Ulysses hozzászólásai

Már többeknek írtam az ételes hasonlatot. Hol eszed szívesebben ugyanazt a marha-gulyást (vagy a kedvencedet)? Ahol koszos abrosszal, csorba tányérral, kopott alukanállal terítenek? Vagy ahol tiszta minden, szép új tányérral és fényes evőeszközökkel várnak?
A helyesírás a szöveg megértését segíti, és megtiszteled vele az olvasódat. Egyfajta igényesség. Természetesen mi is vétünk hibákat, hiszen emberek vagyunk, de igyekszünk a minél kevesebb hibával tálalni. Azért kérjük számon az arra fogékonyaktól ezt, mert tanulható dolog. Ha neked jó így, akkor legyen. Ha zavar a "kritika", akkor tiltsd le a hozzászólás lehetőségét. (Ám ettől nem lesznek jobbak az írásaid.)

Sok múlik azon, hogy a forrásmű, annak nyelvezete mennyire bonyolult. Van-e valami speciális környezet, szakma benne. Vagy mennyire választékos a szerző. Nagy kihívás sokszor a szleng. Részletesen nem néztem át a fordítást, csak Erika észrevételére koncentráltam. Nekem nem szúrt szemet félrefordítás.

Az eredeti szerzője volt az elkövető, megnéztem. Figyeltem, azért annyira nem sokszor fordult elő a "mélyen a szemébe nézett", viszont hozzávéve a simán "szemébe nézett" valamint a "felvont szemöldökkel" fordulatokat, akkor arra következtetek, hogy az írónak valami szemekkel kapcsolatos fixációja van.
Fordítóként az ilyen hibák (szóismétlések) elgondolkodtatnak, mennyire szabad belenyúlni az eredeti szövegbe. Ha engem irritál, akkor eltérek a szerző szövegétől, és valami szinonimát alkalmazok, vagy átfogalmazom a mondatot. Ha nem érzem feltűnőnek, akkor meghagyom.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a családi sztorik olvasói elnézőbbek a szöveg hibáival szemben.
Megjegyzem, bátor vállalkozás salsa részéről, hogy egy holland szerző írását választotta nyelvismeret nélkül pusztán a gépi fordítóra hagyatkozva.

Dehogy egyhangú! Mindig sikerül valami újat felfedezni az írásaidban. Vagy valami új karakter, új foglalkozás. Nekem nagyon bejött a talán Szakmai ártalom címmel megjelent sztorid, abban egy ügyésznő került szorult helyzetben. Az utóbbi időben olvasottak közül pedig a politikusnőről szóló volt kedvencem.
A visszaköszönő motívumot arra értettem, hogy elég gyakori nálad az a szituáció, amiben a férfi főhős partnernői egymásba gabalyodna, akár ismeretlenül vagy a pasi háta mögött. De eszedbe ne jusson kihagyni azokat a többes akciókat, mert azok elég látványos epizódok.

Ugye, hogy az alapmű? A Véletlenek pedig vannak. Bár számos motívum felbukkan naiv1966 más írásaiban, de ott az újdonság erejével hatott, és kerek egésszé szerkesztette.
Sebaj, ez is tetszetős írás, a tőle megszokott stílusban.

Én sem tudom, honnan, miért ismerős a cím. A Hatalom Kártyái játékban van ilyen karakter, de azt sohasem játszottam. Mindegy, remek címválasztás a részedről.
A hibák (csak 2-3 az egészben), amik jellemzően fordításban fordulnak elő: Pl. ez a mondat "– Vagyis... Vagyis kefélnem fog kelleni?"  Meg !talán! ez is idegenesen cseng számomra: "Felkelt az autó hordágyán, és kiszállt." Valahol feleslegesnek éreztem a többször kiírt személyes névmást. (Ezt nem volt türelmem visszakeresni.) Viszont a helyenként sokszor ismétlődő "is" arra utal, hogy saját termék.
Egyébként miért ne lehetne egy ilyen színvonalas írás hazai szerző műve?
Nem emlékszem, hogy olvastam más írásodat, de erre a sztorira biztosan emlékezni fogok. Szerencse, hogy tovább gondoltad az eredeti ötletet. Szerintem értékes dolgot alkottál.

Annyira ismerősnek tűnt a cím valahonnan, ezért elolvastam. A befejezés ugyan nem túl eredeti (Constantine, a démonvadász), viszont a szerző nagyon jól ábrázolta a karaktereket, azok érzéseit, kétségeit, gondolatait. A nyelvezete jól illik a történet világához. Igen, észrevettem benne a hibákat is. Némelyiknél felötlött bennem, hogy ez fordítás, de nem láttam a címkét. Nagyon örülök, hogy felkerült ide, mert egyértelműen színesíti az itteni műfajt. A legfőbb erényének azt tartom, hogy a látványos jelenetek mellett elgondolkodtatott. A jóról és a rosszról, az életről és az emberekről. A magunk teremtette pokolról. Nálam 10-es ez a sztori.

Az életszerűségre ill. a hihetőségre vonatkozó kételyem pont nem a szereplő egy tulajdonságát érintette. Hanem a történetben szereplő hipnózist például. Amin igyekszem nagyvonalúan átlépni. (Elkerülte a figyelmedet a mondatomban szereplő "helyenként" szó.)
Hm, az oktató jellegen érdemes lenne vitatkozni, de én nem vagyok szexuálterapeuta, ezért legfeljebb a laikus kétségeimet, kérdéseimet tudnám megosztani. Nem érzem ennek szükségét a másik megjegyzésed miatt. Hiszen abban egyetértünk, hogy az olvasók többsége nem szexuális továbbképzés érdekében követi az itteni történeteket. (Amivel semmi bajom nincs.)
Nyilván nem végeztem reprezentatív kutatást a magyar férfiak szexuális kultúrájáról, ismereteiről. Olvastam ilyent, de az már egyértelműen idejétmúlt az eltelt idő okán. Megjegyzem, nem kívántam kétségbe vonni az értékítéletedet.

Látványosan kidolgozott, anatómiai részletességgel megrajzolt esettanulmány. Bennem azt a képzetet keltette, hogy a pácienst élve boncolták. Szerencsére túlélte mindenki.
Az életszerűség, a hihetőség kérdése helyenként felmerült bennem. Olyankor a mindenhol ránk ömlő reklámokra gondoltam. (Állítólag az az elv, hogy hamis dolgot nem állítanak, legfeljebb túloznak.) Aztán eszembe ötlött, hogy jó régen a baráti társaságunkban (inkább peremén) volt egy srác, aki ilyen vagy hasonló "problémával" küzdött.  Bizony kapott olyan kedves visszautasítást, hogy vegyen inkább magának egy tehenet. Ő a szerszám tövére tekert kistörölközővel tudta élvezhetőre csökkenteni a behatolás mélységét.
Visszatérve a sztorihoz. Akár egy pornó-filmsorozatot lehetne belőle forgatni.
Bevallom, hogy eddig meg sem fordult a fejemben az a szempont, amit az előző hozzászóló vetett fel, az oktató jelleg. Kicsi esélyét látom, hogy valaki ebből tanulna, aztán ki tudja...

Mivel annyian dicsérték, rászántam magamat az elolvasására. Hm, egész jó.

Na mit mondtam a rajongótáborról? 🙂

Az első fordításom, elég szenvedősen ment, mert akadt hiba a forrásban. Az eredetit nem pontozták túl magasra, talán ezért nem írt folytatást a szerző. Azt hiszem, az életszerűsége, a hihetősége miatt választottam.

Igen, a java még hátra van. Nem tudtam Évát meggyőzni, hogy ne a jelenet közben vágja el a sztorit. Arra hivatkozott, hogy túl hosszú lenne. Így viszont a napozós jelenet kimenetelét csak a következő epizódban olvashatjátok. (Utálom a cliffhangert.)
Azt viszont sajnálom, hogy az eredeti szerzője csak ezt az egy sztorit publikálta. Jól bánik a sok karakterrel, érzékletes jeleneteket talált ki. (Hacsak nincs valami valóság magja a sztorinak.)

Érdekes, nem szokványos történet. Nem egy dokumentum novella, de a kor hangulata átjön.
Sok benne az "is". A két szereplő nagyon egyforma mondatokat használ. Szinte szó szerint. Abban az időben még a pornószínészek sem borotválták a szőrzetüket (legfeljebb a bikinivonalat), nemhogy a pártkatonák házastársai. Igazán súlyos hibát nem vétett a szerző.
Hogy miért nem telefonáltak? Hááát, akkoriban a városi vonalat a központos kapcsolta, néhol még a főnöknek is. Viszont a portán elvileg kellett volna lenni belső vonalnak, talán pont elromlott, vagy "bekávéztak" az őrök. (Viszont a földszinti ablakon kimászhattak volna. Nah, ennyire elfojtották a kreativitást a szocializmusban.)

In an immigration office:
- Sex?
- Yes, three times per week.
- No, I mean male or female.
- Male, female, sometimes camel...
- Oh dear...
- Nono deer run too fast
(Sajnos csak angolul működik.)

Köszi az elismerést, bár jórészt az eredeti szerzőt illeti. Nekem is bejött ez a helyzet, amit kitalált az író, nagyrészt ezért választottam fordításra a történetét.

Régen sok regényt olvastam Robin Cook-tól. (Amerikai orvos, regényíró, magyarul is megjelent rengeteg orvosi-krimije, thrillere.) Aztán egy idő után a rejtélyei többé nem jelentettek igazi titkot, kihívást, előre tudtam minden következő fordulatát. Mert az olvasók pénzének lehúzása érdekében futószalagon gyártotta a könyveit, amiben ugyan más-más szereplőt, más-más helyszínre rakott, de mind egy kaptafára készültek.
Ám sokaknak ez nem jelent problémát, eltartják a szerzőt és a kiadóját. Akkor is megveszik az újabb könyvét, ha csak a dátumokat írja át egy korábbiban. Nekem ezzel nincs gondom, amíg találok más, érdekesebb olvasnivalót.

Az micsoda? A "hup"?

Ha név és cím nélkül jelenik meg ez az írás, akkor is megmondtam volna, hogy Éva596 a szerző. Eseménydús, látványos.
A tördelést nem kritizálom, mert többen panaszkodtak, hogy nem a beküldött tördeléssel jelenik meg a sztorijuk, pedig ezek a kilométeres bekezdések fárasztóak.
Ha valakiből indulatot, érzelmeket vált ki egy szereplő, vagy a történetbeli cselekménye, az arról árulkodik, hogy nagyon jól sikerült a karakter, a meseszövés. Tehát én dicséretnek venném "init3" hozzászólását. (Csak halkan jegyzem meg, egy szót sem ejtett arról, hány pontra értékelte a sztorit.) Valamelyest megértem gondolkodását. A férj helyében nagyon! másképpen! viselkednék. Neki (init3) azt kellene elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák, létezhetnek ilyen nők és férfiak is. Van aki a bort kedveli, van aki a sörre esküszik, és van aki rá sem tud nézni az alkoholra. Legfeljebb nem együtt buliznak.

Hm, azt hiszem igazad van. Nem okos dolog azon agyalni, amire nem találhatok választ. És az sem okos dolog, ha komolyan veszem Ashley kérdését...
A sorsomat? Azt inkább megélem, nem követem.

Ezen a kérdésen már én is töprengtem párszor. Úgy fél tucat nőtől kérdeztem a miértjét (mindegyik beismerten félrelépett). Eltérő válaszokat kaptam nyilván, hiszen eltérő élethelyzetben voltak. Persze átfedéseket fedeztem fel a magyarázatukban. Volt aki, próbálta nem megcsalásnak nevezni, azaz még saját maga előtt is tagadta. (Arra hivatkozott, hogy a fiatalkori szerelmével tette meg, és az nem számít.) Volt aki, kompenzált a félrelépéssel, mert a férje és annak családja lenézte őt. (Számomra nevetségesnek tűnő okból képzelték magukat felsőbbrendűnek.) Volt olyan, aki szerelembe esett, pontosabban "fellángolt". (Miért nem vált el akkor? Mert a férje nagyon jó ember. Aki meg is bocsátott neki, és a mai napig együtt vannak, gyerekeik lettek.) Volt olyan, aki egyszerűen a "férfi gondolkodást" követte: ha megtetszett neki egy pasi, akkor igyekezett lefektetni. (És nem dzsúdózás közben.) Ketten azzal magyarázták, hogy otthon a párjuktól nem kapták meg a szexuális kielégülést. (Kívülállóként, de sok részletet ismerve mindkét pasit aszexuálisnak diagnosztizáltam.) Az egyik nő úgy 5 év után szándékosan "bukott le", hogy végre szakítsanak. A másik titokban tartotta, mert a férjét meg emberileg végtelenül szerette, tisztelte?, állítása szerint. Az ő további sorsát nem követtem.
Remélem, tudtam némi adalékkal szolgálni a "fogalmazásodhoz".

Szerintem arra céloz "sztbali", hogy az epizód címe belekerült az első bekezdés szövegébe.
Másra nem tudok gondolni, mert tényleg jó.

Ügyesen megírt történet. Jó az kis rejtély benne, az apró kérdőjelek. Ha fantázia, akkor azért külön dicséretet érdemel. Ha valóság alapja van, akkor pedig a formába öntés sikerét kell megemlíteni. Ígyis-úgyis megmozgatja az olvasó képzeletét.

Érdekes, egyéni hangvételű, életszagú történet. Az elejét elrontottad. Nem kellett volna a narráció. Hiszen az előzményekről mindent megtudhattunk volna Péter eligazításából. Ügyesen rajzoltad meg a karaktereket. Viszont az a reggeli egymásnak esés nekem nagyon a semmiben lóg. Vagy részegen kellett volna hagyni a nőt, akkor nyilván nem lett volna etikus megdugni. Vagy valami más helyzetben összehozni később a két szereplőt. Viszont a szex leírása, az akció elég látványosra sikerült a leltározás szerű testleírás ellenére. Azt el kellett volna osztani a szex bemutatása közben, ahogy végig simogatja, nyalogatja Péter a partnere testét.
A befejezés? Hadd döntse már el a szerző, hogyan akarja lezárni a sztorit! (Amúgy igaza van Curvesmith-nek.) Így nem kell folytatást várni.

Megint én legyek az ünneprontó? Ez a történet nem tetszett, az eleje elvette a kedvemet, hogy végig olvassam. Lola írt már ennél nagyságrendekkel jobb sztorit. Sajnálom, de az én szememet nagyon szúrják a logikai ellentmondások, a laikus nézőpontból is valószerűtlen, szakmaiatlan cselekmények.

A központozás csapnivaló. A történet egy bájos mese. A szereplők szerethetőek, elevenek, egyedül Dick figurája olyan égbőlpottyant. (Nem, nem Tamásnak drukkoltam.)

Jogos. Azért lepődtem meg ezen, mert úgy láttam, hogy itt már mindent leírtak, ráadásul többször, több formában. Nyilvánvaló milyen érdeklődés hozza ide az olvasókat, de a hozzászólásokból inkább arra következtetek, hogy többen a ki nem mondott, ki nem élt vágyak miatt vannak itt. Ezzel pótolva a valóságot. Ne érts félre, nem akarlak lebeszélni a kísérletezésről! Variatio delectat.

Örülök, hogy érdekesnek, szórakoztatónak találtad a történetet. Az eléggé meglepett, hogy valaki ebből merítene inspirációt. Sajnos garanciát sem én, sem a szerző nem adhat a sikeres alkalmazásra. Azt hiszem, mindenféle előzmény, előgyakorlat és belső vágy nélkül nem hoz akkora örömet, mint a történet szereplőinek.
Hm, a sztori kiválasztásáról már ejtettem pár szót. Akad még pár szempont, ami miatt erre a sorozatra esett a választásom, de az hadd maradjon kevesek titka.
Be kell vallanom, hogy az eredeti sorozat itt nem ér véget. Van még egy elég terjedelmes része. Mivel többen elég pozitívan fogadták az eddigieket. Kénytelen leszek azt is lefordítani. Ha sürgettek, nem fogok megsértődni, mert alapból igen lusta ember vagyok.

Hm, ha jól emlékszem "Android"-nak van egy olyan sztorija, amiben a főszereplőnő egy kiadós bringás eséssel kezd. Ott jó lett a dolog kifutása.

Megtisztelsz. Örömmel látom, visszatértél!

A magasabbra értékelt sztorikat szoktam keresni. Mivel a sorozat egyes részeinél hivatkozott a szerző az előzményekre, ezért a Behavazva első epizódját kezdtem olvasni. Annak életszerűsége, hihetősége ragadott meg. Aztán a folytatásokat követve örömmel tapasztaltam, hogy a valószerűséget végig megtartotta az író. Nekem ugyan nem a kedvenc témám, vagy címkém, de úgy éreztem, több olvasót érdekel, és színesíti az oldal kínálatát.

Ez egy nagyon érdekes meglátás! Köszönöm, hogy erre a vetületére felhívtad a figyelmet!

Szerintem a szerző nem fogja folytatni, mert a két részt úgy 10 hónap különbséggel publikálta, viszont azóta vagy 40 írást jelentetett meg. Én is úgy vélem, ez a rész jobb az első epizódnál, nem olyan naplószerű. A fordításban maradt pár döccenő, de az érthetőséget nem befolyásolja lényegesen.

Érdekes! Az eredeti szerző(nő)je igen termékeny író. Ez a sztorija nagyon jó értékelést kapott a Literotica olvasóitól. 4.85 az ötcsillagos skálán. Nem tudom, szerintem annyira nem rossz, de én sem fogom a kedvenceim közé rakni.

Van egy tippem: Nem fogják megszüntetni. Jó tíz évvel ezelőtt nem kis vihart kavaró "botrány" volt itt a le-fel csillagozásokból. Akadt, aki be is vallotta, hogy többszörös regisztrációját erre használta. Egy ideig elcsitult ez a dolog, de a fórumot, hozzászólásokat követve azt látom, hogy az újabb belépőkkel, újabb szerzőkkel mindig ismétlődik ez a probléma. Én azt tanácsolom neked, ne vedd a lelkedre! Nem ér annyit. Egyébként mi múlik rajta? A fizetésed, a társadalmi előmeneteled? Írj a magad kedvére! Ha téged szórakoztat, akkor te már igazi nyertes vagy. Ha akad néhány olvasó, akinek szintén bejön a sztorid, az már csak a bónusz. Akiknek nem tetszik, azok a vesztesek, mert elpocsékolták az idejüket valami olyanra, ami számukra nem elég értékes.
(Az előző hozzászólásodra szándékosan nem feleltem.)

Abban reménykedem, hogy sboy nem érti félre a mondandómat. Nem lebeszélni akarom az írásról, vagy ízekre szedni a sztoriját. Már csak azért sem, mert a műfaja, a fanfiction színesíti az itteni kínálatot.
Azt azonban megértem, (átérzem) hogy rosszul esik neki a művét érő kritika. Pont ettől tartva kerülöm a saját iromány beküldését, inkább megmaradok a fordításnál. Így a sztorival kapcsolatban csak annyi a felelősségem, hogy mit választok.

Hú, Erika43 hozzászólása, amit 2025. február 8. 10.31-kor írt, telitalálat. Én most igyekszem segíteni a szerzőnek, hogyan lehetne jobb. Nem egyedüli üdvözítő megoldás, vagy titkos recept a sikeres sztorihoz, csak pár mankó.
Előszöris kellene egy történet, valami mese. Mert ez: "Bementek a lakásba, ahol rögtön csókolózni kezdtek, Ádám elkezdte fogdosni a szép ügyvédnőt" nagyon sovány. Írd le a szereplőket! Ok, elvileg emlékezhetünk rájuk a sorozatból, de a fiatalabb generációnak ez már biztosan kimaradt, és színesebb lesz tőle a sztori. Jó a szókincsed, választékosan írsz, de a neveket túl gyakran használod. A sok "Mágen" helyett írj időnként "férfit" vagy"doktort"! Vagy az "Eszter" helyett "nőt". Kerüld az új szavak képzését, pl. "elfantáziált", elég a "fantáziált". Ügyelj arra, hogy az ige elé helyezett igekötőt egybeírjuk az igével: "Végül oda ért". Ez helyesen odaért. Ennek ellenére nem katasztrofális a helyesírás, a legtöbb hiba: kimaradt vessző.
Ha színesebben, kicsit felturbózva,  helyenként egy-egy csavart beleszőve írsz, jogosan számíthatsz magasabb pontszámra. (Én nem pontoztam.) Ha magasabb pontot akarsz, írj családi címkés sztorikat! Az eleve plusz két pont az olvasóknál.
Ha pedig maradnál az eddigi témáidnál, akkor olvass el egy "Gandalf" vagy "naiv1965" által jegyzett sztorit. Ők szintén amatőr írók, de van történetük, amit elmesélnek.

Azt hiszem, kicsit félre értelmezted, mert ez nem erőszak, hiszen a nő nem tiltakozott, sőt igényelte, hogy a férfi domináljon. Annyira nem ismerem ugyan ezt a világot, de itt a férfi mindig ügyel, ne lépjen át bizonyos határt. Én amúgy nagyon ellene vagyok az erőszaknak.

Köszönöm az elismerő szavakat, bár biztos vagyok benne, még lehetne rajta javítani. Talán azért így is élvezhető. Egy idő után megismerkedek, ráérzek a szerző stílusára, szóhasználatára, fantáziájára. Így kevesebbet kell gondolkozni az odaillő kifejezéseken.
Kilián Wanda fordításai a legjobbak szerintem, bár ő kifejezetten csak családi témákat választott. Az ő magyarításai nagyon jók, könnyedek, irodalmiak.
Az 5. részbe is belekezdtem némi késéssel, mert az elmúlt két hétben nem voltam formában. Kis türelmet kérek még az olvasóktól.

Változatlanul színes, szemléletes, egyedi. Ötletesek ezek a szerepjátékok. Jó a tagolása, jó az akciók aránya. Szerintem mostanra érett be az előzményekben kitalált, megrajzolt világ. Mindenki találhat benne kedvére valót.

Jó ez így, teljesen kerek. Miért kéne folytatni? Az már szerintem erőltetett lenne.
Ami nem tetszett benne 🙁 Az Éva-fanok ne figyeljenek, ezek technikai észrevételek!) Az elején az a felsorolásszerű bemutatkozás nagyon amatőr, van benne pár felesleges dolog. Például a gyerekek léte úgyis kiderül a cselekmény során. Egy helyen egy mondatban kétszer írod le, hogy "ott volt". Az első szexjelenet irdatlan hosszú bekezdés. Azt tagolni kellett volna. Elég logikátlan, hogy annyira tökéletes a házasságuk, aztán egy engedélyezett kilengés után a nő nyakló nélkül beleveti magát a fasztengerbe. Pedig egy helyen reménykedtem, (Mert felvillantak ilyen gondolatok) jobban kifejted, hogyan jutott el a nő a "bosszú"-hoz. Ez mitől bosszú, ha a férj nem tud róla?
Ha nagyon folytatni akarod: az ilyen féreg társaságban mindig van, aki lefotózza, levideózza a szex-tárgyat.

Nos, kinek a pap, kinek a paplan...
Ebben a sztoriban marad ez a furcsa szomszéd-páros. Viszont számomra is meglepő, hogy a szerző mindig tud valami kis újdonságot beleszőni.

Izgalom, fordulat, érzelmek, esendő emberek. Látom, ahogy szerzőt űzik a saját gondolatai, a mese. Annyira rohan, hogy helyenként torlódnak, elcsúsznak a szavak, a párbeszédek narrációi.
Azért csak olvassátok!

Szerintem sincs keresési lehetőség, vagy külön címke az ingyenes sztoriknak. Ráadásul a bejelentkezett tagok talán nem is látják a megkülönböztetést, csak az adott sztorit megnyitva. Ha kijelentkezve mész végig a történeteken, a cím után található masnis dobozka jelzi az ingyenességet.

Az a nézőpontváltás, ahogy átkerül a történetmesélés Krisztihez kicsit ügyetlen, furcsa. Igazából hirtelen nincs ötletem, hogyan lehetne frappánsabban kivitelezni.
Amit viszont mesél, a történet, a szex, az nagyon jól sikerült.
(Most a pontszámokra sem panaszkodhatsz.)

Ez a történet nagyobb figyelmet , meg néhány átolvasást, érdemelt volna a fordító részéről.

Nekem azt tetszett az eredeti sztoriban, hogy minden részben behoz valami újat, vagy csavart a szerző. Mindig elárul valami mögöttes információt. Hogy mit kedvel a nő, mitől indul be, hogy miért olyan amilyen civilben, hogy meddig hajlandó elmenni. Vagy éppen a férfi kétségeit részletezi, ahogy próbál eligazodni a nő vágyain. Meg ez a kettősség állandóan ott feszül közöttük. Mások előtt ellenszenvesek egymásnak, intim helyzetben meg leolvad róluk ez a jeges páncél. A 3. részt is beküldtem, kéne fordítani a folytatást, csak az ijesztően hosszú, lehet két részre osztva csinálom meg.

(A fordítók védelmében) Nem tudom, beszélsz-e idegen nyelvet. A fordítás egy fokkal nehezebb, mint megszólalni, társalogni egy másik nyelven. Mert ha azon az idegen nyelven meg is értesz mindent, tudod az adekvát válaszokat azon a nyelven; de hirtelen mégsem tudod magyarul szabatosan megfogalmazni, keresgélni kell azt a bizonyos odaillő kifejezést, ami néha nincs is, csak körülírni lehet. Emiatt a fordítás jóval több lépcsőfokból áll nekünk amatőr fordítóknak. Nem egyszerű átkapcsolni a két nyelv között. Nekem a többszöri átolvasás, napokig néha hetekig tartó pihentetést követő 3-4 szeri javítás hoz csak elfogadható eredményt. Azt már csak halkan merem mondani, hogy a forrásanyag sem hibátlan sokszor. Azt hiszem, itt sem egy valódi irodalmár remekét kellett átültetni magyarra.
Viszont az én szememet is szúrja, hogy számos helyen gépies a fordítás. Ráfért volna még pár átolvasás.

Hidd el, másoknak is nehéz a saját szöveg javítgatása. Mint a számoszlop összeadásakor vétett hiba. Az agyunk újra és újra elköveti, átugorja a hibát, hiába próbálunk koncentrálni. Félre kell tenni, pihentetni, részenként visszaolvasni.
Szóval az életszerűség igen jóra sikeredett, élmény volt olvasni.

Az első bekezdéseknél azt gondoltam, egy szokásos amatőr írás. Aztán a meseszövés behúzott. Tetszettek a karakterek, a beleszőtt finom humor, irónia, a jól adagolt erotika.
Az életszerű helyzetek. Még ami nem hihető, azt is hihetően mesélte el. (Persze a központozás nem tökéletes, pár helyen nehezen érthető: hogy ki kinek a lányának mesél, meg benne maradt pár elütés.)
Jól kitalált, jól összerakott történet, igazán szórakoztató, megérdemelt pontszámokkal.