Titti hozzászólásai

Nekem miért nem megy linkként? :mérges
https://www.youtube.com/watch?v=SRxLGFdLwZc

Nekem ezt dobta ki a kereső ajánlott címként 🙂 Szeressük egymást, gyerekek - YouTube
A többire talán az érintett szeretne válaszolni. Vagy nem...

A szakértő valóban nem a legmegfelelőbb elnevezés, mert én eleinte azért sem használtam, mert hogyan is lehetnék én szakértő itt bármilyen témában?! Igazság szerint meg se nyitottam, mert arra gondoltam, hogy nem nekem való az. Persze egy idő után felülkerekedett bennem a kíváncsiság, akkor meg azt nem tudtam eldönteni például, hogy mennyi pontot adhatnék egy szöveg nélkül képregény esetében a megfogalmazásra. Úgy gondoltam, hogy annál a mondanivalót gondolták megfogalmazásnak, de mivel nem igazán láttam meg azt bennük, ezért jó ideig ismét békén hagytam azt a szakértőit. Pedig biztosan mindegyiknek akad mondanivalója, de... Elkönyveltem hát magamban, hogy nem értek hozzá, nem nekem találták azt ki. Lehet Arya-ban is  hasonló kétségek merültek fel, ezért érdeklődött. 
Később beszélgettem erről az oldalról pár régebbi taggal és sok mindenre fény derült akkor. Na, jó. Inkább csak annyiról volt szó, hogy pár véleménnyel és információval több lett. Aztán onnantól nem igazán érdekelt a statisztika, amikor azt tapasztaltam, hogy a kommentek alapján milyen jó az a sztori, ám a pontszám átlaga kezdett lefelé süllyedni. Elismerem, nem mindig felel meg az ízlésem a nagyközönségnek, mert ami nekem szép, mondjuk stílusa tetszik, vagy csak a mondanivalóját találom igaznak, azt mások elég kevésre értékelik. Ez persze nem jelent semmit, de... Amikor ez tudatosodott bennem, onnantól nem pontoztam le senkiét, nem akarok én ünneprontó lenni. Egyébként is sokkal szebb dolog, jobb érzés jó kislányként viselkedni, azaz örömöt adni, nagyobb pontszámot osztogatni. Nyilván nem akarok önmagammal meghasonulni, ezért inkább csak azoknak tartogatom ezt az „ajándékom" aki valamilyen szempontból azt szerintem megérdemli. Senki sem szenved, mindenki jól jár. Én is, ha találok olyat, amire 8-9-10 pontot adhatok. Attól kevesebb valószínűleg rontaná az átlagot.
Már megint... Bocsi. :piruló_smiley

Megint vitatkozós napom van, bocsika. Az érzelmi háttér szülő-gyermek viszonylatban talán nem ilyen, de önmagában akkor is megvan. Amikor a kislányka apuci ölébe telepedett az elején az is érzelmi háttérként fogható fel. A lány nyilvánvaló, hogy szereti az apuját. Apu pedig annyira szereti a kislányát, hogy végül fájdalommentes szűztelenítésben részesíti őt. 
Jelezte a helyesírásellenőrzőm, hogy a szűztelenítés nem túl magyaros szó. Egy ennyire érdekfeszítő sztorihoz viszont szerintem éppen illik. 
Erre sem adok pontot, mert a stílus és a helyesírás meg jó.

Valahogy Arya-val kell egyetértenem, mert nem mutatná, ha nem azt akarja „kínálni".
Gondolkodtam már azon, hogy felvetem javaslatként, hogy az átlag – mások pontértékének átlaga – csak saját véleményem megadását követően legyen látható számomra. Valószínűnek tartom, hogy aki így állította be, és nem fordítva,  az a választást igyekezett megkönnyíteni az olvasók számára. Ennek hasznossága részemre megkérdőjelezhető, mert sok olyan sztorit olvastam, aminek a pontátlaga alacsony, nekem mégis tetszett, de ez fordítva is többször előfordult. Nyilván minden értékelés szubjektív, de az oldal gazdái így döntöttek, és nagyon valószínű, hogy a könnyítés végett. Nem hinném, hogy változtatni akarnának, ezért nem is javasoltam. Ettől még a „felkínálás" gondolatával egyetértek, hiszen ha mutatják, teljesen úgy néz ki, mintha ők egyetértenének azzal az átlaggal. Félreértés ne essék, nem azt írtam, hogy egyetértenek, hanem csak annyit, hogy úgy néz ki! 
A látszat néha csal. Tudom. Maradjunk hát abban, hogy a pontozás is csak statisztika.  🙂 Márpedig a statisztika tudomány, nem illik lebecsülni. De a tudomány is csak egy eszköz, lehet többféleképpen is használni. Nem akarok az atomenergiára utalni, vagy a kés példájára. Bármelyik példát is hoznám fel, lehetne az eredményes. Az eredmény pedig csak a céltól függ. 
Remélem elértem a célt e magyarázattal, ami csupán az volt, hogy bár igazat adnék Arya-nak, csupán azért tettem picivel hosszabban, hogy meg, és ne félre értse.

Ezt én is észrevettem, de annyira nem lényeges. A pontozás olyan, amilyen

Nem lesz. Megnéztem a dátumot és elgondolkodtam. Minden stimmel és talán még sincs igazam. Lehet véletlen is, ugye Zoli?

Ábrázolja? Ne légy biztos abban, hogy nem történt soha valami hasonló. Nemrég én éppen egy ilyesmit akartam írni. De ezt látva letettem róla. 

Ha egy évvel előbb, vagy később akadok e történetre, talán megnézem, hogy ennek a tanár úrnak elérhető-e az email címe. 
Miért nem lehet csillagos tízest adni? Vagy tíz fölét? 
Volt olyan ismerősöm, aki azt mondta, hogy pornovellát jól nem lehet megírni. Itt egy példa, hogy de! Az nem indok, hogy ezt nem lehet(ne) betenni egy irodalmi műbe!
Nem is értem, hogy a hivatalos „cenzúra" miért idegenkedik az efféle vulgaritástól, amikor a filmekben kézzel foghatóbb dolgokat is bemutatnak. 

Háát... Szívesen. Imádok labdákkal játszani, mert le lehet azokat csapni. Például teniszben, ping-pongban... Azért igyekszem nem akkorát ütni, hogy széttörjenek, mert még jók lehetnek azok valamire. 🙂
De itt tulajdonképpen csak a hihetőség véleményezése kapcsán gondoltam szólni. 

A kettő együtt elképzelhetetlen?
Nem kérdezek rá, hogy: na, és neked? Azért, mert már tudom, érzem. Remélem jól vagy most. Ezt talán csak azért írtam, hogy lásd, gondolok rád. 🙂

Ez egy nagyon magas labda volt, ugye te is érzed?
Nemrég írtam másutt a hihető-nem hihető témáról. Egy „szakértő" véleménye mindig más, mint egy olyané, aki nem próbálta. Az nem számít próbának, ha te azt láttad. Ameddig nem próbáltad, nem igazán tudhatod, milyen az.
A hulahopp karikázás például egyszerű dolog, mégse megy mindenkinek. Valahol írtam egy olyat, egy tini barátomnak, és abban éppen ez lenne a tanulság. 
Szóval... Az ismeret-nem ismeret... A tapasztalat... Elnézést kérek, ha tévedek és neked nagy tapasztalatod van a mély-torkozásban.

Bár egyiktek se nekem címezte a kérdést, de ez a hihető-nem hihető dolog érdekes téma. A kislányomnak, van amelyik mese tetszik, van amelyik nem. Pedig mindegyikről tudja, hogy kitalált. 
Eddig a trollokban sem hittem, itt tudtam meg, hogy léteznek. 😀 Remélem engem nem tekintetek annak, hiszen a történet szerzője reagált kérdéssel e témakörben. De elhinnéd, ha azt írom, hogy nagy lapátfüleim és hosszú farkam van, apró termetem ellenére? Nekem a trollokról pillanatnyilag ez ugrik be. Bár lehet az életben egyik sem ilyen. Talán mégse léteznek. Talán kevés a tapasztalatom, de mivel van fantáziám elképzelhetem, és akkor már picit hihetőnek fog tűnni. Nekem. Ha olvasok többszáz hasonló fantazyt, akkor sem biztos, hogy okosabb leszek a trollok kinézetét illetően, de egyre inkább hihetőnek fog tűnni, hogy valahol mégis létezhetnek, noha a tudatom még mindig rettenetesen berzenkedik ez ellen. 🙂 
Valahol olyan ez, mint amikor egy pasi engem szépnek lát, ha önmagam nem is tartom annak. Hihetetlen lesz nekem elsőre. Biztosan csak bókol – gondolom róla. De ha már sokadszorra mondja, egyre hihetőbb lesz. Ha eleve tetszett nekem, akkor talán már tizedik kijelentésére elhiszem.
Na, hát szép vagyok... Ezután jön egy „jó" barátnőm, aki bebizonyítja ennek az ellenkezőjét: „Ugyan már! Te szép? Nézz már magadra! Kicsik a melleid, nagy a pocakod és a lábaid... Na hagyjuk." Akkor már megint nem vagyok szép? 🙂
Azt hiszem picit túltoltam. Ismét. Meg kellett volna elégednem a trollokkal. Vagy csak a barátnőmre nem kellett volna gondolnom. Ne is hidd el, hogy akad ilyen, mert az ilyet úgyis kirúgtam volna. 😀
Az is hihetetlen lehetne, hogy akad, aki jó családi történeteket ír, miközben váltig állítja, hogy ő ugyan azt a témát teljesen elutasítja. Ha nem ismerném egy picit sem, meg is lepődnék rajta, hogy mégis megteszi. 🙂 Ez nem személyeskedés ám! A hihető és hihetetlen miatt írtam csupán.

Már megérte firkálnom, mert mosolyt csaltam valakinek az arcára, még ha az nem is te voltál. 🙂
A jó tanácsokat meg szoktam fogadni, legalábbis igyekszem. Azt, amit jónak tartok magamra nézve. Tudod... Az én igazam az enyém, ha másnak nem is mindig tetszik. Nem akarok vissza utalni a „mitől egy, az egy" kérdés sorozatra. Talán abból is kiderülne számodra, hogy nekem a gondolkodás többnyire nem megy. Csak írom, ami eszembe jut, aztán majd csak lesz belőle valami. Nem mindig lesz-bi, de van amikor biszex a sztori témája. Ha hoznak létre olyan címkét tuti lesz min nevetnem. Valahol megindokoltam ezt már, nem ragozom.

De, ha komolyan hasznosnak találjátok, akkor komolyan mondom, hogy érdemes lenne felvetni ötletként, javaslatként azon a másik fórumon, hátha a szerkesztőknek is megakad a szemük rajta. Ha igen, akkor majd ők elgondolkodnak biztosan, mert nekik tutira megy az, ami nekem nem. Remélem mindenki meg, és nem félre érti ezt. Köszi.

A képecske... Egy könnyező arc, mosolygó álarc mögé rejtve, amint épp lekerül egy pillanatra az álarc. Csak ennyi. Talán látszik is, amint a kezemben tartom az álarcot. Tudod... Talán nem akartam az álarc belsejét megnedvesíteni a könnyeimmel.

Ehhez csak két dolgot: „5. Fogalmaz meg 5 kérdést, amit szerinted tudni kell.
Ki? Mit? Miért? Mikor? Hogyan? Hol? - a sorrend opcionális."
Ha már te kérdezhettél hatot, nekem is szabad még párat?  🙂
Van-e mivel? 
Elegendő e az egyes szám?
Minek ennyi tervezés, ha hibás a kivitelezés? Úgysem tudsz mindenkinek megfelelni! 🙂
Ez mire volt jó? Mármint az eredeti kérdésfeltevés. Csak összezavarjátok azokat, akik még csak azon gondolkodnak, hogyan is működik a helyes-sírás ellenőrző. Meg azokat is, akik azon, hogy egyáltalán betartható e amit nyelvtudoraink elő írnak, vagy csak azért az a sok szabály, hogy ők jól el tudjanak vitatkozni azon, mi a helyes, avagy mi téves. Ez ugyan nem vázlat, de ez is összezavarhat sokakat. Engem például teljesen megzavar, amikor írok egy vázlatot, és a végén egészen mást sikerül kihoznom abból.
Egy rövid történet esetében fontos a karakterlap annak, aki azt sem tudja mi az? Mint mondjuk nekem. Én inkább fejben tartom azt, amikből levonhatom a következtetéseket. Ez nem feltétlenül csak a sztorikra szorítkozik, jók azok személyek vonatkozásában is. De én ezt inkább véleményalkotásnak hívom, nem vázlatnak, vagy karakterlapnak. Nem feltétlenül kell leírnom minden ilyen véleményt. Nem is lenne jó, másként biztosan felrúgnám azt a saját magam által, önmagamnak felállított szabályomat, miszerint ok nélkül nem sértek meg másokat. Na, ezekről a kérdésekről is megtartom most. 😀
Már csak azért is, mert van olyan fórum, hogy javaslatok, vagy mi kéne még az oldalra és valamelyikben szó volt arról, hogy van írói segédlet. Amennyiben értelmes gondolattal tud bárki előállni, szerintem a szerkesztők be fogják illeszteni abba. Persze elfér az itt is, csak így nincs értelme. Na, lehet vitatkozni velem. :P

A csudába! Nem akartam hozzászólni, most mégse bírtam ki. 😀 
Na, ennyit röviden. Bocsi. Puszi.
 

Ez elég tömény volt ott, ahol részletesnek kellett volna lennie és fordítva. Nagyjából úgy, mint ahogy a csókolózás viszonyul egy dugáshoz. De a csókolózást sem írjuk két órányi jelenetként úgy, hogy utána a dugást elintézzük egy mondattal. 
Valami ilyesmire gondolok, amikor: Azt akarja érezni, amit én, akkor, amikor én, ott, ahol én. Megtettem. Ha a többit is elolvasom, akkor érthető, de lehetett volna részletesebb. Ha az izgalom fokozását szeretted volna elérni ezzel, az nálam nem ért célba. Inkább megakasztja az olvasás menetét.
A beöntéses rész egy előkészítés több más akció jelenethez. Persze élvezhető önmagában is néha. De ez maximum extrém lenne, nem bizarr. Hogy mi a különbség a kettő között? Hm. Egy példa: ha egy sífelvonó alatt szeretkezek a párommal, az extrém. Ha ugyanezt egy jegesmacival tenném, az bizarr. Bár nem tudom, hogy van-e ezekre itt külön címke. 
Egy elbeszélő történetnek nem rossz egyébként. De az ilyenek miatt nálam 8 pontot ér.

Magadnak köszönd. Kiérdemelted. Inkább mi tartozunk neked köszönettel.

Nem igazán értem, mi a gyenge és mi az erős számodra. Többeknek tetszett és engem is érdekelne a folytatás, bármilyen is legyen, mert a stílusod tetszik, azaz a gondolataid és ezen keresztül te is szép vagy. Nem udvarolni akarok, csak tetszett maga az ötlet, a sztori is kellően lendületes, a helyesírás sokkal jobb, mint amit én elérhetek, maga az a kor, amiről szó van benne számomra ismeretlen és érdekes. Ilyen megvilágításban még bele sem gondoltam eddig. Olyat már olvastam, amikor hadifogságból váratlanul hazatértek, ilyet még nem. 
Szóval, ha lenne kedved folytatni, szerintem többen is várnánk. De a döntés nyilván a tied.

Én ártatlan vagyok ebben a vádpontban, kérem! 🙂
Mindenkinek joga van hozzászólni. Valószínűleg most többen azon gondolkodnak, hogy a fordítás, vagy a helyesírás a rosszabb? Csak mert a kisállatokat nem terheli felelősség a viselkedésükért, és a családi kötelék is szent mindenki számára. 
Bár igazából ez csupán a síron túli testvéri szeretet megnyilvánulásáról szól szerintem. A testvér még akkor is igyekszik megfelelni annak, akit életében szeretett.
Hát jó, elismerem egy picit félrecsúszott, de hát... Ember tervez...
Mint ahogy velem is megesett ez. Mármint nem a javított változatot sikerült beküldenem, de most már ilyen marad. 😉 Köszönöm, hogy így is elolvastad.

Kedves Szerkesztőség! 

Attól, hogy neked nem tetszik, még lehet kiváló. Belenéztem a tükörbe, én sem tetszem most magamnak. Mégsem hagyott el a férjem és a barátaim is megmaradtak, úgyhogy talán mégsem vagyok annyira ijesztő, mint ahogy önmagam látom. 
Hm. Múzsa... Felajánlok 20 T-pontot egy virtuális homlokpusziért. 🙂 Talán akkor megszáll az ihlet engem. Igaz, eddig sose fizettem senkinek. Ilyenért sem, meg másért sem. Kivéve a sorsnak. De egyszer mindent ki lehet próbálni, ugye?  Jah, hogy miért éppen 20-at? Mert akkor éppen 4 000 marad, és bár nem akarnék kicsinyesnek látszani a 20 miatt, de ez csak egy próba. Ha beválik viheted a többit is. 😉
Veheted ezt javaslatnak is, hiszen virtuális puszi nincs még az oldalon. Ezt inkább csak azért, hogy ne térjek már el a tárgytól. 🙂

Na, akkor ezt is túltárgyaltuk, túléltük. 🙂
Ami nekem ebből a lényeg, hogy tetszik neked a stílusom. :P Eddig azt sem tudtam, hogy van nekem olyan! 😀
Köszke...

Kedves Törte-net!

Nemcsak, hogy nem gond, de írtam is, hogy azzal nem az volt a célom, csak... De mint a smiley-d is mutatja értetted te ezt. 😉
A kiszűrésnél én is erre utaltam, csak nem részleteztem ennyire, mert titeket se, meg másokat se célom megbántani ezzel. Ettől még belekeveredhet abba is olyan, de „vallatás" nélkül ezt sose tudnátok meg, ezen az oldalon meg az inkvizíció tudtommal, sosem volt divatban. 😀
A kommentekkel is egyetértünk – mily meglepő! Ezt már azt hiszem írtam is. Lehet, hogy lestél? 😀
De mi az, hogy „csak" fordító? Tessék írni is, ne csak fordítgatni, neked is vannak álmaid tuti! Nem kérdés, hogy aki ilyet tud fogalmazni, az le tudná az álmait is írni. :P

További szép napot Nektek és mindenkinek.

Az is egy vélemény, ha „összevesznek alattad". Ejha! Ez nem is lenne rossz egy sztori alapjának! 😀 Bocsi, ha most ízléstelen voltam, csak elképzeltem... Nem árulom el, hogy mit. 🙂
Igaz, hogy az én véleményem tudod. Erről is... Meg a pontozásról is. Ha bárki úgy tudja kiélni magát, akinek az a szórakozása, az tegye bátran. Mindenképpen mi nyerünk azzal is, hiszen ha fizet a több accountért, akkor az oldal fenntarthatóságáért fizet, ahhoz járul hozzá, ha meg ír bármit, azzal mindenképpen színesíti a világunkat, legyen akármilyen az. Kell az elrettentő példa is – én is hoztam párat. 😀
Az a kritika meg, ahol „csak" vitáznak egy sztori alatt azt jelzi, hogy senki nem tudná azt jobban.

Kedves Kaliban!
Van egy másik lehetőség. Kipróbáltam, bár nem ez volt akkor a célom. Felteszed ide a társalkodóba és tutira nem pontozzák le, akármilyen is. 
Egyébként nem hiszem, hogy ki tudják szűrni, maximum azokat amiket említettél, és amikről visszajelzést is kaptál.
Picit félve böngésztem a mailjeimet, de nekem nem érkezett figyelmeztetés. 🙂 Ja, persze, hiszen rendszerint elfelejtek pontozni. 😀
A névtelenség jó, de azzal se sokra mennél, ha nem lenne az. Biztosan lenne, aki nem akarná „lejátszani" veled, vagy azért mert nem akarná, vagy mert nem is tudná. Akinek több accountja is van az nem biztos, hogy mindegyikre figyel, kivéve, amikor pontozáshoz támad éppen kedve. Végülis... Olcsó játék az. Én már régen elengedtem. 

A regényírás a mellébeszélés művészete? - Szívecskés (blog.hu)
https://szivecskes.blog.hu/

Neked tetszik? Adj neki puszit :P
Azt hiszem kell egy pici szünet.
Sry

Csak az elejére kérdeznék rá: mekkora betűtípussal legyen 100 oldalas?
8-96 közötti számot írj kérlek!

Nem kell, csak elgondolkodtam. De tulajdonképpen nekem is volt idő, amikor nem volt senkim és nem is akartam. Mondjuk akkoriban a szex sem igazán játszott nagy szerepet az életemben. Szóval csak ennyi. 
Na, ha majd jön, akkor kommentelek újra. Biztosan nem felejtem el. 🙂

Nem találtam még meg a hatodik részt, de kíváncsian lesem, várom.  
Ami még egy rövid időre felmerült bennem az annyi, hogy hogy a csudába lehet az, hogy két olyan fiatalnak – akik ennyire imádnak szexelni – nincs párja. Egyiküknek sem. Aztán belegondoltam a saját életembe és igen, elképzelhető az ilyen. Tulajdonképpen az, hogy rokonok, csak közelebb hozza egymáshoz őket, vagy inkább úgy kellett volna írnom, hogy könnyebben kerülhettek ilyen helyzetbe, mert kihagyható az udvarlás fázisa és más „sallangok" is. Na, ezt elég lett volna csak gondolnom, mert mindenki más biztosan tisztában van ezzel, aki a rokoni kapcsolatokban rejlő erotika lehetőségét kutatja. 
Viszont elképzelhetőnek tartom, hogy később Evelin se marad ki a jóból. Nem lehet annyira önző egy unokabátyó, hogy jobban szeresse egyik lányt a másiknál! Vagy igen? Majd meglátjuk. 🙂

Ó, ezzel arra célzol, hogy talán Evelin is? Hm.
De mi van, ha ijedtében nem ismeri fel a bátyót , és sikoltozni kezd? Váratlan vendég esetében előfordulhat ilyen is. Például, ha az én hálószobámba tévedne valaki, akire nem számítok, tudod? 
Bocsi, tutira csak én vagyok ijedősebb, szóval... Ettől még a tízes nem csökken a szememben, mert rajtam kívül ez senkinek sem jutott eszébe. A férfi olvasók biztosan bátrabbak, és nem gondolnak ilyenbe bele.

A bátorság nem mindig botorság, viszont a botorsághoz mindig kell jó sok bátorság.

Hát szerintem ennél jobban egy nő csak úgy tudna megerőszakolni egy pasit, ha fejbe kólintja, megbilincseli és... De ha fája feje, akkor talán fel sem áll neki, meg nem hiszem, hogy ennyire élvezné, szóval... Ez az „erőszak" éppen így a kellemes, és igen, én nagyon is el tudnék képzelni egy ilyet. 🙂

Igen, én kétszer olvastam, mert kerestem benne a sok rokoni kapcsolatra utaló kifejezést, hogy majd jól lehúzzalak miatta, ám legnagyobb meglepetésemre, és örömömre ez kimaradt. Talán ha két alkalommal említed, ami nem zavaró, inkább csak fenntartja bennünk a tudatot, hogy ez bizony még így is a családban marad!
A vonzalmukról én személy szerint szívesen olvasnék még. Bár talán nem kéne ennyire elaprózni, mert az előző részek is befértek volna egybe, persze ez a te akaratod és hozzáállásod kérdése.  Én se döntöttem jól a tíz részes sztori tagolásánál, már tudom.
Azt csak sejtem, hogy az unokanővérkének akadna még ezeknél is izgatóbb ötlete a szeretkezésekre. Ezt nem becsmérlésként írom. Veheted biztatásnak, ha arra lenne szükséged. 🙂

Egyet értek. Erre pl én tízest adok. Egyrészt, mert már nem mantrázza folyton a rokoni kapcsolatot, azaz a nő férfinak látja a férfit, és a férfi nőnek a nőt, noha biztosan tisztában vannak még mindig a rokoni kapcsolattal mindketten. Másrészt, mert ez sokkal hihetőbben adja el a férfit, mint az első két részben. 
Arra azért kíváncsi lettem volna, hogy magyarázza ki az ott létét, ha történetesen benyit Evelin szobájába, és azt az ágyban fekve masztizni látja? Ha én lettem volna az osonó pasi helyében igyekeztem volna elkerülni őt, ahogyan a srácot sem érdekelte a szülők hálószobája. 
Azért a tízes megy 🙂

Egy kilencest azért adtam rá. 
Apró betűs rész: ez kimaradt az előző hozzászólásomból. Sry.

Nem vigyorgást írt, hanem vicsorgást. Igaz, az meg a gonosz boszorkányokra hajaz, ami nem illik a képbe.
Ettől eltekintve nekem tetszett, mert végre felnőtt a kisfiú, és az öcsikéből férfi lett. Az aktus leírása jó, de az előző részben megismert poénkodás, és a várakozás izgalma hiányzott belőle. De legalább nem vártak újabb két hónapot, ami talán azt jelentheti, hogy fokozódik egymás iránti vonzalmuk. Mindjárt meglátom a következő részben. 🙂

Az a poén engem is megmosolyogtatott, bár nálunk nincs minden szobában kuka, biztosan csak a mi háztartásunk hiánya. 
Nekem a csaj mentalitása tetszik, mert ismét ő „erőszakolta meg" a srácot, hozzá merészen, nyitott ajtó mellett. Bár az öcsike is kezd magára találni. Biztosan kellemes meglepetés volt neki és külön tetszett az, ahogyan leírtad a meglepődését, a hitetlenkedését. Mondjuk, több, mint két hónapra rá talán nem is csoda.

Ismerős idézet, de nem túl pontos, és sohasem állítottam, hogy egyetértek szó szerint vele. Szerintem Marilyn inkább szeretett volna humorosabb emberek társaságában lenni. Csak ennyi.

Nem vitted túlzásba egy picit az unokatestvér kihangsúlyozását? Néha írhattál volna talán Szandrát ahelyett, úgyis mindenki képben maradt volna. 
Érdekes módon egy unokatesóval én is el tudnék képzelni hasonló kalandot, viszont ennyire ráhajtani? Bár az előző hozzászólások zöméből azt láthattam, hogy senkinek nincs ellenére, hogy Szandra megerőszakolja az öcsikéjét. Szóval ez talán nem hiba.
Na, de számomra érthetetlen a pasi utólagos reakciója, mivel első szóra invitálja az unokanővérét a saját szobájába. Biztosan a fotóalbumát gondolta átnyálazni vele. Nos, a nyálazás azért megtörtént és elég élvezetesen írtad le. 
Ezzel együtt nekem tetszett a sztori, bár én nem hivatkoznék csókolózás közben állandóan a szájüregre, bár tudom, hogy anatómiailag az sokkal pontosabb, de a kevesebb néha több. Ez utóbbit nem túl régen tanultam 🙂
Gratula, és olvasom a többit, mert szerencsémre írtál olyat.

Ehhez csak annyit, hogy ezt is mindenki másképp éli meg. Bizonyára neked nagyobb a fájdalomtűrő képességed, mert engem bizony éget, és nem árt egy kis hűsítő simogatás utána. Az a minimum, bár olyan nagy nyomot valóban nem hagy, csak múló pirulást a bőrön. 
A többivel egyet tudok érteni, mert valóban nem árt néha egy picit lájtosabb s/m ezen az oldalon, és Lola nagyon érzelmes sztorikat tud írni. A kettő együtt biztosan a kedvenceim közé tartozna, bár elismerem, hogy inkább téged tartalak az s/m téma „szakértőjének" természetesen jó értelemben.

Ezt erősen ajánlom is neked, drága, mert ez már rövid időn belül a második olyan hozzászólásod, ami inkább kötözködésnek hat, semmint javító szándéknak. :P Talán segítene rajtad egy olyan, mint annak idején rajtam. 🙂 Talán emlékszel még rá, mert neked biztosan megírtam.
Írom ezt, minden kötözködés nélkül, értékelve benne a humort is. 
Bocsi. 
 

Nice and beautiful! Good?

https://www.youtube.com/watch?v=EQkF7knd5XE&ab_channel=BoxofficeMovieScenes 
Csupa meglepetés, bár talán nem idevaló, hisz nincs benne poresz 🙂 Women can do anything | Charlie's Angels | CLIP - YouTube 
Ami a másik hsz-t illeti... De igen, beleszól. Formálni kell a pasi ízlését, másként eljön a pillanat, amikor nekünk nem fog tetszeni.
Szóval... Nem mindegy kivel. Na, meg az sem, hogy mikor és hol. Szerintem.

Azt is lehet véleményezni, maximum nem a történet alatt, hanem mondjuk egy társalkodós fórumon. 🙂 Volt már példa ilyenre, hidd csak el!
De utána lehet nézni is akár. Na, meg... Nem kell, azaz nem kötelező, az csak lehetőség! 

Ó, nagyon szépen köszöni a véleményedet a fantáziám. 🙂
Egy-két évig faltam az állatokkal kapcsolatos könyveket. Abból az időből maradt meg bennem a Vadon szava, amiben Jack bácsi annyira szépen írja le ember és állat kapcsolatát egymásra utalt helyzetben, hogy annál szebben, jobban szerintem azt lehetetlen. Fekete Pista bácsira másért emlékszem. Ő megszemélyesítette a kis rókát, és sok más kis állatot is. Vuk feltűnt a filmiparban is, bár a ma keletkező mesékben inkább Pikachu és más mangahősök jelentkeznek bíbor köpenyért. Szívesen nézzük azokat is, bár kislányomnak azért bemutattam még a Mézga család kutyusát is. 5-6 évesen is jót mulatott rajtuk. Nem csak az új lehet szép és hasznos!
Bár itt sokkal többen olvassák a szürke néhány árnyalatát, és szívesebben  figyelik, amint a piroska farkalja a nagymamát. 😀

Én mondtam Gabinak, hogy nagyon tud! Csak ő sem hisz nekem, mint sokan mások sem. Ezt már megszoktam ezer éve. 😀 Azért akadnak helyzetek, amikor komolyan veszem. 😉

Imádok ellenkezni... 🙂 Persze csak bizonyos határok között. Mert: mindennek van határa! 😀

Ó, köszönöm az egyetértést. Az alábbi egy ősi bölcsesség volt, ami széles körben ma is elfogadott. Csakhogy ma már sokkal kevesebb a fű és a fa.
Ami a tegezést és a kort illeti kétféle indokot is tudnék mondani, ami teljesen megbocsátja „bűnödet". 🙂 Az egyiket nagypapámtól hallottam, aki meg az ő nagyapjától „tanulta" Ő valahogy úgy mondta, hogy: tegezve is meg lehet adni a tiszteletet, és magázva is le lehet hülyézni bárkit. Én megadom a tiszteletet egy gyereknek is, egyébként meg kortól függetlenül bárkinek, aki azt kiérdemli. A szeretet is egyfajta tisztelet, és én téged is szeretlek. A magázódás a tisztelet kifejezésének egy hangsúlyosabb formája bizonyos helyeken (dombokon, hegyeken – mondá egy Bikini-tag 🙂  ) Van ahol már kiment a „divatból" gondolj csak az amerikaiak beszédére. Na, velük is lehet tisztelettel beszélni, de a you... Szerintem érted, hogy ez lenne a második indok, amiért annyira nem veszem szigorúan a kort és a magázódást sem.  William Shakespeare még ismerte a magázódást, Jack London már kevésbé alkalmazta. 

„Képek és egy uttörő iduló a 80-as évekből. Hátha valaki magára ismer valamelyik fotón..."
Ez áll magyarázatként ott. 1980? Az már történelem, nem? 
Nem nekem való, de elképzelhető olyan, akinek tetszik.

„Fűben, fában van az orvosság!"
Természetesen csak a megfelelő szilárdság esetén, és kellő ideig alkalmazva hatásos.