Titti hozzászólásai

Aztaa... Akkor én nagyon lemaradtam! 😀 Szerinted bepótoljam? Hm...
Tényleg! Az ittenire is jár? Nem mintha annyira zavarna, csak a tájékozottság néha jól jöhet. 🙂

Köszi.
A határok szűkítését meg külön köszönöm. Jót kuncogtam rajta. 😀
Azon viszont komolyan elgondolkodtam, érdemes-e nekem még itt tesztelnem a határaimat. Talán még a „Nem tudsz mindenkinek megfelelni" címűt beküldöm majd, hiszen én tényleg nem tudok itt mindenkinek megfelelni. De vajon lehet azt bárkinek a való életben?

A hatodik résznél találtam ezt: doriangrey
2023. július 29. 20:08
Történetek: Ismerkedés 6. részVan az a mondás, hogy nem kell mindig kaviár. [img]https://static.torte-net.hu/images/smilies/smile.gif[/img]
Nyilván ezt még nem láthattam, amikor elkövettem ezt, de látod(?) valahol mégis igyekeztem kedvezni neki. 🙂

Köszönöm a „nem rossz" címkét. Előző rész hozzászólásában írtam, hogy ilyen lesz és azt is, hogy miért. Bár Gabival nem lett volna muszáj játszadozni, szimplán megbeszélhettük volna – a való életben előfordulnak szex nélküli, komoly beszélgetések, tudom – ám akkor joggal mondhatta volna bárki, hogy nem ide való.

Érthetetlen! Pedig azon a nyáron megjelent másutt is. 🙂 Ugyanez, ugyanettől a szerzőtől. Én úgy öt éve tettem a kedvenceim közé. Azóta is tanulok belőle. Sose fogom utolérni...

Köszönöm mindkettőtöknek, és mindenki másnak is, akinek tetszett.
Az úgy volt, hogy valamikor az elején 8 fölé keveredett, csak később jöttek a hidegek, így a pontszám is „lehűlt".
Erre meg azért emlékszem, mert kaptam rá plusz VIP napokat, amit én illedelmesen megköszöntem külön levélkében az üzemeltetőnek. Ugyanis fogalmam sem volt arról, hogy miért kaptam. Azt gondoltam, hogy külön szavazás történt a részükről, hát ezért köszöntem meg. Persze ők ugyanolyan udvarias hangnemben tájékoztattak, hogy miért járt az a plusz nekem, bár azt nem írták, hogy a sztori nem tetszett, de sok sikert kívántak. Picit szégyelltem is magam a butaságomért, de honnan kellett volna tudnom? Na, most már tudom. 🙂

Köszi. Nos, Nilla ekkor még nem tudja biztosan, hogy beleszeretett Gabiba, és akad pár „elvarratlan" szál is, amiből legalább egyet még muszáj volt „kibogoznom".  Lehet, hogy felesleges volt az már, mégse kérem, hogy vonják vissza. Az is lehet, hogy csak imádom, ha enyém lehet az utolsó szó. 😀

Ó, gond egy szál se! Nyugodtan szeretheted, mert belőlem már „kiszeretett".
Ő is. Mint minden pasi innen. Ez nyilván ostobaság, hiszen eddig se szeretett mindenki. 😀 Ez viszont nem gond, hiszen nem tudsz mindig, mindenkinek megfelelni. 
Én meg főleg nem!
Bár igyekszem...
Az életben. 🙂
Ezt írhattam volna másképp is, de nem teszem. 
A tetszésnyilvánításodért köszönetem.

Köszönjük.
A csudába! Akkor a következő részt már nem is kellett volna feltennem. 😀
Nyugi, már csak egy maradt...
Gábor meséje ért véget, én még kigondoltam valamit akkor, mert bíztam abban, hogy folytatni akarja. Miután kiderült, hogy mégsem, akkor biggyesztettem a végére, hogy: Vége. De ezt majd a következő részben.

Ez rám most különösen igaz! De azért ne dobálj meg csokival. Különösen mogyoróssal ne! Mondjuk a távolság adott. De mégse...

Újra elolvastam, azon gondolkodva, illene-e szólnom? Aztán nem bírtam ki, mégsem. 
Nekem különösen az tetszett ebből, hogy a korkülönbséget tudtad akként érzékeltetni, hogy a fiút kissé tapasztalatlannak, bár nagyon határozottnak, lelkesnek tüntetted fel. Ok, a többi is tetszett, de ez az ötlet nagyon ott van nálam! 
Amiért nem tudtam első olvasáskor, hogy szabadna-e „kritizálnom" ezt, mert a saját sztorijaimban sokkal több hiba van... Szóval, ez igazából nem kritika, csak tanács. Tudom, tudom... A fogadatlan prókátor bére... De ezt kérlek ne bántónak érezd! Biztatásnak inkább, mert szeretnék tőled még több ilyet olvasni, amiből ilyen apró fogásokat tudnék ellesni. Talán majd alkalmazni is tudom máshol, valamikor.
Ami megszívlelendő lenne – szerintem –, az a mondaton, bekezdésen belüli szóismétlés elkerülése. Ezt ugyan nálam is szóvá tették többen, mégis néha ebbe a hibába esek. Nálad példának okáért ezt találtam: 
„Ekkor már Anna sem csak állt ott, és átkarolta a nyakát. Ekkor megindult az áradat."
Lehetett volna így is: Ekkor már Anna sem csak állt ott, és átkarolta a nyakát. Megindult testükben, lelkükben az áradat. 
Talán nem is hiba, mert a saját helyesírási szabályaim szerint ez így olvasható, de talán szebb másnak. Na, ez egy nagyon rossz mondat, rossz példa volt tőlem, hiszen most én ugyanezt elkövettem. Nyomatékosításként néha elmegy – mint ebben a két utolsó mondatomban –, de talán...
Tudom, hogy érted, átérzed a különbséget.
Na, és ez csak egy vélemény. Az sem biztos, hogy helyes. Majd eldöntöd magad. 🙂
Ettől még nem fogom kérni sehol, hogy azt a 10 pontot, amit első olvasásra adtam, változtassák kevesebbre. 😉

Talán nem... Mert itt írtam le, amit talán az elején kellett volna, csak akkor még nem tudtam pontosan, hogyan fog alakulni ez tovább. De – mint az elején utaltam is rá – úgy éreztem, muszáj ennyi „körítésnek" lennie, hogy a későbbiek érthetőbbek legyenek. Mert ekkor már tudtam, mit fogok majd tenni Gabival. Arra meg kíváncsi voltam, neki kell-e az, elég lesz-e neki, avagy sok és cserébe ő meddig hajlandó elmenni, vagyis mit fog tenni velem?! Nyilván ez is csak képzeletben, de mint minden ismerkedésnek, ennek is meg vannak a maga fázisai. Ez egy közbenső részlet. Szükséges rossz?! Lehet... Igyekeztem azért érthető maradni.

Ó, te... Így már biztosan nem kapok levélkét tőle, mert ez választ adott minden felmerülő kérdésére. 🙂
Mondjuk az elején, elsősorban arra, hogy ne hagyjon abba semmit soha! 😀
Bár nyilvánvalóan csak irigykedek, hogy én nem tudom ilyen szépen megfogalmazni, csak pongyola módra. :P Emiatt „bosszúból" már ki is tettem egy blogba! 😀

Most éppen van időm ilyesmire. Még pár hónapig 🙂 , úgyhogy nem érzem felelőtlennek e döntésem – sem. Amit ígérni tudok: a diszkréció és a válasz.
Nyilván nem muszáj a komplett sztorit látnom, hanem elégséges a vázlat, így még véletlenül se fogok kísértésbe esni, hogy plágiumot kövessek el. 😀 Bár egyébként sem... De ezt te nem tudhatod, ugye, viszont itt, mindenki rájönne, ha olyat tennék. Megszoktak tőlem egyfajta stílust és ha másképp írnék, talán el se hinnék, hogy az én vagyok. 
A lényeg: elég a történet magva ahhoz, hogy befejezést találjunk neki. 

A picit hosszabb befejezés alatt én lezártam volna olyan meseszerűvel, hogy „... boldogan éltek, míg nem lett gyerek." 🙂 Utána meg még boldogabban, immár hármasban, ha ikrek akkor meg még több boldogság. 
Mostanában valahogy minden sztorim ekképp fejeződhet be. 
De viccet félretéve... Mindig lehet találni egy olyat, amikor valami jó, avagy rossz vége lesz a dolognak, a történetnek. A valóságban is minden véges, még az űr és az idő is, amit pedig végtelennek gondolunk. Kivéve persze az olyan rekurzív folyamatokat, amik önmagukban végződnek, de az élet – bármennyire is hisszük, hogy néha ismétli önmagát – sohasem ilyen. Van születés és a vége mindig halál. Az is az élet része! De annak az a vége. Van egy olyan mondás (közhely), hogy „minden jónak vége szakad egyszer". Ilyen egyszerű. 
A történetekben az a jó dolog, hogy mi mondhatjuk meg, jó, avagy rossz véget szánunk neki, habár ennek megítélése is erősen szubjektív. Ami nekem jó, lehet, hogy másnak rossz, és ez fordítva is lehet igaz. Sajnos az életben nem mindig van erre lehetőségünk, bár sok múlik rajtunk, de néha mégse tehetünk semmit. 
Ó, elkalandoztam... De egy befejezéshez elegendő mindig arra gondolni, hogy minden folyamatnak van eleje és vége is.  A terhességnek a szülés vet véget, az életnek a halál...
Ha bármikor megakadsz és szeretnél befejezni egy sztorit, erre gondolva könnyű megtenni. Ha a szívedhez nőttek a szereplők, vagy csak a főszerepelő, akkor boldog véget szánsz neki, de lehet másképp is.
Ha bármikor elakadsz egy ilyen „apróságon", kérdezz rám nyugodtan privátban (email), biztosan tudok minimum kétféle ötletet adni. 😀

Szerintem ezt csak azért gondolod, mert a vége kissé elkapkodott. Én a többit hozzá tudom gondolni. 🙂
Nekem így is tetszett, mert frappánsra sikerült olyan lelki vívódás leírása, aminek a megfogalmazása nem könnyű dolog. Na meg, ötletes is volt.

Nagyon érzéki.
Bizonyos helyeken lehetne tagoltabb ugyan, de az nem is hiba. 
Ami viszont plusz pontot érdemel ebből, hogy tanultam belőle.
Én az akartam szót általában a szeretném-mel helyettesítem, mivel nálam az akarlak az más értelmű. Nálad jöttem rá, hogy jellemábrázolásként is lehet használni. Amikor ezt írod:
„– Hálótársak leszünk. – mondta. A férfi, nézte a lány, csillogó szemét és nem bánta.
Akarta látni a lány pizsamáját, akarta látni, ahogy fölébred, és rá néz."
Magamban behelyettesítettem azzal, amit én szoktam használni és... A te változatod sokkal jobb! A szerette volna, vagy szeretné látni ugyanis nem fejezi ki, hogy a férfi mennyire határozott jellem. A határozottság viszont egy férfinál nem elhanyagolható – szerintem. 
Szóval, tanulhattam és ezt is köszönöm.

Köszönöm. Akkor minden úgy sikerült, ahogy akartam. Majdnem minden...
A hihető-nem hihető dologra így nem gondoltam, de igazad van. Szerintem úgyis mindenki abban hisz, amiben akar. Van, aki azt sem hiszi el, ami a szeme előtt zajlik, de van, aki mindenféle természetfelettiben, más meg babonákban hisz. Azt se biztos, hogy mindenki elhiszi, hogy van nekem egy házivarázslóm itthon. Imádom, de nem szeretném, ha másnak is olyan érzéseket varázsolna, mint nekem szokott. 🙂
A testi adottságok láttatása is szubjektív. A véleményedből annyi a meggondolandó, hogy nem minden esetben érdemes említeni testsúlyt. Igyekszem majd ezt elkerülni, bár ebben a sztoriban megvolt ennek az oka. 🙂 Ezt itt nem részletezem.
A varázsló „kinyúlása" éppen azt érzékeltette volna – ha el nem cseszem 😀 –, hogy egy akkora varázsló ilyesmire is képes. Ezt, ha nem írod, észre se vettem volna. Köszi, majd igyekszem fantasy-kban gondolkodva ügyelni arra, hogy részletesebb legyen a varázslatok leírása. 
Az a „fordítás-íz"... Nos, akkor az is sikerült. Mert ez nem fordítás, bár csempésztem bele némi „szemcukrot". 🙂

Tőled nem is várok mást. Tudom, hogy az vagy. 🙂
Néha túlzásba is viszed :P

Nagyon érzéki. Nem kedvencem a családi sztori, de ha az okot így magyarázzák az érthető és kedvelhető. Emberi... 
Nekem tetszett annyira, hogy várom a folytatást. Reménykedek abban, hogy közzéteszitek. 
10 pont részemről.

Kedves Gyuri!
Egyszer már jeleztem egy hozzászólásban, hogy szerintem nincs igazad, de talán még mindig nem olvastad el az impresszumban foglaltakat. Idézek belőle: „... az oldal kínálata elég tág, hogy mindenki megtalálja a neki tetsző történeteket (nevezzük bármilyen néven: szextörténet, pornónovella, stb.) . Megtalálhatóak a romantikus történetek is, éppúgy ahogy a hétköznapokban előforduló, vagy éppen az extrémebb szextörténetek is, mind-mind külön kategóriába rendezve, tehát nem fordulhat elő, hogy a finomabb erotikára éhes olvasó véletlenül belebotlik valami extrémebb történetbe, ami esetleg nem tetszene neki..."
Ebből kiderül, hogy nem kifejezetten pornó oldal a torte-net.hu és válogathat belőle mindenki, azaz nem muszáj elolvasni olyat, ami nem tetszik.
Na, meg most – szokásomtól eltérően – ismétlem magam: a beküldött írásokat előzetesen elbírálják, hogy ide való-e egyáltalán. Ebből következik, hogy ami itt megjelenik, az ide valónak számít a szerkesztők álláspontja szerint. 
Szóval Lolamacko, igenis „ide való vagy" te is. 🙂

A sztori egyébként nekem is tetszett. Kéne ide egy érzelmes, vagy valami hasonló kategória is, mert abban tutira helyezést érne el.

Köszönöm a véleményed. 🙂
Azt hiszem a továbbiakban nem kérek bocsánatot semmiért, ami itt elkövetek. Ha bárkinek mégis gondja lenne velem, javaslom mail-ben keressen meg. E sztorisorozat végéig myitva hagyom a címem a profilon.
Köszönöm annak, aki megtisztel, még akkor is, ha nem dícsérő szavakkal óhajt illetni. Tudom, hogy itt mindenki alapból illedelmes.   
 

Úgy gondolom ide fantáziadús olvasók járnak. Ezzel együtt javasolnám elolvasni ezeket a könyveket:
https://moly.hu/konyvek/clelie-avit-itt-vagyok
https://moly.hu/konyvek/virna-depaul-a-rossz-testverrel-agyba-bujni
Az első hihetetlen ugyan, mégis megtörtént, ha nem is azokkal a szereplőkkel. Valamikor hírül adtak a médiákban egy ugyanilyet megtörtént esetként. Ez az egyik kedvenc olvasmányom, bár nincs benne kemény erotika.
A másodikban akad némi párhuzam ezzel a történettel. 
Ezeket csak a hihetetlenség miatt hoztam fel példának. Hogy te, avagy én mit tennénk hasonló helyzetben azt nem firtatom, mert az már személyeskedés lenne és mi, itt ugye olyat nem teszünk. De ha belegondolok, hány olyan történet van, ahol a férfiak adják „kölcsön" párjukat... Azt se tenné meg mindenki. 🙂

Elárulom, hogy a későbbi részekben ennél hihetetlenebb dolgok is előfordulhatnak, mert kedves írótársamnak, valami olyan volt a kívánsága irányomban. Én legalábbis így gondoltam és ehhez tartottam magam. Erre utaltam az első rész elején már.
Az itteni sztorik legnagyobb része kitalált, akárcsak ez is. Ez, így az életben sose fog megtörténni, bár ennél meredekebb dolgokról is adnak hírt a tv-ben.

A forgatókönyvi státuszról pedig annyit, hogy valóban lehetett volna nagyobb körítést adni ennek. Lehetett volna írni hozzá indítékokról, ám akkor a karaktereket már sokkal előbb be kellett volna mutatni. Ehhez kellett volna karakterlapot készíteni, de úgy gondolom, hogy az a hivatásos írók sajátja, nagyobb irodalmi művekhez. Én pedig nem vagyok író, csak leírom, ami eszembe jut, mint itt oly sokan mások. Ezek közül olvastam éppen itt valahol, hogy az „élet a legjobb forgatókönyv író". Bár sok olyat találtam én is, ami elképzelhetetlen, hogy velem megtörténjen. Ettől még lehet mások számára hihető.

Ebből is kiderül, hogy az igazából megtörtént dolgok egy része másoknak hihetetlen, viszont az, amit csak úgy kigondolok, arra mások bólogatnak azzal, hogy „igen, ez teljesen így lehetett!" Nem mindig viselkedünk logikusan és nem minden helyzetben lehetséges is a logikus viselkedés. 
Sajnos én sem... Ezt se biztos, hogy le kellett volna írnom, hisz mindenki tisztában van ezzel. Szerintem.

Megbántottalak?

Kedves Andreas6!

Köszönöm a véleményed és csak neked, elárulom, hogy párat szándékosan hagytam benne, bár biztosan akad más is. Azt szeretném ugyanis, ha megtalálná azokat – vagy legalább egyiket – az, akinek szántam. Steph amúgy egyik kedvenc íróm. A kedvencem tőle: https://moly.hu/konyvek/stephenie-meyer-a-burok aminek filmes változata is készült: https://videa.hu/videok/film-animacio/a-burok-2013.mp4-12-even-aluliak-szamara-megt-4CJh19TNFEAt17Md Ez ugyan kevés erotikát tartalmaz, ám annál több fantáziát. 
Szeretem őt nah. 🙂 Ráhibáztál...
 

Nem párzás az, amit művelnek? Akkor talán üzekednek? A szókincsem gyarapítása miatt kérlek, javasolj mást ide. 🙂
Annál is inkább, mert akad egy blogom, ami a petekről szól. Ott tutira használnám, ha egyáltalán lesz még annak folytatása. Tudom, nem a legkedveltebb téma és sokak számára visszatetsző, ám akadnak hódolói ennek is és hiánypótlónak szántam pár szösszenetet egybegyűjteni. A zöme mások fantáziája, azaz fordítás, amiből kitűnik, hogy nem a kedvencem, bár volt idő, amikor elgondolkodtatott. 
Ahhoz az ötletet pedig Sniffany egyik írása adta, ami még mindig nagyon tetszik. Mondjuk abban az időben róla, vele is írtam egyet, de eddig azt nem sokan látták – talán nem is kéne másnak később sem. Eléggé személyes és alig van benne poresz. Ez utóbbit, meg csak azért, mert utálom, ha valaki az írói szabadságot, – a fantáziát – szívesen korlátok közé szorítaná, miközben ő maga sem tud parancsolni az álmainak.  

Doriannak már írtam régebben. 🙂 Ő itt a szívem másik csücske és ezt ő is tudja, csak nem érdekli. 😀 Éppen ezért nem is kötelező. Na, és az utolsó kérdésedre a válasz az impresszumban olvasható. Nem ismétlem, mert már egy helyen utaltam rá. Olvasd el te is kérek, ha eddig elkerülte a figyelmed. 
Igazából az érintett véleményére leszek kíváncsi, mert tőle mindig építő jellegű kritikát olvashattam. Mondhatná erre bárki, hogy kötözködés, de csak szimplán köszönetemet szerettem volna kifejezni neki azért, hogy nem csak létezik, hanem él is ezen az oldalon. Amennyiben ezt ő sérelmezné, magam fogom kérni, hogy távolítsák el ezt a „valamit" az oldalról.

Tessék: https://spankbang.com/6smly/video/please+i+want+you+to+tame+my+wife
Ez adta az ötletet, de természetesen nem ugyanazt írtam a sztoriban, mint ott látható. De onnan ollóztam ki az illusztrációt. 🙂
[color=#5f497a]Please, I Want You To Tame My Wife. - Saryu Usui, Japanese English Subtitles Porn - SpankBang[/color]
 

Az a véleményem, hogy a fele lemaradt. A dokumentumban benne hagytam egy képet és ez csak addig jelent meg. Sebaj! Akinek tetszene elolvashatja a teljes sztorit itt: Feleségem szelídítése - Pet óvoda (blog.hu)  https://petovi.blog.hu/2023/06/29/felesegem_szeliditese_835
Na és mielőtt bárki plágiummal vádolna meg közölöm, hogy csak azért oda tettem fel, mert a vége valójában egy petről szól. A címke miatt meg lepontozni valamit... NC

Egy újszülöttnek minden vicc új. A sör esetében szűz vagyok. 🙂 
A boszist neked címeztem, mint azt látni is fogod, bár inkább köszönet az, semmint kritika alap. Remélem megérted és nem félre és talán egy picit szeretni is fogod. :$ Tudom, hogy hibázok, de a hibákból tanul mindenki. Biztosan lesz majd mit kritizálni. 😀 

Valahol azt írtad, hogy nem tartod jónak a humorérzékedet. Öhm... Akkor az volt a vicc, ugye? Csak mert ezen jót nevettem. Komolyan. 🙂
Ma, vagy holnap hálából – vagy elrettentésül(?)  😀 – írok neked egy boszisat. Vicces lesz, bár nem biztos, hogy mindenki tud rajta nevetni, noha az tuti, hogy semmilyen ártó/bántó szándék nincs beépítve a betűkészletembe.

Ó! Azt a romantika címkét.tuti, hogy egy véletlen generátor tette oda. 🙂
Egyébként meg mindegy, mert a mai világban minden hihetetlen. Ezek szerint. Legközelebb boszorkányos dologról írok, az talán hihetőbb. 😀
Vagy arról, hogy a föld lapos... :P

Upsz... Az „embed" már meg sem jelent. 😀 Talán azért, mert – megszokásból (?) – a megfelelő zárójel párost használtam < 🙂

Hm. Ez olyan hiba, amin a szerkesztők javíthatnak? 🙂 Talán igen, talán te magad is megtehetnéd. Egy sztorit olvastam tőled, épp imént, és nekem tetszett. Talán a képregény is tetszene, ha küldenél be.

A videók... Tényleg, olyan rovat is van itt! Nahát... Egyszer régen belenéztem és soha többet. 😀 Pedig a neten rengeteg olyan kering, ami igazi erotikáról szól. Szívesen megosztanám itt a nagyérdeművel az én ízlésemnek megfelelőt, de tartok tőle, hogy mindenki – vagy csak majdnem mindenki (?) – lepisszegne érte. Egyeseknek sok lenne, másoknak talán kevés. Saját videót is tölthetnék fel, bár nyilván azt követően változtatnom kéne az account-nevem. 😀 Úgyhogy erről már le is tettem, de köszönöm, hogy felvetetted az ötletet, mert majd átnézem a feltételeket és lehet... 
Talán mégis lehet, hogy megvárom, amíg a linkeket beágyazott „" formában is lehet közölni. Talán nem. 🙂
De te ne gondolkodj ennyit, kérlek! Javítsd ezt a hibát és tölts fel rendszeresen. Szerintem annyit ígérhetek neked, hogy egyszer sem fogok 5-nél kevesebbet adni, bármilyen is lesz. Már csak azért sem, mert ami az alatti és mégis valahogy sikerül elolvasnom, megnéznem, azt inkább értékelhetetlenség miatt nem pontozom.

Attól eltekintve, hogy utálom a családias (apa-lánya) történeteket, ebből ami igazán tetszett annak leírása, hogy mennyire igyekeznek egymás előtt szemérmesek lenni. Na meg, hogy egy ilyen „morbid" pillanatban is kitűnik, mennyire szeretik egymást. 
Szóval én nem húznám le annyira, mert ennél rosszabb sztorik is léteznek itt nagyobb pontszámmal – „tetszés-indexxel"
Egyszer olvastam el, de belegondolva bennem egyből felvetődött, hogy igenis van ennek előzménye, mindkettőjük fejében, gondolataiban. Például amikor az apa zavarban van, a lánya ilyen irányú érdeklődését tapasztalva, egy ártatlan laptop javítási segédkezés közben. Felmerült bennem az is, hogy a lányka talán nem véletlenül felejtette ott azokat a dolgokat. Mivel apu nem úgy reagálta le, ahogy ő várta volna, muszáj volt neki kezdeményeznie. 
Azt is kedveltem benne, hogy nem vitte tovább – habár talán elképzelhető lenne egy második lépcsőfok.  De ez így volt szép és jó – nekem.
Köszönöm szépen.

Pazar, mint a rózsák. Esetleg más virágok. 🙂

Köszi.

Semmi hiba nincs benned, kedves Andreas. 
Az ember harcias lény. Ez szükséges a faj fennmaradásához. Ezzel együtt mindenkiben megvan a védelmezőösztön is. A védekezés is harccal jár. 
Értelemszerűen a férfi a nőt, a nő a férfit igyekszik megvédeni és mindkettő a családot. Ezért tarja a férfi a nők elleni erőszakot brutálisabbnak, mint az egymás elleni küzdelmet. Ezzel együtt mindenkiben van bizonyítási kényszer is. Ez miatt van mindenkinek olyan álma, hogy a másik nemből valaki megerőszakolja. 
A férfi alapból harcosabb szellemű. Gondoljunk csak a megtermékenyítési folyamatra. Hány hímivarsejt indul egy petesejt meghódítására!? Küzdelmes az útjuk. Ez is harc. A petesejtnek pedig ki kell választania a célba érkezők közül a legerősebbet. Megharcol hát a gyengébbekkel. De ki nevezné ezt kellemetlennek? 
Ezért szeretik a nők az erőt, még akkor is, ha általában nem gondoljuk át ezt ennyire. Pedig ilyen egyszerű a képlet. A fajfenntartásnak van alárendelve minden  ősidők óta. Ma is. Így vagyunk megalkotva. Nincs hát benned hiba.
Ugyanezért más az erőszak értelmezése sokakban. Nem mindig látjuk erőszaknak azt, ami harccal jár. Pedig minden harc egyfajta erőszak. Még akkor is az, ha a vége nem kellemetlen.
A törvényekben tesznek különbséget az erőszak fajtái között. Kategorizálnak. Az ottaniak szerint egyik sztoriban sincs erőszak. Így hát bizonyos módon Jake-nek is igaza van.
Nézőpont kérdése ez is, mint minden más. 
Sajnálom, ha ez egyesekben fennakadást, ellenérzést okozott. A hiba bennem van, amikor azt gondolom, hogy mindenki képes sokféle nézőpontból véleményalkotásra. Bocsánat emiatt.

Köszönöm és örülök, hogy tetszett. De ez egy fordítás és ott nincs folytatás. Tudtam volna elképzelni hozzá ugyan, de ugyanabban a stílusban nem hiszem, hogy sikerülne. Másban meg talán nem tetszene.

Regisztrációm után azonnal, egy blog címét adtam meg weblapként a profilomon. Mivel anno Te kerestél meg engem a profilon feltüntetett email címen, azt hihetném, hogy nem kerülte el az sem a figyelmed. 🙂
Nos, Andreas-t Te ismered, így nincs okom nem hinni neked. Az effajta beleegyezés nélküli szex pedig Cindy-t sem nagyon zavarta. 😉
A kérdést nem ismétlem meg – szerintem érted – nem vagy te buta. De az is válasz, ha nem válaszolsz. 

Ha nem tudnám, hogy nem igaz, azt hihetném, hogy te vagy Kíváncsi Fáncsi. 🙂

Rendben, ez egy véleményed, másról. Neked mail-ben elárultam magamról pár dolgot. Azok után a saját véleményed érdekelne, ugyanezen témából. Nem fogok megsértődni, bármi is lesz - ha lesz valamilyen. Csak most picit én is kíváncsi lettem.
Bár még mindig fenntartom azt a lehetőséget, hogy az ottani személyek mások lehetnek, mint akiket én említettem itt. Ha így van, az se baj, mert nem volt sértő szándék bennem. Tévedni meg emberi dolog, azt hiszem.

Régebben én is így jártam ezzel. Az volt az a körülbelüli öt „lopás". 

Érdekes, hogy mindenkit a mások véleménye érdekel a gondolatainkról, miközben a legtöbben úgy teszünk, mintha nem így lenne. 🙂
A napokban Andreas6 és Gyuri – a blogomon szemezgetve – szebbé tették a napomat, elviselhetőbbé a fájdalmakat. Nem tuti, hogy azonosak az itteni azonos account nevű felhasználókkal, ám akárkik is ők, köszönöm nekik az élményt. 🙂
 

Először is köszönöm a fordításra  vontakkozó szép szavakat.

Andreas6 a párhuzamot a Cindy történetével kapcsolatban én ott gondoltam, hogy ott se akarta a nő és itt sem a férfi, bár a végén egyikük se bánta annyira, hogy megtörtént a dolog. Cindynél valaki erőszakosnak mnősítette a sztorit. Ez kb ugyanannyira az, ha belegondolsz, csak itt a nemek, szerepek felcserélődtek és természetesen a helyszínek is mások. Ezért utaltam az előszóban a „gyengéd-erőszak" kifejezésre.
Szóval, ha ott Cindy-t erőszak érte, akkor itt Dave ugyanannyira szenvedett.

Köszike, ha a fordításra érted. Az ötlet nem az enyém, bár szerintem eredeti. 🙂

Köszönöm szépen. 🙂 Kedves vagy, mint mindig. <3
Tényleg arra gondoltam és blogon, más fórumokon ez lehetséges is – „beágyazás". Itt linkként tudtam csak hivatkozni arra. Sry

Igaz, tényleg jót nevettem rajta. A szövegen főképpen. 🙂
Több ilyen kéne ide! 
A végét picit furának tartottam ugyan, mert hogy egy férjes asszony elsőre odaadja ajándékba a névjegyét egy ennyire fiatal fiúnak. Háát... 
Ettől még sokkal jobb mint a legtöbb. Adott valami pluszt most az életembe. 
Gratulálok a szerzőnek és a fordító/megtalálónak egyaránt.
Köszönöm.

Ó, elfelejtettem a pozitívumot említeni. 😀
A történet ötlete nekem nagyon tetszett, különös tekintettel a végére. 

Ezzel egyet tudok érteni. Hogy lehet valakinek kétszer elvenni a szüzességét? 
Létezett olyan apácanevelde, ahol nem volt követelmény a vasrácsos ablak? Mondjuk úgy az 1400-as évek utánra gondoltam...
Volt azért benne helyesen írott szó is. Engem viszont kifejezetten zavar a kötő és idézőjel együttes használata párbeszéd írásakor.
– „Na ez!" 
Nem ismerek olyan nyelvet, ahol ez honos. 

Nagyon szépen köszönöm még egyszer.
Nos, ha tudnám mi a fejlesztés tárgya, szívesen hibáznék még. :$ persze kizárólag segítség és semmiképp nem bosszantásképpen. 
 

Plágium? :o 
Gondolj csak a bibliára! Hány kiadást látott már meg, miközben az eredetihez képest - akár nyelvtani szempontból, akár más valamiért - sok minden változott benne. Daidalosz örököse sem fog a szerzői jogi hivatalhoz fordulni, pedig az akkori ötletét már jócskán túlszárnyalták. 🙂
Sorolhatnám még, de nincs értelme. Inkább csak azt tenném ehhez hozzá halkan, hogy nincs új a nap alatt. Maximum nem írták még meg olyan formában, ahogy én elképzelem. 
Ja, meg azt, hogy eddig ötnél kevesebb esetben követtem el olyat, amiről írtam lentebb. Felesleges, hiszen így is több száz ötletem hever „parlagon" már évek óta. Valószínűleg sosem fogom befejezni, kidolgozni mindet. Viszont már a literotica-n is akadt olyan, ami ismerősnek tűnt számomra. Rákerestem a saját archívumomban és találtam ugyanolyan ötletet. Pedig egészen tuti, hogy nem tőlem „lopta" az az ismeretlen, aki ott közzétette. 😀 Mondhatnám véletlennek, bár én úgy tudom, hogy mindennek van oka és következménye is. Legfeljebb mi nem tudunk – néha nem is akarunk tudni – róla. Szóval nem hiszek a véletlenekben. Az sem véletlen, hogy ezt itt leírtam. Még úgy is, hogy tudom, hogy ezeket mind te is tudod. 🙂