Selymi hozzászólásai

Köszönöm az őszinte választ.

Kicsit lehetne bővebben mi volt az amiért egy pontra értékelted?

A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz. 
Carlos Ruiz Zafón

Vajon ezek a történetek is a lelkünk tükrei?

Átérzem a problémádat, ami szerintem annyi, hogy te egy speciális vonalat kívánsz vinni, aminek az olvasótábora  korlátozott számú és azok közül sem mindegyiknek tetszik. Ráadásul nem mindegyik szavaz azok közül sem, akinek mégis tetszene. Így sem az olvasottság, sem a pontszám nem tűnik neked arányban állónak az elvégzett munkádhoz mérten. Ha elismerésre vágysz azon úgy tudsz segíteni,  ha alkalmazkodsz az itteni közösség elvárásaihoz, vagy találsz egy másik felvevőpiacot. Azt tudomásul kell venni, hogy ennek az olvasóközönségnek a legfőbb igénye nem az irodalmiság, hanem azok a történetek fognak nagyobb pontszámot elérni, amik felizgathatják őket. Az igényesség itt annyiban jöhet be, hogy ne pár mondat legyen, de ez az oldal követelménye is a karakterszámot illetően. 
Tehát el kell döntened, hogy elismerésre vágysz és beállsz a sorba, vagy hozod önmagad felvállalva azt, hogy lepontoznak. A kettő együtt csak akkor megy, ha eltalálsz egy bizonyos egyensúlyt. Az, hogy arra törekszünk nem jelenti azt, hogy sikerül minden esetben, hiszen mások megítélése mindig a pillanatnyi hangulatuktól függ és a tömeg hangulata elég ingadozó. Nemrég feltöltöttem egy csomó sztorit és már előre sejtem, melyik nem fog itt tetszeni, ha elfogadják.  Ez sem mindig szokott bejönni, éppen a hangulatingadozás miatt. Nekem eddig egy történetem sem volt, amit visszadobtak volna. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem is lesz. Talán ezért is nem fektetek én az írásba olyan nagy munkát, mert sose tudom kinek, mikor éppen mi fog tetszeni. De ha egy embernek tetszik, már megérte, mert némi jobb kedvet csempésztem az életébe. Ha ilyen szándékkal írsz biztosan sikerélményed lesz a pontozást és az olvasószámot nem számítva. Nem könnyű elviselni azt, hogy erről nem tudunk, mert elmarad a várt elismerés. De ha a pontszám nem egyes, akkor feltehetően akadt legalább egy, akinek tetszett és erre gondolva már meg is kaptam az elismerést. Sokszor elgondolkodok rajta, vajon ki lehet az, hogy néz ki ő, de nem biztos, hogy tetszene a valóság, így inkább nem is firtatom. Megelégszem az elért eredménnyel, mert ez az a pont, amikor talán jobb a tudatlanság. Egyébként sem nyernék vele, ha egy olvasóról tudnám, hogy kicsoda. Egy író számomra érdekesebb, mert sok dolgot elleshetek tőle, megismerhetem valamennyire  a gondolatait és ezeken keresztül kicsit őt magát is. Néha ezért olvasok olyat is, amit mások lepontoztak, mert lehet, hogy meglátok olyat, amit csak mi ketten érzünk. Ő, az író és én, egy szem olvasó.  Szerintem ezzel mindenki valahol így van, akár publikál, akár csak olvasgat. Szeretnénk találni érdekes dolgokat, nyilván más számodra az érdekes és nekem más a tetszetős. Az írás nem kötelező, csupán egy lehetőség, de a szerelmet sem tudod az életben kierőszakolni senkitől. Ha megfizetsz érte valakit, az nem téged szeret, hanem amit fizetsz neki. Ha soknak találod az árat, akkor máshol keresel olyat, akinek megfelel a tőled kapott ellenérték.  Ez az írással is így van. Itt és mindenütt, mert ez már valóság. Amit írunk az többnyire fantázia, bármilyen irodalmi és történelemhű is az. Az objektív történelem lehetne egy bizonyos valóság, de olyat itt biztosan nem találhatsz. Talán másutt sem. 
Ehhez a „rövid" elemzéshez még annyit, hogy ez egy erotikus oldal, ami szerintem egy könnyed műfaj. Az erotikához a szexhez bármi társítható. Egy asztal, ahova feldobnak engem terítékként, egy pálca, ami suhogva okozhat élvezetet, vagy fájdalmas gyönyört, de egy szamóca is, aminek a leve kicseppen a számon a szerelmed nedvével együtt. Nincs olyan tárgy, vagy élethelyzet amihez ne lehetne kapcsolni valamilyen módon a szexet, mert a szex az élet. A te jelenlegi élethelyzetedet magadnak kell természetesen megítélned, így azt is, akarsz-e itt még publikálni, vagy másutt próbálsz érvényesülni. 
Nem is tudom minek írtam ennyit! 😂 Talán mert szeretek írni? Bocsi, hogy megragadtam az alkalmat és ide is írtam pár butaságot. De ha jobban belegondolnál talán találnál közte némi olyat, ami megnyugtat és segít a döntésedben.  Ha ennél többet szeretnél beszélni velem, akkor jelezd itt és jelentkezem mailben.  Rendben?

Ezek szerint 2013-ban még nem találták fel a humort. 🙄
Mert ennyi hülyeséget a punciról elmondani komoly képpel lehetetlen. 😂 Nekem biztosan nem sikerülne.

Pedig egy popsi paskolást is lehet igényesen csinálni. Tetszik is, ha éppen olyan a pillanatnyi hangulatom. A hangsúly ebben a pillanatnyi szón van! Mindenkinek a pillanatnyi hangulatától függ, bármennyire is igyekeznek egyesek objektívek lenni, az sosem fog sikerülni. A te pillanatnyi hangulatod most duzzogós. Nem illik egy kemény s/m-hez, de még a szofthoz sem. 
A családi történetekből én sem mind kedvelem, sőt! A legtöbb alapból undorít, mégsem zavar, ha bárki olyat ír. Ennyi az írói szabadság, vagyis: mindenkinek jogában áll hülyének lenni néha. Nekem meg főleg! 😂
Viszont nem árt több lábon állni akárcsak az életben. Ha mindent egy lapra teszel fel mondjuk a tőzsdén, bizony könnyen rajtavesztesz. Ha többféle műfajban próbálom ki magam, sokkal többet megértek a világból és mások gondolkodásából. Egyfajta tanulási módszer. Játék, és nem kéne ezt se másként, se többnek gondolni.

Ez kéne!
Szerintem várd meg amíg elmúlik a menszeszed és dönts utána.
Az a te bajod, hogy el akarsz fogadtatni egy olyat, amit a többség nem úgy lát, ahogyan te. Az erotika a szexuális érzelmek világa. A fájdalomba is bele lehet szeretni. Ennyi az s/m-ben az érzelem. Azt kéne belátnod, hogy az s/m az erőszak és a pornográfia között áll. Abban az erotikus maximum annyi, ha az érintettek szeretik egymást valamilyen okból. Egy igazi szadista-mazochista történetben még ennyi sem. Ott kizárólag a fájdalom okozása és elszenvedésének imádata a cél. Veheted példaként a hedonizmust. Ők sem szexuális indíttatásból isszák a finom borokat, pedig az is a hedonizmus egyik fajtája, mindaddig, míg nem lesznek alkoholisták. Egy bor kortyolása is lehet azonban szexi. Egy fenék paskolása is. Attól függ, ki mit társít hozzá.
Te például azt a képzettársítást vontad be, hogy mindenki lehülyéz téged, ami nem igaz. Tévedsz abban is, amikor azt írod nem olvasnak itt téged, mert ha a jelenlegi 300-at elosztod hárommal, még akkor is 100 lesz az olvasottsága ennek is. Az sem igaz, hogy a blogot egyedül olvasod. Ha kívánod linkelek be olyat, aminek az olvasottsága tizenötezren felüli. Az legalább tizenötezerszer akkora mint az az egy, akit említettél, bár elképzelhető, hogy éppen te nem voltál köztük. A visszajelzések itt sem mindenki részéről történnek meg. Sokan nem szólnak hozzá valamilyen okból, ezt Lolamacko fejtette ki bővebben.

Köszi.

Miért érdekel a nemem? Nem ismerkedni járok ide, csupán szórakozni. 😀
Tudod, volt egy mesterem, aki megtanított arra, hogy nemtelenül, de nem becstelenül fejezzem ki magam. Őt ma is nagyon szeretem, de nem feküdnék le vele. Ő se velem, mert a korkülönbséget mindig eszembe juttatja és az orromra koppint, mint egy gondos apa.
A személyiségfejlesztésről csak annyit, hogy egy gyenge jellemet ha úgy tanítasz meg úszni, hogy bedobod a mély vízbe csupán annyit érsz el vele, hogy nem lesz jelleme. Meg ő se.
Hm. Te vagy Andreas reinkarnációja a fórumon? 🙄🤗

Vitatkozunk itt a sorkatonai szolgálatról. Valószínűleg lenne szerepe a nevelésben. Ezzel kapcsolatban a  költségnövekedést megkérdőjelezném, hiszen egy csomó posztot be lehetne töltetni sorkatonai szolgálatos személyekkel, így el kellene bocsátani azokról a jelenleg több pénzért ott dolgozó hivatásos állományúakat.
De min változtatna ez? Jobb lenne a világ? Többre jutna a társadalom?
Shavo mai írásában mutatott egy szép társadalomkritikát. Egy nőnek az állás hirdetésére egy ember jelentkezett aki pénzt ajánlott, ha egy napra eladja magát neki. Természetesen mindenki a maga sorsának kovácsa és mindenkinek a kezében ott a döntés. Butaság azt gondolni, hogy nem rajtunk múlik minden. De abban az esetben a nő ha úgy dönt, hogy nem fogadja el azt a látszólag könnyű munkát, talán éhen hal. Ezen nem változtat semmilyen remény hal. 
Judit nehezményezte egyszer, hogy a 4 évenkénti szavazás nem elég a hatalom gyakorlásához amit most mindenhol a többségnek tulajdonítanak. Aztán ha valami balul üt ki rá lehet fogni, hogy ti akartátok, mert választhattatok volna mást/másokat. Ha nem megyünk bele abba a z összeesküvés elméletnek tűnő dologba, hogy a szavazás sem tőlünk függ, azaz nem is mi döntünk, akkor is ott van a politikusok egyéni érdeke, amit mindegyik szem előtt tart és már meg is dőlt az állítás, miszerint mi lennénk a felelősek.
Lassan harminc éve történt egy rendszerváltás, amit a „többség” harcolt ki. Ez utóbbi nyilván szemenszedett hazugság, hiszen nem véletlen voltak véres tüntetések más országokban ez ellen, amit rendre úgy állítottak be, mintha a rendszer ellen tüntettek volna. Igaz, olyan is akadt elsősorban a véreskezű diktátorok országaiban. Nálunk ezt megakadályozta az akkori politikai elit azzal, hogy 2 évre munkanélküli segélyt vezetett be. Ha valaki élelmes volt és nem volt kedve dolgozni, kihúzhatta 2 év táppénzzel és utána 2 év munkanélküli segéllyel. Közben persze feketén dolgozhatott. Megvették a tömeget a politikusok, pedig azok a férfiak nagy többsége tökös, sorkatonai szolgálatban részt vevő volt. Mi változna hát ha most bevezetnék azt? Igazából semmi. Egy csomó ember akkor is kibújna alóla egészségi alkalmatlanság miatt, vagy a vallás mögé bújna. Akik meg nem tudnának élni ezzel és úgy gondolják, hogy megfelelnének annak a követelménynek, azok közül többen öngyilkosok, lelkileg sérültek lennének. Így is van szép számmal lelki beteg. Tulajdonképpen mindenki az valamilyen szinten. Van amit nem ismernek el betegségnek, mert annyira sok van belőle, hogy már-már általánosnak tekinthető. Így volt ez egy ideig a gerinc sérültekkel. Betegség? Igen, orvosilag mindenképpen. Ugyanakkor a munkaképes lakosság 60-70 %-a szenvedett ebben és emiatt nem lehetett arra alapozni egyetlen leszázalékolást sem. Ma csökkent ez az arány, helyette más, lelki betegségek léptek. Ami 50-100 évvel ezelőtt deviancia számba ment, ma általánosan elfogadott és itt elsősorban nem a női ruhák viseletének módjára gondolok. Persze a szexen keresztül is lemérhető ez, de sok más dolgon is. Ennek csak kis része hasznos.
A kérdés viszont nagyon jó, lehet rajta vitatkozni, hogy érdemes lenne-e a sorkatonai szolgálatot visszahozni.
A régi rendszerben volt szociális védőháló. A rendszerváltás óta ezt teljesen szétnyirbálták. A táppénz, a nyugellátás és a családok segítésére szolgáló egyéb juttatások sem érnek ma már semmit. Arra jók, hogy befogja a tömegek száját, mert Magyarországon igenis van társadalombiztosítás. Mondhatja ezt a kormány és már sorolják is a törvényeket. Igen, nem egyről van szó, hanem rengeteg jogszabályban szerepel úgynevezett szociális elem. Nagyjából annyit érnek, mint a családok védelméről szólók. Azok sem egységesek. Átláthatatlan a jogi rendszer, ami szándékos, mert így kevesebben lehetnek tisztában azzal, hogy mi jár nekik, mit vehetnének igénybe és milyen jogi lehetőségeik vannak. Ha hozzávesszük a jelenlegi bürokráciába oltott nullás együttérzést, akkor még nehezebb érvényesíteni ezeket a jogokat. Mit ér egy olyan jog, ami betarthatatlan? Mit ér egy olyan hadsereg, aminek normális fegyvere sincs? Ha bárki belenéz a katonai hadviselés mai helyzetébe az láthatja, hogy nem a tömegek nyerik ma már a csatát. Ez már az első világháború óta megdől, akkor vált  ismertté az állóháború fogalma. Tehát egy sorkatonai szolgálat ezt már nem oldaná meg. Védelmi és támadó szinten sem. A tömeg ebben az esetben átváltható lényegében egy politikai-gazdasági tömörülésre, ahol több ország egyként politizál és ezt a katonai megoldásokra is kiterjesztik. Ebben az esetben sem a személyi fölény a döntő, hanem a gazdasági. Miért erőltetjük hát a sorkatonai szolgálatot? Nem lenne egyszerűbb nevelőtáborokba vinni a fiatalokat? Ne higgyük, hogy nem tudna az ország munkát adni nekik, ami sokkal inkább nevelő célzatú lehetne. Bármilyen fasiszta megoldásnak is tűnik ez, mégis célravezetőbb lehetne, mint a sorkatonai szolgálat újbóli bevezetése.
Persze a döntés a mi kezünkben van, igaz? Majd eldöntjük mi jó a fiataloknak, hiszen ők nem tudják azt. Tényleg mi döntünk minden lényeges kérdésben, vagy csak elhisszük, mert így kényelmes nekünk?

Szerintem is.

Nekem tetszett. A vége. 

Ha ez a két mozsárágyú elsül benne, kórházra már nem lesz szüksége.

Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán,
Mikor nyugszik minden szépen, csendesen,
Csak a honvéd nem pihen.

Ugye hallod angyalom?
(Nem nagyon.)
Hozzád száll a sóhajom,
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.

Várlak vissza, várlak én,
Két karomba zárlak én.
Tudom visszajössz egy nyári szépnapon,
Visszavár a két karom.

Hideg téli éjszakán,
A katona készen áll,
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.

Kárpátia - Ugye gondolsz néha rám - YouTube

Tudom, szőrszálhasogató vagyok. 
"kitépett pár szálat a térdelő főnök fejéből." 
Ettől még 10 pontos.

Szerintem ez nem E/2, hanem F-1. Bárcsak nekem mesélné ezt valaki ilyen szépen!