Ulysses hozzászólásai

A hét legjobb hozzászólása díj várományosa lettél nálam. 😀
 

Ha a hatvanas-hetvenes évek fordulójára tesszük az eseményeket, akkor bizony már volt 100-as csomagolású Hapci papírzsepi. Ahogy zacskós tej és vezetékes víz is, hogy mást ne mondjak. Viszont tényleg a személygépkocsik kisebb hányada volt magántulajdonban vidéken. Magánlakásban telefonvonal csak a stratégiai szakmákban dolgozóknak jutott.
A fenében, már ennyire öreg vagyok? 🙂
El tudjátok képzelni, hogy hétfőnként adásszünet volt a tv-ben? A "királyiban", mert több nem volt. 

Pedig van ám németül ilyen verziója a Hófehérkének! (Csak nem túl régi.) Még gondolkodtam is rajta korábban, hogy lefordítom, csak a Holle anyó erotikus változatáért annyira nem rajongtak az olvasók, ezért nem erőltettem.  Sclimm's Märchen: Schneeflittchen címmel megtalálhatjátok a német literotica oldalon "lanadelrye" tollából.
Mondjuk így utólag könnyen magyarázok, hogy anakronisztikusnak éreztem a Disney által adott törpe neveket, a gumióvszert, meg a tipikus magyar népmesei szófordulatot az első bekezdésben.
Áh, a fenébe, mekkora lehetőséget hagytál ki! Egy csomó ötletem lett volna, hogyan tegyük korhűvé a szöveget!

Nahát! Igazán vicces történet, a bele fektetett munka mindenképpen több pontot érdemel.
Én egy poént hiányolok belőle: Mire Kuka törpe farka megtelik vérrel, a fejéből kifut és elájul.

Akkor jogos, annál azért többet ér. 

Hajszál híján 8 pont. Szerintem a lepontozás nem ezt jelenti. Abszolút reális értékelés. Ha szigorúan nézzük, talán kevesebbet ér, de figyelembe véve, hogy a szerző első írásai ezek az epizódok, nem szabad szőrős szívűnek lenni. Hozza a szokásos kezdő-amatőr hibákat, amit egy kis tanulással, vagy szerkesztéssel helyre lehet hozni. A lényeg, hogy jó a mese része, jók a párbeszédek, hihető, szerethető karakterek. Nagyon eltalálta az erotika arányát a történetben. Ettől lett igazán életszerű, hiszen az élet nem egy pronófilm állandó álló farkakkal és vágytól tocsogó puncikkal. Most már el fogom olvasni az első részt is. 

Ha Otto beküldte, akkor lesz folytatás. Az eredetiben van még tovább.

A fordítást valahogy benéztem, vagy csak beakadt az agyamba, mert egész héten napi sok órát fordítottam. Viszont a többit tartom, mert beleolvastam, és áll a véleményem, hogy ügyes, igényes írás a témától függetlenül.

A téma nagyon nem vonz. Igyekeztem a fordítás minőségére koncentrálni. Kiváló! Ha a számjegyeket kiírod betűvel, és valahol a szöveg közepe táján pótlod a hiányzó egyszem vesszőt, akkor irodalmi minőséget megszégyenítő lenne. A lényeg, hogy felkerültél azok listájára, akik írását ajánlani fogom kezdő íróknak, fordítóknak.

Andreas tévedsz, mióta Clinton elnök megbukott Monica Lewinsky-vel, azóta nem számít szexnek. 😀 Talán mert nem viszonozta? Mondjuk egy összevont szemmel, csípőre tett kézzel álló feleség előtt nem sok sikerrel érvelhetnék ezzel.

Mint egy jó film.

Látod, Éva, ez az E.1. előadásmód nagy hátulütője. Ha omnipotens narrációban írta volna, ott ezek elmennek. 

Hm, Kexi, akkor csak a hibátlan írások szerzői mondhatnak negatív kritikát? Aki akár egyszer is elsózta a levest otthon, az ne merjen szólni az étteremben, ha odaégették a kaját?
Egyébként a sztori számos (inkább számtalan) eleme valóban Kékég védjegyének számít, a nyelvezete, a vétett hibák, a karakterek, egyes fordulatok; mind, mind rá vallanak.
Azoknak, akik a tájszólást védelmezik: Nincs azzal semmi gond, egyfajta értéknek lehet tekinteni, de az írott szónak közérthetőnek kell lennie, mindenki számára egyformán. A szereplők dialógusában dicséretes lehet, de a narrációban bizony mindig visszatetszést fog kelteni, hacsak nem valami szatíra az adott mű.
Gyerekkoromban az ország másik feléből érkeztek rokonaink vendégségbe. Pár perc múlva a vendég fiúcska szaladt anyjához: - Anyao, nédd mán milyen furi maódon beszélnek mán ezek! Én meg néztem rá kerek szemekkel, hogy ki beszél furcsán.

Ismerősnek tűnt a szerző neve, ám a történetet olvasva rájöttem, itt valami árulás van. Fenotrin ugyanis remek sztorikat írt, ez pedig a nyomába sem ér. 
Maga az ötlet, az alaphelyzet jó, de rengeteg hiba maradt benne, mintha elmaradt volna az utólagos átolvasás. 
A témával kapcsolatban nem nyilatkozok, hiszen arra előre figyelmeztetett a szerző, hogy ne várjunk romantikus lányregényt.

Nálam esélyes vagy a hét hozzászólása díjra.

De Nelly, meg lehetett volna írni a szembeötlő szóismétlések nélkül? Pénzbe került volna? Rontott volna a sztorin? Szerintem dobna rajta. Hm, a tanár talán a a fejét kapná a két keze közé. Vagy valamijének a fejét. 😀

Lehet, hogy nyelvtani szabályok értelemben kevés hibát vétett. Csakhogy az első két mondatban négyszer szerepel a "vagyok" és háromszor a "nő" szó. Szerinted mennyi piros hullámvonalat kaptunk volna ilyenért a magyartanártól általános iskola hatodik osztályában?
Ennek ellenére nem rossz a mesélős része, jó a hangulata, kicsit tömény az én ízlésemnek, de ez végülis a szextörténetek helye.

Kedves Kékég! Ha a logikáját követjük, akkor minek kell sima aszfaltburkolat az utakra, a murváson, vagy földesen is el lehet jutni A-ból B-be. Nem tiszteli az olvasókat, magasról tesz rá, hogy könnyebben, pontosabban értsék. Eszi, nem eszi, öntől nem kap mást.
Pedig tényleg van egyediség a történeteiben. Nem teljesen helytálló a realizmust emlegetni az írásaival kapcsolatban (legalábbis nem általános érvénnyel). Én inkább a naturalista irányzathoz érzem közelebb. Ettől tűnnek valósnak, elevennek. Csak ne rontaná el elemi hibákkal! 

Mindenképpen próbálgasd az írást, mert helyenként nagyon jó jeleneteket sikerült összehoznod, olyan igazi életszagúakat. Csak azok a rettentő hosszú bekezdések elriasztják az embert. Fárasztó olvasni a tagolatlan szöveget.

Előfordult már itt ennél szörnyűbb "fordítás". Ezért csak részben felelős a beküldő. 
"A történeteket tekintve igen minimális moderálás van.
Egy minimális szintet mind a történet hosszának (minimum 5.000 karaktert), mind a szexuális tartalom hosszának, mind minőségének el kell érnie, de ezen felül nincs további akadálya a megjelenésnek. " Az idézet a GYIK rovatból származik. Ezek szerint ez az írás már elérte a megjelenéshez szükséges szintet. 

Nagyon érdekesen, színesen ír a szerző. Remekül összehozta a misztikus hangulatot. Tetszettek a párbeszédek, valósnak érezni a szereplőket.
Amiért viszont fekete pont jár neki, hogy nagybetűvel írta az önöket mondaton belül, és a ceremóniamestert is. Az ön, önök, te, ti, ő, én mi személyes névmások, csak akkor írjuk nagy kezdőbetűvel, ha  a mondat elején állnak. Mondat közben csak a tulajdonneveket írjuk nagy kezdőbetűvel. (A levélben a megszólítás a ritka kivétel, ott megengedett a nagy kezdőbetű, pl.: "Tisztelt Hölgyem/Uram!") Hacsak nem ez a családneve a ceremóniamesternek, akkor bizony kisbetű jár neki, mint szegény Nemecseknek. Ha ezt nem rontja el, 10 pontot adtam volna.

Ne vesztegessétek az időtöket ennek a fordításnak az olvasására. Kexi nagyon engedékeny pontozott.

Ha kijelentkezve keresel rá az adott írásra, akkor láthatod, hogy VIP tartalom, vagy ingyenesen elérhető. A "Karácsony anyával" című írásod mellett ott van a kis masnis dobozocska, tehát ingyenesen elérhető.

Kékég hozta a megszokott formáját. Khm, igen, sajnos nem a jó értelemben.

Érdekes felütés, érdekes hangulat. Viharos érzelmek. Lendületes írás, hús-vér karakterek. Csak egyetlen nap olyan "csajos" megírása. Pár kisebb hiba. Százból kilencvenen-öten eltévesztik: a masszőr férfi, Mónika masszőz. Az indulatosabb gondolatok végén elfér a felkiáltójel, jobban tükrözi a szereplő hangulatát. 
Összességében nagyon jó.

Harapós a néni, vigyázzatok! 🙂 Ahogy visszautalt a korábbi részek cselekményére, abból látni kell, ez egy ilyen sztori. Egyébként azt gondolom, mindenkinek joga van ahhoz, hogy legyen saját véleménye, akár osztja, akár nem másokkal.
Az írásról: az az érzésem, hogy ez kevés átolvasást ért meg. Pár helyen egy-egy mondat, félmondat erejéig átváltasz jelen idejű mesélésre. Ott meg kellett volna jelölni, hogy Éva gondolta. Nem tetszett Szilvi beszámolójának kivitelezése sem. Az ilyen monológok eléggé életszerűtlenek. El kellett volna darabolni, pl, közben elbőgi magát a csaj, meg vizet kér, meg ilyenek.
Furcsának éreztem a "beleragadott a hajamba" szókapcsolatot, nem belemarkolt akart lenni, vagy megragadta a hajamat?
Ami nagyon szúrta a szememet a "kurva", hosszú ú-val.
Igazán megjelölhetted volna azt az idegen nyelvet. Vagy legalább a földrészt, ahonnan származnak a vevők. (A szerződés nyelve egyébként biztosan angol lenne. Lényegtelen.)
Remekül sikerült redukálni a "kezdte" és az "is" szavak burjánzását, nem akadt meg a szemem zavaró szóismétlésen sem. Elég mozgalmasra sikerült a sztori
 

Vadász47 többi írása is nagyon szórakoztató. Remek stílusa van.

Nagyon idegesítő ez a nőnek mesélős előadásmód. Ebből az jön le, hogy csak egy valakinek szól. Így ne számíts az olvasók jóindulatára.

Nahát, nahát! Akkor is tetszik az olvasóknak egy történet, ha nem rokonok kefélnek benne?
Kedves Kékég, nem lett igaza, hogy ezt majd lepontozzák, mert nem családi téma.
 

Ne dühöngj, csak írj, de a magad kedvére, a saját stílusodban! Jó a nyelvezet, amit használsz, olvasmányos. Akinek teszik ez a fajta irodalom, az nem fog reklamálni. De tartsd szem előtt, hogy a kevesebb gyakran több. Nehéz az olvasó figyelmét fenntartani olyan hosszan. A mi korunkban már az ingerküszöb jóval magasabb, Jókainak esélye sem lenne ma bestsellert írni. Én várom azt a feszültséggel, bizonytalansággal teli történet mesélést, amit az első itt megjelent írásodban hoztál. Szerintem van még ötlet a tarsolyodban. 

Igyekeztem felületesen olvasni, hogy ne zavarjanak a "technikai" hibák. Jó hangulatú történetnek tartom, érdekes színfolt ez az írás. Szerintem a többségünk szívesen olvasná a további kalandokat a lányokkal.

Remélem, a büntetési célzatú vesszőzésből kimaradhatok.

Köszönöm cvirág! Megvilágosodtam. Így lehet, ahogy mondod. Figyelmesen visszaolvastam az előző rész végét meg ennek az elejét, és valóban ez a verzió a megfejtés. Engem igazából a srác által Alex felé sejtelmesen feltett kérdése zavart meg, hogy boldoggá tette-e a (telefonszámot kérő) nőket. Nah, most már képben vagyok. 🙂

Na fussunk neki mégegyszer!
Alex mondja a srácnak, hogy elkérték a telefonszámodat. De nem, mert Alexét kérték el, ha jól értettem végül. Vagy mégis a srác számát adta ki Alex a nyanyáknak?

"– Fogalmad sincs, hány nő kérte el a telefonszámodat – nevetett Alex, amikor a limuzin megállt előttünk." Átolvastam 2-3-szor ezt és az előtte-utána lévő mondatokat. Kicsit értelmetlennek tűnt. Biztosan a srác számát akarták a nők, nem Alex számát kérték el?
A másik észrevételem a címkézésre vonatkozik. Ha jól emlékszem a sztori elejére, akkor Alex a mostoha anyja a főszereplőnek. Ez belefér azoknál, akiknél a vérszerinti rokonok közötti szex már a vörös vonalon túl van. Erre igazából a kategória kettéválasztása adna megoldást, tehát a vérfertőző kapcsolat és az ehhez hasonló családi kapcsolatokat tárgyaló sztorik külön kategória lenne. Habár ez utóbbi ritkábban fordul elő itt.

Ez valamennyire ízlés dolga.  Én egy ekkora összterjedelmű írásnál a szexjeleneteken kívül sokkal több cselekményt tartanék szórakoztatónak. Így egyszerűen túl tömény, egy idő után erős késztetést érzek arra, hogy a baszás részeket átgörgessem. 

A fordítás elmegy, de az eredeti írónak van hova fejlődnie. Jellegtelen szereplők, ügyetlen fogalmazás. 
Kérdés a fordítóhoz: Mi fogott meg ebben az írásban? Miért pont ezt választottad? A rövidsége, az egyszerű nyelvezete?

A "korrepetál" igének tárgyas vonzata van. A felesleges vesszőknél jobban zavarnak a felesleges szavak, szerencsére ezekből nincs túl sok. Ezekkel együtt sokkal jobb a helyesírása, mint az itt megjelenő átlagnak.
Amit nagyobb hibának gondolok, hogy elvékonyodott a történet, a cselekmény gyakorlatilag a baszásra korlátozódik. (Vagy már az elejétől ilyenek az arányok ennél a történetnél?) A korrepetálós jelent tetszett benne. Ott érezni lehetett a feszültséget, meg olyan megfoghatatlan, de egyértelműen jó hangulatot keltett.

Ezt a "mennyiségi írást" megfigyeltem más amerikai? szerzőnél is. Remek példa erre W.E.B. Griffin A háború katonái regényciklusa. Ismétlődő klisék, ismétlődő jelenetek elhúzva több kötetre. Nála merült fel bennem először, hogy a kiadója kilóra fizeti a munkáját. Tipikusan az az eset, hogy volt egy sikeres ötlete, és megpróbáltak minél több bőrt lehúzni a nyomorult rókáról. 
A hibákon meg azért "húzzuk fel magunkat", mert a "pénzünkért", időnkért, írásainkért, fordításainkért cserébe nem szeretnénk silány terméket kapni. 🙂 (Nyilván nem az összes olvasó nevében szóltam.)

Hú, ez bizony 10 pontos észrevétel. Kilián Wanda a minőség záloga volt anno.  Még engem is képes volt lenyűgözni, pedig finom szólva nem esetem a családi kategória. Mintha lett volna saját blogja. Az rémlik, hogy nagyon termékeny fordító volt, hozzászólásokban, vitákban nem nagyon vett részt. Kezdő íróknak, fordítóknak kötelező olvasmány lehetne bármelyik itteni publikációja.

Most kevés időm volt, ezért csak a 3 csillagig olvastam el. Az a benyomásom, hogy ez sokkal nyersebb maradt, mint az első rész. Én nem hagyom benne a sztoriban, ha az eredeti szerző elemi hibákat vét, és három egymást követő mondatban az áll: hogy "a mellei között".
Az egyébként nehéz kérdés, mennyire akarjuk magyarítani az adott írást. Mert egy nyilvánvalóan észak-amerikai gazdag miliőben zajló történetnél nem feltétlenül mutatnak jól a magyar nyelvben előforduló szókapcsolatok, hasonlatok.

Egy  PS-re és számítógépre készített akció-kaland játék alapján készített sorozatot a HBO Last of Us címen. Ennek szereplőit és pár morzsányi cselekményét kölcsönözte a szerző.

Nem, erre nem illik a tömény jelző. Az inkább olyan sztorikra vonatkozik, amelyeknek a 3/4 része, vagy még nagyobb hányada szexleírás. Itt még éppen nem kellemetlen ez az arány. Viszont egyértelműen túl rövid. Pontosabban kidolgozatlan. Sokkal többet érdemelt volna ez a történet. Bosszantó, mert helyenként nagyon frappánsan írtál meg részleteket. Talán szerencsésebb lett volna, ha a karaktereket az eredeti játék második részének figuráihoz közelíted. Ott a lányt kifejezetten nőiesnek rajzolták meg.  A filmben Ellie-t nagyon aszexuális figurának ábrázolták. SPOJLER következik! Talán egyetlen ügyetlen csókjelenete volt a barátnőjével. Azt hiszem a 8. részben volt: a fogságba ejtői inkább megenni akarják, mint megdugni.
 

Hosszúnak éreztem. Túl sok cselekményt akartál belezsúfolni. A váratlannak szánt fordulatok előre sejthetők, emiatt lineáris marad a sok akció ellenére. Az író szerelmes a hősnőjébe, ezért az igazán durva dolgoktól megkíméli, ez nem vall profi íróra. Mára annyira megemelkedett az emberek ingerküszöbje, hogy simán "elfért" volna, ha a nőt elrablók egyből végig mennek rajta. (Sajnos ez áll közelebb a valósághoz is.) Az egész történetvezetés egy "zs" kategóriás filmre emlékeztetett.
Nekem tetszett a precizitás, amivel megrajzoltad a helyszíneket, a szereplőket, a szituációkat.
Egyedül a nő naivsága, ártatlansága eltúlzott, ő kicsit kilóg a sorból. Tetszik a nyelvezet, a stílus, amit használsz. 
Várom azt a rövidebb írást.

Azért mertem szóvá tenni ezeket, mert én is ezzel küzdök minden fordításnál. A sokadik átolvasás után is találok javításra szoruló részeket benne, pedig úgy egy hétre félre teszek minden részt. 

Ezt a "még"-et én talán pont benne hagytam volna. Sőt, csak kiegészítettem volna, hogy a jelentés megmaradjon: "amég". Ezzel hangsúlyt kap a mesélő kora, szituációja. Ebben a formában viszont valóban helytelen, értelemzavaró. Lolamacko szerint furcsa a magázódás, mivel a 67 évesek is tegeződnek. Egyetértek, az inkább az egy generációval idősebbeknél (volt) divat. Hacsak nem helyezzük vissza az egész történetet úgy 70-100 évvel korábbra. Na, jó,  csak 60 évvel.

Amik szerintem nagyon idegenül hangzanak:
"a sok tini egyetemista csajról"
"...  apával, akinek a képe mindig jó ajánlás volt."
"a fősodratú újságok és magazinok"
"a híres bőrmagazin"
"Egy penny a gondolataidért?" Ezt én sem tudom, hogyan fordítanám.
"én vagyok a karácsonyi csokor "
"... a végzettségemet, ami túl jövedelmező volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyhassam" 
"ujjazza a vulváját."
Legalább egy helyen átváltottál jelenidőre a mesélésben, itt: "Miközben apám hatalmas könyvtárszobájához tartok... "

A helyesírás, stílus nem kicsit lépett vissza, hanem visszazuhant a régebbi írásai szintjére. Egy része talán elmenne azzal az indokkal, hogy a 67 éves vidéki férfi mesélőnek ilyen a stílusa. Csakhogy az író továbbra is olyan hibákat ejt, ami nehezíti az olvasó dolgát: "– Két bogyót kérnék. – már vittem is ki. " Az első mondat Terikétől hangzik el. A második rész a mesélő cselekményét írja le. Így kisbetűvel folytatva a megszólaló mondatát narráljuk, tehát a mondta, súgta, kiáltotta, felelte, kérdezte, röhögte, stb értelmű magyarázó szövegeket. Itt az első mondat után véget kell vetni a sornak, és új sorban nagybetűvel kezdeni a következőt. Nem egyedi hiba, hadd ne keressem ki az összeset, de még hármat biztosan találnék.
Nem olvastam végig a történetet, de ez kiverte a szememet: " – Mit Terike? – kérdeztem ilyedten." Nem igaz, hogy nem húzta alá pirossal a helyesírás-ellenőrző.
Engem nagyon zavar, hogy a mesélő nem az olvasóhoz szól, hanem saját magának meséli a fantáziáját, ezért furcsa a szórend.

Milyen értékelést kapott az eredeti? Olyan érzést kelt, mintha korábban már minden jelenetét láttuk, olvastuk volna néhányszor. Klisék tömkelege, egy olyan fiatal srác álmodozása, akinek együgyű amerikai filmekből van csak fogalma arról, hogyan él a felső tízezer. A helyenként modoros beszéde nagyon nem illik az életkorához, talán ezzel próbálja műveltnek feltűntetni magát. Szóval sima pornó-forgatókönyvnél nem várok többet ettől a sorozattól.
Nem lehetett könnyű munka a fordítás, néhány amerikanicizmus benne is maradt, meg pár elütés.

Az észrevételed csak részben jogos. Az igaz, hogy a szólás eredeti formája az, amit te írsz. Csakhogy itt egy fiatal szereplő szájából szól, aki talán tudatlanságból, talán poénból kicsit csavart a megszokott szókapcsolaton. Ha nyelvészeti mélységekbe akarunk merülni, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mennyit változott napjainkra a közbeszéd. Ebbe bele kell érteni a közösségi oldalaktól kezdve a hétköznapi társalgáson keresztül a nyomtatott sajtóban található szövegeket. Jóval ritkábban hangzanak el közmondások, szólások. Ha felbukkannak, akkor inkább kicsavart, mémesített formában használják: "Tele van a hócipőm. Néz, mint púpos gyerek a prés alatt. Néma gyereknek anyja sem látja fától az erdőt." És ezek társai.
"Mivel ma kevéssé tekintélytisztelő korban élünk, ezért a közmondás-persziflázsok gyakrabban fordulnak elő, mint az eredeti közmondások." (Heltai Pál: Mitől fordítás a fordítás, Eötvös József K.kiadó 2014.)