Adjunktusnő hozzászólásai

Jaj! Bocsánat! Nagyon rég jártam erre. De most már leszek sűrűbben. Ha adsz egy email címet, írok neked. 
Puszi: M

Engem nagyon magával ragadott a történet, nagyon átélhető. Persze, van az a közhely, mely az ízlésekről és pofonokről szól. Én viszont nem egymáshoz viszonyítom az egyes bejegyzéseket, hanem rám gyakorolt hatásukat pontozom. És ez letarolt. Akkor lenne érdemes a különbségtétel, ha pl. ez egy verseny lenne és a végén győztest kellene hirdetnünk. De, igazad van Andreas, valamiért csak van ott 10 pontnyi opció. Csak elkapott a hév, mert nekem nagyon tetszett. Igazából, nem is a 7, 8, 9 pontot adóknak szólt a bejegyzésem, inkább a kapásból 1 pontra értékelőknek.

És hadd adjak hangot a - mérsékelt - felháborodásomnak! Miért kell ezt a történetet így lepontozni? Ez úgy 10-es, mint a sicc! Nem nyolc, nem kilenc, egy nagy tízes! Gondolom, valamiféle irigység, vagy féltékenység állhat a lepontozások mögött. Nagyon sajnálom, és azt is, aki "csakazértis" lepontozza az ilyen remek írást!

Hmmmm... Ez nekem is nagyon tetszik! 🙂 Még fél óra és irány haza! Már, ha kibírom hazáig! :P

Szia! 🙂

Köszönöm szépen! 🙂 Köszönöm mindannyitoknak, Bizse, Lelkes, Angel, Kiváncsifáncsi, Málna, és mindenki! 🙂 Jó nektek írni! 🙂

Puszi:

Márta

Nagyon köszönöm! 🙂 Sietek, amilyen gyorsan csak lehet, írom!

Puszi:

Márta

Köszönöm szépen! 🙂

Puszi:

Márta

Hát, elkezdődött... 🙂

Hogy, mi történik a vizsgálómban, majd azt igyekszem én eldönteni. Mindamellett, ezek a történetek nem azért íródnak, hogy bizonyos olvasókat meggyőzzenek, hanem azért, mert nekem jó kiírni magamból. És, ha ez a kis manuális performance ilyen megütközést vált ki egyesekből, javallom majd figyelemmel kísérni a folytatást. Aztán el lehet merengni, "vajon megtörtént, vagy csak ilyen erős a fantáziája ennek a nőnek?".

És, hogy "ilyet orvos nem csinálhat"? Nos, általában én is "késsel" esek nekik, tekintve, hogy operatív szakmában dolgozom. De most úgy éreztem, nem csak fájdalmat kell okozzak! 🙂 🙂 És mondok sokkolóbbat: TB-re kapta azt, amiért kint a civil életben, sok ezer forintot kellett volna fizetnie! 🙂

Megsúgom, a "húszas-kettesnek" nem volt panasza sem a vizsgálatra, sem pedig az azt követő therápiára. Szívet melengető érzés volt egy elégedett, egészséges pácienst otthonába bocsátani. 🙂 🙂 🙂

Izgalmas! Tetszett! 🙂 10

Nagyon tetszett! Nagyon!

Remek! 🙂 Tetszik! 10

Nagyon kedves történet, és bizony izgalmas is! 🙂 Gratulálok, természetesen 10 pontot ér!

Kedves Attila!

A Márta tökéletesen megteszi, nem is értem, miért ezt a felhasználónevet választottam.
Valóban, az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó! Éppen ezért tudatom, hogy feltöltöttem a rendszerbe a következő sorozat, első "epizódját". Ezt a sorozatot azonban nem az "anya-fia" kategóriában találjátok meg. Címe: Amikor az orvos beteg – Miért ilyen Márta?

Izgatottan várom a véleményeteket, kritikáitokat!

Puszi:

Márta

Kedveseim!
Nagyon köszönöm a kommenteket, nagyon jól esik olvasni őket! Igazán aranyosak vagytok!

Nem ígérem, hogy most azonnal, de jönnek az újabb történetek. Remélem, azok is tetszeni fognak majd!

Elmesélem pl. azt is, mitől vagyok ilyen.

Puszi nektek:

Márta

Édes vagy, nagyon köszönöm! Nos, megnyugtatlak téged, és az értem esetlegesen aggódókat:

Jól vagyok! 🙂

És ezekben a percekben is gépelem a történet végét, úgy érzem, ma fel is tudom tölteni.

Puszi:

Márta

Kedves Bizse42!

Köszönöm az aggodalmat, már jól vagyok. Sajna, nem került el, sőt, némiképp letaglózott. Mindazonáltal, már jól vagyok, ismét dolgozom. És most már tényleg megígérem, hogy írok!

Puszi:
Márta

Köszönöm szépen!
Most már jól vagyok, életkedvem is kezd visszatérni, így rövidesen legépelem az utolsó részt.

Puszi:
Márta

Bocsánat, beteg voltam... :(

Köszönöm szépen! 🙂
Szívesen csevegek veled is, ha kapok egy email címet, és persze, ha időt tudok rá szakítani. 🙂

Köszönöm! Igyekszem. 🙂

Jaj, most látom csak, belejavitott a telefonom. "Szandikával" helyesen, nem szándékával...

Szia! 🙂

Én sejtettem, hogy nem ő vagyok, és hidd el, én sem gondoltam volna, hogy bármi kapcsolatom lesz egy nővel. Ám "Szándékával" azóta is nagyon jó, mondjuk úgy: testi, lelki barátnők vagyunk.

Már, ha nő vagyok egyáltalán. :P

Puszi:

Márta

Köszönöm, kedves Málna!

Engem nem bánt ám a kétkedő komment,hála istennek semmi sem múlik rajtuk. Írom ezeket a történeteket, mert nekem tetszik, nekem esik jól, ha kiírom magamból. Örülök, ha másnak is tetszik, de nem bánt, ha nem.

Mindenesetre, nagyon köszönöm a kiállásod! 🙂

Puszi:

Márta

Jó reggelt! 🙂

Nem is hittem volna, hogy a kis irományaim ilyen parázs vitát váltanak ki. Nő, vagy férfi? A "szakértők" állítják, férfi vagyok.

Remélem, még nagyon sok kis novella alatt vitatkoztok majd így, és majd akivel úgy érzem, érdemes, összefutok egy kávéra.

Bizse, Málna, nektek hatalmas ölelés! 🙂

Puszi:

Márta

Úgy sejtem, nem fogok vitatkozni az ivaromon. 🙂 Nagy baj?

Azért adj nekem legalább öt százalék esélyt, hogy mégis nő legyek. Legyen a te tipped, csak 95%! Köszönöm a nagylelkűséged! Azonban... Még akkor sem nevetnék ki senkit, ha férfi lennék! Miért próbálsz megalázni ismeretlenül? Mire jó ez?

Átélhető! Tetszett! 🙂

Drága Orion! 🙂

Nagyon aranyos vagy, tetszik a bejegyzésed, köszönöm! 🙂 Azonban...
Sosem vöröslött a haja, az istenadta szőke, annak minden jó, és rossz tulajdonságával! 🙂 És 20 éve még normális ember voltam, az "idiotizmusom" mintegy öt évvel ezelőtt kezdődött csak. Ha isten, és e lap szerkesztői segítenek, akkor fogsz tőlem olvasni még bolondabbnál bolondabb dolgokat. Ezek mind olyan történetek, amikre ugyan nem vagyok büszke - vagy mégis? - de agytúrkász kollégám javaslatára közkinccsé teszem.
Tudod... "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!"

Puszi:

Márta

Köszönöm, igazán kedvesek vagytok! Félő, hogy egy személyes találkozót nem tudunk összehozni, nem partnerkeresési céllal vagyok itt. Csak írok, amíg van olyan, akit érdekel.
A következő epizódot cirka két hete (lehet, nincs még annyi) feltöltöttem, már csak a szerkesztők döntésén múlik, mikor jelenik meg. Remélem, az is tetszeni fog nektek!

Puszi:

Márta

Borzalom...

Szia! 🙂
Úgy hiszem, a hétvégén lesz néhány szabad órám. Malnanak is ígértem, így oda ülök a géphez levelezni. 🙂

Puszi:

Márta

Írom, írom, amilyen gyorsan csak tudom. 🙂 Igazán örülök, hogy tetszik nektek. Egy pici részlet, a következő részből:

"Nem gondoltam volna, hogy ma este még itt fogok ülni a nappali szönyegén, 14 bulizó fiatallal kört alkotva, és középen pörög egy üres pezsgős üveg."

Jó éjt nektek, én gépelek, míg a mentőszolgálat nyugton hagy. Ügyeletes vagyok...

Puszi nektek:

Márta

Nagyon tetszik! Folytasd mielőbb, kérlek! Többször beleképzeltem magam az anya helyzetébe, izgalmas. Alkatilag is nagyban hasonlítunk.

Kedves Málna,
én is szívesen csevegnék veled, erről a témáról. Nosza, találjuk meg a módját!

Puszi:

Márta

Ticsu... Nem Ricsi. Belejavitott a tel, bocsánat!

Szia Ricsi!

Köszönöm szépen a hozzászólásod, azonban egy picit túlzó. Sajna, nagyon messze állok a jó írói vénától. De, jól esik, még egyszer köszönöm! 🙂

Kedves Bizse!
Köszönöm a biztatást, jól jön! 🙂 A buliban "elszabadult a pokol", mondjuk úgy, nem a szendvics volt csúcspont. 🙂

Drága Málna!
Köszönöm! Az ilyen megnyilvánulás, mint pl. a tiéd, sokat segít nekem. Nem tudom, mi vitt rá, hogy leírjam, mert ugye, ez kicsit (kicsit???) ciki. De, ha ezt valahol nem adom ki magamból, sokáig frusztrál. De hol, kinek mondjam el, amit nem lehet senkinek? Aztán jött az idézetből fakadó gondolat: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek". Így keveredtem ide.

A történet igaz. Nyilván van benne módosítás, mert azt nem szeretném, ha valaki felismerne. Ezért van a ház ott ahol, és nem a valós helyén, és ezért más a családom összetétele is.

A szex mocskosan jó? Hát, ezt nekem ne mondd! Amit itt olvasol, az, az életem kis szelete, egy, a sok, velem megtörtént, vagy épp általam generált eseményből. Persze, nem minden köthető a családomhoz, vagy a fiamhoz, barátaihoz. Diagnosztizált erotomániában szenvedek, annak is egy viszonylag súlyosabb fajtájában. Amiket itt majd olvasol - kiszínezve, átformálva ugyan - de igazak. Nem is nagyon érdekel, ki hiszi, ki nem. Nem vágyom a közönségsikerre, nem azért írom. A legjavát szégyellem is, normális ember így nem viselkedik. De abban az 5-6 napban, mikor nem én vezérlem a cselekedeteim, amikor úgy mar, hajt a vágy, iszonyatos mélységekbe süllyedek, emberi ésszel felfoghatatlan dolgokat művelek. Ha ez az oldal fogadja a sztorijaim, örülök, írok, és írok. Ha nem, az sem baj. Majd csinálok egy blogot, vagy valami ilyesmi.

Puszi nektek:

Márta

Oh... Egy plusz ékezet becsúszott. Bocsánat!

Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam a kedvedben járni, pedig igyekeztem. Az pedig szomorú, hogy még kell jegyezned a helyesírásomat. És,hogy velem történt-e? Nos, boldog lennék, ha ilyen írói fantáziám lenne. Talán én is elhagyhatnám az orvoslást, mint anaesthesiologus kollégám, Robin Cook.

Ölelés:

Márta

Ahha! A per jel, a végéről! Akkor is meg fogom tanulni! :(

🙂 Nem jött be a vastagítás... [b] Nem hagytam szóközt. [b] Bocsánat! 🙂

Hááát, nem is tudom... 🙂 Tudod, mit? [b]Én ezt bóknak veszem, és megköszönöm![b] 🙂 Természetesen folytatni szeretném, mert engem is izgat, mikor írom. Újra élem az eseményeket, és jól esik. Már csak időt kell rá kerítenem. A következő rész kissé sokkoló lehet a tisztább lelkű olvasók számára, de megfogadtam magamban, hogy nem szépítek, úgy írom le, ahogy volt.

Köszönöm szépen mindenkinek, az építő kritikát, és a figyelmet!

Puszi nektek:

Márta

Imádom ezt a sorozatot! 🙂
Csak úgy játszik az idegrendszeremen! 🙂
Gratulálok, olvasom tovább!

Üdv, mindenkinek! Nagyon köszönöm az eddigi, leginkább pozitív véleményeket! Nagyon aranyosak vagytok! Nem tudom, örömhír-e, de most ezekben a percekben töltöm fel a folytatást, nagyon remélem, fog nektek tetszeni. Megírásakor figyelembe vettem a - néhány esetben jogos - kritikákat, de néhány szónak úgy kellett papírra kerülni, ahogyan a helyzet megkívánta.
Köszönöm nektek a biztatást, nagy szükségem is van rá, tekintve, hogy a most feltöltött második rész, még nem a történet vége!

Sok puszi nektek:

Márta

Nagyon köszönöm ezt a véleményt! 🙂

Igen, látom, köszönöm! Sajna, mikor gépelek, nem figyelek, sokat mellé ütök. Jobban kell figyelnem, és majd húszszor is atolvasom, beküldés előtt.🙂

Akkor mosolyogj! 🙂
Mondd, minek köszönhető ez az öntelt, magabiztos,ám lekezelő bejegyzés? Magaddal van bajod? Rám csak nem lehetsz dühös, hiszen nem is ismersz.
Mi bánt? Elmondod

Amennyire időm engedi, nagyon szívesen csevegek veled (is)! 🙂

Azért, majd igyekszem felülmúlni, már ha sekélyes írói keszsegeim lehetővé teszik. Az a baj, hogy amik történtek, nagyon, sőt, őrületesen jók voltak, csak nem biztos, hogy élvezhető módon vissza is tudom adni. Majd igyekszem. 🙂