hatolt. Ez, ez volt az, amit olyan régóta akartam. Magamba fogadtam a testét, és éreztem a gyönyör első hullámait. Hirtelen megrémültem, hogy elélvezek, mielőtt a mágia létrejöhetne.
Ahogy a lábaimat, a metafizikai bőrömet is kitártam, de ahelyett, hogy megengedtem volna neki, hogy belém nyomuljon, felnyúltam hozzá. Kinyitottam az auráját, mint ahogy ő korábban lehúzta a cipzáramat. Elkezdett a teste belém süllyedni, nem fizikai értelemben, de a hatása meglepően hasonló volt. Tétovázott, testével még mindig a testemben, és megállt. Éreztem, hogy pulzusa felgyorsul, de nem a fizikai erőfeszítéstől, hanem a félelemtől. Teljesen kihúzta magát belőlem, és egy szívszaggató pillanatig azt hittem, hogy leáll, hogy minden leáll. Ekkor megint belém hatolt, mintha teljesen odaadná magát nekem, nekünk, az éjszakának.
A bőrünk borostyán- és holdfényragyogása kitágult, mígnem egyetlen fényből, forróságból, hatalomból álló burokban mozogtunk. A teste minden döfésével az erő tovább nőtt. A testem minden mozdulata egyre szorosabbra, fojtogatóbbá fonta körülöttünk a mágiát. Tudtam, hogy magamba akarom szívni, de nem a nemi szervét, hanem őt magát, mintha a mágiám az utolsó cseppig magába akarná inni. Addig markoltam az ágy fémrúdját, míg a bőrömbe nem martak, és megint gondolkodni nem tudtam. Roane rám omlott, a melle és hasa a hátamhoz simult, lágyékát a lábaim közé döfte. Ebben a helyzetben nem tudott olyan sok erőt kifejteni, de a bőrünk érintkezésével fellobbant köztünk a mágia. Ahogy a kezeink korábban, a testünk is összeolvadt, és ahogy belém süllyedt, éreztem, hogy a szívünk összeér, egy elképzelhetetlenül bensőséges táncban.
Együtt kezdett el dobogni a szívünk, egyre közelebb és közelebb, míg egy szív, egy test, egy lény nem lettünk, és már nem tudtam, hogy hol végződök én, és hol kezdődik Roane. Ennek a majdnem tökéletes összhangnak a pillanatában hallottam meg a tengert. A partot érő hullámok puha, mormoló hangját. Testetlenül lebegtem, alak nélkül a ragyogó fényben, ahol csak az összefonódott szívünk dobogásából tudtam, hogy még hús és vér vagyok, nem tiszta mágia. És ebben a ragyogó, alaktalan térben, ahol testünk sem volt, hallottam a víz hullámzó, áradó hangját. A szívdobbanásunkat az óceán hangja űzte, betöltötte a ragyogó teret. A szívünk dobbanása elmerült a hullámokban. A víz alatt egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtünk, vakító fényözönbe, ahol nem létezik a félelem. Hazaértünk. Minden oldalról víz vett körül, és éreztem, ahogy a mélység nyomása a szívünkre nehezedik, mintha össze akarná zúzni, de tudtam, hogy nem fogja megtenni. Roane is tudta. Egy gondolat, ami nem közös volt, felfelé vitt minket, a láthatatlan óceán felszíne felé. Tudatában voltam, hogy milyen ijesztően hideg van, és féltem, de Roane nem félt. Boldog volt. Felbukkantunk, és éreztem, ahogy a levegő megüti az arcomat, bár tudtam, hogy még mindig a lakásában vagyunk, az ágyában. Nagy levegőt vettem, és hirtelen megéreztem, hogy a tenger meleg. A víz nagyon meleg volt, melegebb, mint a vér, már majdnem forró.
Egyszer csak megint éreztem a testemet. Éreztem magamban Roane testét. De a meleg óceán örvénylett, rohant át felettünk. A szemem azt mondta, hogy még mindig az ágyon vagyok, és az ágy fejét markolom, de éreztem, ahogy a meleg víz örvénylik körülöttünk. A láthatatlan óceán, mint az aranyhal üveggömbjének a vize, feltöltötte az összefonódott testünk ragyogó fényét. Úgy tartotta az erőnk a tengert, mintha egy természetfölötti pohárban lenne. A testünk úszó gyertya kanóca volt, vízbe és üvegbe zárva, tűz, víz és hús. A testünk újra szilárdabbá, valóságosabbá vált. A láthatatlan óceán kezdett eltűnni. A ragyogásunk kezdett újra visszatérni a testünkbe, a bőrünk pajzsa alá. A gyönyör vette át a hatalmat, és a vízben, fényben lévő melegség elöntött minket. Felkiáltottunk. A melegségből forróság lett, és betöltött, kiömlött a bőrömön, kezeimen. Hangok törtek elő a torkomból. Roane teste ellenem szegült, és a mágia mindkettőnket betöltött, kitartva az orgazmust, míg nem éreztem, ahogy az ágy fémje megolvad a kezeim alatt. Roane felkiáltott, és ez nem a gyönyör hangja volt. Végre megszabadultunk. Legördült rólam, és hallottam, ahogy leesik a padlóra. Megfordultam, még mindig a hasamon fekve.
Az oldalán feküdt, egyik kezét felemelte, hogy elérhessen. Csak egy pillanatig láttam az arcát, mielőtt szőr borította volna el, a szemei tágra nyíltak, és rettegés volt bennük. Összeesett, csillogó szőrrel borítva.
Felültem, és feléje nyúltam, bár tudtam, hogy semmit nem tudok érte tenni. Egyszer csak egy fóka feküdt a padlón. Egy nagy, vöröses szőrű fóka, Roane nagy barna szemeivel nézve rám. Csak bámulni tudtam, egy szó sem jutott az eszembe.
A fóka esetlenül elindult az ágy felé, majd hirtelen felhasadt a bőre, és Roane mászott ki belőle. Kezében tartva az új bőrt felállt. Rám nézett, arcát csodálkozás lágyította meg. Sírt, de nem hiszem, hogy észrevette.
Odaléptem hozzá, megérintettem a bőrt, megérintve őt is, mintha egyik sem lenne valóságos. Megöleltem, és a háta sértetlen volt, érintetlen, a bőre ugyanolyan sima és tökéletes, mint máshol. Az égési sebek eltűntek.
Visszabújt a bőrébe, mielőtt szavakat találtam volna. A fóka rám nézett, esetlenül kígyózó mozdulatokkal ment a lakásban körbe, aztán Roane megint kilépett a bőrből. Felém fordult, és elkezdett nevetni."

  

Anita Blake egy mellékvágánya volt. Sikeres és hosszú, de írt ő jobbat is. Ha az erotikus oldalát értékeljük. Nem mindig az a jó, amit a kirakatba teszünk. Az csak vevőcsalogató. Szép, de belül van sokkal értékesebb is. Ha megtudod "fizetni".  

Ejnye! Ezt nem így fogalmazza meg egy politikus. Azt mondhatnád, hogy tanulod a politikát. Az is kusza. Vagy pedig a jogszabályalkotásból veszed ki a részed és összekeverted azzal. Ezt a politikai cuccot te említetted.
A felelősség kérdése. Érti még valaki mit jelent? Talán emiatt nem akar vállalni sok fiatal gyereket, mert félnek, hogy megértetik velük. Néha jobb butának maradni. Az alkohol meg ehhez segít hozzá, ugye?
Nemrég voltam látogatóban egy kisbabánál. Nagyon aranyos. Utána megpihentem a kórház főbejáratával szemben levő játszótéren. Ott is voltak kisfiúk, kislányok. Mind nagyon szép és édes! Csak kevés. Vagy csak nekem tűnik úgy?
Ez is kusza. Lehet nekem kellett volna az a síró-mosolygó maszk, ami Tittin van. Csak nem akar cserélni velem. Azt mondja, hogy nem illene hozzá Arya személye. Szóval elorozta tőlem. 😀 Hagyom, bár hozzá más illene szerintem. Én jobban tudok sírni, pia nélkül is. Bár nem kíváncsi rá senki, tudom. Ha törlik innen, akkor a szerkesztők sem voltak. 🙂 De nem is azért írtam. Csak szaporítom a szót, miközben semmi értelme. Igaz? Abbahagyom inkább. Egyenlőre ezt is. Legjobb lenne talán az életet is. De ezt le sem írtam, mert erre az oldalra ez tényleg nem való. Itt az életet éltetik, a szerelmet, a szexet. Nem baj, majd álmodom olyanról én is. 🙂  

Van amikor sikerül linket betenni, van amikor nem. Ez mitől függ? Könyvek 9[img]https://moly.hu/system/covers/normal/covers_10513.jpg?1395346318[/img]
[img]https://moly.hu/system/covers/normal/covers_10512.jpg?1395346318[/img]
[img]https://moly.hu/system/covers/normal/covers_10581.jpg?1395346341[/img]
[img]https://moly.hu/system/covers/normal/covers_31499.jpg?1395353466[/img]
[img]https://moly.hu/system/covers/normal/covers_100456.jpg?1395376779[/img]
[img]https://moly.hu/system/covers/normal/covers_150652.jpg?1395401749[/img]
[img]https://moly.hu/system/covers/normal/covers_206189.jpg?1395439240[/img]
[img]https://moly.hu/system/covers/normal/covers_266995.jpg?1395468236[/img]
−83%[img]https://moly.hu/system/covers/normal/covers_315067.jpg?1408101065[/img]Laurell K. Hamilton: Árnyak csókja 78% (Merry Gentry 1.)Laurell K. Hamilton: Az alkony ölelése 82% (Merry Gentry 2.)Laurell K. Hamilton: A holdfény csábítása 81% (Merry Gentry 3.)Laurell K. Hamilton: Az éjfél simogatása 82% (Merry Gentry 4.)Laurell K. Hamilton: Misztrál csókja 78% (Merry Gentry 5.)Laurell K. Hamilton: Fagyos érintés 85% (Merry Gentry 6.)Laurell K. Hamilton: Elnyel a sötétség 85% (Merry Gentry 7.)Laurell K. Hamilton: Isteni vétkek 77% (Merry Gentry 8.)Laurell K. Hamilton: Borzongató fény 76% (Merry Gentry 9.)

Létezik olyan, aki itt olvasgat és ezt még nem látta? https://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-arnyak-csokja
Ez alap erotika! Igazi irodalom. Mondjuk én nem ezt a részt emeltem volna ki belőle. De van ennek több része! Ha valaki szereti a sorozatokat. Lehet, hogy nem Edgar Wallace, de vagy Poe, de aki ide ír, tanulhatna tőle. Nem állítom, hogy mindenki, de szeretnék én olyan jó lenni, mint ő. Írásban. Pénzben is. 😀  

Mennem kell a Polgármesteri Hivatalba segélyért. Elkísérsz? 🙂  

Na, a múltkor megjelent a link 😀 Save Images to Google Photos (freebusinessapps.net)
https://save-images.freebusinessapps.net/
Most csak két részletben. Ez szerverhiba vagy én vagyok értetlen? Nem csodálkoznék ha ez se menne nekem. 😀  

Helló.
Ha visszalapozol találhatsz párat ami működik.
A letöltéssel kapcsolatban tudok segíteni. Van minden böngészőhöz erre bővítmény. Pár kattintással többezer képet letölthetsz, ha elbírja a netkapcsolatod és a géped. Ha nem szűrsz rendesen tele lesz szeméttel, de mindenhol meg lehet találni a megfelelő beállítást. Egy példa: Save Images to Google Photos (freebusinessapps.net)
Ha kíváncsi vagy egy ilyennek az eredményére: https://drive.google.com/drive/folders/1S-T6R2Xk4K8RHAHGr9ckD4pwn9uSq2Jo?usp=sharing  

Akkor jó ízlése van Kalibannak. A hosszabb meg mindig jobb. 🙂
Az írásaid is tetszenek. A neved szerintem is hagyni kéne. Egyedi, különleges. Mint te magad. Az ép testben ép lélek itt: jó írások, kellemes profil.
Na, kielemeztelek, "megsimogattalak". 🙂  

Az eredeti hasonló volt. Azóta megtudtam, hogy nem feltétlenül kell ragaszkodni az eredetihez. Maximum az elgondoláshoz. Az meg elég egyszerű volt.  

Tetszik ez a Lolamackó kép. Tényleg van szemüveged? A szőkékről már írtam. A hajhossz ideális. Ápolási szempontok miatt gondolom. 🙂