WaderLaci hozzászólásai

Jó rajzok! Ha még egy kis történetet is lenne benne, simán lehetne 10p is.

Remélem neked is ugyan az jött ki végeredménynek 😄 Ezt a szöveges példát nekem is ki kellett számolnom, csak visszafelé. 
A további írások... jelenleg csak remélni tudom, hogy sikerül hamarosan befelyeznem valamelyiket. Munkatárs, anya-lánya, megcsalás... ezekkel foglalkoztam felváltva a napokban. Valamint egy vagy kettő szabadban, s/m mentes, romantikus(?) ötlettel. Viszont, ha én elakadok, akkor akár hosszabb időre is el tudok akadni. És néha elég csak annyi, hogy nem találok megfelelő szinonímát. Az meg, hogy átugorjak egy ilyen részt, az nem az én módszerem. Sajnos. Ez az első eset az elmúlt 2-3 hónapban, hogy mikor kijött az új írásom, még nincs beküldve vagy elfogadva új novellám. De a hét végéig még sok minden történhet!

Ez a szaporodás úgy működik, hogy valaki (Kékég és Kexi Réka-Csaba történetei) elkezdi, és jönnek belőle az ötletek. Kékég apacás történetéténél szerepel, hogy segítettem neki pár hiteléti pontosítással. Akkor határoztam el, hogy én is írok egy apáca történetet. Aztán jött a matekpélda... és ez lett a vége.
Az 50... nagy különbség köztünk, hogy te soft/light s/m kategóriában gondolkozol, én viszont hard-ban. Többek közt miattad lettek ilyen "alacsony" ütésszámok (20-40-50). De pont ezért is jegyzi meg az idős szerzetes, hogy enyhe számban osztogatja a főnökasszony az ütéseket.

Semmi gond az off-al. Vannak sajnos, akik megtalasztalhatják a fájdalom nélküli világot. Van betegség, ahol nem működnek a fájdalomreceptorok. És a betegségük legnagyobb problémája pontosan abban áll, hogy nem veszik észre, ha történik a testükkel valami. Ha megvágják magukat, csak láthatják a sebet vagy a vért, de nem érzékelik mikor megtörténik. Még akkor sem, ha egy főér lesz elvágva. Ezért akár halálos is lehet. Szóval nem probléma az eszmefuttatásod. 
Az nagyobb probléma, hogy ha most nekiállnék megmagyarázni, hogy miért nem fogom írni a továbbiakban sem az érzéset Bettynek, akkor az a rész, amikor majd az érzéseit fogom leírni, már túlságosan elcsépelt lenne. De azt sem tudom mondani, hogy hamarosan olvashatjátok, mivel volt olyan, hasonlóan nagy ívű írásom, ami több mint egy év alatt készült el!

Tisztelt Törté-net! Hol, hogyan lehet elérni a Toplistákat kategóriák szerint? Nálam csak néhány kategória jelenki meg állandóan ismétlődve, véletlenszerűen. Vagy nincs rá lehetőség, hogy utána keressen az ember?
Köszönöm!

Természetesen lehetnek, sőt vannak gondolatok és érzések. Viszont ezek részletesebb bemutatása része lenne annak a bizonyos kegyelemdöfésnek! És garantálom, hogy az még neked is fájó lesz. Pontosan ezért nem vagyok benne biztos, hogy megjelentessem-e itt (persze csak az után, ha majd készen lesz).

Nagyon érzékletes írás! Átélhető, ritkán olvasható szintje a s/m örömének. A helyesírásba bele lehetne kötni... de semmi értelme.

Nem érdekel! Akkor is elolvasod, lepontozod, és kommentelsz hozzá! Különben...!

Elvileg lesz folytatása. Majd meglátjuk.

Ezzel hasonlóan vagyok én is. Van néhány írásom, amit különböző okokból sohasem fogok itt megosztani, csak nálam vannak meg, és csak kevesen olvasták eddig. Alapvetően én sem az itteni ováció miatt írok. Sőt! Kicsit olyan érzés, ha az itteni nagyközönségnek tetszik, hogy "Na most valamit elbasztam!" De akkor is hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól amikor emailt kaptam, hogy a kategória Top10-be került az egyik írásom.

Lehet, hogy meg lehet majd ismerni ezeket a belső mozgató rugókat is. Természetesen vannak ilyenek a háttérben. De mint Évának már írtam, nem biztos, hogy odáig el fogok jutni, még kevésbé, hogy az olvasók eljuthatnak majd addig.

Több írásomban is igyekeztem azokat leírni, amiket állítólag keresel. Korábban sok időt és energiát próbáltam belefektetni, hogy személyiségeket, okokat, és ne csak omozatokat mutassak be. Ha megnézed a hozzájuk kapcsolódó kommenteket és értékeléseket, talán megérted, hogy miért untam bele.

Kedves Éva! Köszi a tippeket! De... nem tervezek változtatni ennél a sorozatnál a nézőponton. Egyrészt, mert éppen eleget írtam a háttérben megbúvó érzésekről, érzelmekről, gondolatokról... de a kutyát nem szokta érdekelni, még kevésbé értékelni. Ebben a történetben a csaj csak az anyag lesz a lyukak körül. Mint látható, itt ez vívja ki az elismerést, ennek van csak itt értéke, és csak ez számít értékesnek. Az önfenekelés természetesen előre vetít valamit, és kevesebb is elég lehetett volna, de ennek is megvan a maga szerepe. 
De hogy végül el fogok-e jutni a végéig... azt még én sem tudom. Mármint a fejemben megvan a vége is, az oda vezető köztes állomások is, viszont nem vagyok benne biztos, hogy az itteni átlag álszenteskedő olvasótábornak ezt a kegyelemdófést bevigyem-e? És csak ahhoz kapcsolódnának az igazi érzések és gondolatok megismerése.

Netán irodalom tanár vagy? "Mire gondolt a költő? (150 éve)" 😄
De egyébként pontosan megfogalmaztad Betty lényegét!

Az általam adott 10p mellett egyetlen megjegyzés egy aprócska hibáról (főleg mert ez a "kötözködés" tőlem már talán hiányozna is): a papságot szokták csuhásoknak gúnyolni, de alapvetően csuhát a szerzetesek hordanak, a "sima" papok esetleg reverendában járnak (bár ma már az sem kötelező számukra, és kevesen is hordják a mindennapokban)

Ezt nagyon jól sikerült kifejtened! Gratulálok, és maximálisan egyet értek!

Köszönöm kedves Miriam a gúnyolódást. Ez így reggel különösen jól esett. Frissítőleg hat. De hogy értsd, miről is van szó pontosabban:
Nem tudom, mennyire volt már szerencséd olyan Rejtő Jenő könyvhöz, ami pocsék lektorálás után került a nyomdába. Nekem sajnos volt hozzá szerencsém. Mikor az ember elolvasta benne Török Szultán egy-egy üzenetét, vagy Fülig Jimy egyik levelét, utána már a többit se lehet nyugodtan olvasni. Legalábbis én már nem tudom. Az agyam átáll "javító" üzemmódra. Egyetlen rosszul írt betű... és már automatikusan azt keresi az agyam, hogy mi is akar lenni eredetileg a szöveg. Miközben nincs benne nagy hiba, csak akkora, amin máskor meg sem állnék, de egy komolyabb után már a legkisebb elírás is megállásra késztet. Itt sem az volt a baj, hogy rossz ragot kapott egy szó! Hanem az, hogy a rossz rag rossz helyen volt, az egész szöveg értelmezhetetlenné vált az első nekifutásra... És innentől kezdve már javító módba kapcsolva megakasztó lett minden apróbb hiba is. Sajnálom, ha így működök, és ez akkora törést okozott. (szerencsémre csak most reggel olvastam el, hogy mit tettem, különben... talán még főbe is lőttem volna magam az éjjel)

Valóban nem vittem túlzásba a dícséretet, ezt elismerem. De csak azért, mert az alap ötlet még nagyon sok mindent enged következtetni, és egyelőre csak a kíváncsiság van bennem. Ha az olvasó közönség irodalom iránti igényeit rajtam akartad elverni... akkor viszont nagyon mellényúltál. Mivel én mindig is az írások irodalmi értékét tudtam értékelni. Az elütésekről véleményemet viszont fenttartom: Az egy dolog, mikor rossz betű kerül bele. Ez velem is megesik, és adnreas6 sem vagyok, hogy vesszőhibákon lovagoljak. Viszont mikor a rosszul leírt szavak miatt megakad az olvasás, mert előbb ki kell találnom, hogy mi is akart lenni az eredeti gondolat... és ez többször is előfordul... az zavaró tud lenni a számomra. Abban is rossz címre ment a kirohanásod az olvasók ellen, hogy ne értékelném a különös megoldásokat. Az én itteni írásim között is találhatsz példát rá, én is kísérleteztem. 
Egyébként már lemondtam, hogy a véletlen művén túl itt irodlommal találkozzam. Bár volt már rá példa! Ahogy a körülmények részletezése is az volt, amit valaha kerestem (de már leszoktam róla).

Tőled lehetett valaha is bármi dícsértehez hasonlót hallani? Akik hozzád hasonlóan krónikus leppontozásban és kötözködésben élik ki a frusztrációikat, azoktól nem is lehet várni bármi értelmes megnyilvánulást.

Szívesen olvasnám a sokkal jobban megírt változatot, akár ennek az adott történetnek a jobbított változatát. Hja hogy még a fordítás sem megy, nemhogy az írás! Hiába, igaz a mondás, hogy aki tudja csinálja, aki nem tudja tanítja (vagy csak belebeszél).

eZTEzt sajnálattal hallom, hogy pont a lényeg lett nem beleélhető. Talán más szemszöget kellett volna választanom.

Kezdetnek nem rossz. Bár az elgépelések csökkentése még élvezetesebbé tenné!

Kicsit meglepett, hogy ennyire gyorsan meg lett oldva a parfüm és a fekete haj ügye. Bár eléggé nyilvánvaló volt a megoldás. 
A prédikációval lenne ugyan apró észrevételem, de inkább meghagyom magamnak, mivel 1. nem egy egetverő hiba, csak egy apró furcsaság 2. nem akarok akadékoskodónak tűnni. Viszont merném a gondolatait valós papoknak is ajánlani egy prédikációhoz! 
Összességében nagyon tetszett ez a rész is! És annak, aki azt mondja, hogy a történet magában jó, papok nélkül is... Igazuk van, de a történet igazi erejét pont a papi vonal adja. Szerintem.

Jó lenne kicsit több energiát fektetni a szöveg fordítására!

Hátha itt még nem szerepelt...

Nősülésre készültem. Minden nagyon jó és szép volt. A menyasszonyom csodaszép volt, imádott kefélni, jobban szopott mint egy kétnapos kisborjú, a családja nagyon gazdag volt... szóval senki sem kívánhatott volna jobb partit. Az egyetlen problémát a húga jelentette számomra.
Csak 19 éves volt, még a nővérénél is jobb alakja volt, állandőan rövid nacikban és szoknyákban, rövid felsőkben járt, majdnem mindig bugyi és melltartó nélkül. Egyszerűen megőrjített valahányszor ránéztem. Pár héttel az esküvő előtt felhívott telefonon, hogy valami gond van a meghívókkal, ezért sürgősen ugorjam be hozzájuk. Beugrottam a kocsiba, és hamarosan a ház előtt fékeztem. A leendő sógornőm nyitott ajtót, és azt mondta, hogy semmi baj nincs se a meghívókkal, se mással, de senki sincs náluk otthon, és csak azért keresett mert az gyötri már rég óta, hogy szeretné kipróbálni, milyen lehetek az ágyban, lehetőleg még az előtt, hogy a nővérét elvenném feleségül. Ezzel elindult fel az emeletre. A lépcső közepén még megállt, a szoknyája alá nyúlt, lehúzta a bugyiját, és visszadobta hozzám, egyenesen az arcomba. Én megfordultam és kirohantam a házból.
Kint ott várt rám a menyasszonyom családja teljes létszámban. Odajött hozzám a leendő apósom, és azt mondta: 
Örülök fiam, hogy kiálltad a mi kis próbánkat. De tudni akartuk, hogy miféle alak veszi el a lányomat. De örömmel látom, hogy jól választott a lányom. Köszöntelek a családban!

Mi ebből a tanulság?
A gumit tartsad mindig a kesztyűtaróban!

Milyen fórumba? Ezt nem igazán értettem. 
Már el van fogadva, csak közlésre vár a "közlekedés" cimke. A "gruppen" cimke pedig elbírálásra vár. Habár itt szerepelt (jogosan) a rendőr megjelölés, de az s/m melletti fő rendőrös történet még várat magára. Mások is készülnek pl a megcsalás (bár az is volt itt említve). De hogy végül sikerül-e minden címkét lefednem... abban egyre inkább kételkedem. Mert nem tudom, hogy mit lehetne írnom pl a homo, vagy s transzfesztita, hermafrodita tagekre.

Most már értem, hogy ennek az írója (fordítója) miért érez kényszert arra, hogy állandóan belebeszéljen abba, amiről fogalma sincs. Ha még fordítani való anyagot se tud normálisat találni, akkor hogyan is várhatná el tőle bárki is, hogy saját maga írjon valamit. S/m íróként mondom: erre a 0 is dicséret számba megy.

Csak rajtad múlik a partner megtalálása is, és az még inkább, hogy élvezni fogja-e, ha elfenekeled.

Hacsak nem direkt szállsz rá az s/m vonalra (mint én) akkor egyáltalán nem muszály mindenhova belevinni. Főleg annak, aki ennyire jól írja le a többi eseményt is.

Az eddigiek között a leggyengébb rész eddig. Én már rendesen ideges lettem, hogy megjelent az új csaj a srácok között.

Huha! Ennek a résznek a női változata után azon agyaltam, hogy milyen nőt szedett össze a fiatal kolléga. De ez után csak azt tudom mondani (nagy sóhaj közepette): Ezek a nők! Mindenhol a másik nőt keresik 🤣

Szívesen olvatam volna tovább is a történeteket. De gondolom, így 20 év után már nincs jelen Hajnal-lány. Mindegyik rész 10 pont nálam.

Kezd a helyzet egyre jobb és egyre sokat ígérőbb lenni.

Mi lett volna jobb?

Jól jön néha, hogy hozzá szólnak az emberek korábbi írásokhoz is. Különben nem ismerhettem volna meg ezt a remek írást.

Mint korábban már írtam, nem rémlik, hogy oda tettem volna a "romantikus" cimkét. Mivel szerintem sem az, és nem is annak szántam. Az előző megjelent írásomat (Mindent odaadó szerelem) romantikusnak szántam, szerintem az is volt, és ment is hozzá a megfelelő cimke. Tehát vagy a szerkesztő(k) tették hozzá a cimkét... vagy én nyomtam hozzá, de akkor viszont véletlenül.

Az egy dolog, hogy bele van kezdve a nagynéni/nagybácsiba. Az utazásba. A megcsalásba. Az irodába. A szobalányba. És másokra is vannak ötleteim. De hogy melyik és mikor készül el... fogalmam sincs.

Ennyit a Tövismadarakról. Lényegesen életért egy másik irányba. De úgy néz ki, hogy jó lesz ez!

Az 1000 mérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik. Egy igencsak hosszú út kezdetének tűnik ez történet. Erre lehet azt mondani, hogy magával ragadó. Már várom, hogy mi fog még történni velük.

Azt nem én, hanem a szerkesztő(K) tették hozzá... ha jól emlékszem.

Nem hittem volna, hogy létezik olyan, hogy jobb lett volna szöveg nélkül. 
A logóért (a "space" és a tripla x keveréke) legalább a humor kategóriát jogosan megkaphatta volna.

Nagy kár, hogy idő előtt elfogyott a tinta.

Mivel úgy tűnt, hogy felesleges a vita a támadó magatartással szemben, ezért nem válaszoltam inkább. De azt azért megkérdezném, hogy hol írtam a 7 főbűnről? Talán jobb lett volna még egy kicsit utána olvasni, kicsit jobban!

Csak egypár a példa kedvéért:
A házasságmentesség mint az egyházi vagyon védelme. Ez egy nagyon jól hangzó kitaláció. Csak akkor légyszíves, magyarázd már el, hogy hogyan lehet a görögkatolikus egyháznak bármi vagyona? Kb 1000 éve váltak szét a római katolikusokkal, és nincs náluk cöllibátus! Sőt! Addig nem szentelnek senkit pappá, amíg meg nem nősült (vagy nem állt szerzetesnek). Náluk hogyhogy nem prédálódott szét az egyházi vagyon? 
Másrészt pedig: mind Jézus mind az apostolok preferálták a nőtlenséget. Az, hogy ezt nemcsak a szerzetesek számára tették céllá, hanem az "egyszerű" papok számára is, az valóban az egyház "bűne". 
Az sem valószínű, hogy egy prépost helyére egy kezdő papocskát tegyenek be, kvázi leendő tisztség-örökösként. 
A diakónusok: ideiglenes diakónus nem lehet az ember végtelen ideig. És ideiglenes diakónusként nem is nősülhet! Vagy ott hagyja az egyházi rendet, vagy fekszentelik szerpappá. Állandó diakónusnak viszont már csak családos férfi jelentkezhet. 
A szemináriumi homoszexualitás: ismertem olyan papot, akinek homoszexuális hajlamai voltak. Ezért jelentkezett papnak. Nem mellékesen a homoszexualitás a 4 égbekiáltó bűn egyike. 
Szóval elhiszem, hogy nem állt szándékodban hülyeségeket írni... de sikerült. Viszont amihez annyit sem értesz, mint maszületett bantu néger az atomfizikához, azt talán nem kellene erőltetni. Az ilyen kényes pontokat simán át lehetett volna ugrani, kihagyni.

Nagyon szépen sikerült kimásolni pár szövegrészletet az imakönyvből. Kár, hogy ezen kívül csak protestáns és ateista agyatlanságokat sikerült találni. Mindez nagyon elrontotta az összképet. Egyébként az alap ötlet nagyon jó, és nagyon jól is van megírva.

A sértődést viccnek szántam eredetileg! 
Az általad írt kritériumokat ezek szerint sikerült teljesíteni, és ennek örülök, mert ezek szerint olvasható lett. 
Mástól is megkaptam már a vádat, hogy túlzottan elvesztettem a mértéket, igaz, másik írásra, és nem ezen az oldalon. De az a korábbiakban már kiderült rólam azt hiszem, hogy az én felfogásom szerint 4-5 pakolás a fenékre, az nem igazán s/m téma. Arról nem is szólva, hogy a leírtakhoz hasonló intenzitású fenekelést már személyesen is volt szerencsém áttélni, túlélni, elszenvedni. És az is igaz, hogy sok mindentől függ a dolog, de biztosíthatlak, hogy egyáltalán nem egy kivégzési módszer! Az is igaz, hogy egy hasonló beavatkozás napokig tartó folyamat kezdete, bizony nem úgy működik a dolog, hogy pénteken megkapja az ember, és hétfőn már nyoma sincs. Viszont pontosan ezért merem állítani, hogy egyáltalán nem túlzó amit leírtam, csak nem folytattam a későbbi napok történéseivel és érzéseivel.

Igen, tudom, hogy nem olvasod, de reménykedtem, hogy az írójára való tekintettel esetleg elolvasod majd. De te tudod, hogy miről akarsz lemaradni (pláne, ha a szerkesztő(K) visszadobják és meg se jelenik). 
Egyébként pedig azt már kissé sértőnek érzem, hogy eddig csak a jövőbeni témaválasztasomat tudtad kritizálni, nem pedig azt a munkát, ami alatt kommentelgetünk. 😊

Igenis! Értettem! 
Viszont ha esetleg a téma ellenére mégis tetszene majd... akkor ugyan így kérem majd a tiltás feloldását is! 😄

Köszönöm a pontot is, a véleményt is. Ami a lepontozást illeti: szerintem sokan vannak itt, akiknek hiába vannak kint a címkék, akkor is kötelezőnek érzik a belebeszélést olyan dolgokba is, amik nem is érdeklik őket, és olyan messze áll tőlük, mint Makó Jeruzsálemtől. 
Ami a következőket illeti: az apa-lánya cimke már el van küldve, de elbírálás nélkül (mit fogok érte Evától kapni, hogy beszálltam ebbe a témába!). Én szimultán szoktam általában dolgozni az írásokon, hacsak nem születik meg egy különösen jó ötlet. Ez az írás is így született: egy hirtelen ötlet, pár óra alatt megírva, másnap letisztázva és elküldve. A többi kategóriába is belekezdtem, de eddig még nem született egyikre sem hasonlóan gyorsan jött ötlet.

Izgató téma, de egy kissé túl gyatrán megírva. Azért az igyekezet érződik. Az itteni közönség nagyobbik részének azt hiszem elég is lesz. Aki meg többet szeretne, az kereshet tovább. 
De az ötlet és a körítése (tehát maga a története az egésznek) az nagyon jó.