Miriam hozzászólásai

Szeretettel írtam a Gül Baba történetet, mint ahogy a többieket is.  Nagy sikert ezen helyen ilyesfajta írásokal nem lehet remélni. Ezt én nyugodt szívvel tudomásul vettem.

Ja, ha nincs konkért érdeklődési területed, minőségi elvárásod, ha nem tudsz válogatni a történetek között, akkor nem is derül ki, hogy konkrétan mit kifogásolsz, és mit szeretnél olvasni. A minőségi munkához - bármennyire is kételkedsz ebben - nagyion nagy háttérmunka szükséges. Egy akotást a részletek tesznek értékessé, a csak odakent iásaok pedig könnyen felejthetők, még akkor is, ha olvasásokor gyors erekciót kapsz.

Nem beszéltem még a rózsa szimbolikájáról, vagy a török fürdő szertartásairól, vagy a mai napig is nagy tisztreletnek örvendő Gül Baba dervisköltőről , mint ahogy a Magyarország 150 éves török megszálásáról, és az akkor - feltételehető - budai életről.    Tételezzük fel, hogy ezeket te ütöd-vágod, és ha álmodban is felkeltenek, akkor is regényet tudsz erről mesélni.
Számomra azért enek elkészítése nem volt edgyszer, s sajnálom, hogy a te magas igényeidet ezezl nem sikerüélt kielégiteni.
Vigasztalásul elmondo,m hogy újababt már nem fogok publikálni, és lépeseket fogok tenni azért, hogy az eddigi műveimet is töröljék a Törté- netekről.

Köszönöm, hogy ráébresztettél arta, hogy teljesen tévuton járok. Ezért jó a nyilvánoság.

Tudod, Jake, nehéz arról beszélni, hogy hiteles és részletgazdag történet müögött mennyi munka, téma iránti szeretet, fantázia van. Ha erre nincs fogadókészség, akkor minden hiábavaló. Ez elmondható a világirodalom minden művéről is. Ha nem veszed rossz néven, mégkérdezném, hogy melyik a  kedvenc könyved, mit tartasz legértékesebbnek.

Ha nem, hát nem.... Tudomásul vettem, és többet nem publikálok itt.

Én ilyen magas tetszési indexet soha nem értem el. Most már nem is fogok.

8 pont! Hm! Ez igen! A sikert nem kell magyarázni, az van!

Korrekten megírt történet. Minimális kerettörténet, maximális baszás, minden időben, minden formában.  Tökéletesen beleillik a Törté-netek szellemiségébe. Nagyjából rendben van a helyesírás is, de az egybe/külön-írás láthatóan problémát kozott. Személy szerint én nem szeretem az nagy úrizálást, magas borravalókat, az atók márkájának leszólást és ehehz hasonlókat. Megjegyzem hogy a kurultáj életmód és filozófia (amit a történetbe megemlitenek) sem arról, szól, hogy miként tudunk wellnes-szállodában pénzt szórni. Apró megjegyzás, hogy a rózsacsokornak mindig páratlan számú virágot kell tartalmaznia.
Na, szóval ezek a dolgok zavarnak engem, nem kizárólag a történetben, hanem a mai pénzközpontú világban.  Ezért van az, hogy én mindenhonnan kilógok - de ez legyen már ez én bajom.
Ettől függetlenül a 10 pontot megadom.

Profi módon megírt történet! Szépen gördülnek a mondatok,  magában a történetben is van extremitás. Szóval: gondos, szép munka. Az egyetlen, ami engem némiképp zavart, hogy miért Tom, Naomi és Claire a szereplők. Önmagában véve peresze nem baj, ha egy külföldi családról szól egy töténet, de annak indokoltnak kell lenni. Valami olyan momentumnak kell lenni, ami csak veleük és csak ott történhet meg. Mi, akik magyarok vagyunk, és ebben az országban élünk, az itteni viszonyokat ismerjük legjobban. És nem is tudunk másként gondolkozni,  mint a mi sajátos észjárásunkkal. Épp ezért nem árt óvatosnak lenni akkor, amikor idegen országok lakóiról írunk. (Ez persze csak jóindulatú észrevétel)

Mindent lehet bírálni de ahhoz évek kellenek.  Ami leginkább zavar(t), hogy itt nincs érdemi diskurzus. Többször tettem erre kisérlet, de amint egy gondolatot felvetettem, abban a pillanatban mindenki elmenekült.  Példaképpen emlitem, hogy amikor az egyik hozzászólóm abbéli véleményének adott hangot, hogy a mazochista annak születik, akkor válaszként azt írtam, hogy lehet, hogy van erre avaló hajlam, de  valójában mindenki bizonyos körülmények, események folyományaként válik azzá. Utaltam is egy erről szóló anyagra.  Na, ebben a pillanatban azonnal megszakadt a  beszélgetés.

A másik ami rettetesen zavar(t), hogy ha a történet történelmi környezetben játszódik vagy irosalmi-kulturális előzményre is utalás van, netalán a dolog lélektani részéről is szó esik, pánikszerűen elmenekülnek az olvasók (de előtte gyorsan lepontoznak).

Nagyjából az történt, amire számítani lehetett. Ez az a hely, ahol Shakespeare-t is kiátkoznátok, mondván, hogy mi a bánatnak császkál Hamlet, éjszaka a helsingőri vár fokán és a mit keres a kezében egy koponya, ráadásul miért filozofálgat a világ dolgairól, a helyett hogy jól megbúbolná Gertrudot és Opheliát vagy bárki mást.
Hát igen...  nem lehet mindenki kedvére írni. Tény hogy az, hogy a pornó műfajban a stilusbravurok furcsán hatnak, és mivel itt nem szokás érdemi beszélgetéseket folyattni a műról, azért a legegyszerűbb válasz az, hogy " nekem nem jött be" vagy az hogy "1 pont" 
Gyanítom, hogy mostani birálóim ott veszítették el a fonalat, amikor LMBTQ aktivistákról merészeltem beszélni...

Külöböző stilusokkal kisérletezgetek, a mostani egy abszurd, amely értelemszerűen   provokatív irányzat. Nem kívánok senkit sem meggyőzni, de ha már belekeverdtem a témána, megpróbálok néhány érvet felsorolni az abszurd irodalom mellett:
Ellentmondás és paradoxonok: Az abszurd irodalom gyakran ellentmondásokkal és paradoxonokkal játszik. Ez lehetővé teszi, hogy az olvasók új szemszögből lássák a világot és a mindennapi életet.
Humor és ironia: Az abszurd irodalom gyakran humorral és iróniával dolgozik. A groteszk helyzetek és karakterek megnevettetik az olvasót, miközben rámutatnak az emberi lét abszurditására.
Szabadság és kreativitás: Az abszurd irodalom nem követi a hagyományos szabályokat vagy elvárásokat. Ez lehetővé teszi a szerzőknek, hogy kreatívan kifejezzék gondolataikat és érzéseiket.
Filozófiai mélység: Az abszurd irodalom gyakran filozófiai kérdéseket vet fel, például az élet értelmét, a halált és az identitást. Ez lehetővé teszi az olvasók számára, hogy elmélkedjenek és saját gondolataikat megfogalmazzák.
Kihívás a konvencióknak: Az abszurd irodalom szándékosan megtöri a hagyományos irodalmi normákat. Ez kihívást jelent az olvasóknak, és lehetőséget ad a gondolkodásra és a vitára.
Természetesen az abszurd irodalom nem mindenki ízlésének megfelelő, de éppen ez a sokszínűség teszi izgalmassá és fontossá az irodalmi világban. Nyilván a Törté-Netek nem a legalkalmasabb terep erre. De én eddig is kilógtam az itteni közösségből, ami természetesen nem baj, mint ahogy a bevezetőben is idéztem a hires latin mondást: "a könyveknek megvan a saját sorsuk".

Ennyit gondoltam még elmondani az "utolsó szó jogán". Ez volt az utolsó publikációm ezen a helyen.

Így igaz. Sajnos beragadt a billentyűzetem, és már nem volt lehetőség javításra.  Sajnos a hozzászólás pillanatok alatt elrepül...

"halász város" helyesen: halászváros 

Ahogy te irod, vagyis, hogy "egy csendesebb kisebb halász városra esett " formálisan azt jelenti, egy halász (tehát egy ember) esik rá a városra, ami lássuk be elég mókás lenne. 
De ezek csak kiragadott példák. Bocs, hogy megemlítetem...

"muszály" helyesen: muszáj

Lám, nincs a téma iránt érdeklődés... Semmi baj, én vagyok a hülye, hogy reménykedtem....

Ennyi?

Lolamacko: Jól érzed, valóban vonzódom a múltbéli témákhoz. Valahogy tisztábbnak, emberibbnek érzem azoknál az emberi reakciókat. Időben a legrégebbi történetem a kora középkori Kínában játszódik, és - legalábbi szándékaim szerint - tükröződik benne a konfuciusi filozófia. Igen, abban is igazad van, hogy én mindig mesélek. Mesélek az emberekről, korról, tévedésekről, sikerekről, botlásainkról, kisstílűségünkről. Mindenről, ami mi vagyunk.
Most egyébként egy 1918-22 között játszódó történeten dolgozom, ami egyszerre fikció és ugyanakkor történelem is. Egyike a kedvenc történeteimnek. Ide nem fogom feltenni, mert úgy látom, az itteni közönség nem igazán fogékony ezekre a témákra.  Magyarázkodásba pedig nem szeretnék újra és újra belebonyolodni...

Kösz mindannyiótoknak - Doriannak különösen!

Alapos szerkesztés, gondos stilizálás, illusztrációk elkészítése után ROSSZABB értékelést kaptam, mint az eredeti. Sajnálom, hogy ennyit dolgoztam vele.

Mi az a PTA-találkozó?

Kedves Éva! Tökéletesen értem, amit mondasz. Már régóta érlelődik benenm a kiszállás gondolata, de egyre újabb és újabb kisérletet tettem. Persze, az is lehetne érv, hogy így néhány száz emberhez eljut a történet, de lássuk be ez nem lehet cél. Neked nem kell magyarázni, hogy egy történet megírása az ötlettől a végső formába öntésig egy hosszú, és fáradtságos folyamat. Ráadásul én nem a grafomán hajlamaimat akaro kiélni, hanem vamait mondani szeretnék a világról. Ezért választok gyakran extrém szituációt,  történelmi környezetben, nem kis áthallással a mai viszonyokra. Éveknek kellett eltelnie, hogy belássam, hogy ennek itt nincs nagy keletje. Maximum annyit tudok elérni, hogy elhangzik az, hogy az írásaimmal színesítem az itteni palettát - amit te nagyon helyesen meg is megfogalmaztál. 
Ez egy nagyon kedves gesztus, köszönöm is, de nekem ez kevés, az olvasóknak pedig egyáltalán nem fog hiányozni. Márpedig " A nép szava, Isten szava", ezt kell elfogani.

Éva596:
Persze, mindenkinek más a fájdalomküszöbe, és bizonyára az is igaz, hogy terjed a családon belüli szolid spanking, esetenként a kemény BDSM. És ilyenkor szoktak dom és sub (vagy domina-slave)  kapcsolatról beszélni. Persze, ez létezik, s nyilván megvan a maga oka is, de ez csak durva leegyszerűsítése a dolgoknak. 
A Sallay Gabi pálcázásban én nem ilyen tiszta esetről beszélek, tekintbe, hogy Gabriella valójában nem sub, mint ahogy dr  Ridegh igazgató sem az a tipikus dom. Valójában ők egy szituációba keverednek, ami végülis egy alapos pálcázásba végződik. Egyik - nyilvánvalóan jóindulat - birálóm szememre vetette, hogy minek itt a sok duma, így történt, hát így történt, mindenki érti ezt. Én pedig pont azt látom, hogy éppen, hogy nem ez ami ami lélektanilag könnyen érhető  esetek közé tartozik.
Érdekesség kedvéért megemítem, hogy a harmadik részben, a Gabriellát vigasztaló Laura épp hogy vágyik, hogy az igazgató elfenekelje őt, s a kettőjük beszélhetése épp attól érdekes, hogy Gabriella épp a miatt szipog, hogy vele milyen igazságtalanság történt, miközben  az iskolatitkárnő pedig épp erre  vágyik, amit viszont ő nem kap meg. 
Számoma itt válik érdekessé a történet - viszont azzal is tisztában vagyok, hogy ilyen folyatással ezen a website-on nem lehet előállni.  Pontosan ezért döntöttem úgy, hogy be is fejezem az itteni, nyilvánvalóan értelmetlen publikálást.

Félreérthető volt a fogalmazásom.  A harmadik mondat helyesen így kezdősdik:
Jellemzően a szolgáltást igénybevevő férfiak fizetnek ... 
Bocs...

Egyébként több történet is írtam erről a témáról. Az egyiket ezen a honlapon is elkedtem publikálni, de csak ledorongolást és lapontozást kaptam. Ezért aztán gyorsan fel is függesztettem a további részek megjelentetését.

A dominák valójában egyfajta szükségletet elégítenek ki. Valójában ők ugyanúgy szexuális szolgáltatók, mint a prostituáltak.   Jellemzően ők fizetnek azoknak a nőknek, akik uralkodnak felettük, és/vagy a legkülönfélébb módon megalázzák és kínozzák őket. Több egyéb területen sikeres férfiről tudok, akik rendszeresen megveretik, adott esetben megkorbácsoltatják magukat nőktől.

Selymi, Éva! Először is köszönöm mindkettőtök válaszát. Az érdemi eszmecsere pontosan az, amire évek óta vágytam. Érdekes szempontzokat vetettetek fel.
Selymi az állatvilágból hozott példákat. Hadd hivatkozak ezzel kapcsolatban egy szerintem nagyon érdekes cikkere: https://reptile-land.gportal.hu/gindex.php?pg=35099146&postid=1237311

Látom, amit látok: 6,97 pontra értékeltek. 
Köszi az őszinte véleményt!
Részemről midennemű itteni publikációt befejeztem!

Megértelek, kedves Andreas6, s mint azt többször is emlitettem, a történeteim kivül állnak a te érdeklődési körödön. Ennek következtében csak auzt tudpom kedllő udvariassággal javasolni, hogy kerüld is ez ezeket. Bőven van más történet ezen a honlapon, amit tudsz követni.

Jó olvasást kívánok!

Én nem hiszek a szub alkatságban. Hitem szerint ez nem születési adottság hanem civilizáció deviancia, egy meglehetősen nehezen érzelmezhető viselkedési mód. Biológia értelemben a fájdalom egy vészjelzés, hogy 'hóhó, baj van, menekülj, vagy oldd meg'. Az állatok még ennek megfelelően reagálnak.  Mi emberek azonban már elszakadtunk természetadta valóságtól, és egésze másfajta motivációk mozgatnak minket. Megalkuvás? Konfliktuskerülés? Megfelelési kényszer? Érzékelési tévképzetek? ... és még sok minden.

Gül Baba nyilvánvalóan nem igazgató. Ridegh Lajos valóban az, de au egy másik történetem szereplője. Kösz a gartulációt. Előbb-utóbb felteszik a második részt is. Már nagyon régen elküldtem.

Illetve egész pontosan: alkotunk. Az új változat felét, az alaszkai röpdösést te írtad. Én csak neked akartam segiteni azzal, hogy az értékes ötleteidet a magam szerény eszközeivel keretbe foglaltam.

Nem. Alkotok.

Nem szeretném ha szavaim üres igéret maradna, ezért megfogadom a tanácsodat és leirom a kifogásoltművem javított változatát.

Sallay Gabi igaz története

Ajaj! Az előző egy gagyi változat volt.  Éjszaka telesírtam a párnámat, hogy miként követhettem el ilyen borzasztóságot, amelyben a tények közlésével korlátozom az olvasók fantáziáját. Alig vártam, hogy a kakukkokos órám elkakukkolja a hajnal, és azon nyomban nekiláttam egy sokkal hitelesebb változatnak. Ime :  

Az épület csendes volt, ahogy Sallay Gabriella, a pályakezdő tanárnő magabiztosan lépdelt az folyosóján. Persze lehet, hogy nem is  alapítványi iskola volt, nem is csendes, sőt nem is Sallay Gabriellának hívták, ráadásul nem is lépdelt, hanem cigánykereket hányt.  Nem szeretnénk ezzel korlátozni az olvasók fantáziáját!
Lényeg a lényeg, hogy valaki, valamikor, valahogyan valamit csinált, ez az ügy szempontjából lényegtelen. Ami egyedül fontos, hogy feltehetően valaki előtt volt, aki vagy az iskolaigazgató volt, vagy egy UFO, netalántán egy i.e 1600-ban élt bantu törzsfőnök, aki megrázta lándzsáját és azt mondta:
- Megyünk Alaszkába.
- Tök jó – válaszolta S. G., miközben egy pillanatra abbahagyta a cigánykerekezést, pusztán azért, hogy áttérjen a pa-dö-dőzésre.  
- Megyünk Alaszkába és repülőn. 
- Aha – volt a sokat mondó, mélyen informatív válasz.
- Nézd, ez a repülő elvisz Alaszkába, biztos tök izgi.– Nem mehetnénk inkább Curaçaóba, és ott Blue Curaçaót kortyolgatnánk a szállodánk tengerpartra néző teraszán, miközben az Antillák lágy szellői simogatja mindkettőnk nap-barnította bőrét. Első ránézésre jobbnak tűnik, mint eszkimó igluban lakni, éjszakánként kiéhezett sarki rókák üvöltését hallgatni, persze csak akkor, ha előtte nem tép szét egy jegesmedve.
– Mit nem mondasz, te hibbant tyúk?! Hát a faszom nem kéne?
– Aha! Legjobbkor mondod. Épp most ment rajtam végig az iskola összes tanulója, a tantestület, a szülői munkaközösség, sőt még a nyugdíjas, falábú, Parkinson-kórban szenvedő portás is. Úgyhogy most pont ráérek. Kezdhetjük?    
- Jó, jó, de előbb felszálltunk a repcsire és megyünk Alaszkába. Biztos jó lesz. 
- Megdumáltál, főnök.
- Figyelj, megyünk Alaszkába. Lesz hó, meg isten tudja micsoda, de megyünk Alaszkába. Esetleg Kamcsatkába.– Jó, jó, de ez olyan közhelyes. Nem csinálhatnánk valami nem hétköznapit?    
- A tervben benne van, hogy kilöklek a gépből ejtőernyő nélkül. Gondolom ez elég formabontó esemény. Kicsit fájdalmas ugyan, viszont meg lehet írni egy novellában.
– Hmmm! Kirepülni gépből ejtőernyő nélkül. Ez már valami!
Ne korlátozzuk az olvasót azzal, hogy mi történik ez után! Csúnya dolog lenne, ha szájba rágnánk a megoldást. Segítségképpen azért felvázolok néhány lehetséges változatot:
·         a tested belefúródik a földbe, ahol olaj tör fel. Ezzel egyből megoldódik az energiaválság. Az emberiség évezredeken keresztül áldani fogja a nevedet;
·         a mennyekből angyalok szállnak alá, és elkapják a lezuhanó testedet, és azonnal a Mennyországba visznek.
·         az adott helyen az einsteni térgörbület és a kontrafaktuális parabellum miatt fellép a lokális antigravitáció jelesége, ami kifejezetten jó, amikor az ember éppen néhány ezer méterről lepotyog.
·         Lezuhansz, a tested palacsintává lapul, aminek a hiénák és keselyűk kifejezetten örülnek. Ráadásul ezzel a történet is véget ér. Szóval HURRÁ!

Veteran: valóban a nők arról álmodoznak, hogy az igazgató tévedésből elfenekeli őket?  Ebben te egészen biztos vagy?

Szó sincs róla, hogy benned lene a a hiba! Ha megigérem neked, hogy irok egy történetet arról, hogy mennyire izgis dolog Alaszkába menni repcsin és ejtőernyő nélkül kiugrani, és mindenki tökkelütött hülye, aki e helyett az Antillákon szeretne szalszát járni és egzotikus koktélokat szürcsölgetni, akkor megbocsátod nekem, hogy a Sallay Gabi pálcázását nem ennek megfelelően írtam meg?   

Az ajánlatom áll: megírom neked az általad hiányolt sztorit, és megigérem, hogy semmiféle cirkalmazás, s mi több, irodalmi igényesség sem lesz benne.   De bocs, én lassan irok, próbálok a stílusra és a dramturgiára figyelni, illusztrációkat gyártani, szóval számomra macerás a dolog. 
Sőt! Nem elég hogy ma cerás, de még holnap is az lesz.

OK! Maradjunk a hasonlatodnál!
Rendben van, képzeljük el, hogy felszálunk egy repülőgépre. Te tudod, hogy a gép Alaszkáa megy, de nekem halvány fingom sincs erről.  Abban a hitben vagyok, hogy épp Curaçaóba megyünk, és ott fogjuk élvezni az Antillák lágy szellőit. Te, aki oltári jó pasi vagy, ráadásul még törődsz is a lelkemmel, ezért nem avatsz be, hogy valójában jégkunyhóban fogunk lakni, kiéhezett sarki rókák üvöltést fogjuk éjszakánként hallgatni, persze csak akkor, ha előtte nem tép szét egy jegyesmedve. Meg vagy róla győződve, hogy ha nem igy tennél, azt én zokon venném, de mivel eltitkolod, ezért egy kurva jó utak nézünk elébe.

Hááááááááát... mi tagadás ... engem ez annyira nem lelkesít fel. De bizonyára bennem van a hiba.

Vagyis azt mondod, hogy azt nem kell magyarázni, hogy ebben az iskolában miért van testi fenyités, hiszen manapság minden iskolában ez a bevett gyakorlat. Hasonlóképpen szót sem érmel az, hogy az igazgató miként is rendezi be a szobáját, mit akar ezel sugallni? Ergo: egy szót sem érdemel ez a körülmény???

Van egy rossz hirem, hasonló leirások és képek a második részben is szerepelni fognak.
Megjegyzem, hogy én sem szretek sokat dolgozni, ezzel szemben eszméletlenül sokat dolgozom.

"Az igazgatói szoba berendezése és az igazgató öltözéke mind azt a célt szolgálják, hogy megtestesítsék az iskola hagyományos és tiszteletreméltó jellegét." 

Azt gondolom, hogy pontossal ez - mármint a magyarázó mondat - adja meg a történet hitelsségét. Ha ezt és a haspnló mondatokat kihagyjuk akkor mi marad? Egy hatalmával visszaélő igazgató és egy butuska tanárnő? Ettől mivel lenne emberszerűbb a novella?

Persze, mutass még részleteket! Pontosan ezért van fenn a történet a neten.

Waderlaci: Igen, lehet, hogy én is túl hevesen reagáltam. Tekintsd úgy, hogy nem is konkrétan neked szólt a válaszom, hanem egy egyre jobban terjedő viselkedési formának, aminek a lényege, hogy sokan, minden mérlegelés nélkül, odavágnak valami  ledorongoló mondatot a másiknak, aki egyébként nagyon sokat dolgozott azért, hogy - amennyire tőle telik - valami jót alkosson. 
Szóval, bocs, nem volt szándékom megbántani téged.

Andreas6: Nem is vártam másgt. Már egy korábbi novellámnál is óva intettelek attól, hogy az én történeteimet olvasd.

Doriangrey - kérdésedre válaszolva: Törekszem arra, hogy ne csak leirjak egy történetet, hanem az - lehetőleg - belilleszkedjen a világ dolgaiba, abba a strukturába, és emberi viselkedési szokásokba, ami így vagy úgy, de kialakult. A testi fenyités egyfajta ko nzevativ értékrend, a hagyomány, a tekintély és a mindenekfelett való tisztelet kikényszerésének pedagógiai eszköze. Ha spanking történet írok, ami mai szemmel nézve egy extrém viselkedési forma - akkor az úgy lesz hihető, ha a szereplők a saját felfogásuk szerint viselkednek.

Minél extrémebb egy történet, annál inkábbszerepe jut a pszichikai motivációknak. Ilyesfajta mondaimra gondolok: "Kegyetlen, megalázó, ám mégis átkozottul jó volt!   A vérébe áramló adrenalin egy erotikus, izgalmas érzést váltott ki belőle. Minden feszültsége, stressze, mint valami felröppenő pillangóraj, úgy szabadult ki belőle, és úgy tűnt, hogy semmivé tette az égő érzést felfelé tartott fenekén.
Az, hogy ő egy diplomás tanárnő, s nem egy pimasz kölyök e pillanatban már lényegtelenné vált. A valóság elsüllyedt. Lelkében ő már egy másik dimenzióban járt. "

Waderlaci: Csak hogy ne legyenk kétségeid, itt is megjelent: https://tortenetek.hu/tortenet/sallay-gabi-palcazasa---1-resz/35406
 Nézd meg, hogy ki annak a szerzője!

Nagyon mérges vagyok!

Waderlaci: Mielőtt vádaskodni kezdesz, először nézz utána, hogy konkrétani miről van szó. Nagyon szépen kérlek,  vond vissza az alaptalan, gúnyos megjegyzésedet! Csak csendben jegyzem meg, hogy nagyon sokat dolgoztam ezen a történeten + az illusztráción is.

Waderlaci: Bizonyára a Történeteken megjelent novellámra gondoltál. Meg fogsz lepődni: azt is én írtam. Mérsékelt sikere volt, ezért most ide is feltettem, némi magam készitette illusztrációval.

Hát...  február 15 óta egy szem hozzászóló sem érkezett, és 82 értékelőnél szépen meg is álltunk...

Oké, ennyit ért a munkám. Fájdalmas tanulság.

Furcsa dolog egy pornó oldalon mesélni egy némileg nosztalgikus, talán még meseszerűnek is mondható, ugyanakkor mély, emberi mondanivalólót tartalmazó történetet. Tele van szimbolummal. A rózsa a szépség, a fürdő a testi-lelki megtisztulás, a büntetés viszont a múlt terheitől való megszabadulás. 
Elkültem a második részt. Előbb-utóbb felkerül ez is. Nagy sikert persze ettől se lehet várni, de egy próbát ez is megér. A többit majd meglátjuk

Köszi, Lolamackó!

Valóban úgy van, ahogy Tiltakozó77 írta, megpróbáltam az emberi létezetésünk alapértékeit a fájdalmat, a szépséget, a gyönyört egy történetben összegezni. A rózsa több mint egy virág, hanem ahogy a törénetben szerepel "rózsák szépsége az isteni szerelem misztikus keresését szimbolizálja", mint ahogy a bektasi dervis költő, Gül Baba sem egy hibbant, szenilis, vén trotty. Mindezt megpróbáltam beleilleszteni a történelmi keretbe, abba az időszakba, amikor a keleti misztikum elér a korabeli Budára is. A szép Leila elfenekelése és megalázása és a rózsák letörése szimbolikusan egy és ugyanaz. Egymás analógiái. 
Nehéz olyan dolgokról beszélni, amit a másik fél nem is ért. A többi irásomnak is csak mérsékelt sikere volt. Most tettem egy újabb kisérlet arra, hogy tesztelem, hogy milyen a a gondolataimank a fogadtatása. Semmi baj, ha nem találok értő fülekre!

Nem is gondoltam, kedves Andreas6, hogy tetszeni fog. Kerüld is a következő részeket!

Jaj, Sztbali, ne akarj fontoskodni. A szerző ezeket teljesen tudatosan, poénként írta.

Ettől persze még nem lesz jó a mű, de nem vicces vagy anank szánt számadatok miatt,.