U
Ulysses
2013. szeptember 29. 20:26
Történetek: Vártam rá...
Hülye szokásom szerint szabadkozással kezdem. Nem vagyok irodalmár. Mégis megpróbálom szavakba önteni, mi fogott meg ebben a történetben.
Az "írónő" képes volt az utolsó sorig fenntartani valamiféle feszültséget. Nem engedte, hogy félbehagyjam az olvasást. Nem tudom, hogy szándékosan (azt meg főleg nem, miféle a szándék) használta-e a legdurvább szavakat a szex, és az aktusban résztvevő testrészek megnevezésére. Ettől számomra nagyon kontúros lett az egész történet. Amolyan ellenpontként szolgáltak az obszcén szavak a mámorítóan bizsergető, szép nyelvezettel fogalmazott bekezdéseknek. Remekül festette meg ezekkel az eszközökkel a vágy keltette láncreakciót, a mindent eluraló kémiát. Amikor a nő és férfi felett egyaránt átveszi az irányítást a testüket ellenállhatatlanul egymáshoz taszító biológiai kényszer. Legtöbbünkkel ritkán esik meg ilyen pusztító erővel bíró egymásra találás. Ha saját élmény adta az ihletet, akkor igazán szerencsésnek tartom a szerzőt.
Bocsánat, hogy a szerző helyett merek reagálni egy itteni hozzászólásra!
Bikmakkocska, itt ez a történet. A szinte állatias vágy, hogy szinte szavak nélkül is úgy összeillenek és kapaszkodnak, mint a DNS kettős helixe. Hogyne, lehetne több történettel, azaz körítéssel folytatni, de az inkább egy másik történet lenne.
Én inkább úgy fogalmazok: Írj még! Nagyon szívesen olvasnék tőled.
Az "írónő" képes volt az utolsó sorig fenntartani valamiféle feszültséget. Nem engedte, hogy félbehagyjam az olvasást. Nem tudom, hogy szándékosan (azt meg főleg nem, miféle a szándék) használta-e a legdurvább szavakat a szex, és az aktusban résztvevő testrészek megnevezésére. Ettől számomra nagyon kontúros lett az egész történet. Amolyan ellenpontként szolgáltak az obszcén szavak a mámorítóan bizsergető, szép nyelvezettel fogalmazott bekezdéseknek. Remekül festette meg ezekkel az eszközökkel a vágy keltette láncreakciót, a mindent eluraló kémiát. Amikor a nő és férfi felett egyaránt átveszi az irányítást a testüket ellenállhatatlanul egymáshoz taszító biológiai kényszer. Legtöbbünkkel ritkán esik meg ilyen pusztító erővel bíró egymásra találás. Ha saját élmény adta az ihletet, akkor igazán szerencsésnek tartom a szerzőt.
Bocsánat, hogy a szerző helyett merek reagálni egy itteni hozzászólásra!
Bikmakkocska, itt ez a történet. A szinte állatias vágy, hogy szinte szavak nélkül is úgy összeillenek és kapaszkodnak, mint a DNS kettős helixe. Hogyne, lehetne több történettel, azaz körítéssel folytatni, de az inkább egy másik történet lenne.
Én inkább úgy fogalmazok: Írj még! Nagyon szívesen olvasnék tőled.
1