Ez a fejezet volt a " törvényszerű hullámvölgy a hosszabb sorozatokban".
Ne figyeld a pontokat. Te nem a pontozóknak írsz, hanem azoknak akik szeretik a műveidet- pl. én is. Az olvasók alig egytizede pontoz, és az első nap mindig nagyon hektikus.. Semmilyen versenyről szó nem lehet, és eszedebe se jusson kiszállni. Az a kilencven százalék számít akik elovassák az írásaidat újra és újra. Abban én is benne lennék, ha a pontszámot csak külön kérésre mutatnák meg. Ha beleölsz egy csomó melót pl. egy sorozatba, jobb lenne talán a végén megtudni az értékelését. Az visszatérő olvasók száma az igazi mérce... szerintem.
Salsa papa nem érzi úgy, hogy nincs értékelve. Almát hasonlítunk körtéhez. Gyümölcs-gyümölcs, de az írás más- magasabb- kategória, mint a fordítás. Azért fordítok, mert az íráshoz se fantáziám, se tehetségem. Egy kész történetbe jobban bele tudok bújni. Persze, próbáltam... az eredményét borítsa jótékony feledés.
„Összejöttünk. Nagy eset.
Csak összehozta ezt a véletlen.
Nahát, szép kis baleset,
Hogy éppen én, na és, hogy éppen te...
Váratlanul a sors így fordult.
De jó, hogy ez nem rajtunk múlt!”
(Szulák-Kulka: C' est la vie)