author04 hozzászólásai

Tisztelt Szerkesztőség!
Számomra nagyon nehezen megemészthető vétséget követtem el, ezért is fordulok a nyilvánosság előtt Hozzátok, mert érzésem szerint az embernek emelt fővel kell vállalnia cselekedetei következményeit, még ha hibázott is. Arra kérlek Benneteket, hogy a közölt történeteimből töröljétek a saját szavazataimat, becstelenség volt a részemről, megérdemelném, hogy kizárjatok a további közlésből, de én szeretek tiszta lelkiismerettel élni és írni. Mentségemre szolgáljon - ha ez elfogadható magyarázat - hogy az első alkalommal csak a rendszer működését szerettem volna kipróbálni - más kérdés, hogy akkor miért nem más szerző művével tettem? - utána viszont a sértett hiúság és megbántottság (1-es, 2-es értékelés, holott tudom, hogy ennél sokkal többet ért!) vezetett a csalásra. Szégyellem magam, mert így saját elveimet tagadtam meg. Kérem, hogy töröljétek a saját szavazataimat, mert ha műveim színvonalával nem tudom kivívni olvasóim tetszését, akkor hiába szavazok akár 30 fiktív néven is, az csak önámítás. Más kérdés, hogy a nyilvánvalóan meglévő rosszindulatot (szisztematikus 1-es komment nélkül)nem tudom kezelni, de nem is akarom. Akinek tetszenek a történeteim, tiszta szívükből szavaznak. Még egyszer bocsánatot kérek, ettől kezdve csak a véleményükkel megtisztelő olvasóim megjegyzéseire válaszolok.
Ui.: Mivel nem emlékszem pontosan, hogy mikor szavaztam magamra, minden általam írt történethez hozzáillesztem ezt a közlést és elfogadom az olvasók megvető véleményét, még ha ezzel fel is kell vállalnom az esetleges további alacsonyabb tetszési mutatókat, mer'hát becsülete csak egy van az ember fiának, oszt' ha valaki egyszer elb@ssza a kalapácsnyelet, igen nehéz helyretenni a dolgokat.

Tisztelt Szerkesztőség!
Számomra nagyon nehezen megemészthető vétséget követtem el, ezért is fordulok a nyilvánosság előtt Hozzátok, mert érzésem szerint az embernek emelt fővel kell vállalnia cselekedetei következményeit, még ha hibázott is. Arra kérlek Benneteket, hogy a közölt történeteimből töröljétek a saját szavazataimat, becstelenség volt a részemről, megérdemelném, hogy kizárjatok a további közlésből, de én szeretek tiszta lelkiismerettel élni és írni. Mentségemre szolgáljon - ha ez elfogadható magyarázat - hogy az első alkalommal csak a rendszer működését szerettem volna kipróbálni - más kérdés, hogy akkor miért nem más szerző művével tettem? - utána viszont a sértett hiúság és megbántottság (1-es, 2-es értékelés, holott tudom, hogy ennél sokkal többet ért!) vezetett a csalásra. Szégyellem magam, mert így saját elveimet tagadtam meg. Kérem, hogy töröljétek a saját szavazataimat, mert ha műveim színvonalával nem tudom kivívni olvasóim tetszését, akkor hiába szavazok akár 30 fiktív néven is, az csak önámítás. Más kérdés, hogy a nyilvánvalóan meglévő rosszindulatot (szisztematikus 1-es komment nélkül)nem tudom kezelni, de nem is akarom. Akinek tetszenek a történeteim, tiszta szívükből szavaznak. Még egyszer bocsánatot kérek, ettől kezdve csak a véleményükkel megtisztelő olvasóim megjegyzéseire válaszolok.
Ui.: Mivel nem emlékszem pontosan, hogy mikor szavaztam magamra, minden általam írt történethez hozzáillesztem ezt a közlést és elfogadom az olvasók megvető véleményét, még ha ezzel fel is kell vállalnom az esetleges további alacsonyabb tetszési mutatókat, mer'hát becsülete csak egy van az ember fiának, oszt' ha valaki egyszer elb@ssza a kalapácsnyelet, igen nehéz helyretenni a dolgokat.

Tisztelt Szerkesztőség!
Számomra nagyon nehezen megemészthető vétséget követtem el, ezért is fordulok a nyilvánosság előtt Hozzátok, mert érzésem szerint az embernek emelt fővel kell vállalnia cselekedetei következményeit, még ha hibázott is. Arra kérlek Benneteket, hogy a közölt történeteimből töröljétek a saját szavazataimat, becstelenség volt a részemről, megérdemelném, hogy kizárjatok a további közlésből, de én szeretek tiszta lelkiismerettel élni és írni. Mentségemre szolgáljon - ha ez elfogadható magyarázat - hogy az első alkalommal csak a rendszer működését szerettem volna kipróbálni - más kérdés, hogy akkor miért nem más szerző művével tettem? - utána viszont a sértett hiúság és megbántottság (1-es, 2-es értékelés, holott tudom, hogy ennél sokkal többet ért!) vezetett a csalásra. Szégyellem magam, mert így saját elveimet tagadtam meg. Kérem, hogy töröljétek a saját szavazataimat, mert ha műveim színvonalával nem tudom kivívni olvasóim tetszését, akkor hiába szavazok akár 30 fiktív néven is, az csak önámítás. Más kérdés, hogy a nyilvánvalóan meglévő rosszindulatot (szisztematikus 1-es komment nélkül)nem tudom kezelni, de nem is akarom. Akinek tetszenek a történeteim, tiszta szívükből szavaznak. Még egyszer bocsánatot kérek, ettől kezdve csak a véleményükkel megtisztelő olvasóim megjegyzéseire válaszolok.
Ui.: Mivel nem emlékszem pontosan, hogy mikor szavaztam magamra, minden általam írt történethez hozzáillesztem ezt a közlést és elfogadom az olvasók megvető véleményét, még ha ezzel fel is kell vállalnom az esetleges további alacsonyabb tetszési mutatókat, mer'hát becsülete csak egy van az ember fiának, oszt' ha valaki egyszer elb@ssza a kalapácsnyelet, igen nehéz helyretenni a dolgokat.

Tisztelt Szerkesztőség!
Számomra nagyon nehezen megemészthető vétséget követtem el, ezért is fordulok a nyilvánosság előtt Hozzátok, mert érzésem szerint az embernek emelt fővel kell vállalnia cselekedetei következményeit, még ha hibázott is. Arra kérlek Benneteket, hogy a közölt történeteimből töröljétek a saját szavazataimat, becstelenség volt a részemről, megérdemelném, hogy kizárjatok a további közlésből, de én szeretek tiszta lelkiismerettel élni és írni. Mentségemre szolgáljon - ha ez elfogadható magyarázat - hogy az első alkalommal csak a rendszer működését szerettem volna kipróbálni - más kérdés, hogy akkor miért nem más szerző művével tettem? - utána viszont a sértett hiúság és megbántottság (1-es, 2-es értékelés, holott tudom, hogy ennél sokkal többet ért!) vezetett a csalásra. Szégyellem magam, mert így saját elveimet tagadtam meg. Kérem, hogy töröljétek a saját szavazataimat, mert ha műveim színvonalával nem tudom kivívni olvasóim tetszését, akkor hiába szavazok akár 30 fiktív néven is, az csak önámítás. Más kérdés, hogy a nyilvánvalóan meglévő rosszindulatot (szisztematikus 1-es komment nélkül)nem tudom kezelni, de nem is akarom. Akinek tetszenek a történeteim, tiszta szívükből szavaznak. Még egyszer bocsánatot kérek, ettől kezdve csak a véleményükkel megtisztelő olvasóim megjegyzéseire válaszolok.
Ui.: Mivel nem emlékszem pontosan, hogy mikor szavaztam magamra, minden általam írt történethez hozzáillesztem ezt a közlést és elfogadom az olvasók megvető véleményét, még ha ezzel fel is kell vállalnom az esetleges további alacsonyabb tetszési mutatókat, mer'hát becsülete csak egy van az ember fiának, oszt' ha valaki egyszer elb@ssza a kalapácsnyelet, igen nehéz helyretenni a dolgokat.

Köszönöm a szavazatotokat, alakul ez!

Üzeneted hangvételéből úgy érzem, hogy akaratlanul megbántottalak, nagyon sajnálom, nem ez volt a célom. Ha úgy gondolod, inkább ne is tartsuk egymással a kapcsolatot, nem szokásom magamat másokra erőszakolni, csak jól esett egy értelmes emberrel megosztani gondolataimat. Bocsánatot kérek, hogy szándékodon kívül előfordultam az életedben.

Kedves XXIII.István!
Köszönöm az elismerésedet, a nyelvújítást Kazinczyék azért valamivel jobban csinálták, de egy kis nyelvi tréfát időnként megengedhet magának az ember, főleg értő társ előtt.
Jómagam mélységesen elítélek mindenfajta szélsőséges megnyilvánulást, demonstrációt és provokatív magatartást (azok a fránya idegen szavak!)természetesen mindkét (hetero-homo) részről. A homoszexuálisok iránti türelmem természetesen nem határtalan. Amikor kamasz fiamat az utcán leszólította és majdnem hazáig követte egy férfi, nálam is elszakadt a cérna és bár életemben nem ütöttem meg embert, ezúttal kivételt tettem volna, de mire leértem, eltűnt az a rohadék. Ezt leszámítva mind az irodalomban (Gide, Baldwin, Musil, Th.Mann) mind a filmművészetben (elég csak a közismerten homo P.Pasolini filmtrilőgiájára utalnom)csak ízlésesen ábrázolt homo kapcsolatokkal találkoztam. Ha Petronius "A nemes paripa", vagy Aelianus "A szerelmes delfin" című novellája itt jelenne meg (mekkora anakronizmus!) valószínűség szerint - minden ellenérzésed dacára - Te is 10-est adnál rájuk. (Nem kioktatásképpen mondom, de utóbbi szerzőt szélesebb körben is ismerhetik az "Androkles és az oroszlán" című elbeszéléséről, hiszen még rajzfilm is készült belőle, tudod, amikor a szökött rabszolga megszabadítja kínjaitól az oroszlánt, melynek tüske fúródott a talpába, aztán három évig az oroszlán barlangjában él és amikor újra fogságba esik és az amfiteátrumban oroszlán elé vetik, az oroszlán nem más, mint amelyet megmentett. Természetesen az oroszlán a lábához kuporodik, megmentve ezzel Androkles életét.) Életem első homo pornófilmjét már nagyon régen, egy szigorúan hetero társaságban láttam, két tizenéves fiúcska szeretkezését ábrázolta, és a társaság hölgytagjai - 6 lány és asszony, köztük a feleségem - gyönyörűnek és ízlésesnek találták. A film nekem is nagyon tetszett és ezt az érzést próbáltam visszaadni a saját homo novelláimban, az idegen eredetűeknél meg természetesen a forrásom érzéseit tolmácsolom, persze átfésülve. Nyilván, ha olyan "élmény" az első, amilyenről Te beszámoltál, én is másképp viszonyulok a dolgokhoz, talán azért is adtam az "Efeboszok 5. részében főhősöm szájába a felnőtt férfiak közötti kapcsolatról szóló véleményt, mert az ilyesmi bennem is viszolygást kelt.
Uram! Azt hiszem, a témát alaposan kiveséztük, minden más szó csak levegőmasszírozás lenne, hiszen többet tudnék írni, mást nem. Remélem, nem gondolod, hogy pálfordulásra akarlak késztetni a homo témákkal kapcsolatban, egyszerűen csak szerencsésebb körülmények között találkoztam ezzel a problémával és - a fiamat ért inzultust, meg a meleg felvonulásokat leszámítva - bennem nem alakult ki olyan éles ellenérzés a homo társadalommal szemben.
Utolsó:
1.)Nem válaszoltál a "honlap urai" kifejezést firtató kérdésemre.
2.)Azt azért ne várd, hogy térden állva könyörögjünk a folytatásért, mert vagy érez az ember belső késztetést az írásra, vagy nem. Oszt' annyi.

Köszönöm, megpróbáltam bebújni két kamasz csitri bőrébe és visszaadni, amit ez a látvány nyújthatott számikra. Talán sikerült.

Kedves Partysun!
Ne haragudj, hogy a megkérdezésed és beleegyezésed nélkül hivatkoztam Rád, illetve a részedre küldött üzenetemre XXIII.István "Veszprém" című novellájával kapcsolatban. Ha a szerzővel, vagy ottani megjegyzésemmel szemben bármilyen kifogásod van, ezennel megkövetlek és kérem a szerkesztőségtől a sor törlését. Kérlek, hogy megjegyzésedet ott tedd meg (XXIII.István Veszprém), és én a reagálásodnak megfelelően cselekszem.

Kedves Partysun!
Ne haragudj, hogy a megkérdezésed és beleegyezésed nélkül hivatkoztam Rád, illetve a részedre küldött üzenetemre XXIII.István "Veszprém" című novellájával kapcsolatban. Ha a szerzővel, vagy a megjegyzésemmel szemben bármilyen kifogásod van, ezennel megkövetlek és kérem a szerkesztőségtől a sor törlését. Kérlek, hogy megjegyzésedet ott tedd meg (XXIII.István Veszprém), és én a reagálásodnak megfelelően cselekszem.

Kedves XXIII.István!
Kötelességem volt válaszolni a műveddel kapcsolatban, hiszen megtisz-teltél a felkéréssel, hogy véleményezzem a "Veszprém"-et. Megmondom őszintén, rossz döntésed volt, nálam botcsináltabb (figyeled ezt a fokozást?) kritikust keresve sem találhattál volna, hiszen soha nem foglalkoztam irodalomelmélettel, dramaturgiával, irodalomtörténettel, de miután kitüntettél a bizalmaddal, ódzkodva bár, de eleget tettem a kérésednek és igyekeztem őszintén leírni mindazt, amit a novellád olvastán éreztem. Szerencsére könnyű helyzetben voltam, hiszen a befejezésen kívül más kifogásolnivalóm nem volt, bár a kérésed alapján feljogosítva éreztem magam keményebb véleményalkotásra is, mert hazudni nem szeretek, nem is igazán tudok. Mivel érzem saját korlátaimat, jómagam - egy-két igazán színvonalas alkotást leszámítva - általában nem fűzök megjegyzést a megjelent történetekhez, nem is szavazok, ám ha nagyon ritkán megteszem, azt mindig névvel vállalom. Emlékszel, már elmondtam a véleményemet a névtelen "szakértői" szavazással kapcsolatban, én emiatt inkább nem is voksolok, mert akkor kötelességemnek érezném a kritikát is, de mi a búbánatért bántsak valakit azért, mert csak annyira képes, amit már egy néhányszor kielemezgettünk? Ha valaki beküld egy történetet és a szerkesztőség rostáján nem akad fenn, akkor én bíráljam a saját ízlésem alapján azt, akit esetleg a jó szándék vezet, csak éppen nem tud írni? Inkább csak akkor nyilvánítok véleményt, ha igazi gyöngyszemet találok, sajnos, nem túl sok dolgom akad ilyen tekintetben.
Így inkább általánosságban fogalmaztam meg a nézeteimet. Az olvasókról és a szerzőkről alkotott véleményemmel (ld. "Efeboszok" fene tudja melyik rész)nyilván sikerült sokak tökére lépnem (de úgy teljes testsúllyal ám!) mert azóta a legelső - természetesen névtelen - szavazatom mindig 1-es. Ezt megint nem véleményezném, mert annál szerzőként sokkal büszkébb és igényesebb vagyok, hogy felvegyem a kesztyűt ilyen alakok ellen - más kérdés, hogy a névtelenség miatt nem is lenne kivel szemben - és én nyugodtan nézek a tükörbe mondjuk a most indult "Kamaszfiúk" sorozat után, mert tudom, hogy az én mércém szerint is jó. Sőt. (Nahát, ezek a szerzők!)
Más. Nem én vagyok az egyetlen, aki örülne, ha a történeted folytatása a fejedből lecsúszna az ujjaidba. Ami a "honlap urai" kifejezésed értelmét illeti, nem világos előttem, mentségemre szolgáljon, hogy tisztes életkorom ellenére igencsak kezdőnek számítok a lapon, ha egyértelműbben meghatároznád, tudnám, kikre gondolsz, bár a véleményem akkor sem változna és ezt megírtam Partysunnak is: ha tiszta a lelkiismereted az utolsó pont leírása után, megnyugodhatsz. Arra gondolj, hány olvasódnak szerzel örömöt a folytatással, a többi meg nagy ívben le van sz@rva. (Beh csufi voltam, fúj!)
Szerencsés helyzetben vagy, hogy történeted valós, megélt alapokon nyugszik, én a homo novelláimmal elég sokat kínlódtam, mert a nem "Idegen ötlet alapján" jelzésű történeteknél a hetero kapcsolataim érzelmeit és hevületét kellett átvinnem egy számomra is idegen - bár a Te felfogásodnál talán általam jobban tolerált - közegbe. Hogy ez mennyire sikerült, ezt csak egy azonos nemű párját féltőn szerető és becsülő ember tudja megítélni. Én nem ítélem el élből a homoszexu-alitást, hiszen ez nem olyan identitás és életforma, amit tudatosan választ magának az ember, és ha már balszerencséjére ilyenné formálta a Teremtő, akkor is joga van a mindent kiteljesítő szerelemre, még ha jelen társadalmunk ezt az alapvető jogát és igényét minden lehetséges eszközzel korlátozza és elítéli.
Ennyit szerettem volna hozzátenni az előző mondandómhoz, azzal a megjegyzéssel (ez talán erőt ad neked), hogy nézd már meg az olvasóid számát és nézd meg az átlagodat Azt a néhány gyökér szavazót leszámítva Te nyertél. Meg persze mi. Oszt' asse semmi!

Köszönöm, most már hárman.

Kedves XXIII.István!
Szokásom szerint nem olvastam el a bevezetést - nekem a szerző ne magyarázza el előre, hogy mit miért írt, és főleg ne, hogy azt hogyan értsem, mert az a műből vagy átjön, vagy nem. Éppen ezért meglepett egy ilyen témájú oldalon az egyébként igen hangulatos útikalauzod az első részben, világos, hogy ezer szállal kötődsz ehhez a gyönyörű városhoz, ahol én csak egy néhány órás kirándulást tettem egy csoporttal, a fő csapásirány a gyerekek miatt természetesen az állatkert volt, emiatt nyilván nem kelthetett bennem mélyebb érzelmeket a leírásod, bár arra tökéletesen alkalmas volt, hogy felkeltse a figyelmemet a történelmi városrészek iránt. Aztán amikor a történet végén elolvastam a bevezetődet, rögtön kiviláglott, hogy itt nyilván pályázatról volt szó egy megadott témában.
A műről:
Hálás témát választottál, ez az irodalomban és a filmvásznon is kedvelt alaphelyzet: idősebb férfi és az őt ifjúkori szerelmére emlékeztető lány, illetve idősebb nő és egykori szerelme fiának véletlenszerű találkozása, ez rendkívül alkalmas a lelki háttér boncolgatására és a gondolat- és érzelemgazdag ábrázolásra. Szépen kibontottad a történetet, jól illeszkedik a múlt és jelen kapcsolata, párbeszédeid hitelesek és gördülékenyek. Nem akarlak fényezni a stílusodat illetően, tisztán megmutatkozik a belső késztetésed az igényes, érzelemdús kifejezésmódra. Külön öröm a testiség finom, szélsőségektől mentes bemutatása (tudod, hogy ez a /hím/vesszőparipám). Szóval, úgy jó az egész, ahogy van. Egy kritikai megjegyzés: a befejezés sejthető volt, nem is ez a bajom. Úgy érzem, hogy "dobtad" a végét, lezártál egy történetet, ami így nincs lezárva. Lehet, hogy terjedelmi okokból - egy szuszra olvasni így is elég hosszú - nem folytattad, nem tudom, volt-e mód a a kiírás szerint történetek tagolására, de számomra ez így befejezetlen, emiatt a történet menetére csak 9-est adok. Érdemes lenne folytatni, még sok izgalmas lehetőség van ebben a háromszögben és minden adottságod megvan a színvonalas folytatáshoz. Mivel a fájdalmasan szép emlékek és a gyönyörű jelen a fő vezérmotívum, én éppen ezért kerülném az antik görög drámák - egyébként igen hatékony - megoldását és nem tragédiával oldanám fel a konfliktust.
Remélem, azt válaszolod, hogy éppen most végzed az utolsó simításokat a folytatáson.
Ui.: Szerencséd, hogy a miskolci szálat nem bontogattad jobban, mert lokálpatriótaként - bár már régen elszármaztam szülővárosomtól - ízekre szedtem volna a művedet.

Kösz, akkor már ketten vagyunk!

Nem leptél meg kisköcsög, már vártam az 1-est.

Kedves Partysun!
Őszinte szívvel osztom az előttem megszólaló sztbali nézetét. Ha valóban ezek az első szárnypróbáit, akkor ebből még szédítő, száguldó, szabad szárnyalás is lehet(önkéntelenül jött az alliteráció), csak rajtad múlik. Ha kitetted az utolsó pontot és tiszta lelkiismerettel adod át közlésre, akkor jöhet a megnyugvás, hiszen alkottál valamit, ami embertársaid számára is fontos lehet. A mérce adott: önmagad. Ha őszinte, tiszta érzésű ember maradsz, nem lehet gond a folytatás.

Kedves Partysun!
Szerencsére vagyunk néhányan, akik a történeteikkel valóban szórakoztatni akarnak. A szex igen érzékeny terület, avatatlan szerző számára kemény dió. A nemi együttlét mindenki számára intim téma, ízléses ábrázolása erőt próbáló feladat. Mint ahogy a filmes kategóriában, itt is különbséget tesz a szerző az erotikus, szex és pornó történet között, és ehhez igazítja ujjait a billentyűkön. Nevess ki, de 56 évesen leginkább a sokat sejtető erotikus történeteket kedvelem, számomra ez olyan, mint egy gyönyörű női test egy alig-alig fürdőruciban. Sok szerző elmegy a kemény pornó irányába, amit ugyan élből nem utasítanék el, de sajnos a kifejezésmódjuk annyira alpári, trágár és útszéli, ami számomra gyomorforgató. A szex nekem nem erről szól, ebben minden jó érzésű, párját (nemtől függetlenül) szerető és tisztelő ember egyetért velem. Az ilyen történeteket - bocsánat a többszörös képzavarért - az írásbeli önkielégítés kategóriájába sorolom. A tiedhez hasonló történetekre van szükség ahhoz, hogy talán meginduljon egy öntisztulási folyamat, és az a sok mocsok végre eltűnjön erről az oldalról.

No comment, 10-es oszt annyi.

Gratulálok,igényesen megírt (ez a /hím/vesszőparipám), nagyon jó történet. Kiváló, akárcsak az előzmények. Te, Remete, XXIII.István és még - sajnos nagyon kevés! - néhány szerzőtárs azért ügyeltek a színvonalra is. Kösz.

Kedves macsek2!
Szerintem a kettő nem zárja ki egymást, mondjuk két orális aktus között egy kis ismeretterjesztés, két maszti között meg még egy, bár nyilván nem az volt a célom. Hősöm, aki alapvetően hetero beállítottságú, sikeres nőcsábász, számára is váratlan módon összegabalyodik három kamaszfiúcskával és ebben a részben erre próbál magyarázatot találni. Bár egyértelműen elutasítja a homoszexualitást, ezt ki is fejti a srácoknak, ugyanakkor a lelke mélyén csak csak mocorog valami - ezt hívja a szexuálpszichológia látens (lappangó, rejtett) homoszexualitásnak -, mert amikor kilesi a fiúk játékát, nem bír és nem is akar uralkodni az elfojtott, vagy talán nem is tudatosult érzésein. Viszont a kamaszokkal folytatott játékokat nem tartja homoszexuális megnyilvánulásnak, ezért próbálja olyan hosszasan mentegetni magát az általa annyira csodált antik görög korral, amikor magatartása teljesen normálisnak minősült volna. Ebbe a részbe - pont a lelki háttér boncolgatása miatt - dramaturgiailag nem igazán fért bele ennél több és részletesebben (vagy durvábban) ábrázolt) nemi aktus. Hogy emiatt unalmas? Ez van. Viszont gondolatokban és érzelmekben ez a rész a legárnyaltabb, oszt' asse semmi, bár arra nem igazán lehet kiverni.

Kedves Partysun!
köszönöm. Igyekszem olvasóimat megtisztelni azzal, hogy nem összecsapott, a nyelvhelyesség alapvető szabályait nélkülöző fércművekkel zsibbasztom őket. Hogy maga a történet mennyire találkozik az ízlésükkel, az már más káposzta.

Kedves Dobszi!
Igazad van, "Ez után pedig hirtelen azt látom, hogy a fotós farka Zoli szájában!". Ez a mondat kerülte el a figyelmemet, ez érthetővé teszi a folytatást.

Kedves Szerzőtársam!
Nyilván a fantáziád vezette az ujjaidat a billentyűkön, mert ez meglehetősen életszerűtlen történet, nem igazán logikus a felépítése sem (például Dani szerepe eléggé homályos a történetben, ám legyen, ő volt a fotós. De ha így van, már bocsánat, Téged idézlek: "Aztán egyszer csak a következő képen a fotós farka Andi szájában, közben Zoli még mindig benne!" De könyörgöm, akkor ki a fene csinálta a képet?). Történetesen nekem is van egy nálam négy évvel idősebb bátyám, de amennyire visszaemlékszem, ha kamasz fiú koromban rám nyitott, amikor magammal foglalkoztam - isten bizony, jó néhányszor előfordult! - akkor engem ezért nem buzizott le üvöltve, sőt! Lévén nagy nőpárti - csak három házasságon van túl - az viszont eszébe sem jutott volna, hogy rácuppanjon a makkomra! (Az viszont igaz, hogy ő mondta el nekem, hogy masztizás közben hogyan tudom késleltetni a magömlésemet, aminek igen nagy hasznát vettem a későbbi párkapcsolataimban!) Ennek megfelelően nekem sem fordult meg a fejemben, hogy a kezembe, és főleg a számba! vegyem a farkát, persze, azért megfelelően irigy voltam, mert az övé már sokkal nagyobb és férfiasabb volt az enyémnél.
Bocsáss meg, hogy őszinte szavaimmal esetleg megsértettem írói hiúságodat, soha, senkit nem áll szándékomban tudatosan megbántani, ezért inkább nem is szavazok. De ha a folytatás is ilyen, akkor inkább rá sem nyitok. Azért ne add fel, de nem ártana érlelgetni. Üdv.

Hát ez van tisztelt szerzőtársam. És (bár így nem kezdünk egy mondatot)természetesen az ilyenek merészelik pontozni a Te műveidet.

Néma csend. Akkor mégsem pofáztam hiába.

(mi a csudáért nyomtam be a CapsLock-ot?)hitelesen leírni a férfi orgazmusát (és viszont!) le a kalappal, többnyire azonban sajnos szánalmas erőlködésbe fullad az egész, a történetek jó részénél már messziről ordít, hogy hímnemű szerzőtársaimnak fogalma sincs a csodálatos női orgazmus fázisairól, mibenlétéről, de akkor mi a fenéért kínlódnak? Még egyet: a hetero történetek jó részében férfi(?) szerzőtársaim gyönyörű élményként írják le az együttlétet. De faszikám! (ez már a mélypont!) te megbaszod a kedvesedet? Te a faszodat dugod a pinájába? Te a gecidet csurgatod az arcára? Te a seggét kúrod? Mert ilyet egy jó érzésű ember legfeljebb egy útszéli ócska kurváról ír, nem egy NŐről, nem a kedveséről! He, oszt' eztet még külön magyarázni kell?

De természetesen leszek még hosszabb is (ld. elköszönő mondatom, alant),
ám csak most jutottam ismét a gép elé:
Szóval.
1.)Az olvasókról: Az, hogy ki mit olvas, elsősorban nyilván nemi irányultság kérdése, beleértve persze a devianciákat is (hű, mit kapok én ezért az egyébként általam igen tisztelt XXIII.Istvántól!). Nomármost. Ha valaki ún. "normál" beállítottságú, az ne olvasson egyéb kategóriákba tartozó történeteket, amelyek eleve ütköznek a természetes hajlamaival, legfeljebb kiváncsacsiságból, ám ha már olvassa, legalább ne kommentálja és főleg ne szavazzon, mert abból csak baromság jöhet ki! Hiszen neki halvány fingja nincs (no lám, csak megkezdtem a süllyedést!), milyen szándék vezeti a szerzőt, nincs személyes tapasztalata, ennek alapján pedig nem lehet "szakértői" a véleménye. Példa: én élből utálom az állatos, bizarr, s/m stb. történeteket, de könyörgöm, én ezeket el sem olvasom, nem kommentálom és nem szavazok rá, mivel eleve csak indulattal tudnám megtenni, és az indulatból született, saját élményeket nélkülöző vélemény soha nem lehet tárgyilagos! Aki viszont már átélt az említett címkékhez tartozó történetet, meg tudja ítélni, hogy a szerző szándéka mennyire közelít a valósághoz. Tisztában vagyok vele, hogy másnak esetleg az általam annyira megvetett témák jelentik a tökéletes boldogságot. Egyszerű a következtetés: élni és élni hagyni. Nálunk, kezicsókolom, eztet úgy híjják, hogy tolerancia. He, oszt' eztet még külön magyarázni kell?

2.)A szerzőkről: Miért kételkednék abban, hogy bárkit nem a jó szándék vezet, amikor személyesen megélt, ismerőseitől hallott, avagy általa elképzelt történeteit közreadja? Butaság lenne! Ám. Aki szélesebb nyilvánosság elé tárja az alkotását, azért nem árt, ha néhány dologgal tisztában van, mivel nem a barátnőjével/barátjával közli a gondolatait, hanem eltérő korú, nemű, identitású (jó!, irányultságú) olvasóival is. Az első és talán a legfontosabb a gyönyörű magyar anyanyelvünk tökéletes és hiánytalan ismerete és tisztelete, a helyesírás alapvető szabályainak betartása. Röhejes (tragikus?), hogy olyan írások jelennek meg, amilyenekre az általános iskola 4. osztályában is elégtelent adna a tanító néni a hemzsegő hibák miatt. Ehhez szorosan kapcsolódik az árnyaltág, a stílus, a kifejezőkészség, ha még egyik-másik szerző életében nem is hallott ilyesmiről. Ám, ha valaki venné a fáradságot és kezébe venné a magyar nyelv értelmező nagyszótárát - ha már műveltsége korlátot szab az alkotása színvonalának -, számtalan követendő példát találhat, mert a szerzők többsége meg sem közelíti azt a szintet, ahogy az ún. "egyszerű magyar paraszt" beszélt a nemi tevékenységről, kezdve a csókolózástól a női-férfi nemi szervek megnevezésén át a nemi aktusig. Érdemes lenne elővenni! Itt mi a divatos, a "trendi" irányzat?: smárolás, pina, fasz, picsa, segg, geci, baszás, kúrás és társai. Drága jó írótárs hölgyeim és uraim! Vegyétek már észre, hogy qrvára kevesek vagytok az "egyszerű" emberek kifejezőképességéhez képest! (Hacsak - jobb meggyőződésetek ellenére - be nem láttátok, hogy hiába, erre van igény, ilyet írok! Akkor viszont szarjatok a markotokba /egyre lejjebb csúszok!/, mert ez nem megélhetés - nincs jogdíj! - kérdése, csak a hiúságé, hogy végre láthassam a kinyomtatott történetemet, meg fölötte a /felhasználói/ nevemet, hogy éjfélkor csiklómat vagy makkomat birizgálva várjam a mindent betöltő SZAVAZÁST!) Szánalmas próbálkozás, szerencsétek, hogy a bóvlira mindig van vevő. Bár azt az 508 Ft-os sms-díjat inkább kifizetném helyettetek, hogy ne rontsátok tovább itt az amúgy sem túl jó légkört A következő az empátia (XXIII.István! Ne!!!) kérdése. Egy szerzőnek mindig azonosulna kell bizonyos mértékig az általa életre keltett alakokkal, hogy hitelesen ábrázolhassa a történetében. Nos, mi a gyakorlat? Az, hogy egy férfi szerző a nő szemszögéből (avagy fordítva) ír le egy nemi aktust, az teljesen OK! Miért is ne? De könyörgöm, ha már ilyesmire vetemedtünk, legalább legyünk tisztában azzal a ténnyel, hogy a két nem egymástól tökéletesen eltérő reakcióival válaszol az ingerekre! Ha szerzőkém nem ilyenekről ír, máris hiteltelen! Legalább azzal legyünk tisztában, hogy kedvesünk teste hogyan reagál a közeledésünkre! Az oldalon az egyik kedvenc téma az anális szex. Kétségtelen, megfelelő feltételek mellet én sem utasítom el, sőt! De te hülye szerző! Lehúzod a kedvesed seggéről a tangát. esetleg eszedbe jut, hogy talán be kéne kenni valami piperével (hátha mégse fájna olyan nagyon neki a száraz behatolás!), de az eszedbe sem jut, hogy egy normális emberi végbélben mindig van valamennyi szar is!!! Oszt' azt nem kéne valahogy eltávolítani? Vagy te arra mozdulsz rá, hogy tövig szaros és büdös a farkad az aktus után? Amit ugye természetesen a partnered szájába gyömöszölsz, hogy a nagyobb hatás kedvéért ott élvezz el! (Ez egyébként vonatkozik a homo történetek szerzőire is!) Vagy amikor te letéped a kedvesed gatyáját, hogy a szádba vedd a farkát (bármely nemhez is tartozol) és nem taszít vissza a húgy, vagy a smegma undorító szaga? Már nem azért, de engem mindig lázba hoz egy ápolt punci illata. De emberek, ha nekem egy egész napos munka vagy egyéb tevékenység után kéne a nyelvemmel cirógatni, hát a belem jönne ki! (ha csak nem tartozom a "Ne fürggyé má!" Netes kategóriába!)Szóval emberek, hátrább az agarakkal! Természetesen a szerző joga, hogy olvasóival úgy hitesse el történetét, mintha valóban átélte volna, és ehhez nem feltétlenül kell a személyes élmény. Nyilván Maurice Druon (ha valakinek egyáltalán mond valamit ez a név) sem végzett hóhéripari szakközépiskolát, amikor igen érzékletesen és részletesen leírta a francia templomos lovagok, vagy a d'Alunay fivérek kínvallatását és iszonyatos kínhalálát. A kulcsszó: empátia, gyengébbek kedvéért beleérző képesség. HA TE, SZERZÖTÁRSAM NŐ LÉTEDRE KÉPES VAGY

Kedves genius33!
Kösz, de nyilván vannak eltérő vélemények is. Példaként első "szakértői" szavazómat említhetném, aki igen komoly 2-es átlagot adott rá, 1-2-3 elosztásban, természetesen megjegyzés nélkül. Nos, az ilyen jellegű szavazásról - nem az én történetemmel kapcsolatban - már kifejtettem a véleményemet, XXIII.Istvánnal is kivesézgettük a témát, és most igazán nem a sértett hiúság okán, de azért érdekelne, hogy például a megfogalmazás miért kapott egy kemény 2-est? Ne vedd nagyképűségnek, de a stílusomra igényes vagyok, úgy érzem, hogy gondolataimat az átlagnál árnyaltabban is ki tudom fejezni és már korábban említettem, hogy egy bizonyos szint alá nem vagyok hajlandó süllyedni. Ha az a baj, hogy érzelmekről is szól, nincs tele helyesírási hibával, erőltetett, életszerűtlen és idétlen párbeszédekkel, vagy a legfontosabb, hogy nélkülözi a "kulcsszavakat" meg a durván ábrázolt szexjeleneteket és emiatt nem elég útszéli, ordenáré, trágár (vannak, akiket tényleg ez hoz izgalomba!)nagyon sajnálom, ez van. Az ilyenek Remete, XXIII.István és - sajnos igen csekély számú magas színvonalon író - társai történetét is éppen úgy lepontozzák, ők még Boccaccio sikamlós novelláira, vagy Szapphó verseire is grva nagy 0-át adnának. Üreslelkű, műveletlen, sivár emberekkel nincs mit kezdeni, az ilyenek még csak nem is vitapartnerek, mert még arra is képtelenek, hogy értelmesen kifejezzék magukat. Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, üdv.

folytatás (egyéb kötelezettségem miatt nem tudtam befejezni):
Ennek megfelelően hetero novelláim sem a saját életemből vett eseményekről szólnak, hanem ismerőseim élményei, vagy izgalmas témájú, de rosszul megírt (az a bizonyos "ebben több volt!"😉 történetek sugallták. Saját történet a már megjelent "Kukkoló csajok" - melyet a homoerotikus jelenet miatt soroltam az egyértelmű homo kategóriába, bár szerintem nem az, az "Efeboszok" sorozat, és a megjelenésre váró "Kamaszfiúk gyönyörű bűnei" sorozat. Arra igényes vagyok, hogy ne ékeskedjek idegen tollakkal, éppen ezért - jóllehet a hallott, vagy olvasott (nem név alatt megjelent!) történeteket úgy alakítottam át, hogy még véletlenül se essek a plágium vétségébe - minden esetben alkalmazom az "Idegen ötlet alapján" jelzést.

Kedves XXIII.István!
Természetesen, de csak a "hagyományos" hetero témában. Mindössze arról van szó, hogy 10-12 évvel ezelőtt - boldog férjként és két elvetemült kölyök apjaként - szerettem volna kipróbálni magam egy számomra is idegen világban, mások elbeszélése, vagy általam olvasott történetek alapján írtam néhány homo novellát, ezeket küldöm be most folyamatosan, remélem, hogy személyesen megélt élmények nélkül is sikerült hitelesen, durva érzékiség nélkül ábrázolnom az azonos neműek kapcsolatát. Hetero történetet egyrészt eddig azért nem írtam, mivel több évtizedes testi-lelki, szigorúan monogám kapcsolatom boldogságát nem tudnám olyan színvonalon ábrázolni, mint ahogy megérdemelné - erre ott vannak a világirodalom klasszikusai - másrészt a magánélet számomra szent és sérthetetlen, a valóban megélt ifjúkori szerelmeim gyönyörű emlékének és a páromhoz halálunkig kötő esküm sárba tiprásának érezném, ha ezekről a nyilvánosság előtt vallanék.

Kedves XXIII.István!
Számomra öröm, ha olyanokkal cserélhetek gondolatot, akiknek helyén van az eszük, mondandójukat árnyaltan ki tudják fejezni, stílusuk is van (remélem, nem kifogásolod, hogy nem "irály"-t írtam!) és láthatóan jobbító szándékkal véleményezik a történeteket, mint ahogy te tetted több szerzőtársunk esetében is. Tetszett, hogy leütötted a magas labdát - hát persze, hogy nyelvújításkori szó! -, mert anyanyelvünk történetének ismerete nélkül más esetleg elsiklik felette. Én az erőszak körébe helyezem az általad emlegetett "kulcsszavak" öncélú használatát, a teljesen fölösleges trágárságot is. Más a helyzet a történeteimben előforduló párbeszédeknél. Egy kamasz fiú nem hímvesszőt és hüvelyt mond a haverjának, ő nem közösül, mert ez életszerűtlen, viszont egy lány, vagy felnőtt nő - tapasztalatom szerint - a saját nemi szervét nem pinaként emlegeti, és őt nem megbaszták, legfeljebb megdugták.
Amennyire visszaemlékszem, párkapcsolataimban soha nem hangzott el olyan(már bocsánat a következőkért), hogy basszál meg, kúrd szét a pinámat, nyald ki a pinámat, szopd le a faszomat, nyeld le a gecimet és társai, mert a szerelem - vagy egy alkalmi szeretkezés - számomra nem erről szól. Nyilván vannak olyanok, akiket ezek a "kulcsszavak" hoznak nemi izgalomba, erre egy szexuálpszchológus (nem tudom hosszadalmas körülírás nélkül magyar szóval helyettesíteni!) megfelelő választ tudna adni, de az itt megjelent írásokban inkább az általad emlegetett szánalmas sivárságról van szó. Nem akarok irodalmi példákkal előhozakodni, ahol bőséges példa van a testi szerelem gyönyörű ábrázolására akár hetero, akár homo témában (bár Guillaume Apollinaire bántóan trágár "Tízezer vessző"-jét nem tudom hova tenni), hiszen ez a lap nem erről szól, de lehet úgy is ízléses erotikus történetet írni, ahogy te tetted a megjelent műveidben.
Sajnos, az ilyenekből van kevesebb.
Végezetül: engem csak becsületembe, önérzetembe, emberi méltóságomba gázoló megjegyzéssel lehet megbántani. Mivel eddigi írásaid és megjegyzéseid alapján láthatóan mi sem áll távolabb tőled, nincs miért szabadkoznod. Bocs', hogy ennyit locsogtam.

Ami lemaradt az előzőről(nem tudom miért):
Mer' hát ugyi, asse olyan nagyon színmagyar szó (hacsak honfoglaló őseinknek nem voltak római-latin gyökerei is, a fene tudja már ennyi évszázad távolából, bár szerintem inkább ők is a "szabatos" kifejezést használták volna), a storyról nem is szólva, amit lehet a kétségtelenül póriasabb hangzású, igénytelen "történet" elnevezéssel is illetni, ámbár leírásához jóval több idő és energia szükséges, mivel három betűvel hosszabb.

Kedves XXIII.István!
Mint már korábban utaltam rá, köszönettel fogadok minden megjegyzést.
Sajnálom, hogy félreértetted a mondókámat, remélem a szerkesztők sem gondolják, hogy savanyú a szőlő. Én ugyanis a toplista alját böngészgettem és olyan történetet (heteró!) találtam, amelyik 1 szavazatot kapott 1-es átlaggal komment nélkül, 9 szavazatot 2-es körüli átlaggal komment nélkül stb., stb. Legalább annyit írtak volna, hogy zagyva, érthetetlen, buggyant agyból pattant ki, vagy egyszerűen qrva gyenge. Egyébként az is minősít egy történetet, ha egyáltalán nem szavaznak rá (persze ilyet meg se kéne jelentetni).
Szóval ez volt a kiindulási pontom, nem az én történetem - bár természetesen legyezgeti a hiúságomat (nahát, milyenek ezek a szerzők!)az egész jó kis átlagom - sajnálom, hogy nem utaltam rá világosan.
Az, hogy ki mit olvas, szíve joga, én például az S/M történeteket utálom, rá se nyitok. Ami a gyönyörű magyar nyelvünk védelmében tett megjegyzésedet illeti, teljesen egyetértek, sajnálom, hogy az ujjam már megint fürgébb volt az eszemnél. (De azért a "korrekt" szót Te is kihagyhattad volna az üzenetedből!)

Kedves fgyik!

Egy ilyen kánikulai napon nem vészes, csak az ember fia kiázik, mint a nokedli, bár a látványért talán jégkocka közé ágyazva is megérné. Ami a szereplők egymáshoz való viszonyát illeti, teljesen igazad van, csak nagyon közeli barátok,(vagy testvérek, unokatesók)között történhet ilyesmi, akkor is jellemzően duóban. Az emberben van egy természetes szeméremérzet, egy bizonyos életkort elérve - nyilván a kamaszkortól - nem szívesen mutatkozik meztelenül még a családtagjai előtt sem. Jó haverok között ez a gátlás hamarabb feloldódik, nem tartják cikinek a meztelenkedést kortársaik előtt, aztán elég egy lökés - jelen esetben Tomi maszturbálása - innentől kezdve a jó ég tudja, hogy három felizgult kamasz meglóduló fantáziája milyen játékokra készteti őket.

Köszönöm az észrevételeteket, igyekszem továbbra is követni a gabriel1981 által megjelölt irányt.

Kedves Rinaldo!

De milyen látvány volt!!!

T. Szerkesztőség!

Van egy - első olvasásra talán hülyeségnek tűnő - javaslatom. Mi lenne, ha a "szakértői szavazás" csak akkor realizálódna, akkor lenne érvényes, ha a szavazók (user)névvel és véleménnyel vállalnák kritikai megjegyzésüket, illetve az adott pontszámukat? A jelenlegi rendszer szerint a szerző kellemetlen helyzetben van, mert nem tudni - persze megőrizve alkotói szabadságát-, mi az olvasók igénye, mi a kifogás, min kéne változtatnia. Természetes, hogy a szerzőnek és az olvasóinak is megvan a függetlenség, a szabadság joga, van egy mércéje, egy értékrendje, és ez az esetek jó részében nem találkozik. Tisztelet azoknak, akik kommentálják a megjelent írásokat, hiszen névvel vállalják véleményüket, amit ugyan lehet vitatni, vagy jóleső érzéssel nyugtázni de a szerző mindenkor érezze megtisztelve magát, hogy megemlékeznek az írásáról, a kritikákból pedig okulhat, de lehet reagálni is rá, ami esetleg más megvilágításba helyezi a dolgokat. A véleménynyilvánítás nélküli névtelen szavazás viszont visszaélésekre ad alkalmat(akár szakmai féltékenység, akár egyszerű kib@szási szándék sugallja), magam részéről egy sorba helyezem a jellemtelenség netovábbjának számító névtelen levéllel, amibe, ugye, bármit leírhat az ember következmények nélkül. A "szakértői" kifejezés számomra azt jelenti, hogy az illető az általa elolvasott írásokat a maga ízlése, értékrendje, intelligenciája, sőt (horribile dictu!) nemi identitása alapján értékeli és ezt ugyanúgy a nyilvánosság elé tárja, mint a szerző. Hát ennyi.

T. Szerkesztőség!

Van egy - első olvasásra talán hülyeségnek tűnő - javaslatom. Mi lenne, ha a "szakértői szavazás" csak akkor realizálódna, akkor lenne érvényes, ha a szavazók (user)névvel és véleménnyel vállalnák kritikai megjegyzésüket, illetve az adott pontszámukat? A jelenlegi rendszer szerint a szerző kellemetlen helyzetben van, mert nem tudni - persze megőrizve alkotói szabadságát-, mi az olvasók igénye, mi a kifogás, min kéne változtatnia. Természetes, hogy a szerzőnek és az olvasóinak is megvan a függetlenség, a szabadság joga, van egy mércéje, egy értékrendje, és ez az esetek jó részében nem találkozik. Tisztelet azoknak, akik kommentálják a megjelent írásokat, hiszen névvel vállalják véleményüket, amit ugyan lehet vitatni, vagy jóleső érzéssel nyugtázni de a szerző mindenkor érezze megtisztelve magát, hogy megemlékeznek az írásáról, a kritikákból pedig okulhat, de lehet reagálni is rá, ami esetleg más megvilágításba helyezi a dolgokat. A véleménynyilvánítás nélküli névtelen szavazás viszont visszaélésekre ad alkalmat(akár szakmai féltékenység, akár egyszerű kib@szási szándék sugallja), magam részéről egy sorba helyezem a jellemtelenség netovábbjának számító névtelen levéllel, amibe, ugye, bármit leírhat az ember következmények nélkül. A "szakértői" kifejezés számomra azt jelenti, hogy az illető az általa elolvasott írásokat a maga ízlése, értékrendje, intelligenciája, sőt (horribile dictu!) nemi identitása alapján értékeli és ezt ugyanúgy a nyilvánosság elé tárja, mint a szerző. Hát ennyi.

Kedves fgyik'

Ne haragudj, hogy csak most válaszolok. Nem volt szükség a kezünkre.

Ne tekintsétek csillapíthatatlan grafomán hajlamaim megnyilvánulásának, hogy ennyiszer jelentkezem e rovatban, de úgy érzem hogy ha már valaki megtisztel azzal, hogy véleményét kifejti - akár pro, akár kontra - az írásomról, az udvariasság legelemibb szabályai szerint illik válaszolnom rá.

Köszönettel vettem az érdeklődésedet, remélem, nem okoz csalódást a folytatás. A megjelenés időpontjáról nem én döntök.

Várd meg a folytatást, négy rész még hátra van. Sajnálom, de minden részbe - már csak dramaturgiai szempontól sem - nem lehet átlag 2000 ejakulációt beiktatni, bár biztos, hogy ingerkeltőbb lenne. Nem ez a célom. Egyébként: de gustibus non est disputandum.

Természetesen a 2. részben. Hosszú a történet.

Kedves, szép történet, nagyon tetszett, ha valóban átélted, már fiatal fiúként gyönyörű élményt szerezhettél a mindent vágyat beteljesítő testi szerelemről. Külön öröm, hogy kihagytad a sablonos, szinte kötelező "kulcsszavakat". Amennyire visszaemlékszem kamaszkorom követelőző vágyaira, én biztos, hogy a látványtól kiszabadítom börtönéből a fütyimet, ha addigra már el nem kések vele.
Így tovább'

T.Törté-Net Szerkesztőség!

Mivel e-mailben korrekt választ küldtetek, úgy érzem hogy ha már kritikai megjegyzésemet nyilvánossá tettem, a válaszom is jelenjen meg mások előtt. Valóban erős volt a minősítő jelző, ezért őszinte szívvel bocsánatot kérek, általában nem szokásom embertársaimat tudatosan megbántani, valószínűleg az indulat vezette ujjaimat a billentyűkön. Remélem nincs harag.
Korábbi fórumos kérdésemre (02.02., terjedelem) így már megkaptam az útmutatást, természetesen közlésre alkalmas részletekben újra feltöltöm a történeteimet.

További eredményes működést kívánok Nektek!

T.Törté-Net Szerkesztőség!

Szerintem egy elküldött üzenetre nem válaszolni - akár pro, akár kontra - bunkóság. Ez lehet intelligencia kérdése is, de inkább ezt ne feszegessük.
Történeteimet 2000-2002 között írtam, a magam szórakoztatására, jórészt személyesen megélt élmények alapján, de volt, amikor idegen ötlet adta az inspirációt. Nem a Ti dolgotok eldönteni, hogy melyik az általam valóban átélt, megtörtént esemény, és mi a kitalált történet. Amikor az idén felfedeztem a honlapotokat, úgy gondoltam, hogy érdemes általatok másokkal is megosztani ezeket a sztorikat. Lehet, hogy tévedtem.
Ám. A nemrég felvetett kérdéseimre nem kapott válaszotok alapján újságíró bátyám - személyes szakmai tapasztalatai és néhány sikerrel zárult bírósági eljárás alapján - a plagizálás eshetőségét is felvetette. Szerzőként/íróként újnak számítok Nálatok, de pont a bátyám útmutatása alapján hülye azért nem, mert írásaimat már régen levédettem. Így aztán, ha pl. az általatok eddig nem lereagált és nem közölt, január 02-án beküldött Efeboszok történetemet más név alatt -akár idegen nyelven, akár motívumaiban is- a Neten felleljük, a jogi következményeket Ti vállaljátok. Ez van.
Csócsi

T.Törté-Net Szerkesztőség!

Kérdéseim: 1.: a 01.02-án beküldött Efeboszok novellám színvonala, vagy terjedelme miatt nem került közlésre? (nem kaptam semmilyen értesítést róla, a jóval később küldött Kukkoló viszont már megjelent)2.: Milyen a közlésre alkalmas anyagok ideális terjedelme, mert beküldésnél ehhez alkalmazkodom (részekre, fejezetekre bontom).
Véleményem: XXIII.István hozzászólásával sok mindenben azonosulok, ha valaki azért küld be gyér történetet (lett légyen hölgy, vagy férfiú), hogy a VIP tagsági birtokában ingyen élvezkedhessen a "kulcsszavakkal" telezsúfolt sztorikon, szánalomra méltó, mert az alkotás szándékának
árnyéka sincs benne. Ha a "kulcsszavak" (nevezzük már néven: baszás, pina, fasz, geci és társai)hiánya miatt nem közöltétek eddig az Efeboszok történetemet és a még be nem küldött anyagaimban is ilyet vártok, akkor valóban nincs értelme a folytatásnak, mert egy bizonyos színvonal alá nem vagyok hajlandó süllyedni.
Üdv:
Author04