Éva596 hozzászólásai

Tökéletesen látod a dolgot, de a bébi projekt csak akkor indul, amikor hat hónap múlva hazatérnek. Ami biztos hat hónap múlva lesz folytatás, de mennyi és mi lesz a végleges vége, az még titok, mert csak akkor derül ki, ha már itthon vannak, és megfogant a baba.

Kedves sztbali!
Pontosan kell olvasni, ami a történetben le van írva, főleg a végén. 6 hónapra külföldre megy Éva doktornő dolgozni. Ezalatt itthon nem dolgozik, de amikor 6 hónap után visszatér, addigra az asszisztense már új pácienseket gyűjt. Tehát ebből következik, hogy a doktornő történetei 6 hónap múlva térnek vissza.

Jogos volt Lolamacko válasza, eddig mindig az volt a baj, hogy hosszúak a történetek, amiket ír. Én, és ezt Lolával is egyeztetve úgy gondolom, hogy egy egy rész olyan 18-23000 karakter között jól olvasható, és ennyibe minden belefér, amit szeretnénk elmondani. Ha hosszabban írnánk, - mivel itt a cselekmény 3-4 szálon fut - vissza kellene térni újra valamelyik, vagy több szálhoz, és ezáltal a publikálandó részek száma csökkenne. Mivel mi pontosan tudjuk a teljes történet felépítését, és azt is mikor és hogyan lesz vége,  így azt is, hogy ez a fenti karakterszámokon belül hány részben fog megjelenni. Hidd el így olvashatóbb, élvezhetőbb a történet, csak egyetlen negatívuma van: meg kell várni a következő rész megjelenését.

Örülünk, hogy a sok-sok energiába kerülő alapos utánanézés, valós helyszínek és személyek alapján megírt történetsorozat ennyire tetszett neked, s reméljük másoknak is. Ez nagyjából 4-5 évet fog át a család életéből, történetéből, amin keresztül próbáltuk azt a korszakot bemutatni, lehetőleg érdekfeszítő módon, és az oldal jellegéhez igazítva.

Szerintünk fogsz te még ezen kívül is meglepődni. Olyan ez, mint egy döntetlenre álló focimeccs, ahol valamelyik csapatnak szurkolsz, de vajon az, vagy a másik csapat rúgja a győztes gólt? Igénybe vettük Éva doktornő hipnotizőr tudását, és átvitt bennünket abba a korba, ahol azután nagyon figyelmesen körül néztünk, és a tapasztalatainkból született meg ez a történet. Talán ezért is lett ennyire korhű. Látod! Két teljesen más stílusban író ember, mint Lolamacko és én, mennyire létre tudott hozni egy egységes, a kornak megfelelő stílusban tálalt írást. Reméljük majd történetről történetre, egyre jobban fog tetszeni.

Tisztelt Törté-net!
Ha kérhetem a Szex a feudalizmusban alcímet szíveskedjetek felrakni a második részre is, ugyanúgy, mint az első résznél. És a további részeknél, is majd kérnénk.
Előre köszönjük!

Úgy látszik a többieknek is tetszik ez a sorozat, ugyanúgy, mint nekem. A tipikus amerikai whisky ivó magánzsaru. Azért is jó és érdekes, mert minden eset más és más, de számára megoldhatatlan ügy nincs. Wendy után, nagyon jó választás volt, és szerintem ez számodra is pihentetőbb lett, mint az. Úgy érzem ebben már lubickoltál, és élvezted a fordítást.

Bizony ez megért volna legalább 3 részt, akkor mind kellemes hosszban, élvezetesen olvasható lett volna. Ha hiszel nekem, ha nem, itt a jól olvasható történetek a 18000-28000 karakter közöttiek. Alatta hacsak nem nagyon ütős a történet, rövidnek tűnik, felette pedig hosszúnak. Persze ez sem törvényszerű, csak általánosítás.

Szívesen olvastam a történetet, bár kicsit sokáig tartott, amíg a végére értem. Jól kitalált, jól megírt, esetenként picit túlbeszélt, de ezt már nálad megszoktam, alig volt feltűnő. Jók a karakterek, kidolgozottak. Összességében tetszett, meg is adtam rá a megérdemelt 10 pontot.

Amikor a lány rájön, hogy hol is van benne a "fény", onnantól ezt karrier építésre használja. Jól viszed végig a történetben ahogy a jó tanuló kislányból, magas karriert befutó nő lesz, kihasználva a "fény" segítségét. És aztán egy véletlen, 100 százalékos fordulatot hoz az életében. Jól megírt karakterek, az előrehaladáshoz behálózható vezetők, professzorok, a cél érdekében érzelemmentesen önmaga odaadása. Aztán megcsapják az érzelmek, de ez már egy másik lány érdeme, aki magához köti, megbabonázza. És ez már az örömöt is elhozza életében. Igen jól megírt, élvezetes olvasmány.

Egy kitűnően megírt történet az egypetéjű, egymástól megkülönböztethetetlen ikerpárról, akik egy másik ikerpárral kerülnek össze, de ők nem hasonlítanak egymásra.  Kitűnő történetvezetés, bemutatva az egymásra találást, majd azt, ahogy a két lány kihasználva az azonoságukat, párt cserélnek a fiúk tudta nélkül. Aztán a fiúk is rájönnek az ebben rejlő lehetőségekre, és innen már nem két párként, hanem szinte egy négyesként élnek. Végig olvastatja magát a történet, nincs üresjárat. Ezt nagyon jól ki és eltaláltad. Köszönöm, hogy olvashattam.

Elárulom neked, hogy én adtam boldogságot a fácánleves tetején úszó zsírcseppeknek. De meglett az eredménye, mert mosolyt csalt az arcodra. Talán ettől lettek boldogok.

Ez valóban egy család története, de véletlenül sincs benne családon belüli szex, mert azt én nem tűröm, és nem írom. Csak itt az oldalon családi történetekben mindben a családtagok szexelnek egymással, de az én, a mi történeteinkben ilyet nem találsz.

Én pedig elárulom, hogy imádtam a punciban nővő fejlődési rendellenességről szóló sorozatodat! Csak arra nem tudtam rájönni, hogy mindkettőnknek hogyan jutott eszébe egymástól függetlenül, ugyanabban az időben a kis farokról írni. Pedig nem volt köztünk gondolatátvitel. De az szuper volt ahogy megírtad!

Mond valamit neked a kígyó és a nyúl meséje? A kígyó megemelkedik és szinte hipnotizálja a nyulat, és az nem tud menekülni, és a kígyónak íze falat lesz. Így a tóból kilépő meztelen, izmos férfi a lengő farkával, szinte hipnotizálta a lányt, aki nem tudta róla levenni a szemét. Nem feküdt a férfi elé, a férfi fogta meg, és ő nem tudott ellene tenni semmit, annyira megigézte a látvány. Azaz a férfi egyszerűen levadászta a lányt, akiről nem tudta ki, a ruhája alapján szolgálónak nézte, ő meg ugye, ha hinni lehet a történetnek báró.

Köszönjük szépen a dicséretet, a kedves szavakat. Én sajnos, ha akarnám sem tudnám viszonozni, mert olyan történeteket, amiben családi szex van, elvből nem olvasok. Így nem tudom megítélni a felrakott írásod milyenségét.

A kritikára. Kell ez is, mert ebből lehet tanulni. És akkor megkérdezem: ha a futó kalandban lassan és nem vacsora, hanem ebéd előtt adja oda magát, akkor hihetőbb lenne? Jól mondta neked Lola, ez az egész fantázia, hiszen egyikünk sem élt - szerencsére - az ezernyolcszázas évek elején. És a fantáziában minden lehetséges, még az is, hogy a pici kuki nagyra nő.

Szó sincs arról, hogy megbántottál volna. Két teljesen különböző stílust egy történetben összehozni úgy, hogy az jó legyen szinte lehetetlen. Ezért is alkalmazkodtunk egymáshoz, és sajátítottuk el egy kicsit, amennyi éppen kellett, a másik írásmódját, stílusát. Hogy ez mennyire sikerült, azt a történeteinkben láthatod. És hogy mennyire igaz, volt olyan Lola rész, amire azt hittem, én írtam, amikor a készanyagot átolvastam.

Nem a feudalizmusról akartunk írni. Úgy gondoltuk, hogy egy földesúr, nemes ember családjába belepottyanunk egy adott pillanatban, és onnan írjuk mi történik velük, egy másik adott pillanatig, amikor a sorozatnak vége lesz. Mi tudjuk mikor jön el ez a pillanat, és mi lesz az, de az olvasóknak végig kell rágniuk magukat a részeken, hogy aztán az utolsó rész végén megtapasztalják ténylegesen azt a pillanatot, ami után csak egy szót lehetne írni: VÉGE.

Kedves Magam!
Kommentedben többek között ezt írod: "Lola a mesélő, Éva pedig a szexuális vonalat képviseli, és tökéletesen kiegészítitek egymást. " Csak ebben tévedsz. Ha megkérnélek, hogy írd össze mi Loláé és mi az enyém a történetben, biztos vagyok benne, hogy 75-80 százalékban tévednél. Ugyanis Lola megtanult úgy írni, mint én, és én úgy mint Lola. A kettőnk megírt részeit (előtte pontosan átbeszéljük miről kell írni) én fésülöm egybe, és amikor a készt elküldöm Lolának, sokszor ő sem tudja eldönteni, mit írt ő, össze kell vetnie a nála maradt sajátjával. Volt már egy ilyen kísérletünk, és aki elosztotta az anyagot köztünk, gyakorlatilag mindent fordítva írt, a Lola által írtakat nekem adta, és amit én írtam, azt Lolának. Egyetlen részt sem talált el. A dicséretet nagyon köszönjük, jól gondolod lesznek itt még fordulatok bőven. A második rész be van már adva, és még olyan 6-7 részt tervezünk. Pontosan tudjuk mikor lesz és mi lesz a vége.

Mi nem nagy nevek vagyunk! Egyszerűen két ember, aki szeret írni, és az írásban megtaláltuk egymást. Viszont ha már betűkkel szennyezzük a papírt, a képernyőt, akkor csak úgy van értelme, ha az amit összehozunk jó, olvasmányos, érdekes, és még az oldal profilját is kielégíti. És mindig igyekszünk, hogy a folytatás jobb legyen, mint az előző. A második rész már be van adva, és ha majd elolvasod erről is meggyőződhetsz.

Kedves Salsa-papa! Az email címemre légy szíves a te létező email címedet megadni, mert a korábban levelezésre használt email címedről, visszajött a levél, hogy nem létező cím.
Előre is köszönöm!

Lennének ötleteim, de azok nem ide valók, főleg nem a komment szekcióba.

Valóban az első változat meseszerűvé sikeredett, - bár itt is a végén ugyanúgy megjelenik - de ez sokkal inkább elképzelhető, kapcsolható a valósághoz. Az egésznek más a kicsengése, valahogy az előbbi túl simán ment, minden csak jól alakult, amit a való élet azért nem igazolna. Tudom, ez történet, az alapja fantázia, de valahol a fantáziának is kell valami alapjának lennie. És még egy: azért a hatóságok nem annyira vakok és süketek, hogy egy majdnem országosan kiterjedt "masszázsszalon" hálózat ne szúrjon szemet, és ha másképpen nem, egy más dologban bebukott masszőz, hogy mentese magát, ne köpné be.
Ezt szívesebben olvastam, és sokkal jobbnak találtam. Az én habitusomhoz közelebb áll. Szerintem te is szívesebben olvasol hosszabb véleményt az írásodról, mint az egy-két szó, vagy egy rövid mondat.
Gratulálok!

Engem a párbeszédek nyűgöztek le, de alaposan. Meg lehetne tudni ki a narrátor? És a második részben a szereplők beszélni is fognak? Akkor még egy apró kérdés: ezt írod a történetben "Tudta, hogy Szilvia arra vágyik, hogy szexeljen Lászlóval, ezért szájon csókolta és megkérdezte, hogy megdugja-e." László és Szilvi a történet szerint házaspár, nem igazán szoktak a párok engedélyt kérni a dugásra. De itt Fanny kit csókolt szájon, és kit akart megdugni? Az ilyen apróságokra sem árt figyelni. Nem bántani akarlak, csak pár olyan dologra felhívni a figyelmedet, amivel a következő történetedet egyértelművé, olvashatóbbá, és jobbá teheted. Én is hasonló módon kezdtem, és a kommentekből tanulgattam az írás, a történetírás lehetőségeit és íratlan szabályait. Sok sikert a következő részhez!

Ne foglalkozz vele, csak egy kötözködő provokátor, aki még helyesen írni sem tud.

Ezt tökéletesen el tudom képzelni. Két ilyen nővel egyszerre, és így kiszolgálva! Amikor írtam, én is szívesen lettem volna valamelyik lány helyében, sőt talán mindkettő helyében.

Nem akarok árulkodni, így nem is fogok. Amint olvasod a kontrolt, abból minden ki fog derülni. Így, hogy bizonytalanságban tartalak, sokkal izgalmasabb a dolog.

Te nyertél! Igen én vagyok az a magáról sokat gondoló nő, akinek nem mindig fontos, hogy övé legyen az utolsó szó. Hogy miért gondolok magamról sokat? Mert én itt letettem nem is keveset az asztalra, és a nem provokálni akaró kommentekben ezt el is ismerik. És elismeri az a sok olvasó is, aki elolvasta amiket felraktam, ezt bizonyítják a számok, nem a pontszámok, hanem az olvasók száma. Te egy provokatív kérdésen kívül mit tettél már itt le? De hogy kedvezzek neked, erre írj bármit, meghagyom neked az utolsó szó jogát, arra már nem válaszolok.

Kicsit rád is vonatkozik, amit Andreasnak írtam.
Te írtál két és fél sort, és abban is van egy hiba:   olvasmény
A 28220  karekteres műben lévő hibákhoz viszonyítva ez nagyon sok!

Hogy mi a sok hiba, az látásmód  kérdése. Egy 28220 karakteres műben, óhatatlan, hogy ne legyen hiba, hogy aztán ez sok vagy kevés.
Te írtál másfél sort hozzászólásnak és két hiba is van benne:     Kár,hogy     - és - egybeírás,különírás,
Szóval a sok vagy nem sok hiba látásmód kérdése. Másfél sorban ez nekem nagyon sok.

Így van! Nem ismerlek, nem tudom ki vagy, miről mit gondolsz. De ez az egy hozzászólásod sok mindent elárult rólad. A válaszom, olyan volt, mint a te kérdésed. Ha majd legalább feleannyit letettél itt az oldalon, mint én, akkor újra áttekintem a hozzád állásomat. A kommentelő akkor az igazi, ha nem odalök két-három szót, hanem amit írt meg is indokolja. Enélkül komolytalan. De nem haragszom, mert szerencsére nem ismerlek.

Maga a kérdés paródia! Nem tudom, hogy a sorozatból csak ezt az egy részt olvastad, vagy többet, esetleg valamennyit. Ha egy sorozatból csak egy részt ragadsz ki, akkor abban részben sok minden érthetetlennek tűnik, mert nem ismered az előzményeket. Így még akár paródiának is tűnhet, de most újra átolvastam, és valahogy nem volt paródia íze. Az emberek különbözőek, a felfogó képességeik is. Neked ennyire tellett.

Kellemes, olvasmányos történet volt. A befejezés meglepett, nem ilyen karrierre számoltam, a mai viszonyok elég pontos megjelenítése alapján. Viszont így ráláttunk egy olyan világra, ami most is létezik, amíg valamilyen okból be nem buknak. Igen, manapság így lehet könnyen meggazdagodni, és közben leszámolni az ellenfelekkel. Minden adott hozzá. Jó kis társadalmi tükör. Gratulálok, tetszett.

Én tudom milyen a fantáziáddal, az agyaddal együtt dolgozni, hiszen régóta írjuk együtt a szexuálterapeutát. De mégis tudsz meg nekem is meglepetéseket okozni a műveiddel. Fantasztikus látásmód, gyönyörű írás készség és töménytelen érzelem. Én a realista, mindig ezt a romantikát irigyeltem benned, én erről már lemondtam, melletted ebben nagy nem lehet senki.

Látod Álmoska! Mindig tanul az ember. Még 79-ben is, nemcsak 69-ben.

Pont ezért született ez a kis írás, és úgy látszik sokakra hatással volt az s/m megítélésénél, így nálad is. Örülök.

Igen emlékszem a kezdeti alkotásaim stílusára adott kommentjeidre. Ime: nem szeretem az erőszakot, ez erőszak, nem a világom, és még pár ilyen. Ez az írás azért született és lett teljesen más stílusú, mert páran  elkezdtek s/m történeteket írni, olyanok akik korábban még nem írtak, vagy ódzkodtak tőle. És mi lett a vége: Veterán, aki korábbi írásaimnál mindig az erőszakra hivatkozott, most az írja: "A verés tényleg nem mindig erőszak."
És te, aki ugyanezzel bombáztál, most: "Igen, ha mindkét fél akarja, az s/m nem erőszak."
Talán így sikerült az s/m-et itt az oldalon egy kicsit a helyére tenni, és végre az olvasók kezdik megérteni, elismerni, hogy at s/m és az erőszak két különböző fogalom.

És emlékszel miket írtál az első s/m történeteimhez? Úgy látom érdemes volt ezt a sztorit megírni, mert máris változott a szemléleted.

Ugye, hogy nem is olyan vészes egy s/m történetet összehozni. Íme te is írtál egyet, és remélem folytatod, pedig nagyon ódzkodtál tőle, hogy nem a te világod. Annyi féle anyagot írtál már, hogy ez is elfér köztük. Többek között az Üzleti vállalkozás sztorid is ihletet, és rávett ennek a kis sztorinak a megírására, elsősorban, hogy sikerüljön végre meggyőzni a sok tamáskodót, hogy az s/m nem erőszak.

Egy időben szinte csak én foglalkoztam itt s/m-el. Szerencsére többen is kedvet kaptak, és írtak, írnak a témában. Bár hosszú ideje ilyet nem írtam, de most tőletek kedvet kapva, újra írtam egy s/m sztorit, már be is adtam.
Nagyon jó az ötlet, jól kiválasztott szereplők, akik mint életútjukból kiderül szinte ide kívánkoztak. Jól megrajzolt alakok, a helyszín pedig zseniálisan erre lett kitalálva. Ugye milyen egyszerű arra rájönni, hogy az s/m nem erőszak. Minden mindegyik fél beleegyezésével, akaratával történik. Akkor hogy is beszélhetnénk erőszakról?
Várom a további felkészüléseket az éles bevetésre, és az első jólfizető vendégek megjelenését, akik szeretnének kapni is valamit a pénzükért. Megfelelő fantáziával, a hely, az eszközök adottak, fantasztikus sorozatot lehet ebből összeállítani.

Kedves Andreas6!
A te szavaiddal élve ez a véleményed egy nagy kalap szar! Tudom, nem szereted az s/m-et. Szíved joga. De így véleményt mondani egy írásról, ne haragudj, de bunkóság! Leírtad azt az egy mondatot. OK. De hol van tőled leírva, hogy miért? Aki karakteres véleményt nyilvánít, ha azt akarja, hogy komolyan vegyék és elfogadják, az meg is indokolja a véleményét. Én ha véleményt mondok egy írásról, mindegy mi a téma, meg is indoklom a véleményem. Sajnos te gyakran használod ezt: írsz egy kinyilatkoztatást, de nem veszed a fáradtságot, hogy meg is indokold. Pedig e nélkül az általad leírtak annyit érnek, mint a véleményed utolsó szava.
Bocsánat ha kemény voltam, de te kényszerítettél rá. Én most nem a történetet értékeltem, az olyan amilyen, lehet, hogy fogom értékelni, hiszen nekem fekszik az s/m történet, vagy éppen mások is elmondják - remélem - a véleményüket, és nem kinyilatkoztatnak mint te.

Csak szólok, hogy ma elfogadták azt a történetünket, amit jeleztem neked, amikor megjelent a Születési rendellenesség írásod első része. Teljesen más, mint a tied, de a beadással megvártuk a történeted végét.

Kedves Kexi!
Tetszik az anyagod, kellemesen vezetett, jól megírt történet. És imádom a szexkedvelő főszereplő nőket, akik néha kétségbe esnek, de mindig akad egy szintén szexkedvelő férfi, aki meg tudja vigasztalni. Van benne a valós élet sajátosságaiból, a felszín alatti összefonódásokból, az egymással szívesen kiszúró ellenfelekből. Kíváncsian várom az igazgató és a polgármester reakcióit, lehet még ebből háború. De a háborúk tartozéka időnként a szex is.
Az eddigi két részhez gratulálok!

Nálam a tudás van. Nálad a vélekedés. Szerinted melyik az erősebb?

Nem tisztem a szerzőt védeni, nem is adott rá felhatalmazást. De mivel nagyon jól ismerem, és írásainak megszületési körülményeit is (nagy része akkor keletkezett, amikor még nem volt MI). Nyugodtan állíthatom írásainak annyi köze van a MI-hez, mint neked a Teknősbikához. Vagy még annyi sem.

Nem nyaralni megy, de hogy hová és mennyi időre az még titok.

Örülünk az élvezetednek. Pontozni nem lehet kötelezni az olvasókat, aki úgy érzi tetszett vagy nem tetszett az pontoz, a többi néma csend. Pedig egyre nehezebb jól, élvezetesen megírni a történetet. Szinte minden lehetőséget kihasználtunk már. De azért ne keseredj el, még legalább 3 részt fogsz tudni olvasni.
Egyébként nemcsak a pontozással van így, hanem a kommentekkel is. Nézd meg feltettem egy kommentet, és már a második oldal közepe felé járunk a kommentekben. azt is el kell indítani.

Igazad van pörög a naptár, de nincs elfeledve. Írás alatt van a mű, csak objektív okokból csúszik. Köszönöm a jó szavakat!

Még van két vizsgálat és egy kontrol. A kontrol után lesz egy hosszabb szünet, és majd valamikor folytatódik a történet.