Miriam hozzászólásai

A Locsolkodni jöttem hozzád, kislány 1. rész alcímében a Myrtill név rosszul (Mirtyll) szerepel. Kérem javítani.

Semmi gond! Kicsit nyujtani kell, aztán majd ők is megfelelnek. Hiába, no, egy klassz pasi szerelméért kicsit szenvedni kell... 😊

Hogy nálanál okosabb ember szavait idézzem, ideszúrom Oscar Wide szavait:

Az az élet, melyet élünk, zűrzavaros, de képzeletünkben van valami rettenetesen logikus. A képzelet uszítja a bűn nyomába a lelkiismeret-furdalást. A képzelet műveli, hogy minden gonosztettnek hordania kell megfogant, torz vemhét. (Oscar Wide)

Tapasztalatom szeint itt jellemzően háromfajta hozzászólás létezik:
        1.)  Tetszik. Folytasd!
        2.)  Nekem nem jött be.
       3.)  Helyesírási hibák vannak benne.

De ezek csak semmitmondó, üres puffogások. Egy magára valamit is adó szerző nem azt várja, hogy virtuálisan megsimogassák az okos kis buksiját, sem azt, hogy méla undorral lesajnálják. Ezek egyike sem visz előre. A tartalomról és a stilusról kellene érdemben beszélni. De erre nagyon kevés péáda van. Ömlenek az írások (fordítások), s az új anyagok leszorítják a régieket, melyek menthetelenül feledésbe merülnek. 
Az tény, hogy az elütések, szóismétlések, esetleg helyesírási hibák valóban kínosak lehetnek, de ezt már a honlap szerkesztője is észrevehetné - márcsak azért is mert hosszú hetekig ácsingózik nála a beküldött írás, vagy ha ezt nem teszi meg, akkor lehetőséget kellene adni a szerzőnek, hogy utólag javítsa a hibákat. 

Azt remélem, hogy ha sikerült  az állóvizet felkavarni, netán gondolatokat ébreszteni, azzal  már jót tettem.

Köszi, Lolamacko, valóban van 1337 passzív olvasó. Bizonyára én vagyok telhetetlen, de én azt szeretném, ha érdemi diskurzus folyna ezen a site-on.  A jogos bírálat mindig segít. Az odalökött ledorongolással nem tudok mit kezedeni.

Valóban egy 'nagy nulla',mint ahogy voltál kedves emlékeztetni, föltéve persze, hogy eltekintünk olyasfajta apróságoktól,  hogy felvázoltan egy igencsak szokatlan alapszituációt +  van jellemrajz, dramaturgia, némi intellektuális utalás (Belioz, Zarathustra, és a kis herceg megszólitás kapcsán pedig  Antoine de Saint-Exupéry ), és humor ('Aztán apu elviharzott otthonról. Várta a munka. Aznap még számos Mikulás-csomagot kellett az autók ablaktörlője alá biggyeszteni', vagy például  'az én gyönyörű Rhonda-Vandácskám' stb.)

Tudomásul veszem, hogy ez számodra semmit sem jelent. Nem vagy egyedül, a többi történeteimet is nagy fanyalgás fogadta. Ezzel be is fejeztem az itteni publikálást.

Aha...
Nagy szerencse, hogy többet semmelyik írásomat sem kell olvasnod, kedves veterán. Eladom mindezt a vaterán. 😛

De hogy ne menjünk messzire, ezen a site-on is megjelent a "hogyan lettem rabja egy őrült boszorkány"-nak első két része. 
https://www.torte-net.hu/tortenet/12224-Hogyan-lettem-rabja-egy-orult-boszorkanynak-1-resz  

Erről írta egyik kedves kommentelőnk, hogy olyannyira csapnivaló förmedvény, amit elkövettem, akkor azzal, ha 1-re értékeli, azzal még dicséri is. Simán megérdemelné a minusz tíz-et, de sajnos olyat nem lehet adni.

Folytatom.
Azt írtad, hogy "Évától van igéret, hogy olyat is ír ahol nem a nőt "bántják" hanem Domina. Szívesen olvasnék tőled is hasonlót."

Kivánságod: parancs. Itt van például például a  történetek.hu - n megjelent "Ne menj Oklahomába, ha jót akarsz" című sorozatom.

Kedves Kékég!
Én is hasonlóképpen jártam. Hosszú választ írtam, majd az is hipp-hopp elszállt a mesterséges univerzum éjfekete világában. Jobb lett volna persze, ha a kék égbe röppen át, de most már késő minden bánat, kénytelen vagyok újra írni a levelet.   
Azon gondolkoztam, hogy miként is mutakozzam be. Az első gondolatom az volt, hogy Zöldfű néven írom a választ, de azt elvetettem, nehogy valaki zöldfülűnek gondoljon.  Nem árt az óvatosság ezen a  vidéken, ahol cudar kommentelők ólálkodnak gyanútlan áldozatokra lesve.
A következő ötletem az volt, hogy Kékharisnyát válaszok nicknevemül, de rá kellett jönnöm, hogy nem biztos, hogy mindenki ismeri a szó eredeti jelentését; minek következtében kiteszem magamat annak, hogy ötnapos kékszínű vízihullák szerelmi vallomásokkal ostromolnak, ami csak tovább fokozná az egyébként is gondterhelt lelkemben dúló zűrzavart.
 (gyosan elküldöm, nehogy elvesszen. Folyt. köv.) 

Ajajajajajjjjjjjjjjj! Újabb hiba:

mát -> már

Hiába no, az agyamra ment a  GRAND HOTEL (ahol esténként az úri közönség verekszik) ötórai gabonapálinkája, no meg a míves széklábai. Brühühüüüü!

Ajajj, máris egy hiba, melyet mát nem tudok javítani. 
Tehát:
álom => állom

Ha már szóba került Rejtő Jenő könyvéből Török Szultán levele, nem álom meg, hogy ne szúrjam be ide az egyiket, természetesen abszolút hiteles helyesírással (esetleg hülyesírással, bár a definiciót nagy tisztelettel rátok bízom).

"Min dék duttam, hotty. Te egy vagy Naggy hüjje. De hogy eggkorra. Vaggy asztt tat. Mékk én? sem duddtam. Ellhicheted! Róllam te. Ne firrgálj! semmid. Mert jövög én. Éés cha meggírom terróladd. Hodjj migget tsináldáll. Aggor jjól besszárnag. Tégedd. Éés ettől függetlenül gaphadsz tőllem a fejedre eggy nagyod a kőzgasszán biszkállóval. Ami 1. sújjos fém dártty. Eszt én írom. Ghenek. bb.! és ammid énn irrog, assz nem. Hasszug. Mar! hasság. Mintt amit? Te. Írrsz. Régen. Régenny. Reggénnyé. (Nem, givánndd! dörllentő.)
Kiváló Disztelleddel:
Te ló!"

Az egyik kedvenc idézetem:

“Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak.
Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.”
Alphonse Karr

Közeben kiderült, hogy mi volt az, amitől a rosszul leírt szavam miatt megakad az olvasás. 

Az "autókra" szó helyett "autókat" kellett volna írnom.

AJAJJJJ... hát ez bizony tényleg rémes.😵 Ha ma éjszaka telesírom a párnámat az szemernyit sem enyhít az elkövetett bűnömön.  
Háborgó lelkiismeretem valamelyest megnyugtatására haladéktalanul átutaltam e cikkkem honoráriumát az MTA Nyelvtudományi Intézetének.

Én is híve vagyok a véleményszabadságnak, amennyiben az valami konkrét kérdés kapcsán történik, és konstruktív jelegű.

Szó se róla, nem vitted túlzásba a dicséretet. Oké, meg tudom érteni: az abszurd, mint műfaj, vagy a humor, mint a történetmesélés hatásos eszköze nem mindenkinek jön be.  A részlekre való figyelés (pl. Ödön szorgoskodása a büntetőcédulák kirakása stb. stb.) soha nem volt jellemző torte-netek olvasóinak. Azt sem szokás ezen a helyen, hogy észrevegyék, miként is bomlik ki egy párbeszéd. A "Prütykölnék kisasszony mágikus éjszakája" sem váltott ki semmiféle érdeklődést az itteni olvasókból. 
Ezzel szemben a boldogság hullámai öntik el az itteni kommetelőket, ha egy elütést találnak. 
Igy nem igazán érdemes bármit is írni. Más világban mozgunk. Más a világképünk. Mást gondolunk az irodalomról.

Belátom, Andreas6, súlyosan vétkeztem ellened. 😪🤔😪Nem tudom hozni azt a magasröptű  szellemi szintet, amit te elvárnál. Ezáltal bemocskoltam azt a patyolattiszta erkölcsi értékrendet, melyet te oly kitartóan képviselsz. Könnyeimet dörgölgetve a szemem sarkából csak bocsánatodért tudok esedezni, hogy a humor eszközével is élni merészeltem. Hiába, no, a magamhoz hasonló pályakezdő amatőrök időnként arra merélszkednek, hogy billentyűzetüket ilyen mocsadék firkálmányok előálltására használják, miközben van más, aki " legalább tud írni".
🤧😵

De hogy a jogos felháborodásodat valamenyest csökkentsem, szeretnélek azonban egy  jó hírrel megörvendeztetni. Ez volt az utolsó írásom, amit ide feltettem. Sem ezt, sem más művemet nem publikálom itt, noha készen vannak. 🤐

Lehet pezsgőt bontanod! Részedről ez jó mulatság, férfimunka volt. Ma sem éltél hiába!

Miriam

Próbáltam valami pozitívumot találni az írásban.  Hát, még ennyi sincs benne... 🤧

Aprédikációban kétszer is szerepel a „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet” (1Pt 2: 17) mondat részlet. 
Hátha már ilyen precíz a leirás, akkor megérdemli hogy tovább olvassuk. Konkrétan így folytatódik:

Ti szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is.(1Pt 2: 18)

Hát .. izé ... ez valahogy kimaradt az erkölcsnemesítő intelmekből.

A sztori jó, részletes, képszerűen megírt, hiteles. Ez a része rendben is van. Gratulálok a szerzőpárosnak.
Amin elgondolkodtam, hogy a mai ember, ideértve hívőket és magukat az egyházi személyeket is mennyire nem értik a kereszténység alapvető tanítását. Valamiféle olyan gondolkozásmód van, hogy jó, jó, ezt meg az szerepel a Bibliában, de azt nem kell olyan komolyan venni. Például a Tízparancsolatnak a paráználkodásra vonatkozó tilalmát sem.
Az eredeti keresztény életszemlélet szerint az emberi élet célja a túlvilági üdvösség elnyerése. Ennek elnyerését a földi örömökről való lemondás, az önmegtartóztató életmód teszi lehetővé. Minden engedmény a testnek, a test csábításainak, torlaszkő a Mennyország felé vezető úton. A nemi élet folytatása - a nemi élet örömei a test és a gonosz csábításának egyik fő formáját jelentik, és ezért elítélendőek. Tehát a nemi aszkézis azért szükséges, hogy figyelmünket teljes erővel a túlvilági üdvösség elnyerésére fordíthassuk.

Oké, ez lenne az alap. A kereszténység alaptanítása az aszkézis. Igenám, de ki akar aszkéta életmódot folyatni? Jó a kaja, pia, szex és az élet egyéb örömei.  Ez rendben is van, én is így gondolom. De akkor ne mímeljük a hivő kereszténység komolyan nem gondolt színjátékát!  És persze  ne menjen papnak, aki nem ezt vallja! 

A problémám az, hogy a történet szereplői, Csabi (az Isten szolgája) és Réka is ennek a képmutató színjátéknak a résztvevevői.  Nem mentség, hogy mások is így csinálják! Lehet, hogy én vagyok idealista, de én nem ezt a hazug világ szerencsétlenkedő, önfelmentő magyarázkodást szeretném látni, hanem valamiféle rendezett világot.  A pap legyen pap (nem kötelező annak lenni), az illuzióit épulgató fiatalasszony találja meg a partnerét a polgári életben, és találja meg mindenki a helyét - ideértve a prostituáltakat, homoszexuálisokat stb - ezen a nyamvagdt sárgolyóbison.

Látom, hogy a legtöbben hihetetlenül szellemesnek találták az írást, s volt aki "végig hangosan nevetgélt olvasásod közben egy töküres szobában, ami ráadásul visszhangzott. Igazán klassz élmény volt!!!"

Bizonyára bennem van a hiba, de én egyáltalán nem találtam ennyire szellemesnek az írást.  Az olyan 'humoros' mondatokat, mint "Malacka és Füles katowicei gyárlátogatását ábrázoló műzlis doboz" vagy pl. a "a 70 éves ózdi Joli néni 3. lett a kerületi Kudlik Júlia testépítő és alakformáló versenyen" erőltettnek, sőt - ne vegyétek zokon - bugyutának tartom.

Láthatóan ebbéli véleményemmel egyedül vagyok, ami persze igencsak elgondolkodtató.

Még ennél is jobb előadásban:
https://www.youtube.com/watch?v=6PoLXCGR940

... Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a jel, ami szól,
de a hang, ami hív.
még nem mond semmit,
meddig érek s lesz-e út, hogy visszaérjek.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom,
nekem itt vannak álmaim…

A hideg rohangászik a hátamon. Huhh!

Vagy mondjuk így:

https://www.youtube.com/watch?v=a-oPXmgdg70

Ez az, ahogy beszélni kell a végteleségről, a misztikumról, a vágyainkról, az útkereséseinkről az univerzum végtelenségében.

Az embernek ilyenkor kifacsatorodik a szíve, hogy miért nem születnek ma ilyen számok, hogy mi a helyünk a világban, hol éreznénk magunkat igazán jól, mi van érzseink, ki nem mondott szavaink mögött. És az, hogy mit vesztettünk mi azzal, hogy Kaszás Attila már nem él közöttünk.

Valahogy így kellene szólni a misztikum és a valóság viszonyáról. Ez hiteles és szívfacsaró! Ritkán születnek ilyen zseniális művek.

Persze lehet beszélni a valóság és a képzelet viszonyáról, hogy mi él, és mi kápráztat, de talán jobb ehhez hiteles forráshoz nyúlni. Mondjuk például Bródy J. : Egy lány sétál a domboldalon:
https://www.youtube.com/watch?v=0RAuefXZzHE 

Erről az egy számról napokig lehetne beszélni, olyan mélységei vannak.

... Oké, erre lehet ideológiát gyártani, hogy milyen spirituális, kozmikus, parafenomisztikus kvantumösszefonódás történt, amit mágikus spirálok rajzolásával próbálsz hitelesíteni, de - bocs' - ezzel nem győztél meg.

Kicsit nehezen tudom elképzelni, hogy miként is lehetne összekapcsolni a Csodás álmok jönnek (what dreams may come) filmet a te történeteddel. Az, hogy valaki hisz a Mennyország lézetésében az magánügy. Mi egyelőre anynit tudunk a te történetedből, hogy Ádám egy épp arrajáró csajt, Liliannát behív a lakásába és se szó, se beszéd megdugja.   Oké, errelehet deológiá

"A gondolat él,  a valóság káprázat." Na, ezt fejtsd ki részletesebben, légyszi...!

Az irodalomkritika elkerülhetelenül szubjektív, már csak azért is mivel annak tárgya, a szóban forgó mű már eleve szubjektív volt. Mindegyik a világról alkotott képünkről szól. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos műfaji szabályokat vagy konvenciókat ne lenne ildomos betartani. Nem vitatom, hogy ez nehéz feladat,  hiszen - mint  ahogy írod is - egy olyan "beszűkült" tudatállapotba helyezed magad, amikor is tér és idő megszűnik létezni. Oké, ezt értem is, a kérdés mindig az, hogy mi ennek a hozadéka. Az író nem önmagának ír, hanem a külvilágnak. Igen, itt jön be a 'dimenzióváltás'. A beszűkült tudatállapotból át kell lépni a materiális térbe, a hús-vér emberek világába.

A futurisztikus irások visszatérő baja, hogy azokban az emberek bábként szerepelnek, érzések, gondolatok  nélkül. Az egészet beborítja a nem kellőképen megértett kvantumfizika valamint az újkori misztika kavalkádja. Amit írtál, abból egy egészen klassz kis történet is születhetne (ezért is olvastam el). De ehhez az kellene, hogy számomra, mint XXI. századi olvasónak legyen üzenete.  Az innen-onnan előhalászott szavakkal (pl. kvantumkoherencia, dimenziókapu, kollektív őstudat, szívcsakra és hasonlók)  való dobálózás azonban nem helyettesíti magát a mondandót. A mitológiai utalások, valójában a nagyotmondás mintapéldái. Lilianna, akit te Lillith-tel rokonítasz, az a legkevésbé sem az a tehetetlen báb, mint amilyenek te lefested őt.  
Összességében - és a megbántás legkisebb szándéka nélkül -  azt kell mondanom, hogy stílusgyakorlatnak nagyon jó ez az írás, tartalmilag azonban egy végigondolatlan zagyvaság.
Kérlek, hogy ne haragudj az őszinte véleményemért.  Azt gondolom és vallom,  hogy az írás felelőséggel jár: hiszen minden szavunkkal hatással vagyunk másokra. A történetek sugallnak egyfajta  értékrendet világképet. És ez még akkor igaz, ha történetesen itt most egy nyíltan erotikus (hogy ne mondjam: pornó) oldalom vagyunk. Akár úgy is mondhatnám, hogy író és olvasó itt van kvantumkapcsolatban.

Köszönöm a pozitív véleményeket. Kész van a történet folytatása is, ami talán még keményebb lesz, de egy picit várnék, hogy kiderüljön, hogy összességében milyen a fogadtatása egy ilyen, tradicionális irodalmi határokat átlépő írásnak.

Az alapötlet jó, a webkamera-ribanc-show mostanában nagyon megy, és viszonylag könnyű pénzt keresni. A könyvtár, mint helyszín valóban eredeti gondolat. Érdemes lenne azon gondolkozni, hogy mit lehet még kihozni a sztoriból. Az alaptéma bőségesen ad lehetőséget erre.

Már nem akarjátok segiteni a magyar (szex)turizmust?

Közben megtaláltam. A kérdés nem kérdés többé.

De ki az a Remete D. László és hol lehet olvasni az írásását?

Salsa, ne olvass ki a szavaimból bármilyen bántó szándékot. Én beszélgetést próbáltam kezdeményeni. A hivatkozott történetek jók, és köszönöm, hogy utaltál rájuk.

Elolvastam. Valóban nagyon jól megírt történet és a fordítás is - néhány apróságtól eltekintve - kifejezetten jól sikerült. Noha a legtöbb kommentelő, köztük te is a folyatást hiányolod, nekem pontosan az tetszett, hogy a szerző nyitva hagyja a végét, a lehetséges következményeket. Ezért aztán mindenki a saját hite alpján eldöntheti, hogy ebben a helyzetben mi történhet?
* Van aki azt mondja, hogy Viki jól tette, amit tett, neki is jár az, ami a pasiknak, tehát felháboriodásában az első pasival a legvadabb szexet művelje. Úgy kell, Jonnak, miért bosszantja fel őt! Azt a krizelejzumát!
* Van aki azt mondja, hogy bizonyára Jon csalta őt csapdába, megdumálta Darennel, hogy szedje fel a nejét, és ezzel is színesítse a házaséletét. 
* Van, aki azt mondja, hogy a legtöbb nő fantáziájába eljátszik azzal a gondolatattal, hogy ő egy mocskos kurva, de ettől persze ő még nagyon is szreti a férjét. Hát néha az álmok néha valóra válnak, de ez csak egy epizód, bár nagyon izgalmas. Óh, mily szép is lenne, ha egy vadidegen pasi az arcomra fröcskölné a gecijét, és megdugná a seggem egy ócska garniszállóban, de másnap már egy tisztes feleségként élhetném tovább az életemet!
Hát igen... a fantázia márpedig ilyen.
* Van, aki azt mondja, hogy Jon ostoba, hiszen amikor Viki belép már akkor észre kellene venni, hgy zavart a viselkedése, és talán a sperma szagát is meg kellen éreznie a felség atcán az üdvözlő puszinál. Egy olyan szeretkezés történt, amit nem lehet eltitkolni. A test, a mozdulatok, a viselkedés beszédes. Azt nem lehet eltitkolni.  Ha Jon ezt nem veszi észre, akkor ő egy érzéketlen tuskó. 
* És persze az igazi pornó hívők azt várják, hogy ha már így történt,a kkor másnap csináljanak egy jó kis hármas szexet. Külön-külön már mindenki megtette ezt, ideje együtt mókázni. 
* És persze a legegyszerűbb, hogy mindez a "Micsoda nő" egyfajta hard-szex változata. Az 1500 dollárt pedig sok mindenre el lehet költeni.

Szóval: szabad a választás, és jó, hogy nem a szerző akarja diktálni a megoldást.

Oké. Megnézem.

Köszi, Lolamackó! Igyekszem majd elolvasni ezeket, bár ez bizonyára elég sok időt vesz igénybe.  Graham Green vagy J. Coelho és a többiek valóban kitűnő szerzők, de én igazából a torte-net-ben vagy más hasonló portálon megjelent írásra gondoltam. Van valakinek kedvenc műve itt, amelyet kielemezhetnénk?

Oké! Legyünk konstruktívak! Nevezzetek meg egy-két írást, amely KIFEJEZETTEN TETSZETT, és miért! Ha így tesztek, akkor már érdemi beszélgetést tudnánk folyatni. Bármilyen témájú lehet; az egyetlen mérce, hogy az a mű valamilyen okból különösen érdekes volt számotokra.

Oké! Legyünk konstruktívak! Nevezzetek meg egy-két írást, amely KIFEJEZETTEN TETSZETT, és miért! Ha így tesztek, akkor már lrdemiveszélgetést tudnánk folyatni. Bármilyen témájú lehet, az egyetlen mérce, hogy az a mű valamilyen okból különösen érdekes volt számotokra.

Hidd el, senkinek sem akarom elvenni a kedvét az irástól vagy akárcsak a fordítástól. Kb. olyan, mint az élsport és az amatörizmus viszonya. Minkettőre szükség van, és jó hogy így van. Kicsit bánt is, ha a szavaimból az jönne le, hogy bárkit is le akarok beszélni az alkotásról - inspiráljon bárkit bármi is erre. De ahogy a sportban úgy a novellairásban is az van, hogy hatalmas munkát kell belefektetni abba, hogy valaki jó eredményt érjen el.  Egy igazi mű mögött hatalmas háttérmunka, sok-sok tanulás, kisérletezés, elrontott vázlat van. Amint azt Petőfi irta: "Ha nem tudsz mást, mint eldalolni/ Saját fájdalmad s örömed:/Nincs rád szüksége a világnak,/S azért a szent fát félretedd." 

Oké, megértem, hogy ma más világ van. Én csak azt szeretném (belátom: hiába), hogy itt érdemi alkotói együttműködés legyen. Valójában ennek semmi nyoma sincs. Tizezerszámra jelennek meg az írások, melynek elsöprő többsége valahol külföldön történik. Én pedig úgy gondolom, hogy valaki legjobban saját környezetéről tud irni. Persze nagyon érdekes lehet, hogy  Mr Michaelis mit csinál kivel, milyével és hova, de valahogy az egész téma idegen számomra. Még inkább zavaró az, ha valaki egy olyan országba helyezi a történetet, ahol épp olyan viszonyok vannak, hogy ott biztosan nem eshetne meg a leírt eset. Egy másik (konkrét) példa, amikor valaki egy maffiavezért úgy jellemez, mint egy kisstílű, kiskeresetű, kisígényű átlagpolgárt. Az várom, hogy valós helyszíneken, valós körülmémények köztt valós konfliktus és valós megoldás legyen, mindez lehetőleg szépen megfogalmazva.
 Azt is elfogadom, hogy erre itt nincs is olvasói igény. Jönnek, jönnek az újabb történetek, Valójában mindegyikre lehet maszturbálni, a többi pedig talán nem is annyira érdekes.

Hitem szerint a jó fordításnak is tükrözni kell a fordító személyiségét, gondolatait, világról alkotiott képét. Jó péda erre Karinthy Frigyes. Ő bátran él azzal, hogy Winnie-the-Poo helyett a sokkal kedvesebb Micimackó nevet használja, vagy például olyan kifejezéseket használjon, mint a Százholdas pagony. Ő szinte egy új művet alkotott.
Lehet, hogy naív álom, hogy az igényességnek meg kellene jelennie a kemény-erotikában is. Nem állítom, hogy nincs erre példa, de amint azt a "Szürke ötven árnyalata" című könyv- majd ezt követő filmsorozat példája is mutatja, a világhírt és a pénzügyi siker nem elsősorban a mű szinvonala eredményezi.

Annyit még hozzátennék, hogy VÉGRE van egy hiteles történet, amely magyar környezetben játszódik, visszadja az adott kor hangulatát, s hitelesen tükrözi egy kollegista lány és egy nem igazán kiforrott, a hirtelen jött lehetőségekkel élő fiatalember futó kapcsolatát. A Kenguru c. film is valami hasonlót mutat (bár nyilván nem pont ugyanazt). A filmet egyébként időnként még most is lehet látni a tévé magyar filmeket mutató csatornáján, sőt talán a neten is fenn van. Bár azt is szomorúan látom, hogy a torte-netek szerzői és olvasói nem igazán keresik a tartalmasabb filmeket. Ez nem birálat, pusztán ténymegállapítás. A kommentelők sem a történetek tartalmáról beszélnek, megelégszenek azzal, hogy semmitmondó "tetszik, folytasd!" vagy "ez nekem igazából nem jött be" hozzászólást eresztenek el.

Arya, tudom, látom, hogy nagyon aktív vagy, sok mindenhez hozzászólsz - ami nagyon jó. Épp ezért reagálok arra, amikor azt írod, hogy a történelem, a politika és a szex nem illik össze.  OK, értem, hogy sokan úgy gondolják, hogy a 'történelemet a győztesek írják', a politika pedig a hatalomért való acsarkodás megjelenése, ezzel szemben a szex az egy csuda jó dolog - ergo: ne keverjük a rosszat a jóval.

Én pedig úgy gondolom, hogy a világ úgy teljes, ha az egészet nézzük.  A politika arról szól, hogy milyenenk szeretnénk látni a világot, és ebben benne van minden, hogy mit fogadunk el és mit utasítunk el. De a szex is erről szól, csak az - mindenekelőtt, de nem kizárólag - a dolgok testi részéról szól. De a szexben is benne van a hatalmi vetélkedés, egymás manipulásása. Benne vanak az álmaink, vágyaink, hitünk - mint ahogy kisstílű játékaink is.

És ez még akkor is igaz, ha azt mondjuk, hogy "carpe diem", vagyis élvezd a napot, amit nem kisebb ember mondott, mint Horatius. De mondhatom azt is, mint a hipymozgalom jelszava a "Make love, not war!", vagyis szeretkezz, ne háboruzz! Ez a jelszó egyszerre szólt a szabad szerelem mellett, mint a vietnami háború ellen.

A dolgok így függenek össze. És pontosan az a bajom a torté-netekben mejelent írsok elsöpró többségal, hogy megelégszik azzal, hogy ki kinek hova dugja a micsodáját, és mennyi spermium folyik, kinek és hova.

Nem arról van szó, hogy nekem elnyerte-e a tetszésemet vagy sem. Amit nyilvánoságra hozunk, annak igényesnek kell lennie. Nem azt mondtam, hogy Nobel-díj esélyes legyen az írás, hanem hogy az adott műfaj minimum szabályainak megfeleljen. Félre ne érts, én nem téged bántalak, hanem azt várom, hogy jó alkotásokat olvassak. Google translate-tel le lehet fordítani mások munkáit, de attól az nem lesz jó. Mondhatod persze, hogy én túlzottan igényes vagyok, és - mint a mesében a kiskakas - a szemétdombon is gyémánt félkrajcárt keresek. Talán még igazad is van...

Nem feltétlenül kell angol/német lektor. Egy magyar nyelvű szövegnek önmagában véve is jónak kell lenni, akár fordítás, akár saját munka. Itt  a szöveg gyakran megdöccen.  Ezt a szerzőnek ezt észre kell venni.

És hogy ki ne felejtsem az értékeklésből: az Álomarcu lány valóban a magyar rockműfaj kimagasló darabja. Somló Tamás éneke szívbemarkolóan jó.
És hogy visszatérjek a történetre, én a Kenguru film  a történeted között nagyon erős kapcsolatot éreztem. Azt is el tudtam képzelni, hogy Erika képzeletében ő az "Álomarcú lány". Azt persze ő is tudja, hogy más a film és más az ő élete. Számára a Csillagos az, mint akit a filmben Gálffi alakított.

Na jó! Befejezem az írásod - kéretlen - elemzését! Lényeg, hogy nagyon jó!  Ritkán adok valamire 10-es osztályzatot, de ez megérdemelte.

Én köszönöm, hogy megírtad. Szép a fogalmazásod, és nagyon hihető a történet. Lenyügözött, hogy mennyire jól tudtad leirni két egymást nem is ismerő fiatal rögvest szrekezésbe torkoló kapcsolatát. Reggel, amikor elindultak, egyikőjóksem tudta, hogyan alakul a napjuk. Egyenruhás büszkén mondja, hogy ő nem csalja meg a feleségét, de ez persze nem akadályozza meg, hogy a pavilonban magáévá tegye Erikát. Erika pedig örül, hogy van kisérője, hogy 15-ször is megnézhesse a Kengurut, és valahogy természetesnek veszi, hogy ezért valami ellenszolgáltaást kell nyújtania.
Nem beszélgetnek, nem is tudnak egymásról semmit. A film nézése megszabadítja őket attól, hogy erre egyáltalán kisérlet tegyenek. Valójában ők nm többek egymásnak, mint 'nemi szervek', amelyeket a célnak megfelelően kell használni.
A történetben sokal több van, nmint egy egyszeri dugás. Bele lehet látni a két ember teljes személyíségét, életét, és annak - én így érzem - sivárságát.
Röviden: nekem nagyon tetszett. Ismételten gratulálok.

Ez igen! Nosztalgikus, kulturált, ízléses stílusban megírt szép történet. Korrekt a helyszinek, az utcák, a mozik, az akkori színészek neve. Különösen tetszik, hogy nem akar erkölcsi itéletet mondani, amikor meglátja a Csillagost a nejével az óvodába menni.  Egy történet akkor jó, ha hagyja, hogy az események tényszerűen megtörténjenek, de a dolgok érzelmi részét már az olvasóra bizza. Valahogy így voltam én is vele. Vajon mit érzehetett a Csillagos, amikor egyik kezével a fia, másikban a felesége kezét fogja, a Sport mozinál meglátja Erikát, akit nem is olyan rég még alaposan "megdöngölt"? Vajon ez számára is csak egyfajta sport volt? 
Szóval: jó volt a történet.  Gratula!